Független Magyarország, 1904. március (3. évfolyam, 703-733. szám)

1904-03-01 / 703. szám

Budapest, 1904. Il. évfolyam 703. sz. Kedd, március 1 Független Magyarország BARABÁS BÉLA lapvezér: BEDŐHÁZY JÁNOS főmunkatárs. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Király­­utca 72. szám, Teréz-körut mellett Telefon­szám: 586. Felelős szerkesztő: LÓRÁNT DEZSŐ Főszerkesztő: Dr. LENGYEL ZOLTÁN Napihír-rovatunk élén közöljük részleteit ama nagyszabású ajándéknak, amelyet lapunk előfizetőinek felajánlunk. K1y előfizető azonnal megcsapja a részesedési jegyet, akár egész évre, félévre, negyed évre vagy egy hónapra fizet elő. Mindenki olvassa el felhívásunkat és kérjük lapunk barátait és eddigi előfizetőit,­­ hogy terjesszék lapunkat és szerezzenek minél számosabb hívet zászlónk köré. Magyar liga, Budapest, február 29. : Mikor a lezajlott nagy harc nyugod­­tabb pillanataiban gondolkoztunk min­den magyar küzdelem eddigi sikertelen­ségén, minduntalan felmerült a szervez­kedés szüksége, mint legeslegsürgősebb nemzeti kötelesség. Igen, a nemzeteiét szervezésénél nincs előbbre való. Tanulmányozzuk a történelmet akár­meddig s nézzünk szét a földgömbön akárhol, azt látjuk, hogy csak­ a szerve­zeti nemzetek életképesek s a nemzetélet szervezetlensége egyértelmű a pusztulással. Nálunk sincs máskép. Hogy eddig is megéltünk, az a nem­zetben rejlő őserőnek és a szomszéd nemzetek szervezetlenségének köszönhető. Mihelyest azonban a szomszéd szláv, germán és latin fajok egy nemzeti öntudat izzó lángjában forrtak össze s lettek államilag hatalmasok, fajilag erősek s társadalmilag szervezettek, mi magyarok csak úgy maradhatunk tovább is fenn s úgy haladhatunk csak előre, ha egy akarattól függő, egy gondolattól vezetett, egy nemzeti célra törekvő, ezért dolgozó, élni s halni kész kompakt egészszé ko­vácsoljuk össze a magyarságnak e földön élő minden kis atomját. És még nagyobb szükség ez nálunk, mint máshol. * A mi államunk nem egész, csak anyaga és eszköze egy idegen ház csa­ládi érdekeinek. A mi uralkodóházunk német, mely külföldön lakik, idegenek, sokhelyt hazánk ellenségei között s ural­kodik nagy német nemzeti ideálokért mindenre kész tanácsadók befolyása alatt. A dinasztia tehát sohse kovácsol össze bennünket magyarokká, sőt féltékeny szemmel nézi nemzeti aspirációinkat és faji erősödésünket, nehogy ezáltal a családi hitbizotmányok tömegében túl­­hatalomra jutva, azok egyensúlyát fel­billentsük s szétomlását ezáltal előké­szítsük. A felső tízezer nyelvében már na­gyobbrészt beszéli a magyart, de se nem érzi, sem nem gyakorolja nemzeti hivatását. Kártyáznak, lóversenyeznek, gépkocsiznak, utaznak, szórakoznak, va­dásznak, ünnepségeket csinálnak, de se az iparban, se a kereskedelemben, se a tudományban, se a politikában nagy kötelességeiknek még tudatára sem éb­redtek. Akárhogy ostorozzuk vagy hívogatjuk őket: magyarokká a mágnások sem fognak minket összekovácsolni. Nincs a társadalomnak feje, de nincs gerince sem. A nadrágos osztályban alig van egy-két hírmondó, kiben a magyar­ság, a rendezett vagyoni helyzet, a tudás, az akarat, a takarékosság, a munkabírás és a jó erkölcs nagy tulajdonságai egye­sülnének. A birtokos parasztság magyar, de m­ég tanulatlan, a munkás és az ötödik rend nemzetközi eszméktől elbolondított. Százszor elénekeltük ezt a nótát, de még­se segítettünk bajainkon. Pedig meg­­­veszve vagyunk. — Ez a züllés lehe­tetlenné tesz minden javítást, megöl minden itt-ott felcsillámló, vagy talán rövid időre széles rétegekben is fellob­­banó igyekezetet és akaratot. Nagy küzdelmet, amilyen egy minden oldalról szorongatott, prédára leső ellen­ségektől környezeti nemzetnek hivatása, így végig harcolni nem lehet. Nagy nemzeti előhaladást csak nagy nemzeti szervezettel lehet megteremteni. És boldogan láttam a B­H. vasárnapi cikkében e bennem forrongó eszmék egy részének mély járású gondolatát. Egyik része és kritikája ezeknek volt ott, midőn megírta a szerző, hogy nincs itt közvélemény. A nemzet egyik része az ábrándok, a másik a rezig­náció, a pusz­tulásba is belenyugvás végletei között mozog. Az elsőnél a cselekvés sikeréhez megvan a gondolat, hiányzik az erő­, a másiknál, ha megvolna is az erő, hiányzik a gon­dolat. Hiányzik tehát az igazi nemzeti akarat, mert akarat csak ott lehet, hol a célhoz az erő és az elérhetőség tudata is megvan. A mi nemzeti céljaink körülbelül ki­alakultak. A függetlenségi párt, a Bánffy­­párt hirdeti azoknak majdnem egészét. Az erő és az elérhetőség tudata azonbart sehol sincs. E célokból minden párton egyformán vagy ábránd marad vagy le­mondás lesz, de egyiknél sem képződik ki és fokozódik fel akarattá. Szidjuk egy­ Ráfiunk mai száma 16 oldalt

Next