Független Magyarország, 1904. december (4. évfolyam, 973-1002. szám)

1904-12-07 / 979. szám

1994. December 7 FÜGGETLEN MAGYARORSZÁG 7­­ Baleset-biztosítás. Lapunk 1. előfizetőinek baleset­­biztosítást ígértünk, amelynek iga­zolványát el is küldtük. Reméljük, hogy már mindenki megkapta, aki igényét arra bejelentette. De a bal­eset­biztosítást rendelkezésére bo­csátjuk összes előfizetőinknek, ha a lap rendes előfizetési árát — egész évre 28 K, félévre 14 K, negyed­évre 7 K és egy kora 2 K 40 fill. — beküldik hozzánk és akár régeb­ben tartoznak előfizetőink sorába, akárha újonnan lépnék be. Csak közöljék velünk pontos foglalko­zásukat és azt, hogy a baleset­biztosításra igényt tartanak. Előre figyelmeztetjük­­. előfize­tőinket, hogy a baleset-biztosítási igazolvány tömeges szétküldésénél megtörténhetik, hogy egyik-másik jogosultnak elnézésből nem küld­tük meg a baleset-biztosítást. Akik tehát nem kapták azt meg, szíves­kedjenek bennünket levelező­lapon értesíteni és mi gondoskodni fo­gunk róla, hogy a baleset-biztosítás 24 órán belül birtokukba jusson.­­ A baleset-biztosításon kívül min­den egyes előfizetőnknek kará­csonyi ajándékkal is kedveskedünk. Megkapják tőlünk a rendkívül dí­szes, művészi képekben bővelkedő és gazdag irodalmi tartalommal bíró „Szabadság-Naptárat. Akik pedig egy évi előfizetési díjat, 28 koronát előre bekülde­nek hozzánk, azok a fenti kedvez­ményeken kívül még a minden magyar háznak díszére szolgáló nagy díszmunkát, a „Petőfi­ A­l­b­u­m“-ot is azonnal meg­kapják. Ennyi kedvezményt adunk­­. elő­fizetőinknek és közülük csak a baleset biztosításra utalunk, amely az előfizetőnek egymagában többe kerülne, mint a lap egé­sz évi elő­fizetési ára. „Független Magyarország!” kiadóhivatala. Előfizetési felhívás. Nemzeti feladatot teljesítünk. Nemcsak újságot írunk, amely a nap eseményeit tükrözi vissza, hanem hazánk, magyar­ságunk, nemzeti létünk zászlaját visszük a csatába, amelyet győzelmesen kell onnan visszahoznunk. Igazi radikális, független újságnak, o­nnnnak, mint a „Független Magyarország“, magasz­tos hivatás jutott osztályrészül. Ezt a lapot minden magyar embernek kötelessége támogatni. * Előfizetési árak: egy hóra ..... 2 K 40 f két hóra ..... 4 „ 80 „ negyedévre .... 7 „ — „ félévre . . . . . . 14 „ — „ egész évre . . . . 28 „ — „ NAPI HÍREK. Egy beszéd. Ma, Miklós napján, S­z­e­m­e­r­e Miklóst üdvözölte a nevéről elnevezett, nemes tenden­ciát megvalósítani igyekvő «Szemere Miklós Társaság». A gratulánsok az üdvözlésükre olyan beszédet kaptak válaszul, amelynek minden szavából kisugárzik Szemere Miklós nemes lendületű magyarsága. A beszéd ez volt: Fiatal Barátaim ! Köszönöm Önöknek azt a nagy megtisz­teltetést, hogy Miklós napján megköszön­tenek. Megvallom az igazat, én inkább szeret­ném, ha az ifjúság, ha Önök valahol a Kárpátok alján vagy a Balaton mentén tölt­hetnék egyetemi éveiket, a szabad természet ölén, nem pedig a főváros mámoros levegő­jében. . . Tudják ezt Önök kedves barátaim­ból. Itt jeles tanáraik a jogból szép elmélete­ket fejtegetnek, a gyakorlatban pedig az or­szágházban látják, mint áll­­ótágast a jog­rend. De még az egyetem falain belül is soha nem látott módon dúl a durva erőszak. Ez mind a kor, — hogy ne mondjam a rendszer — jele. Cseppet sem csodálom tehát, ha ifjúi ke­délyeteken lidérc­nyomásként ül az önkény. Én magam is úgy vagyok, bevallom, hogy szeretem a törököt, de a basákat csak Tö­rökországban szeretem. Nekünk magyarok­nak nem kellenek baják azon a címen, hogy rend legyen ! Fiatal barátaim, őseinket szép szóval, jó móddal mindenre, — áldozatokra is rá le­­hetett venni, mutatja a történelem, de erő­szakot nem tűrt a magyar soha! így volt hajdan , — hogy mi hasonlítunk-e a régiekhez, vagy korcs szolgahad lettünk-e, meg fogja mutatni a jövendő ! Fiatal barátaim ! Éltessük a királyt! Éljen az alkotmány és örökké éljen a szabadság ! Ennek a beszédnek valamennyi szava ön­maga méltatja, önmaga adja meg nemes érté­két. Magyarság, mindig csak magyarság, sza­badság, örökkön csak szabadság, — ezeknél gyönyörűbb tanítást nem lehet adni az ifjú­ságnak. Olyan a Szemere Miklós szava, mint a Carlyle emberéé: nagy amit elmond, de nagyobb, amit elhallgat. Ám érteni lehet és kell ennek az elhallgatásnak tartalmát: meg kell mutatni, hogy nem lettünk szolgákt . . . Helyén van annak a szíve, aki így beszél, marok óta ! Még emlékezünk a vaskancellár kijelentésér­e, hogy az egész keleti­ kérdés nem éri meg egyetlen pommerániai gránátos csont­jait sem és ime, most pár hónap óta akár gúlát lehetne rakni a német csontok­ból, me­lyek afrikai földben találták meg idő előtt való sirukat. Az újságok mai számában olvasható, hogy Bebel ép tegnap fordult emiatt Bülow kan­cellár ellen , de ugyanezekben az újságokban pár hasábbal odább már egy újabb expedíció­ról van szó, mely szintén Afrikába indul. Ez azonban nem harcba megy, vagy legalább is : egyelőre nincs szó harcról. Az expedíciót a német császár küldi Menelikhez, Abesszínia csá­szárjához, a maga címén a négushoz. És visz magával az expedíció mindenféle európai csecsebecsét és apróságot, sőt talán még automobilt is — mindezt ajándékba a négus­­nak. Ez a követség tehát csupa béke és barátság,, legalább : külsejében az. Csakhogy: mi van mögötte ? Inkább úgy tetszik, hogy amikor államfők küldenek egy­másnak ajándékot, mindig el lehet mondani a Timeo danaos et dona ferente­s-t. A német császár igen lovagias férfiú, de csak úgy, udvariasságból, ő sem küld fejedelmi kollégáinak névnapi vagy mi más alkalmi ajándékokat. Különösen pedig nem Afrikába, amely, amióta belekerült a világ­politikába — és ez az új szólam, amire fentebb céloztunk — mint osztozkodásra hivó­talált érték tűnik fel az európai hatalmak szeme előtt. Németország ebben a tekintetben épenséggel nem áll a többi mögött és alig­hanem ilyen impulzusból indítja útnak II. Vilmos ezt az új expedíciót is. Barátságos bevezetéskép valami olyan akcióhoz, mely kevésbbé barátságosan is folytatódhatik. Lehet tehát, hogy azt az expedíciót is kö­vetni fogják mások, de nem ajándékkal meg­­rakottan, hanem fegyverrel felszerelten. Attól függ, hogy mi lesz a négus előtt, aki ime, pálmafáinak árnyában ülve, európai ügyekben dönt és határozásával újabb német csontváza­kat porlaszthat az afrikai sivatagokban. Ez azonban tökéletesen beleillik a dolgok mene­tébe. Ma már ott tartunk, hogy Európa orszá­gainak érdekei nem Európában, hanem idegen világrészeken dőlnek el. A hatalmak a honi székhelytől távol, a már elfoglalt vagy a még megszerzendő gyarmatokban mérik össze ere­jüket és ami idehaza történik, az csak a távol­ban lejátszódott történteknek a visszahatása. Mint a földrengés, mely a vulkántól messze dönt össze házakat. Majd elválik, hogy az ajándékok között, amiket az expedíció a négus előtt kipakol, nincs-e ilyesféle is? — Kitüntetés. A király postapici Kostka Antal dr. miniszteri tanácsos és a kincstári jog­­ügyigazgatóság főnökének buzgó és sikeres szol­­gálata elismeréséül a Lipót-rend nagykeresztjét adományozta. — Ez is gyermeknevelés. Egy berlini újság anekdotaszerűen emlékszik meg egy kis párbeszédről, amely valamelyik new-yorki elő­kelő család gyermekzsúrján folyt le Roose­velt elnök kis­fia és egyik úriasszony között. A hölgy — hasonlóan mindegyik világrészbeli társnőihez — nagyon kíváncsi volt még a kis­fiúval szemben is, sőt vele, az elnök gyermekével, még fokozottabban s alaposan kikérdezte a házi viszonyaikról. A kis Archi­bald elmondta, hogy ő bizony nyilvános isko­lába jár. Az előkelő dáma csodálkozott. — De hiszen akkor csupa közönséges gyerek a társad. A fiúcska minden gondolkozás nélkül felelte: — Engem úgy tanított a papám, hogy van a világon neveletlen fiú, meg illedelmes. Más­milyen nincs. Ebből a feleletből kétféle következtetést lehet levonni. Hogy a kis fiunk jóval tisztább a lelkűiét©, mint a nagy dámáé. De az a kon­klúzió is kikerül a kis Archibald válaszából, hogy a papája egész ember, bár­­ elnöke az Egyesült­ Államoknak. Államfő, aki a saját gyermeke nevelésében alkalmazza az emberi méltóság megbecsülését, a társadalmi egyenlő­ség érzésének kiterjesztését, annyira mesés valaki, hogy igazán mesébe vesé A négus kegye. Afrika már régtől fogva nem exotikum többé, a németek előtt meg épenséggel nem az. És itt Afrika alatt az igazi Afrikát értjük, azt a rengeteg területet, melyet a fekete faj fiai né­pesítenek be, nem pedig azokat a többé-kee­­vés­bé keskeny tengerszéli ország­szalagokat, melyek bevándorolt, törzseknek vagy régi gyar­matosok ott maradt ivadékainak birtokai. Ez utóbbiak ugyanis kezdettől fogva ugyanazt a históriai életet élték, amelyben a mi földré­szünk vezet; ezeket nem kellett felfedezni, mert hiszen felfedezőik voltak az a apitóik , de a tulajdonképeni Afrika, a négerek Afrikája, a sötét földrész, ez más. Ezt ki kellett kutatni és amennyiben kikutatták, új szólamot vitt bele a népek nemzetközi koncertjébe és ez a szólam az, amely legkevésbbé a németek előtt nem szokatlan. Legalább ma, nem Sőt el lehet mondani, hogy ezidőszerint alig van valami, ami a né­meteknél annyira aktuális volna, mint épen Afrika. Hónapok óta egyik hajó a másik után szállít német csapatokat Délnyugat-Afrikába és hónapok óta egyik gyászjelentés a másikat követi, szólván arról, hogy német katona megint halálát lelte az afrikai homokon a herrerok ellen való küzdelmében. Mily olcsó­­ is lett ezeknek a katonáknak az élete­­is­

Next