Független Magyarország, 1904. november (3. évfolyam, 943-972. szám)

1904-11-01 / 943. szám

­k Orosz-angol konfliktus. Budapest, október 31. Amikor a balti flotta támadása által keletke­zett incidens fölött való megegyezés első híre fölmerült, angol részről azonnal hangsúlyozták, hogy a vizsgáló bizottság és a hágai egyez­mény alapján kiküldendő választott bíróság egyezménye nem Angliától ered. Az orosz félhivatalos «Regierungsbote» most kijelenti, hogy gróf Lam­s­dor­ff külügyminiszter gróf Benkendorff londoni orosz követ útján adta tudtára az angol kormánynak a cár amaz el­határozását, hogy választott bíróság döntsön 7 ügyben. Ez a távirat október 28-án kelt Carszkoje-Szeloban és még aznap este tudatta Balfour miniszterelnök Southamptonban ezt a hír, amelyet a távíró a szélrózsa m­i­­den irányában elterjesztett. Ha tehát nem az angol részről származik is az eszme, tény, hogy az angol kormány azonnal elfogadta és ezzel dokumetálta, hogy mily készséggel megy bele a súlyos ügy békés elintézésébe. A hulli incidensről a következő táviratokat kaptuk: Pétervár, október 31. A hivatalos lap Lamsdorff gróf külügy­miniszternek Ben­kendorff gróf londoni orosz nagykövethez intézett s Carszkoje-Szeló­­ből keltezett következő táviratát közli: Áthatva attól a kívánságtól, hogy az észak­tengeri esemény lehetőleg teljesen megvilágíttassék, az uralkodó szükségesnek tartja, hogy ezt az ügyet a hágai egyezség alapján nem­zetközi vizsgáló­bizottság elé terjesszék. Felsőbb rendeletre fölszólítom excellenciádat, hogy ter­­jeszsze a kérdés megoldásának ezt a módját az angol kormány elé. Benkendorff nagykövet ugyanaznap a következő választ küldte a külügyminiszternek: Közöltem Landsdowne lorddal excellen­­ciádnak Carszkoje-Szelóból küldött táviratát. Az angol kormány elfogadja azt az indítványt, hogy az észak-tengeri eseményt egész terjedel­mében a hágai egyezségben megállapított nem­zetközi bizottság elé terjesszék megvizsgálás végett.­­ London, október 31. A cár Hardings angol nagykövet teg­napi fogadásán a­ra legmélyebb sajnálatát fe­jezte ki a hulli esemény miatt. A nagykövet utóbb kijelentette egy újságírónak, hogy csakis a cár kezdésének köszönhető, hogy a nemzet­közi vizsgálóbizottság létrejött. London, október 31 Pétervárott lassan kint megvallják, hogy tu­lajdonképen mi okozta azt a félreértést, amely miatt az orosz hajók az angol halászgőzösökre lőttek. A dolog ugyanis úgy áll, hogy az egyik orosz hajóhadosztály a saját két tor­pedóhajóját japán hajónak nézte s azonnal meg is kezdte ellenük az ágyúzást. Az egyik orosz torpedóhajó parancs­noka, aki már most azt hitte, hogy japán hajók megtámadták, viszonozta az ágyúzást és rálőtt az orosz hajókra. Ekkor történt az, hogy az orosz hajókon két ember megsebesült, akikről Rosdesztvenszki admirális jelentésében meg is emlékezett. London, október 31. Az angol haditengerészet még mindig a leg­nagyobb energiával folytatja a fegyverkezést, habár a mozgósításról semmi sem hallatszik többé. Rosdesztvenszki­j csatahajó­val Vigóban marad, a britt csatorna­flotta pedig Árosába megy. Az angol hajók az orosz flottának összes hajóit ellenőrzik. Egy orosz tengerésztiszt azt beszéli, hogy Rosdesztvenszki a legutóbbi napok izgalmai miatt r­e­n­d­k­í­­vül ideges lett, addig is alig két óra hosszáig aludt éjjelenként, a halli támadás után pedig egyáltalában semmit sem aludt. A tengernagy még mindig fél a japánok tá­madásától s ezért a legszigorúbb őrszolgálatot rendelte el. Vigo, október 31. Tegnapelőtt délután a Lancaster angol cir­k­khajó tisztjei Gibraltárból ideérkeztek, de néhány óra múlva elhagyták a kikötőt. Hol­napra három más angol cirkálóhajót várnak ide. Gibraltártól egész a spanyol part legésza­kibb pontjáig egész sor angol csatahajó áll, amelyek egymással folytonosan érintkezésbe vannak. Vigó, október 31. Egy spanyol miniszter kijelentette, hogy Orosz­ország sürgősen felkérte a spanyol kormányt, en­gedje meg, hogy a Vigó előtt horgonyzó orosz hajók az é­zad-tenger események miatt elrendelt vizsgálat befejezéséig ott maradhassanak. Mielőtt a spanyol kormány megadta volna beleegyezését, érintkezésbe lépett a külföldi hatalmak képviselői-­ ­ teszi. Nem tehát róla ő sem, épen mint Kossuth Ferenc. Öt neveltetése és tradíciói arra sarkallak, hogy a magyar szabadság fá­jára, a bécsi udvar kedvéért, fejszét emeljen. Álljon elő bármelyike a szubvenciósoknak és mutassa ki, hogy hol és miben ártott a közszabadságnak az obstrukció ? Ellenkező­leg. Az ellenzék mindig akkor élt vele, mikor az udvartól ki­­kommandírozott miniszterek rátámadtak szabadságunknak valamelyik sarkkövére. Ezért volt szálka az udvar szemében a szólás­­szabadság. Ezért követeli a legszeretőbb és legalkotmányosabb király Tiszától, hogy ezt okvetlen el kell kobozni. Pedig ha elkobozzák, elmondhatjuk: F­i­n i­s Hungáriáé. Bécsben mindig találnak alávaló embert, olyat pl. mint a Tisza Pista nagyapja, a a híres adminisztrátor, ki a hatalom birto­káért, avagy anyagi haszonért a kötelet mindig kész nemzete nyakára hurkolni. «Magyarországon az ország­gyűlésen mindig akad 250 olyan eladó ember, kit bár­mire, még hazája érdekeinek elárulására is meg lehet vá­sárolni,» ezt írta a bécsi «Neue Freue Presse» az utolsó obstrukció alkalmából. S hogy ezt az eszmét nálunk is kivihetőnek tartották, bizonyítja a híres Héderváry-féle vesztegetési kísérlet. Minden kockánál­­, ha elve­­temült tervét Tisza Pista ke­resztül viheti. Az írországi parlament megvesztegetett tagjai 1801-ben maguk szavazták meg, hogy hazájuk Angliába bekebeleztessék. Hiszitek-e, hogy a magyar parlament mindenre kap­ható «elemei» adott pillanatban ezeknél a gyalázatosoknál jobbak lesznek ? És Kossuth Ferenc most is paktál ? Most, mikor minden kockán áll, mikor, ha Tiszá­nak győzni sikerül, már semmit sem veszít­hetünk? Jegyezze meg a hadakozás nélkül mindig békekötéssel foglalkozó pártvezér, hogy ha mindenre elszánt harcot nem kezd a házszabályrevízió ellen, ha ezúttal körömsza-­a­­kadtig nem küzd, akkor a játszmát a választók előtt örökre elveszített­e. Ez az 1. utolsó paktum lesz a párt­­ öngyilkossága.­­ A képviselő urak pedig, ha most sem tudnak helyt állani a nemzet igazáért, mandátumot keresni a kerü­letekben ne merészeljenek. Mert a függetlenségi vá­lasztók onnan egyszerűen ki­kergetik őket. Elvégre Krisztus urunk is kikergette a templom kufárait. S ki a vi­lág legszentebb templomát, a nép bizalmát rabolja meg, olyat hirdetve, miben önmaga se hisz, más sorsot nem érdemel, mint azok, kik az üdvözítő haragját magukra vonták, hogy a legfontosabb részek elintézése után még csak egyes technikai részletekre nézve kell majd a kormányoknak megegyezni. Az ügy nagy fontossága mellett tanúskodik, hogy a német kormány egyik tagját küldi ki a szerződéses tárgyalásokra, akinek személyes jelenléte gyorsítólag fog hatni a tárgyalások menetére. De nagy jelentőséget tulajdonít a német vámszerződésnek a külügyi hivatal és a bécsi udvar is, melytől a hármasszövetséget félti. Különben ma délben Szögyény-Marich László berlini nagykövetet fogadta a király. Tisza István gróf miniszterelnök szerdán Bécsbe érkezik s megérkezése után Ooluchowsk gróf elnöklé­sével közös miniszteri tanácskozás lesz, amelyen a két miniszterelnökön és a tárcaminisztereken kívül a berlini nagykövet is jelen lesz. A magyar miniszterelnök és Hieronymi, Szacolcs és Tallián miniszter a konferencia tartama alatt Bécsben fognak tartózkodni. Hír szerint azonban Posadowsky Budapesten meg fogja látogatni Tisza István grófot. Tegnap közös miniszteri tanácskozások foly­tak, amelyeken megbeszélték az új kereske­delmi politikai helyzetet és megállapították a szükséges intézkedéseket arra nézve, hogy a tárgyalásokat Posadowszky gróffal, aki minden szükséges meghatalmazással felruházva érkezik Bécsbe, esetleg már szerdán megkezdhessék. Hír szerint az összes irányadó kérdéseket a miniszterek maguk közt rendezik, a részletekre vonatkozó tárgyalásokat pedig a meghatalma­zottaknak engedik át. Mihelyt a nehézségeket megszüntethetik, Berlinben rögtön hozzálátnak a szerződés szö­vegének elkészítéséhez, úgy, hogy december­ben a szerződés már a három parlament asztalára kerül. Ebben az esetben elma­rad az év végén lejáró szerződés felmon­dása. Ez idő szerint már ismeretesek azok a ne­hézségek, melyek a kereskedelmi szerződés megkötésének útjában állanak. Főleg csak az árpa és a maláta vámja és az állatkivitelre vonatkozó eljárási szabályok okoznak nehéz­ségeket. A monarchia részéről az árpa és a maláta minimális vámjának mérséklésére tö­rekszenek. Az állategészségügyi egyezményt illetőleg Ausztria és Magyarország teljesen egyetért és remélik, hogy az egyezmény ked­vezőbb lesz, mint az, amelyet Németország Oroszországgal kötött, mert az osztrák és a magyar marha egészségi állapotánál fogva az ellenőrzés könnyebb, mint az orosz mar­hánál.A Tisza miniszterelnök és Hieronymi kereske­delmi miniszter tegnap reggel fél hét órakor Bécsbe érkezett, ahova Lukács és Tallián miniszterek még szombaton este felutaztak. Tisza, Lukács és Tallián tegnap délután visszaérkeztek Budapestre, Hieronymi azonban Bécsben maradt, hogy Call báró osztrák keres­kedelmi miniszterrel értekezzék. A magyar miniszterek csütörtökön ismét Bécsbe érkeznek. A német kereskedelmi szerződés, Budapest, október 31. A Németországgal való kereskedelmi szerző­désünk ügye a befejezéshez közeledik. A német kormány nagyban sietteti a tárgyalások mene­tét s bár nálunk a kormány még nem kapta meg a felhatalmazási törvényt. Tisza István a közös miniszteri értekezleten hozzájárult a tárgyalások azonnali megkezdéséhez, melyekre a német szövetséges kormány gróf Posadowski bel­yi államtitkárt küldötte ki. Egy bécsi tudósítás szerint Posadowsky c­ü­­törtökön reggel érkezik meg Bécsbe, ahová az a cél vezeti hogy a Németország és Auszria- Magyarország közt kötendő vámszerződésre vonatkozó tárgyalásokat közv­elenül maga kezdje meg az osztrák és a magyar miniszte­­rekkel és ezeken a konferenciákon a szerző­désre nézve irányadó és döntő kérdéseket le­hetőleg rövid idő alatt tisztázva, a szerződés megkötését elvben lehetővé tegye olyanformán. FÜGGETLEN MAGYAROS­SZÁG 1904. November 1

Next