Független Magyarország, 1904. augusztus (3. évfolyam, 854-882. szám)

1904-08-27 / 878. szám

1904. Augusztus 17 T^GGT^BHI MAGYARORSZÁd fá­ nyos világra, amely előtt nyilvánvalóvá tette, hogy nem érdemes annyi pénzt és munkaerőt fordítani a sarki felfedező uta­zásokra, hanem inkább létesítsenek a sark­vidék bizonyos pontjain tudományos meg­figyelő állomásokat, amelyek rendszeres kutatásai a tudományra nézve becseseb­bek, mint a felfedezések. Az osztrák­­magyar expedíció hatása lett, hogy ilyen megfigyelő állomásokat létesítettek és ezek kutatásainak eredménye azóta meg is je­lentek s ez állomások egyikére küldte ki azóta az Egyesült Államok kormánya a Greely-expedíciót Az említett osztrák-magyar expedíció befejeztével méltányolták dr. Kepes Gyula nagy, tudományos érdemeit, kitüntették a vaskoronarenddel, honvédtörzsorvos lett és több város díszpolgárává választotta. Álta­lános rokonszenv kisérte honvédorvosi pályáján való haladását s most uj és diszes állásában közmegbecsülés fogadja. — .ni, .......... ■■■■■■■ ......... ma. A calwi szökevények. — A szerelmi regény vége. — Budapest, augusztus 26. A középkor romantikáját idézi fel az a sze­relmi regény, amelynek ma a budapesti állam­rendőrség egyik ügyeskezű detektívje szomorú véget vetett. Egy negyvenhét éves gazdag asszony és egy harminckilenc éves családos ember a regény hősei. Tíz éves szerelem után arra határozták magukat, hogy otthagyva, fe­ledve eddigi kötelékeiket, megszöknek és az új világban teremtenek maguknak boldog, csa­ládi fészket, ahol nem­ fog közöttük álllni az az akadály, amelyet idehaza a törvény és a sors állított közéjük. Sötét éjszakán, magányos fogaton robogott a lovag szerelmese kastélya elé és türelmetlenül várt, míg kedvese a kas­tély ablakából egy létra segítségével az ő karjai közé repül, azután elhajtattak és men­tek, mentek az új cél, az új élet felé, míg­nem ma a budapesti főkapitányság börtönébe kerültek . . . Mert a szökésnek a nagy, szinte gyerekes szerelmen kívül még más nevezetessége van. Az asszony ugyanis, hogy ne kelljen pénz nélkül utazniok, az urától elvitt százezer márka értéket meghaladó értékpapirosokat és igy fel­szerelve indultak útnak a szerelmesek. A férj feljelentette az asszonyt és csábitóját, a távirati körözvény ment Európa összes rendőrségeihez s ennek segélyével ma délben Nagy Ferenc detektív elfogta a szökevényeket. A részleteiben is érdekes szerelmi regényről a következőket jelenti munkatársunk : Augusztus hó 14-én a budapesti rendőrséget arról értesítette a stuttgarti rendőrfőkapitányság, hogy Calw, würtembergi városból Eosenhardt Pál ottani dúsgazdag magánzó 47 éves neje , Niktzl Berta egy Kraus Károly nevű 39 éves családos emberrel megszökött. A sürgöny azzal is beszámolt, hogy Rosenhardt Pálné szökésekor százkétezer márka ér­tékű értékpapirost vitt magával s végül arra kérte a rend­őrséget, hogy amennyiben a szökevények ide­érkeznének, azokat nyomban tartóztassa le. A budapesti rendőrség e távirati körözés alapján széleskörű vizsgálatot indított, s a detektívek állan­dóan őrizték a pályaudvarokat és a szállókat. A kutatásra való kedvet még fokozta az a körülmény is, hogy a szökevények elfogatására ezer márka jutalmat tűzött ki a megcsalt, meggyalázott férj. Ám semmi eredménynyel a vizsgálat nem járt, a valószínűség különben is amellett szólt, hogy a szerelmesek a pénzzel együtt Amerika felé vették útjukat és szökésük óta már bizonyára el is értek az új világba. Ma délben azután nagy meglepetést okozott a főkapitányságon Nagy Ferenc detektív, a rendőrség egyik régi, ügyes, de eddigelé kissé mellőzött tagja. Nagyi tudniillik a déli vasút budai pályaudvarán teljesít szolgálatot. Ma délben, a háromnegyed egy órakor induló trieszti gyorsvonat indulása előtt fel­tűnt Nagynak egy szőke, körszakállas úr, meg egy asszony, akik izgatottan beszélgettek egymással és Triesztbe akartak jegyet váltani. Amint így figyelte őket a távirati körözés nyomán ráismert a két utasban Arach-ra és Rosenhardtné­ ra, gyorsan oda ment hozzájuk, igazolásra szólította fel őket és azután letartóztatta a szökevényeket. A főkapi­tányságon érthető örömöt keltett a dolog és Eperjessy Károly rendőrfogalmazó azonnal hozzá­fogott a két szerelmes kihallgatásához, akik egyéb­ként nem tagadták tettüket s kihallgatásuk folyamán elmondották szerelmi viszonyuk egész történetét, amelynek szálai még 1895-be nyúlnak vissza. Ebben az évben ismerkedtek meg ugyanis a badeni­ tavon. Rosenhardtné a férje társaságában tartózkodott akkoriban ott s odajött Kraus Károly is, aki akkor már nős ember volt. Egy este, amikor Rosenhardték is, meg Kr­aus is a tavon csónakáz­tak, váratlanul vihar támadt, amely Rosenhardték csónakját felborította. Férj és feleség alighanem a háborgó hullámokba vesznek, ha idejekorán észre nem veszi a veszedelmet Kraus, aki gyakorlott, ügyes úszó és ki nem menti a házaspárt. Az ismeretség tehát elég regényes körülmények között kezdődött. Kraus e naptól kezdve bizalmas, jó barátja lett a családnak, az asszony csakhamar heves szere­lemre lobbant megmentője iránt, amelyet ez vi­­szonzott. És így lett rövidesen a baráti viszonyból szerelmi viszony, amely az évek folyamán nem hogy lazult volna, de épen ellenkezőleg : folyvást erősebb, hevesebb lett. Mert a megmentés napjától kezdve el nem hagyták egymást Kraus és az asz­­szony. Rosenhardtnak szép, nagy uradalma volt és az asszony közbenjárására megtették Kraust, aki különben szintén vagyonos ember, uradalmi intéző­nek, s Kraus családostól elköltözött Rosen­hardték birtokára. Bűnös szerelmüket nem za­varta egy ideig semmi. Később azonban mintha a férj észrevett volna valamit, a szerelme­sek helyzete nehezebb lett. Ezen segíteni akar­tak, s már hosszú évekkel ezelőtt fogamzott meg agyukban a szökés terve, de végrehajtani nem tud­ták, részint mert akadályozta őket ebben házas voltuk, de legfőképen a pénzhiány. Idővel Rosen­hardt felhagyott a gazdálkodással, birtokát eladta s háromszázezer márkát kitevő vagyonával Calivban lévő kies fekvésű kastélyába vonult. A szerelmesek bűnös viszonya pedig tartott tovább. Folyvást azon voltak, hogy lerázzák magukról azokat a köteléke­ket, amelyek megakadályozzák őket abban, hogy isten és ember előtt is egymáséi legyenek. Néhány héttel ezelőtt azonban fordulat állott be. A szerelmesek végleg megállapodtak abban, hogy szökni fognak. Tervüket gondosan előkészítették és e hó 12-én éjjel Kraus kocsival állott meg a calwi kastély alatt. Adott jelre megnyílt a kastély egyik ablaka, amelyből kötélhágcsón ereszkedett alá a negyvenhét éves szerelmes asszony, kezében egy bőrtáskával, amelyben a férjétől eltulajdonított 102 000 márka s néhány apróbb dolog volt elhe­lyezve. Leérve a kocsiba ugrott, s szerelmesével együtt menekült az éj sötét leple alatt. Amerika volt szökésük végcélja. Cahoból egyene­sen Bécsbe utaztak, ahol néhány napig tartózkodtak s néhány ezer korona értékű papirost értékesítettek. Innét Triesztbe mentek s itt gondoltak arra, hogy a magyar értékpapirosok eladása céljából jó lesz Budapestre utazni, így történt, hogy e hó 24-én ideérkeztek s a Hungária-szállóban vettek lakást. Az értékpapírok eladása azonban — mint Kraus mondotta — nem sikerült, mert a Hitelbank tegnap visszautasította a papirosok megvételét. A szerelme­sek erre ma délben vissza akartak utazni Triesztbe, hogy onnét majd Genuába s hajóra szállva Ameri­kába evezzenek. Tervükben azonban megakadályozta őket Nagy Ferenc detektív, aki épen akkor tartóz­tatta le a szökevényeket, amint a déli vasút budai pályaudvarán a Triesztbe szóló jegyeket akarták megváltani. Céljuk volt, hogy előbb a st.-louisi kiállítást tekin­tik meg, azután vagy Amerikában, de még inkább az Antillákon telepednek meg, ahol egész életükön át boldogan, szerelmesen akartak élni. Az elvitt pénz tel­jesen megkerült, mert az utazás eddigi költségeit gavallérosan Kraws viselte. Az ér­tékpapírok árából 800 dollár amerikai pénzt szerez­tek, hogy könnyebben juthassanak Amerikába. . A késő éjjel órákban Eperjessy még az asszonyt is kihallgatta. A rendőrség táviratilag értesítette a letartóztatásról a stuttgarti rendőrséget és további intézkedésig fogva tartja a szökevényeket. • Itt jegyezzük meg, hogy nem csoda, ha Krecsányi Kálmán detektívfőnöknek oly sok nehézséggel kell megküzdenie, amíg valamely nagyobb ügyben ered­ményt tud elérni. Rosenhardtnét és Kraust is pél­dául Nagy Ferencnek kellett kézrekerítenie, holott van a Hungáriában egy első osztályú detektív, akit Kalmár Hugónak hívnak. Ez az úr állandóan a szállóban lakik és étkezik és az volna a feladata, hogy mindennap megnézze a szállóba érkező ide­genek névsorát. Mi feltételezzük és elhisszük, hogy Kalmár ezt naponta megtette, de hogy milyen jó első osztályú detektív, azt fényesen bebizonyította most, amikor a két szökevényt olyan szépen, nyu­godtan és annyi szakértelemmel­­ továbbszökni engedte. — Miért maradtak el a hadgyakor­latok ? Amint lapunkban már megírtuk volt, az idei csehországi hadgyakorlatok elmarad­nak. Különféle kommentárokat fűztek az el­maradáshoz, míg végre ma nyilvánvaló lett az ok, amely miatt a hadgyakorlatokat nem tartják meg. Nevezetesen a nagymérvű vízhiány és az országok közgazdasági helyzete arra indította a hadvezetőséget, hogy az idén ne tartson hadgyakorla­tokat. *Az ily gyakorlatoknál a koncentrált lovasságnak, tüzérségnek és szekerészetnek nagyobb mennyiségű takarmányra és vízre van szüksége, melyeknek beszerzése min­dig a hadgyakorlatok színhelyén történik. Ez a jelen esetben csak annál nehezebben lett volna eszközölhető, mert Csehországban, de különösen Strakonitz környékén oly intenzivi­­tással lépett fel a takarmányhiány és a víz­­szükség, hogy a népességet teljes elszegé­nyedés fenyegeti s a pilseni és reichenbergi kereskedelmi kamarák fel is szólaltak a had­gyakorlatok megtartása ellen. Tífuszjárványtól is tartott a hadvezetőség és főleg e körül­ménynek tudandó be, hogy a királynak a hadgyakorlatok meg nem tartását javasolta. A király magáévá tette a had­vezet­őség előter­jesztését és beleegyezett abba, hogy ez idén a hadgyakorlatok elmaradjanak. A király kü­lönben a csehországi helytartóhoz, Couden­howe gró­foz a következő kéziratot intézte : Kedves Coudenhowe gróf! A tartós szárazság és ennek következtében jó ivóvízben sok helyen uralkodó hiány arra indított engem, hogy a Strakonitz vidékén tervezett nagygyakorlatok meg­tartásáról lemondjak. Erre ép úgy a csapatokra való tekintet indított, mint az az óhaj is, hogy ama vidék lakosságára, mely szintén súlyosan szen­ved a kedvezőtlen időjárás miatt, ne hárít­sak még olyan áldozatokat is, amelyek a mostani körülmények közt nagyobb csapattömegek össze­vonásával bizonyára egybe lettek volna kötve. A gyakorlatokra kilátásba vett járások lakosai azonban már eddig is kimutatták hazafias érzü­letüket és áldozatkészségüket azzal a készséges előzékenységgel, melyet a gyakorlatok előkészíté­sénél a katonai és polgári hatóságok követelmé­nyeivel szemben tanúsítottak. Megbízom önt, hogy ezért fejezze ki köszönetemet, valamint saj­nálkozásomat is a felett, hogy eszerint most nem fogok érintkezésbe jutni, úgy mint szándékom volt, ama vidékek lakosságával. Ischl, 1904. augusztus 25. Ferenc József. — Személyi hírek. Pallavicini Ede őrgróf titkos tanácsos, a Dunántúli Közművelődési Egyesület elnöke mosdósi birtokáról Budapestre érkezett, hogy részt vegyen a szövetkezetek nemzetközi kongresszu­sának előkészítésében. — Wlassics Gyula, a Múzeu­mok és Könyvtárak Tanácsának elnöke a Csorbai­­tóról Dél-Franciaországba utazott, ahonnan szep­­tember hó 15-én érkezik Budapestre. — A belügyminisztérium csendőrségi ügy­osztálya. A hivatalos lap mai száma jelenti, hogy a magyar királyi belügyminisztériumban fölállítandó csendőrségi ügyosztály vezetőjévé postupici Kostka Pál ezredest, a III. számú csendőrkerület parancs­nokát nevezték ki.

Next