Független Magyarország, 1904. április (3. évfolyam, 734-762. szám)

1904-04-06 / 738. szám

A FÜGGETLEN MAGYARORSZÁG 1904. április 6. ikercsillagzatig való emelkedés után most kezdheti újból az életet, arra pedig, hogy miként kezdje, hogy mit csináljon, ami némi költséggel látná el a bekövetkezendők fedezésére , irányítóul szolgálhatott neki a porosz hadnagy példája. Bilse könyvét roppant kapkodták az emberek; ilyen munkával még lehet egy kis pénzt keresni, így gondolkodhatott Metz Vencel és megírta a Kis garnizonból osztrák pendantját. A könyv Brauenschweigban jelent meg és a címe Cs. és dr. szolgálatban. Boszuvágyból született és pénzspekulációt szolgál — tehát minden jogcíme megvan, hogy előzetesen bizalmatlansággal viseltessék iránta az ember; de vájjon nem lehet-e, hogy azért mégis igaz sejtést, valóságos viszonyok ábrázolását találjuk benne? Nem bizonyos, hogy úgy volna, de nem lehetetlen. Annyi tény, hogy ha Metz Vencel személy szerint nem is valami rokonszenves ember, az osztrák hadsereg sem valami rokonszenves testület és ha a volt főhadnagy könyvében foglaltaknak csak egy kis töredéke is megfelel a valóságnak, ez épenséggel nem rehabilitálása a hadseregnek, hanem — ellenkezőleg. A nyíltság semmiesetre sem hiányzik Motz Vencel regényéből, ami lehet a szenzációhajhászás jele, de lehet támaszték az igazság megállapítására. A könyv vonatkozásai könynyen megállapíthatók és a vizsgálat ezen az alapon könnyen megállapíthatja, hogy talál-e, amit Metz Vencel mond. A Cs. és hr. szolgálatban szerzője a Prágában állomásozó 3-ik utászezredben szolgált és ennek az ezrednek a tisztjei szerepelnek a regényben, még pedig roppant átlátszó elkereszteléssel. Bedmitzer ezredes a könyvben Sprechnitzer ezredes, Formánok őrnagy — Fuhrmann őrnagy; Mueseka kapitány — Mazurka kapitány és így tovább le a ranglétra legutolsó fokáig. Kérdés, hogy nevek hasonlatossága mellett megvan-e a dolgok hasonlatossága is ? Ebben a részben tudniillik Motz egyáltalában nem mond hízelgő dolgokat a prágai 3-ik utászezred beleletéről, hanem ellenkezőleg , amit felsorol, sikkasztások, brutalitások, megvesztegetések, csaló kupeckedések sorozata. Kérdés immár: mennyiben felel meg ez a kép a mintának? A könyvben foglalt pontos megjelölések nyomán a vizsgálatnak ezt nem volna nehéz kiderítenie, de hogy ez megtörténjen, arra nem számíthatunk. A hadügyminisztériumban azon az állásponton vannak, hogy Motz-ot nem fogják a hadsereg megsértése címén pörbe idézni, ellenben kijelentik, hogy az egész könyv tisztességtelen nyerészkedési vágy munkája. Mott ezzel szemben arra hivatkozhatik, hogy azt az ezredest, akit könyvében sikkasztással vádol, nemrégiben tényleg ilyen üzelmek miatt lefokozásra ítélték, a hadsegéd pedig, akiről azt írja, hogy zsarolt, a valóságban is zsarolás miatt kapott öt évi börtönt. Nem lehet-e tehát, hogy az osztrák Bilsének egyebekben is igaza van? Épen ezért mindenfélekép kár a vizsgálat elmellőzése. Mert van ugyan valamelyes józanság a hadügyminisztérium érvelésében, mikor azt mondja, hogy a nyilvános tárgyalás csak reklám volna a könyvnek, de viszont kétségtelen, hogy e tárgyalás elhagyása nemcsak a reklám megvonása, hanem egyúttal valami beismerésesének vagy legalább is: a vizsgálattól való aggódásnak látszik. Ha nem így van, megérné az ármádiának, hogy Metz Vencel akár ezen az útón is reklámhoz jusson. Ha nem félnek, hogy többet veszthetnek, mint ha hallgatnak, — a nyereségük is több lehetne, mint amennyit Motz rakna zsebre. — Szász nő — magyar szabadsághős. A magyar szabadságharc nem egy bátorlelkű magyar nőt ihletett meg s indított arra, hogy férfiruhát öltve, fegyvert ragadva, a harcoló honvédek sorába álljon s végigküzdje, végigszenvedje a dicső harcok viharait a magyar hazáért. A történelem feljegyzései közül azonban kimaradt egy ilyen amazon, egy földvári szász nő neve, pedig ez is ott küzdött az ádáz csatákban a magyar szabadságért a vitéz honvédek sorában. Coltes (Galtes) Sára ez, ki 17 éves, szépen serdült leány volt, mikor a szabadságharc viharai kitörtek. A nemeslelkü, bátor szivi szász leány a szabadság és hazaszeretet varázsának hatása alatt férfiruhát öltött s beállott Kossuth-huszárnak. És 1849-ig, a világosi gyásznapig hűen szolgálta a magyar szabadságot. Ekkor, mint huszárhadnagy Törökországba menekült s azóta nyoma veszett. Hogy most él-e, vagy meghalt, nem lehet tudni. Rokonai a múlt évben holttányilvánitása iránt kérvényt adtak be a brassói kir. törvényszékhez, mely a fenti adatok hivatalos megállapítása után konstatálta, hogy 1849. óta nyomtalanul eltűnt a magyar szabadsághős szász nő s igy a holttányilvánitását most kimondta. A felsorolt adatokat az eljárás során állapította meg a törvényszék s igy nem férhet kétség azok hitelességéhez. — A király Abbáziában. A király, mint Abbáziából táviratozzák, ma reggel kilenc órakor Paar gróf főhadsegéd, Driancourt szárnysegéd és Berzl dr. udvari orvos kíséretében, udvari különvonaton Matugliébe érkezett, átvette a díszes állomáson Manussi-Montesole lovag kerületi főnök jelentését s folytatta útját Abbázia felé. A király egy kocsiban ült Paar gróf főhadsegéddel. Az első kocsiban a kerületi főnök ült, a harmadikban pedig Driancourt szárnysegéd és Kerzi udvari tanácsos. Az uralkodó útja a gazdagon fellobogózott Matuglie községen át vezetett, hol Castua község diadalkaput emelt. A szépen feldíszített Volosca és Abbázia község előtt is volt diadalkapu. Maga az üdülőhely pompás zászlódíszben tündökölt. A díszítés legnagyobb részben sárga-fekete és piros-fehér zászlókból állott, de számos svéd, norvég, luxemburgi és magyar, valamint tengerészet lobogókat is lehetett látni. A király délelőtt fél 10 órakor a svéd-norvég király látogatását fogadta. A király látogatása 22 percig tartott és azután királyunk a vendégét kocsijáig kísérte. Bucsúzás után Oszkár király visszatért a Jeanette-vilába. Erre a király elvonult a felállított veterán-egyesületek előtt, majd bemutattatta magának a kerületi főnökkel az államhivatalnokokat. Délelőtt 11 órakor a király Paar gróf főhadsegéd kíséretében svéd ezredének egyenruhájában jelent meg a Jeanette-vilában a svéd király meglátogatására. Bécsből jelentik, hogy Goluchowski gróf külügyminiszter és neje tegnap este egy heti tartózkodásra Abbáziába utaztak. Római távirat jelenti, hogy ottani politikai körökben elterjedt hírek szerint Viktor Emánuel olasz király két bizalmi emberét Abbáziába küldte azzal a megbízással, hogy üdvözöljék a nevében Ferencz József királyt abból az alkalomból, hogy az olasz határ közelében tartózkodik. Az olasz királynak ez az udvariassági ténye úgy látszik, visszonzása kívánt lenni annak, hogy királyunk is üdvözletét küldte Viktor Emánuel királynak, amikor ez a veronai hadgyakorlatokon részt vett. Uralkodónknak a svéd királyi párnál tett látogatása 35 percig tartott. Később a luxemburgi nagyhercegi párt, majd pedig Mária Jozefa főhercegnőt kereste föl, ahol családi dejeuner volt. A dejeuner-n a királyon kívül a svéd királyi pár, Károly és Miksa főhercegek vettek részt. Három óra tájban a felség Fiuméba ment, hogy meglátogassa József főherceget, aki betegsége miatt nem jöhetett át Abbáziába. A király este nyolc órakor visszautazott Bécsbe, délelőtt 11 órakor váratlanul jött az a hír, hogy a király rövid időre a gyengélkedő József főherceg látogatására Fiuméba megy. Rögtön lázas előkészületek folytak a fogadtatásra és fellobogozták a házakat és hajókat. Fél 3 órakor a kormányzó és a podesta egy fogaton az osztrák határnál fekvő Unió vegygyárig elébementek. 3 óra előtt érkezett az udvari fogat Fiume területére. A királyt a magyar állam nevében a kormányzó, a város nevében pedig Via Ferenc polgármester üdvözölte. A király egy negyed óráig időzött József főhercegnél. Este 6 órakor a svéd és norvég királynál és királynénál ebéd volt, amelyen Ferenc József király, a svéd és norvég király és királyné, a luxemburgi nagyhercegné, Mária Jozefa főhercegnő és Károly főhercegek vettek részt. Egynegyed 7 órakor megjelent a luxemburgi nagyherceg is, hogy ebéd után a felségekkel együtt legyen. Midőn ő felsége háromnegyed hat órakor a Jeanette villából visszakocsizott a Stefánia-szállodába, a gyógyhely ünnepiesen ki volt világítva és nagyszámú néptömeg hangos üdvkiáltásokkal üdvözölte a királyt. Egynegyed 9 órakor a király Matugliebe hajtatott, hol a járási kapitány bucsujelentkezését fogadta, azután az udvari különvonatra szállt és Bécsbe utazott. A király Vrangel gróf svéd udvarnagynak a Ferenc József-rend nagykeresztjét adományozta. — Vilmos császár egészsége. Több külföldi lap kedvezőtlen híreket közöl Vilmos német császár egészségi állapotáról. Most a «Nord. Alig. Zeitung» kikel e szerinte tendenciózus híresztelések ellen, és kijelenti, hogy a császár állandóan a lehető legjobb egészségnek örvend. — Személyi hír. Goluchowski külügyminiszter ma nejével Abbáziába érkezett. — A temesvári uj szerb püspök, Dr. Lencs György, az uj szerb püspök, e hó 28-án tartja Temesvárott ünnepies bevonulását. Az egyházmegye szerb hitközségei nagy előkészületeket tesznek fogadására. — Apponyi Pozsonyban. Gróf Apponyi Albert, mint Pozsonyból jelentik, tegnap délben elnöki minőségben részt vett a Pozsonyi Kulturegylet főtisztviselőinek, élükön Riempa Bertalan alispánnal, tartott bizalmas értekezletén. Az értekezleten megvitatták az egyletnek a jövőben kifejtendő erősebb akcióját és néhány személyi ügyet. Apponyi délután Somorjára utazott Sághy Gyula beszámolójára. — A belgrádi követek visszatérése. Bécsi tudósítónk jelenti, hogy Dumba belgrádi osztrákmagyar követet a király csütörtökön kihallgatáson fogadja, mire a követ hétfőn visszatér majd Belgrádba, jeléül annak, hogy a hatalmak a diplomáciai összeköttetést a belgrádi udvarral újra megkezdik, miután az összeesküvő tiszteket az udvartól eltávolították. — Gyéerántmie és főpap. Nagyváradi tudósítónk jelenti, hogy Winkler József püspök, a város díszpolgára, tegnap tartotta meg gyémántmiséjét. Az ősz püspök ez alkalommal újból fényes tanúbizonyságát adta nemesszivűségének. Egyházi célokra 200.000 koronás alapítványt tett. A főpap neve eddig is minden jótékony akcióban szerepelt, legújabb tettével pedig örökös emléket állított magának. — Istentisztelet és hóhérhimnusz. Érthetően elkeseredett hangú levél írja meg szerkesztőségünknek, mint lázította fel húsvétkor Pozsonyban a magyar lelket, hogy az istentiszteletbe disharmóniát hozott a hóhérhimnusz. A feltámadás ünnepére óriási közönség volt ott, Pozsony város legnagyobb terén, a Vásártéren, amelyen — katonai kordonon belül — körmenetben vitték a papok az oltáriszentséget, annak a Gotterhalténak a hangjai mellett, amely hóhérhimnusz volt a magyar nemzetnek. A számítás— mint minden ily esetben az — hogy istentisztelet közben nem hangzik fel elkeseredés szava a gyűlölt nóta ellen. Hanem azért hallatszott Pozsonyban a feltámadás ünnepén pfuj, meg fütty, hogy megszólalt a Gotterhalte. Magyarország, természetesen, szabad ország, oly szabad, hogy nem lehetett eleddig kiakolbolítani belőle azt a nótát, amelynek minden egyes ütemére elkeseredés lázong a magyar lélekben.