Független Magyarország, 1904. augusztus (3. évfolyam, 854-882. szám)
1904-08-27 / 878. szám
1904. Augusztus 17 T^GGT^BHI MAGYARORSZÁd fá nyos világra, amely előtt nyilvánvalóvá tette, hogy nem érdemes annyi pénzt és munkaerőt fordítani a sarki felfedező utazásokra, hanem inkább létesítsenek a sarkvidék bizonyos pontjain tudományos megfigyelő állomásokat, amelyek rendszeres kutatásai a tudományra nézve becsesebbek, mint a felfedezések. Az osztrákmagyar expedíció hatása lett, hogy ilyen megfigyelő állomásokat létesítettek és ezek kutatásainak eredménye azóta meg is jelentek s ez állomások egyikére küldte ki azóta az Egyesült Államok kormánya a Greely-expedíciót Az említett osztrák-magyar expedíció befejeztével méltányolták dr. Kepes Gyula nagy, tudományos érdemeit, kitüntették a vaskoronarenddel, honvédtörzsorvos lett és több város díszpolgárává választotta. Általános rokonszenv kisérte honvédorvosi pályáján való haladását s most uj és diszes állásában közmegbecsülés fogadja. — .ni, .......... ■■■■■■■ ......... ma. A calwi szökevények. — A szerelmi regény vége. — Budapest, augusztus 26. A középkor romantikáját idézi fel az a szerelmi regény, amelynek ma a budapesti államrendőrség egyik ügyeskezű detektívje szomorú véget vetett. Egy negyvenhét éves gazdag asszony és egy harminckilenc éves családos ember a regény hősei. Tíz éves szerelem után arra határozták magukat, hogy otthagyva, feledve eddigi kötelékeiket, megszöknek és az új világban teremtenek maguknak boldog, családi fészket, ahol nem fog közöttük álllni az az akadály, amelyet idehaza a törvény és a sors állított közéjük. Sötét éjszakán, magányos fogaton robogott a lovag szerelmese kastélya elé és türelmetlenül várt, míg kedvese a kastély ablakából egy létra segítségével az ő karjai közé repül, azután elhajtattak és mentek, mentek az új cél, az új élet felé, mígnem ma a budapesti főkapitányság börtönébe kerültek . . . Mert a szökésnek a nagy, szinte gyerekes szerelmen kívül még más nevezetessége van. Az asszony ugyanis, hogy ne kelljen pénz nélkül utazniok, az urától elvitt százezer márka értéket meghaladó értékpapirosokat és igy felszerelve indultak útnak a szerelmesek. A férj feljelentette az asszonyt és csábitóját, a távirati körözvény ment Európa összes rendőrségeihez s ennek segélyével ma délben Nagy Ferenc detektív elfogta a szökevényeket. A részleteiben is érdekes szerelmi regényről a következőket jelenti munkatársunk : Augusztus hó 14-én a budapesti rendőrséget arról értesítette a stuttgarti rendőrfőkapitányság, hogy Calw, würtembergi városból Eosenhardt Pál ottani dúsgazdag magánzó 47 éves neje , Niktzl Berta egy Kraus Károly nevű 39 éves családos emberrel megszökött. A sürgöny azzal is beszámolt, hogy Rosenhardt Pálné szökésekor százkétezer márka értékű értékpapirost vitt magával s végül arra kérte a rendőrséget, hogy amennyiben a szökevények ideérkeznének, azokat nyomban tartóztassa le. A budapesti rendőrség e távirati körözés alapján széleskörű vizsgálatot indított, s a detektívek állandóan őrizték a pályaudvarokat és a szállókat. A kutatásra való kedvet még fokozta az a körülmény is, hogy a szökevények elfogatására ezer márka jutalmat tűzött ki a megcsalt, meggyalázott férj. Ám semmi eredménynyel a vizsgálat nem járt, a valószínűség különben is amellett szólt, hogy a szerelmesek a pénzzel együtt Amerika felé vették útjukat és szökésük óta már bizonyára el is értek az új világba. Ma délben azután nagy meglepetést okozott a főkapitányságon Nagy Ferenc detektív, a rendőrség egyik régi, ügyes, de eddigelé kissé mellőzött tagja. Nagyi tudniillik a déli vasút budai pályaudvarán teljesít szolgálatot. Ma délben, a háromnegyed egy órakor induló trieszti gyorsvonat indulása előtt feltűnt Nagynak egy szőke, körszakállas úr, meg egy asszony, akik izgatottan beszélgettek egymással és Triesztbe akartak jegyet váltani. Amint így figyelte őket a távirati körözés nyomán ráismert a két utasban Arach-ra és Rosenhardtné ra, gyorsan oda ment hozzájuk, igazolásra szólította fel őket és azután letartóztatta a szökevényeket. A főkapitányságon érthető örömöt keltett a dolog és Eperjessy Károly rendőrfogalmazó azonnal hozzáfogott a két szerelmes kihallgatásához, akik egyébként nem tagadták tettüket s kihallgatásuk folyamán elmondották szerelmi viszonyuk egész történetét, amelynek szálai még 1895-be nyúlnak vissza. Ebben az évben ismerkedtek meg ugyanis a badeni tavon. Rosenhardtné a férje társaságában tartózkodott akkoriban ott s odajött Kraus Károly is, aki akkor már nős ember volt. Egy este, amikor Rosenhardték is, meg Kraus is a tavon csónakáztak, váratlanul vihar támadt, amely Rosenhardték csónakját felborította. Férj és feleség alighanem a háborgó hullámokba vesznek, ha idejekorán észre nem veszi a veszedelmet Kraus, aki gyakorlott, ügyes úszó és ki nem menti a házaspárt. Az ismeretség tehát elég regényes körülmények között kezdődött. Kraus e naptól kezdve bizalmas, jó barátja lett a családnak, az asszony csakhamar heves szerelemre lobbant megmentője iránt, amelyet ez viszonzott. És így lett rövidesen a baráti viszonyból szerelmi viszony, amely az évek folyamán nem hogy lazult volna, de épen ellenkezőleg : folyvást erősebb, hevesebb lett. Mert a megmentés napjától kezdve el nem hagyták egymást Kraus és az aszszony. Rosenhardtnak szép, nagy uradalma volt és az asszony közbenjárására megtették Kraust, aki különben szintén vagyonos ember, uradalmi intézőnek, s Kraus családostól elköltözött Rosenhardték birtokára. Bűnös szerelmüket nem zavarta egy ideig semmi. Később azonban mintha a férj észrevett volna valamit, a szerelmesek helyzete nehezebb lett. Ezen segíteni akartak, s már hosszú évekkel ezelőtt fogamzott meg agyukban a szökés terve, de végrehajtani nem tudták, részint mert akadályozta őket ebben házas voltuk, de legfőképen a pénzhiány. Idővel Rosenhardt felhagyott a gazdálkodással, birtokát eladta s háromszázezer márkát kitevő vagyonával Calivban lévő kies fekvésű kastélyába vonult. A szerelmesek bűnös viszonya pedig tartott tovább. Folyvást azon voltak, hogy lerázzák magukról azokat a kötelékeket, amelyek megakadályozzák őket abban, hogy isten és ember előtt is egymáséi legyenek. Néhány héttel ezelőtt azonban fordulat állott be. A szerelmesek végleg megállapodtak abban, hogy szökni fognak. Tervüket gondosan előkészítették és e hó 12-én éjjel Kraus kocsival állott meg a calwi kastély alatt. Adott jelre megnyílt a kastély egyik ablaka, amelyből kötélhágcsón ereszkedett alá a negyvenhét éves szerelmes asszony, kezében egy bőrtáskával, amelyben a férjétől eltulajdonított 102 000 márka s néhány apróbb dolog volt elhelyezve. Leérve a kocsiba ugrott, s szerelmesével együtt menekült az éj sötét leple alatt. Amerika volt szökésük végcélja. Cahoból egyenesen Bécsbe utaztak, ahol néhány napig tartózkodtak s néhány ezer korona értékű papirost értékesítettek. Innét Triesztbe mentek s itt gondoltak arra, hogy a magyar értékpapirosok eladása céljából jó lesz Budapestre utazni, így történt, hogy e hó 24-én ideérkeztek s a Hungária-szállóban vettek lakást. Az értékpapírok eladása azonban — mint Kraus mondotta — nem sikerült, mert a Hitelbank tegnap visszautasította a papirosok megvételét. A szerelmesek erre ma délben vissza akartak utazni Triesztbe, hogy onnét majd Genuába s hajóra szállva Amerikába evezzenek. Tervükben azonban megakadályozta őket Nagy Ferenc detektív, aki épen akkor tartóztatta le a szökevényeket, amint a déli vasút budai pályaudvarán a Triesztbe szóló jegyeket akarták megváltani. Céljuk volt, hogy előbb a st.-louisi kiállítást tekintik meg, azután vagy Amerikában, de még inkább az Antillákon telepednek meg, ahol egész életükön át boldogan, szerelmesen akartak élni. Az elvitt pénz teljesen megkerült, mert az utazás eddigi költségeit gavallérosan Kraws viselte. Az értékpapírok árából 800 dollár amerikai pénzt szereztek, hogy könnyebben juthassanak Amerikába. . A késő éjjel órákban Eperjessy még az asszonyt is kihallgatta. A rendőrség táviratilag értesítette a letartóztatásról a stuttgarti rendőrséget és további intézkedésig fogva tartja a szökevényeket. • Itt jegyezzük meg, hogy nem csoda, ha Krecsányi Kálmán detektívfőnöknek oly sok nehézséggel kell megküzdenie, amíg valamely nagyobb ügyben eredményt tud elérni. Rosenhardtnét és Kraust is például Nagy Ferencnek kellett kézrekerítenie, holott van a Hungáriában egy első osztályú detektív, akit Kalmár Hugónak hívnak. Ez az úr állandóan a szállóban lakik és étkezik és az volna a feladata, hogy mindennap megnézze a szállóba érkező idegenek névsorát. Mi feltételezzük és elhisszük, hogy Kalmár ezt naponta megtette, de hogy milyen jó első osztályú detektív, azt fényesen bebizonyította most, amikor a két szökevényt olyan szépen, nyugodtan és annyi szakértelemmel továbbszökni engedte. — Miért maradtak el a hadgyakorlatok ? Amint lapunkban már megírtuk volt, az idei csehországi hadgyakorlatok elmaradnak. Különféle kommentárokat fűztek az elmaradáshoz, míg végre ma nyilvánvaló lett az ok, amely miatt a hadgyakorlatokat nem tartják meg. Nevezetesen a nagymérvű vízhiány és az országok közgazdasági helyzete arra indította a hadvezetőséget, hogy az idén ne tartson hadgyakorlatokat. *Az ily gyakorlatoknál a koncentrált lovasságnak, tüzérségnek és szekerészetnek nagyobb mennyiségű takarmányra és vízre van szüksége, melyeknek beszerzése mindig a hadgyakorlatok színhelyén történik. Ez a jelen esetben csak annál nehezebben lett volna eszközölhető, mert Csehországban, de különösen Strakonitz környékén oly intenzivitással lépett fel a takarmányhiány és a vízszükség, hogy a népességet teljes elszegényedés fenyegeti s a pilseni és reichenbergi kereskedelmi kamarák fel is szólaltak a hadgyakorlatok megtartása ellen. Tífuszjárványtól is tartott a hadvezetőség és főleg e körülménynek tudandó be, hogy a királynak a hadgyakorlatok meg nem tartását javasolta. A király magáévá tette a hadvezetőség előterjesztését és beleegyezett abba, hogy ez idén a hadgyakorlatok elmaradjanak. A király különben a csehországi helytartóhoz, Coudenhowe grófoz a következő kéziratot intézte : Kedves Coudenhowe gróf! A tartós szárazság és ennek következtében jó ivóvízben sok helyen uralkodó hiány arra indított engem, hogy a Strakonitz vidékén tervezett nagygyakorlatok megtartásáról lemondjak. Erre ép úgy a csapatokra való tekintet indított, mint az az óhaj is, hogy ama vidék lakosságára, mely szintén súlyosan szenved a kedvezőtlen időjárás miatt, ne hárítsak még olyan áldozatokat is, amelyek a mostani körülmények közt nagyobb csapattömegek összevonásával bizonyára egybe lettek volna kötve. A gyakorlatokra kilátásba vett járások lakosai azonban már eddig is kimutatták hazafias érzületüket és áldozatkészségüket azzal a készséges előzékenységgel, melyet a gyakorlatok előkészítésénél a katonai és polgári hatóságok követelményeivel szemben tanúsítottak. Megbízom önt, hogy ezért fejezze ki köszönetemet, valamint sajnálkozásomat is a felett, hogy eszerint most nem fogok érintkezésbe jutni, úgy mint szándékom volt, ama vidékek lakosságával. Ischl, 1904. augusztus 25. Ferenc József. — Személyi hírek. Pallavicini Ede őrgróf titkos tanácsos, a Dunántúli Közművelődési Egyesület elnöke mosdósi birtokáról Budapestre érkezett, hogy részt vegyen a szövetkezetek nemzetközi kongresszusának előkészítésében. — Wlassics Gyula, a Múzeumok és Könyvtárak Tanácsának elnöke a Csorbaitóról Dél-Franciaországba utazott, ahonnan szeptember hó 15-én érkezik Budapestre. — A belügyminisztérium csendőrségi ügyosztálya. A hivatalos lap mai száma jelenti, hogy a magyar királyi belügyminisztériumban fölállítandó csendőrségi ügyosztály vezetőjévé postupici Kostka Pál ezredest, a III. számú csendőrkerület parancsnokát nevezték ki.