Független Magyarország, 1904. augusztus (3. évfolyam, 854-882. szám)

1904-08-01 / 854. szám

4 FÜGGETLEN MAGYARORSZÁG 1904 Augusztus 9. — Német és orosz szocialisták. Nagy népgyűlést tartottak tegnap Berlin­ben, amelyen a königsberg­i pert tárgyalták. Több, mint négyezer ember volt ott a gyűlésen, melynek helyiségéből ugyanennyien kitnnrekedtek. Lib­­lenecht ügyvéd, a hírneves német szocialista­vezér fia, aki — mint ez ismeretes­­— a kö­­nigsbergi perben védő gyanánt szerepelt, hosz­­szabb beszédet mondott a perről. Viharos tap­sok kísérték beszédének azt a részét, amelyben Plehve­vel, a «vilnai véreb »-bel foglalkozott. Hangsúlyozta, hogy azt az embert, akinek kezéhez százezer elnyomott munkásnak a vére tapad, megérdemelt módon végezték ki. Ber­linben egyetlen egy ember sem volt, aki nem azt érezte volna, hogy Plehve halálával lidérc­nyomástól szabadultak meg. Azt kellett éreznie minden orosznak, hogy Plehve halála a szaba­dulás órájának közeledését jelenti. «A merénylő­ — fejezte be beszédét Liebknecht — «aki életét kockáztatta, egy népet mentett meg zsarnokától. Őrizzük meg ennek az embernek hálás és tiszteletteljes emlékét. Nekünk az a kötelességünk, hogy az orosz szocialistákat tá­mogassuk és kijelentem, hogy valahányszor csak tehetem, küldeni fogok nekik nyomtatványo­kat és az összes szocialistákat fölkérem, hogy ugyanezt tegyék.« Ezután más szónokok is ugyanebben az értelemben beszéltek és vala­­mennyien azt mondták, hogy a német szocialis­­ták kötelessége orosz testvéreiket támogatni és nekik minden Németországban megengedett szocialista nyomtatványt elküldeni. Erről egyéb­iránt értesíteni fogják a német kormányt is, úgy, hogy jövőben nem lehet majd a szocia­listák ellen titkos szövetkezés miatt pert in­dítani. — Asztalosok sztrájkja, K­lek Endre asztalos gyárában, — mint már többször megintik — hóna­pok óta általános a sztrájk. A sztrájk ügyében Thék már több ízben nyilatkozott, most azután a munkások egy memorandumban mondják el pana­szaikat. A memorandumot a minisz­ere­lökhöz in­tézték s panaszaik felsorolása közben többek kö­zött ezeket mondják: Nekünk asztalosoknak a kereseti viszonyaink évről-évre rosszabbodtak, eltekintve attól, hogy az általános drágulás mellett a status quo ante is rosszabbodást jelent. Tavaly már tűrhetetlennek éi ez­ek a helyzetet és elhatároztuk, hogy mozgal­mat indítunk helyzetünk javítása céljából. Bizott­ságot alakítottunk, amely követeléseinket pontokba foglalta és ezeket a mesterek elé terjesztettük. A mesterek válaszra sem méltatták elébük terjesztett kérelmeinket. Mi 1944. februárban elkezdtük a sztrájkot. Amint a munkások az egyes műhelyekben abbahagyták a munkát, a mesterek tüstént megadták követeléseinket. Sőt kijelentették, hogy követeléseink jogosak és igazságosak. Néhány hét alatt ötvennél több mester ezernél több munkásnak teljesítette a pon­­tozatokban foglalt követeléseket. Csak egy ember uta­sította el: Thél­ Endre úr. Kétségbeeséssel látta, mint teljesítik egymásután követeléseinket és mint közeledik Ő is folyton folyvást ahhoz, hogy rákerül­jön a sor a munka beszüntetésében. Amikor április elején az ő munkásai is átnyújtották neki a köve­telések pontozatait: a nála tisztelgő munkásküldött­­séget durván fogadta. Azóta sztrájk van a Thók Endre gyárában. Terék nemcsak hogy a követelé­sünket tagadta meg, hanem olyan eszközökkel harcol ellenünk, amelyek nem volnának megengedettek. Hatalmas összeköttetéseit fe­lasználva, a hatóság ellenállhatatlan erejét iparkodik szembeállítani velünk. A legválogatottabb rágalmakat terjeszti a ren­delkezésére álló eszközökkel rólunk és mozgalmunkról. Az Iparkamara közgyűlési terme is rendelkezésére áll. A mi feleletünk nem képes elhatolni a nyilvánosság fülébe. Thék Endre úrnak szabad ki- és bejárása van minden minisztériumban és minden hatóságnál, a mi osztályrészünk pedig szegényes gúnyánkban és bátortalan megjelenésünkkel mindenütt csak a letorkolás és elutasítás. Nem csoda, ha Thék úr buzgó jajveszékelése után ma már útonálló betyá­roknak tart bennünket a tájékozatlan közvélemény. Tudjuk, hogy Thék úr nem fog megelégedni a köz­­vé­lmény preparálásával, ez csak a talaj előkészí­tése volt. Amint ez kellő módon elő van készítve, akkor meg fog kezdődni a hajsza személyünk ellen és ami nesünk legfájdalmasabb : egyesületünk ellen. Abból, hogy a szakegyesület nem tilthatja ki helyiségéből a sztrájkban álló szaktársakat és a megjelenteknek meg nem tilthatja, hogy arról ne beszélgessenek, eszmét ne cseréljenek, ami egész gondolatvilágukat betölti, a sztrájkjukról: ebből a leggonoszabb rabulisztikával azt hozzák ki, hogy az egyesület helyiségeiben csinálják a sztrájkot és ezen az alapon a hatóságokat ráuszítják a szakegyesü­letre, mint amely alapszabályain kívül eső dolgokkal foglalkozik. Az ellenünk és szakegyesületünk ellen irányuló aknamunkának a közeljövőben — úgy látszik — foganatja lesz. El vagyunk készülve a legszívtelenebb üldözésre. Ezért fordulunk nagy­méltóságodhoz. Ne engedje nagyméltóságod, hogy Thék Endre úrral folytatott bérharcunkban ellen­felünk nagy befolyása jogtalan fegyvereket mozgó­síthasson ellenünk. Ezzel kapcsolatban jelentik nekünk, hogy az asz­talos munkások ma nagy gyűlést tartottak a Ba­­ross­ utca 45. szám alatti vendéglő kertjében, hogy a mesterek által szándékolt kizárás ügyében állást foglaljanak. A gyűlés elnökéül Pel­éder Ágos­tont választották meg, azután Weltner Jakab jelentkezett szólásra. Foglalkozott a Thék-gyári sztrájkkal s azt mondotta, hogy az asztalo­sok elleni mozgalmat boszuból Thék indí­totta meg. A gyűlés egyhangulag elfogadott egy határozati javaslatot, melyben kimondják, hogy a Thék-gyári sztrájkolókat támogatni fogják, még ha hónapokig is eltartana a harc, a munkások kizá­rására vonatkozólag pedig elhatározták, hogy az asztalosmunkások nyugodtan bevárják a mesterek merényletét, mert meg vannak győződve, hogy ha a munkásokat kizárják, a harc csak az ő győzel­mükkel végződik. — Derék példa. Levélbeli értesítést kül­dött szét üzletfeleinek Birokay Béla, munkácsi fűszerkereskedő, akitől tanulhatnak kereskedő­társai Munkácson meg az egész országban. Érdemes lenyomatni a derék magyar kereskedő körlevelét. Értesítem azokat a tisztelt cégeket, kik velem összeköttetésben lenni óhajtanak, hogy ezentúl csak magyar nyelven irt levelet és számlát küldjenek, mert mást nem fogadok el és csak magyarul tudó utazóval fogok érint­kezni. Okos, derék és mindenekfelett magyar beszéd ez. Hiába történnek majd apró kis m megjegyzések, hogy a munkácsi kereskedő ekkép akar reklámhoz jutni Hát akarjon! El is éri és meg is érdemli! Gondolkodnék és cselekednék ekkép valamennyi kartársa ebben az országban, nagyon rövidesen tisztára ma­gyarrá lehetne tenni a kereskedelem nyelvét. Ez a cél pedig megérdemli, hogy mindenkép támogassák. — Piehve meggyilkolása. Péter­vári távirat jelenti, hogy a cár és cárné távirati után őszinte részvétüket fejezték ki Piehve özvegyének. Ma gyászistentiszteletet tartottak Plehve minisz­terért a cár, az özvegy cárné, a nagyherceg trón­örökös, a nagyhercegek és nagyhercegnék, az összes miniszterek és a diplomáciai testület jelen­létében. Az egyházi szertartás után, amelyet An­tonio metropolita végzett, a holttestet a temetőbe szállították. — Királyi kitüntetés. A király Biffa János nyugalmazott pénzügyi számvizsgálónak, sok évi hű és buzgó szolgálata elismeréséül a koronás arany érdemkeresztet adományozta. — Feloszlatott sztrájktanya. A Haggenmacner­­féle gőzmalomban két hét óta szünetel a munka s noha ez idő alatt a munkások mindig békésen viselkedtek , a malomban dolgozó néhány mun­kást nem háborgattak, a rendőrség tegnap este feloszlatta a sztrájktanyát. A Visegrádi­ utca 11. sz. alatti vendéglőt, ahol a sztrájktanya volt, tegnap este 15 lovas és 30 gyalogos rendőr vette körül, akik beeresztettek ugyan a vendéglőbe mindenkit, de több mint egy óra hosszat senkinek sem volt szabad kijönnie, még azoknak a munká­­soknak sem, akik­ nem­ tartoztak a sztrájkolókhoz s csak véletlenül tartózkodtak a vendéglőben. Végre megérkezett Szeszler Hugó foga­dazó, aki kihirdette a főkapitány nevében, hogy feloszlatja a sztrájk­­tanyát, miután Haggenmacher munkásait elbocsátja s nem tekinti őket többé sztrájkolóknak. — Helyek a hazárdjátékok ? A Budapesti Ká­­vésipartársulat, mint annak idején megírtuk, azt a kérelmet intézte a főkapitányhoz, hogy sorolná fel, melyek tulajdonképen a hazárdjátékok, mert ezzel sok kellemetlen zaklatástól kímélné meg a kávésokat, akik nincsenek tisztában azzal, hogy melyek hát a tiltott szerencsejátékok. A főkapitány most válaszolt erre a beadványra. Kijelenti, hogy a kérelmet nem teljesítheti, mert a tiltott kártyajá­tékok kimerítő taxatív felsorolása el sem képzelhető. Hiszen mindig keletkezhetnek újabb szerencsejá­t­kok, vagy a régi társasjátékok alakulhatnak át szerencsejátékokká, úgy hogy mindig volnának já­tékok, amelyek a fölsorolásból hiányoznak, amelyek azonban mégis üldözendők volnának. — Orvosok kongresszusa. A XV-ik nemzet­közi orvosi kongresszust, amelyen csak orvosok és az egyes nemzetek bizottsága által elfogadott tudó­sok vehetnek részt, 1906 április 19—26-án tartják meg Lissabonban. Minthogy az előadásokat előre ki akarják nyomatni, azokat a főtitkársághoz kell küldeni. A hivatalos nyelv a francia, az előadásokat azonban angolul és németül is meg lehet tartani. Je­lntkezni a főtitkárnál, Miguel Bombarda dr.-nál lehet (Hospital de Rilbarolles). Tagsági díj 25 frank. Hazai tanáraink s orvosaink közül számosan vesznek részt a kongresszuson. — Politikai gyilkosság Bukarestben. Az újságok megemlékeztek róla, hogy a bukaresti ma­­cedón­ oláhok a Macedónia kávéházában egy Laba­­reszka-Lekanta nevű ember lelőtte Papahegi Ilie tanárt s aztán a vendégek őt lőtték agyon. Erről a véres esetről a következő részletek érkeztek Buka­restből : A Macedónia-kávéház, ahol a gyilkosság történt, kicsiny és piszkos helyiség, rendes közönség nem is jár oda, csak a macedón-oláhok kis töredéke és a Bukaresbe vetődött balkán csőcselék. A környezet tehát jellegzetesen ba­kán. Lazaretzka-Lekanta, az agyonlőtt gyilkos, szintén balkán alak. Valamikor igazgatója volt a macedóniai oláh gimnáziumnak s ugyanakkor a bukaresti kormány politikai ügynöke, de megunta ezt a kettős foglalkozást és fölcsapott­ görögnek. Néhány konstantinápolyi görög bankár, aki zavaros üzleteket akart kötni, újságot alapított Bukarestben arra a célra, hogy az oláti fővárosban oláh nyelven harcoljon a macedóniai oláh érdekek ellen. Lazareszku jó pénzért vállalkozott erre a feladatra, letelepedett Bukarestben, ahol a görög­­párti újságot meg is indította. Lazareszku ekkor a Macedóniából is kimaradt, s épen a gyilkosság □apján mondta valakinek: — A Macedóniába nem megy már csak rabviselt ember. Ez a kijelentése rögtön elterjedt a kávéházban, s véletlen úgy akarta, hogy Lazareszkynak még azon a napon be kellett mennie a kávéházba. A meg­bántott emberek haragosan fogadták, de nem bán­totta senki, s ő több jelenlevő állítása szerint csak nagyobb biztonság okából vette elő revolverét, nem azért, hogy támadjon, a fegyver azonban mégis el­sült és Papahagit megölte. A megrémült emberek aztán nem kérdezték, hogy véletlenül történt-e a dolog, vagy szándékosan, hanem elővették a revol­verüket és rálőttek Lazareszkura. Valamennyi ven­dégnek volt revolvere s valamennyi lőtt. Lazareszku számtalan sebborítva holtan esett össze. A gyilkos­ság híre érthető izgatottságot keltett az egész országban. — Véres párbaj. Súlyos kimenetelű kardpárbaj volt tegnap Nagyváradon, a honvédgyalogsági lak­tanya vívótermében. Ougi Zoltán budapesti posta­tiszt, ki jelenleg a 4. honvédgyalogezredben fegy­vergyakorlatát tölti, mint tiszthelyettes, mielőtt Nagyváradra utazott, a biharmegyei Széplak köz­ségben összetűzött Tarbay Lajos községi jegyzővel s ebből keletkezett a párbaj, melyben Gugi Zoltán öt vágást kapott. — A fürdés áldozata. Selmecbányán a Vörös­­kút tavában tegnap több gyermek fürdött, miközben a hullám magával ragadott egy tíz éves kis­fiút, akit többé megmenteni nem lehetett. Még a hulláját sem voltak képesek eddig megtalálni a hatóság közegei. — A veszprémi kiállítás. A veszprémi kiállí­tás munkálatai befejezésükhöz közelednek. Impozáns­­ lesz az ős Bakony termékeit magában foglaló és az összes veszprémmegyei erdő­birtokosok által adott anyagból épült 33 méter magas bakonyi pavilion, mely előtt szerénykedve húzódik meg színes kupolá­jával a borászati csarnok, melyben a híres somlyói és balatonmelléki borkülönlegességek lesznek kiállítva. Az iparcsarnok is tető alatt áll, mellet­t a bakonyi hires háziipar-pavillon és odébb a balatoni halászati pavilion készül. A kiállítás ideje alatt a vasúti motor­kocsik fogják a személyforgalmat Budapest—Kis- Gell—Győr—Veszprém között lebonyolítani, mely motorforga­mat Hieronymi minisz­er a veszprém­­vármegyei gazdasági egyesület kérelmére a kiállítás ideje alatt kisérletképen helyezett forgalomba. — Egy szövetkezeti igazgató lopásai. Vlas­szák Alajost, a brockói fogyasztási szövetkezet üzletvezetőjét a csendőrség Nyitrán letartóztatta, mert a szövetkezet kávé- és cukorraktárát több ízben meglopta és kéz alatt kiskereskedőknek el­adta.

Next