Független Magyarország, 1904. december (4. évfolyam, 973-1002. szám)
1904-12-07 / 979. szám
1994. December 7 FÜGGETLEN MAGYARORSZÁG 7 Baleset-biztosítás. Lapunk 1. előfizetőinek balesetbiztosítást ígértünk, amelynek igazolványát el is küldtük. Reméljük, hogy már mindenki megkapta, aki igényét arra bejelentette. De a balesetbiztosítást rendelkezésére bocsátjuk összes előfizetőinknek, ha a lap rendes előfizetési árát — egész évre 28 K, félévre 14 K, negyedévre 7 K és egy kora 2 K 40 fill. — beküldik hozzánk és akár régebben tartoznak előfizetőink sorába, akárha újonnan lépnék be. Csak közöljék velünk pontos foglalkozásukat és azt, hogy a balesetbiztosításra igényt tartanak. Előre figyelmeztetjük. előfizetőinket, hogy a baleset-biztosítási igazolvány tömeges szétküldésénél megtörténhetik, hogy egyik-másik jogosultnak elnézésből nem küldtük meg a baleset-biztosítást. Akik tehát nem kapták azt meg, szíveskedjenek bennünket levelezőlapon értesíteni és mi gondoskodni fogunk róla, hogy a baleset-biztosítás 24 órán belül birtokukba jusson. A baleset-biztosításon kívül minden egyes előfizetőnknek karácsonyi ajándékkal is kedveskedünk. Megkapják tőlünk a rendkívül díszes, művészi képekben bővelkedő és gazdag irodalmi tartalommal bíró „Szabadság-Naptárat. Akik pedig egy évi előfizetési díjat, 28 koronát előre beküldenek hozzánk, azok a fenti kedvezményeken kívül még a minden magyar háznak díszére szolgáló nagy díszmunkát, a „Petőfi Album“-ot is azonnal megkapják. Ennyi kedvezményt adunk. előfizetőinknek és közülük csak a baleset biztosításra utalunk, amely az előfizetőnek egymagában többe kerülne, mint a lap egész évi előfizetési ára. „Független Magyarország!” kiadóhivatala. Előfizetési felhívás. Nemzeti feladatot teljesítünk. Nemcsak újságot írunk, amely a nap eseményeit tükrözi vissza, hanem hazánk, magyarságunk, nemzeti létünk zászlaját visszük a csatába, amelyet győzelmesen kell onnan visszahoznunk. Igazi radikális, független újságnak, onnnnak, mint a „Független Magyarország“, magasztos hivatás jutott osztályrészül. Ezt a lapot minden magyar embernek kötelessége támogatni. * Előfizetési árak: egy hóra ..... 2 K 40 f két hóra ..... 4 „ 80 „ negyedévre .... 7 „ — „ félévre . . . . . . 14 „ — „ egész évre . . . . 28 „ — „ NAPI HÍREK. Egy beszéd. Ma, Miklós napján, Szemere Miklóst üdvözölte a nevéről elnevezett, nemes tendenciát megvalósítani igyekvő «Szemere Miklós Társaság». A gratulánsok az üdvözlésükre olyan beszédet kaptak válaszul, amelynek minden szavából kisugárzik Szemere Miklós nemes lendületű magyarsága. A beszéd ez volt: Fiatal Barátaim ! Köszönöm Önöknek azt a nagy megtiszteltetést, hogy Miklós napján megköszöntenek. Megvallom az igazat, én inkább szeretném, ha az ifjúság, ha Önök valahol a Kárpátok alján vagy a Balaton mentén tölthetnék egyetemi éveiket, a szabad természet ölén, nem pedig a főváros mámoros levegőjében. . . Tudják ezt Önök kedves barátaimból. Itt jeles tanáraik a jogból szép elméleteket fejtegetnek, a gyakorlatban pedig az országházban látják, mint állótágast a jogrend. De még az egyetem falain belül is soha nem látott módon dúl a durva erőszak. Ez mind a kor, — hogy ne mondjam a rendszer — jele. Cseppet sem csodálom tehát, ha ifjúi kedélyeteken lidércnyomásként ül az önkény. Én magam is úgy vagyok, bevallom, hogy szeretem a törököt, de a basákat csak Törökországban szeretem. Nekünk magyaroknak nem kellenek baják azon a címen, hogy rend legyen ! Fiatal barátaim, őseinket szép szóval, jó móddal mindenre, — áldozatokra is rá lehetett venni, mutatja a történelem, de erőszakot nem tűrt a magyar soha! így volt hajdan , — hogy mi hasonlítunk-e a régiekhez, vagy korcs szolgahad lettünk-e, meg fogja mutatni a jövendő ! Fiatal barátaim ! Éltessük a királyt! Éljen az alkotmány és örökké éljen a szabadság ! Ennek a beszédnek valamennyi szava önmaga méltatja, önmaga adja meg nemes értékét. Magyarság, mindig csak magyarság, szabadság, örökkön csak szabadság, — ezeknél gyönyörűbb tanítást nem lehet adni az ifjúságnak. Olyan a Szemere Miklós szava, mint a Carlyle emberéé: nagy amit elmond, de nagyobb, amit elhallgat. Ám érteni lehet és kell ennek az elhallgatásnak tartalmát: meg kell mutatni, hogy nem lettünk szolgákt . . . Helyén van annak a szíve, aki így beszél, marok óta ! Még emlékezünk a vaskancellár kijelentésére, hogy az egész keleti kérdés nem éri meg egyetlen pommerániai gránátos csontjait sem és ime, most pár hónap óta akár gúlát lehetne rakni a német csontokból, melyek afrikai földben találták meg idő előtt való sirukat. Az újságok mai számában olvasható, hogy Bebel ép tegnap fordult emiatt Bülow kancellár ellen , de ugyanezekben az újságokban pár hasábbal odább már egy újabb expedícióról van szó, mely szintén Afrikába indul. Ez azonban nem harcba megy, vagy legalább is : egyelőre nincs szó harcról. Az expedíciót a német császár küldi Menelikhez, Abesszínia császárjához, a maga címén a négushoz. És visz magával az expedíció mindenféle európai csecsebecsét és apróságot, sőt talán még automobilt is — mindezt ajándékba a négusnak. Ez a követség tehát csupa béke és barátság,, legalább : külsejében az. Csakhogy: mi van mögötte ? Inkább úgy tetszik, hogy amikor államfők küldenek egymásnak ajándékot, mindig el lehet mondani a Timeo danaos et dona ferentes-t. A német császár igen lovagias férfiú, de csak úgy, udvariasságból, ő sem küld fejedelmi kollégáinak névnapi vagy mi más alkalmi ajándékokat. Különösen pedig nem Afrikába, amely, amióta belekerült a világpolitikába — és ez az új szólam, amire fentebb céloztunk — mint osztozkodásra hivótalált érték tűnik fel az európai hatalmak szeme előtt. Németország ebben a tekintetben épenséggel nem áll a többi mögött és alighanem ilyen impulzusból indítja útnak II. Vilmos ezt az új expedíciót is. Barátságos bevezetéskép valami olyan akcióhoz, mely kevésbbé barátságosan is folytatódhatik. Lehet tehát, hogy azt az expedíciót is követni fogják mások, de nem ajándékkal megrakottan, hanem fegyverrel felszerelten. Attól függ, hogy mi lesz a négus előtt, aki ime, pálmafáinak árnyában ülve, európai ügyekben dönt és határozásával újabb német csontvázakat porlaszthat az afrikai sivatagokban. Ez azonban tökéletesen beleillik a dolgok menetébe. Ma már ott tartunk, hogy Európa országainak érdekei nem Európában, hanem idegen világrészeken dőlnek el. A hatalmak a honi székhelytől távol, a már elfoglalt vagy a még megszerzendő gyarmatokban mérik össze erejüket és ami idehaza történik, az csak a távolban lejátszódott történteknek a visszahatása. Mint a földrengés, mely a vulkántól messze dönt össze házakat. Majd elválik, hogy az ajándékok között, amiket az expedíció a négus előtt kipakol, nincs-e ilyesféle is? — Kitüntetés. A király postapici Kostka Antal dr. miniszteri tanácsos és a kincstári jogügyigazgatóság főnökének buzgó és sikeres szolgálata elismeréséül a Lipót-rend nagykeresztjét adományozta. — Ez is gyermeknevelés. Egy berlini újság anekdotaszerűen emlékszik meg egy kis párbeszédről, amely valamelyik new-yorki előkelő család gyermekzsúrján folyt le Roosevelt elnök kisfia és egyik úriasszony között. A hölgy — hasonlóan mindegyik világrészbeli társnőihez — nagyon kíváncsi volt még a kisfiúval szemben is, sőt vele, az elnök gyermekével, még fokozottabban s alaposan kikérdezte a házi viszonyaikról. A kis Archibald elmondta, hogy ő bizony nyilvános iskolába jár. Az előkelő dáma csodálkozott. — De hiszen akkor csupa közönséges gyerek a társad. A fiúcska minden gondolkozás nélkül felelte: — Engem úgy tanított a papám, hogy van a világon neveletlen fiú, meg illedelmes. Másmilyen nincs. Ebből a feleletből kétféle következtetést lehet levonni. Hogy a kis fiunk jóval tisztább a lelkűiét©, mint a nagy dámáé. De az a konklúzió is kikerül a kis Archibald válaszából, hogy a papája egész ember, bár elnöke az Egyesült Államoknak. Államfő, aki a saját gyermeke nevelésében alkalmazza az emberi méltóság megbecsülését, a társadalmi egyenlőség érzésének kiterjesztését, annyira mesés valaki, hogy igazán mesébe vesé A négus kegye. Afrika már régtől fogva nem exotikum többé, a németek előtt meg épenséggel nem az. És itt Afrika alatt az igazi Afrikát értjük, azt a rengeteg területet, melyet a fekete faj fiai népesítenek be, nem pedig azokat a többé-keevésbé keskeny tengerszéli országszalagokat, melyek bevándorolt, törzseknek vagy régi gyarmatosok ott maradt ivadékainak birtokai. Ez utóbbiak ugyanis kezdettől fogva ugyanazt a históriai életet élték, amelyben a mi földrészünk vezet; ezeket nem kellett felfedezni, mert hiszen felfedezőik voltak az a apitóik , de a tulajdonképeni Afrika, a négerek Afrikája, a sötét földrész, ez más. Ezt ki kellett kutatni és amennyiben kikutatták, új szólamot vitt bele a népek nemzetközi koncertjébe és ez a szólam az, amely legkevésbbé a németek előtt nem szokatlan. Legalább ma, nem Sőt el lehet mondani, hogy ezidőszerint alig van valami, ami a németeknél annyira aktuális volna, mint épen Afrika. Hónapok óta egyik hajó a másik után szállít német csapatokat Délnyugat-Afrikába és hónapok óta egyik gyászjelentés a másikat követi, szólván arról, hogy német katona megint halálát lelte az afrikai homokon a herrerok ellen való küzdelmében. Mily olcsó is lett ezeknek a katonáknak az életeis