Független Magyarország, 1904. december (4. évfolyam, 973-1002. szám)

1904-12-10 / 982. szám

T itt FÜGGETLEN1 MAGYARORSZÁG-1904. December 10. —............................ — _, ff wm jem i v ia~n iaii ii pwtfMwwBwríjrn iMWBMWMMnm i 1—————,^,^-^—— nyatlott, a Baján kigyulladt, a Sebas­topol, amely a keleti kikötőben állomáso­zott, pár perc alatt merült el és csak kéményei s árbócai merednek ki a vízből. London, december 9. A japánok a portarthuri kikötő medencéjét szakadatlanul tovább bombázzák. A pusztulás, amelyet a japán golyók a kikötőben véghez­­visznek, óriási. A Retinzán, Peres­­vjet és Poltava csatahajó­kon kívül, melyek már tel­jesen elsülyedtek, már keleti kikötőben horgonyzó Szebasztopol és Pobjeda is legnagyobbrészt víz alatt vannak. A hajókról az ösz­­szes ágyukat és legénységet partraszállították, hogy őket a vár védelménél alkalmazzák. London, december 9. Odesszai orosz tengerészeti körökben azt mondják, hogy az orosz admirális teljesen lemondott arról, hogy a port­­arthuri flotta maradványait megmentse és megparancsolta a port­arthuri tengernagynak, hogy a hajókat röpítse a leve­gőbe. gyakran utasítás ellenes, néha nem is apró szíves­ségeket követelnek. Ha nem teljesíti ezeket a kíván­ságokat a vasúti tisztviselő, akkor 24 óra múlva mehet az ország szélére asszonyostul, gyerekestül. Alert e jó uraknak a szívük, az eszük kicsi és kurta, kezeik azonban igen hosszúak és messzire nyúlnak, mjra pedig az utasítást be nem tartják és engednek a jogtalan kívánságoknak, akkor a vasút úgy lebir­­ságolja őket, hogy éhen veszhetnek. Nos, t. főügyész­­úr, még­sem hiszi, hogy mi páriák vagyunk ?­­ A t. főügyész úr azt kérdezte, hogy mért nem mondtunk le megbízatásunkról, mikor láttuk, hogy a tömeggel nem bírunk. Hát én elhiszem, hogy ez volt volna ránk nézve a legkönnyebb fel­adat. Egyfelől kockára tenni az ország érde­két, reázúdítva Budapestre és mindenfelé, ahol ,a mi két sinszálunk végigfut, az elkeseredéstől túl­áradt szívek szenvedélyes kitörését, másfelől pedig megszökve helyünkről, föláldozni és kiszolgáltatni a bennünk bízó 40 ezer vasutas minden érdekét. Mi ezt nem tehettük meg, mert tiltakozott ez ellen lelkiismeretünk. Nagytekintetű királyi tábla ! Én azt hittem, hogy most, amidőn a nyugalom­­ már helyreállt a sínek között, a másik oldalon is kitűzik a béke olajágát. Csalódtam. A mi szenve­désünk és velünk az összes vasutasok szenvedése tovább tart. A hatalom kacagva tobzódik erőszak­kel és jogtalanul leírpott egyéni és közszabadságaink fölött. Az a jelszó, mely április 20-án a magyar képviselőházban a miniszterelnöki székből elhang­zott s mely úgy szól, hogy az a vasutas, aki em­beri jogokat akar gyakorolni, mondjon le előbb hivataláról, ma is ül fölöttünk. Nem panaszképen mondom ezt. Büszkén tűrjük és fogjuk továbbra is, ha kell, szenvedéseinket, mert jó, mert igaz ügyet szolgáltunk. Szenvedéseinknek azonban — ez nekem erős hitem — a nagytekintetű királyi tábla véget fog vetni, fölénk tartva a törvény és a magyar bíró élő lelkiismeretének védpajzsát. Kacsó Gyula: Az igazság és a magam érdeké­ben meg kell jegyeznem, hogy én egyrészt társaim megbízásából, egyhangú akaratából kerültem mint­­ összes mozdonyvezetők megbízottja, a mozgalom lére, mely megbízást csak akk­or vállaltam el, mi­­k­or felebbvalóim is tudomásul vették, megengedték és felhívtak e megbízás elfogadására. Én kortásaim­mal értekeztem és annak eredményét felebb­­valóimmal is közöltem, akik megelégedéssel vették tudomásul működésemet. A 18-iki gyűlésen felhívtam Justhot, közölje velünk várjon az elnökigazgató megengedte-e a 10-iki gyűlést, de ő kitért a felelet elől s faképnél vott. Én 20-án értesültem, hogy megválasz­­tottak a 13-as bizottság tagjává, azt kartársaim érdekében kötelességem volt elfogadni és el is fogadtam. A sztrájk kitörése utáni időben nekünk mzor jelentkezni nem lehetett, mert a mozdony­­vezetőinek külön bejárata volt s nekik külön en­gedélyivel sem lehetett jelentkezniök. Mert az, hogy ők hol kapnak igazolványt és ezzel hol mehetnek be a sűtőházba, ez se szóval és írás­ban soha és sehol nem lett kihirdetve. Nagytekintetű kár, ítélőtábla! Én szolgálatmegtagadást el nem követtem, mert 19-én és 20-án szabadságom volt s midőn végre a záros határidő letelt, azért nem jelentkeztem, mert éjjel, midőn a miniszter a leg­jobb indulattal fogadott bennünket, erre senkit fel nem szólított, sőt ellenkezőleg felszólított, hogy legyünk nyugodtak, várjuk meg, mig holnap érte­kezik a miniszterelnök úrral és azután megkapjuk a választ Én e biztató és kecsegtető miniszteri válaszra vártam, mindaddig, míg a rendőrség körül nem várt, hogy letartóztasson. Én méltán és joggal hittem, hogy erről a jóindulatú miniszter nem tud ■és ezért kerülőúton távoztam Ugron Gábor kép­viselő úrhoz, kérni, hogy adja tudtára e rendőri erőszakot a miniszternek, így történt, hogy bízva a miniszter jóindulatában, csak szerdán jelentkeztem. Most itt állák, várom és bízom a független magyar bíróság független ítéletében. A beszédek elhangzása után a kir. Ítélőtábla ítélethozatalra vonult vissza. Az ítéletet délután két órakor hirdette ki Frenreisz István elnök. A tábla annak előrebocsátása után, hogy a vasúti alkalma­zottat közhivatalnoknak tartja, a törvényszék ítéletét érdemében jóváhagyja, a semmiségi panaszoknak helyt nem ad. Mivel pedig a vádlottak egyikére sincs bebizonyítva, hogy büntetendő cselekményt követett el, valak­i­mennyit fölmenti. Az ítélet ellen dr.­­B­a­l­o­g­h­y György főügyészi helyettes a 381. szakasz alapján semmiségi panaszt jelentett be.­­ A vádlottak az ítéletben megnyugodtak.­­ A védelem részéről dr. V­á­z­s­o­n­y­i Vilmos jelentette, hogy a felmentő ítéletben meg­nyugszik, mert védenceinek érdeke lebeg sze­mei előtt. Ami a közhivatalnoki minősítést illeti, fentartja saját jogi véleményét, mert nem áll módjában a tábla jogi meggyőződésé­vel polemizálni. A kérdést azonban a korona­­ügyészség elé fogja terjeszteni a végből, hogy a jogegység érdekében döntést provokáljon. A többi védő csatlakozott V­á­z­s­o­n­y­i állás­pontjához. Az ítélethez sok hozzáfűzni valónk nincs De egy körülményt mégis alkalomszerűnek tartunk most felemlíteni. A bíróság két fokon kijelentette már, hogy a tizenhármak működésében büntetendő cselek­ményt nem talált. A kereskedelmi miniszter annak idején kijelentette, hogy a munkameg­­szüntetésből kifolyólag senkit üldözni nem fog. Vezérelte ez az intenció ezúttal is a minisztert és az agyonkínzott, martíromságot szenvedett tizen­hármakat helyezze sürgősen vissza állásaikba. Az orosz-japán háború, Budapest, december 9. A port-arthuri orosz flotta siralmas pusztu­lásáról szóló híreket a legújabb táviratok is megerősítik. Ez volt eredménye a 203 méte­res domb elfoglalásának és az ekörül támadt rettenetes vérengzések bizonyítják, hogy mind­két fél mily értéket tulajdonított a domb birto­kának. Az emlékezetes augusztus 10-iki kitörés után hét hadihajó maradt Port-Arthur kikötőjé­ben : a Poltava, P­o­b­j­ed­a, Pe­re­z­v­­­et, R­et­y­iz­á­n és Szebasztopol csatahajók és Baján és Pallada cirká­lók. Amikor a japánoknak sikerült nehéz hajó­ágyukat felvonszoltatniuk a 203 méteres dombra, a port-arthuri flotta sorsa meg volt pecsételve. Három napon át több mint száz bomba hullott az orosz hajókra, amelyek részben elsülyed­­nek, részben hasznavehetetlenné váltak. Csak a Szebasztopol kerülte ki eddig a japán bombákat, de sokáig ez sem kerülheti el sorsát. A port-arthuri flotta sorsa arra indítja az orosz kormányt, hogy Rosdesztvenszki hajó­­rajának megerősítésére újabb hajókat fog Kelet-Ázsiába küldeni. Ezzel vannak össze­függésben azok a hírek is, hogy egy harmadik flottát szervezzenek, esetleg a feketetengeri hajórajt útnak indítsák. Az a körülmény azon­ban, hogy ennek a flottának a Dardanellákon kell keresztülmennie, még igen sok fejtörést fog okozni úgy az orosz kormánynak, mint Törökországnak és az európai diplomáciának. Mai távirataink a következő : Port-Arthur ostroma, Tokió, december 9. Magántáviratok jelentik Port-Arthur helyze­téről a következőket: Az oroszok lázas sietséggel iparkodnak aknákat lefektetni a keleti erődítések körül, de sikertelenül, mert a japánok vissza­­űzték az orosz csapatokat. A védő sereg ki van merülve, száma rohamosan apad. Port-Arthur fegyverfogható helyőrsége 6—7000 főnyi. A japán tüzérség és gyalogság a 203 méteres magaslatról kis kaliberű ágyuk­kal folytatja a tüzelést, az ostromágyuk az orosz hadihajókat bombáz­zák, amelyek egy vonalban horgonyoztak. A magas dombról a japánok kitűnően célozhat­nak és ellátnak a kikötő minden részébe. A japán ütegek elsősorban a cirkálókat lövöldözik, csak aztán a torpedónaszádokat és a szállító­kat. A japán tüzérség pompásan céloz és minden golyóra talál, versenyeznek abban, hogy melyik üteg tesz nagyobb kárt a port­­arthuri hajókban. Az idő kedvező. Az orosz torpedónaszádok egyik helyről a másikra menekülnek, mihelyt golyó éri őket. Egy jól célzott gránát elég, hogy egy-egy torpedó­naszádot hasznavehetetlenné tegyen. A port-arthuri flotta pusztulása: London, december 9. A japán követség táviratot kapott, amely megerősíti a port-arthuri orosz flotta megsemmisítéséről szóló hírt. A Peresvjet, Poltava, Ret­­iizán és Pobjeda egészen el­­ssülyedtek,­ a Pa 14 ad a féloldalra ha- TÁVIRATOK. A szerb kormányválság. Belgrád, december 9. A válság mostani állásáról a következő kommünikét adták ki : Tegnap óta a két radi­kális csoport közt tárgyalások folynak, meg­egyezés létesítése céljából. Ma reggel már néhány pontot megállapítottak, amelyekre nézve megegyezés jöhetne létre. A végleges megoldás csak akkor lesz lehetséges, ha az egyes pártok képviselői jelentést tettek klub­jaiknak. Belgrád, december 9. A radikális párt két csoportja közt még folynak a tárgyalások. Holnapra van kitűzve a végleges határozathozatal. Megegyezés esetén Pasics-kormány várható, ellenkező esetben pedig az összes pártokból alakult minisztérium, mely új választásokat fog keresztülvinni. NAPI HÍREK. Syveton halála. A deák példaszó szerint ne mondjon az ember a halottról inkább semmit, hacsak jót nem tud. Valóban nem kerülne semmi különös fáradságába és önmegtartóztatásába a krónika­­irónak, hogy a deák példabeszéd szellemét kövesse S y v e t­o n-nak, a tegnap elhunyt francia nacionalista képviselőnek haláláról szólva: — a mulasztásnak vádjával igazán nem lehetne illetni a világhistóriát, ha —­ az elhunyt élete tartalmának az értéke szerint — egyszerűen azt venné és adná tudomásul, hogy: Syveton, Páris második kerületének képviselője sajnálatraméltó és az emberi rész­vétet megérdemlő baleset áldozata lett, úgy — mint ezt már részletesen jelentettük teg­nap , hogy k­ószobájában gázömlés történt, amely megölte őt. Ám Syveton világhirhedtségre tett szert, hogy az imént múltban felpofozta a kamarában A­n­d­r­é-t, a most már csak volt hadügymi­nisztert s élete folyásában ez volt egyetlen olyan momentum, amelyről tudomást kapott és szerzett a Franciaország határain túl levő világ is, de ez esetnek érdekessége — ennyi csak mégis bizonyos — nem tette egyúttal olyan értékűvé Syveton szellemi tartalmát, hogy most bekövetkezett halálából szellemi nagyságát elemző gondolatok fakadnának. Nem. Syveton­­nak nem adatott meg, hogy megszolgálja a világhírességet, de (legyünk engedékenyek és mondjuk, hogy politikai meggyőződésből és ambícióból) megszerezte az André arcán el­helyezett pofon által a világhirhedtséget. Részvétet keltő halála sem adhatja meg

Next