Független Magyarország, 1905. március (4. évfolyam, 1061-1091. szám)

1905-03-01 / 1061. szám

1905. március 1. FÜGGETLEN MAGYARORSZÁG • .­­ • ■ "• , a ,, hangsúlyozni e kérdésben álláspontját és ezt a jövőben is meg fogja tenni, mihelyt ennek szük­sége mutatkozik. Kérem a kamarát, hogy ezt a jelentést abban a meggyőződésben vegye tudo­másul, hogy az elnökség nyitott szemmel fogja kisérni a mai politikai és gazdasági válság fej­lődését és a zágrábi és zenggi testvérkamarákkal együttesen idejekorán meg fogja tenni a szükséges lépéseket esetleg fenyegetett gazdasági érdekeinek megóvására. (Élénk tetszés.) országos párt a magyar törvényhozásban, hogy hozzáláthasson ama nagyfontosságú alkotmány­­reformhoz. Követve meggyőződésemet, időszerűnek tartom azt is, hogy pártonkívüli állásommal felhagyva, csatla­kozzam a függetlenségi párthoz, belépjek annak kötelékébe. Tisztelettel kérem nagyságodat, méltóztassék ez elhatározásomat tudomásul venni, illetőleg a párt elé terjeszteni. Kapcsolatosan megemlítem, hogy a függetlenségi párthoz való csatlakozásomat esztergomi választóim is egyhangú lelkesedéssel fogadják és helyeslik. Mély tisztelettel vagyok nagyságodnak őszinte hive dr. Kmetty Károly tud.-egyetemi tanár, Esztergom sz. kir. város orsz. képviselője. Kmetty Károly belépése a függetlenségi partba. Kmetty Károly, az egyetem tudós köz­jogi tanára, akit a legutóbbi választáson az eszter­gomi kerület pártonkivüli programmal képviselőjévé választott, ma levelet intézett Kossuth Ferenc­hez, a függetlenségi párt elnökéhez, amelyben be­jelenti a párba való belépését. A levél a követke­zőleg hangzik: Nagyságos elnök úr! A jelenlegi kormányválság megoldása körül felmerült jelenségek komoly tanul­ságul szolgálnak arra, hogy rendkívüli s alig le­győzhető nehézségei lesznek azon jogos törekvé­sünknek, hogy a külügyi és hadügyi közös intéz­mények, a „paritásos dualizmus­ törvényes elvéhez képest átalakíttassanak, azokban a magyar állami­ságnak úgy lényegbeli, mint külsőségekre vonat­kozó kívánalmat egyaránt megvalósíttassanak. ■E sajnálatos jelenségek megfigyelése és lelkiisme­retes mérlegelése, azon meggyőződést keltette ben­nem is, hogy az 1723. évi L és II. törvénycikkből folyó viszonos védelmi kötelezettségnek hathatós és sikeres teljesítése, egy részünkről,­ mint az osztrák császárság részéről, sokkal célszerűbben történhet­nek ama közös szervezetek megszüntetésével, vagyis önálló és különálló magyar, illetőleg osztrák diplo­máciai és hadügyi szervekkel és intézményekkel. Ily elkülönítés nem gátolná a védelemre irányzott egyöntetű és együttes működést és elejét venné a közös szervezetek mellett folytonos és immár a két állam népeinek nyugalmát állandóan zavaró, végte­lenül káros súrlódásoknak, helyre állíthatná a rég nélkülözött bizalmat és testvéries jó viszonyt a ma­gyar és osztrák között, és így könnyebben feltart­­ható és biztosabban gyarapítható lenne a két állam nagyhatalmi súlya és vele együtt királyi családunk, respektíve az osztrák császári ház fénye és dicső­sége is. Ebben a meggyőződésben helyesnek és minden alkotmányos eszközzel hiánytalanul valósitandónak tartom a függetlenségi párt programmját; úgy Ma­gyarországra, mint Ausztriára üdvösnek vélem, ha minél előbb abszolút többségre emelkedik ez az szer igazán bravúros s itt-ott a karokkal együtt szinte vágneri tökélyü. Amellett a re­­miniscenciák révén sem bántó. Az érzelmi kon­trasztok jellemzése, a keresztények imaszerű, szép kórusai a pogányok vad indulatával szembeállítva, a raffinált hanghatások, a töké­letes hangszerelés, a disszonanciák tökéletes ismeretére és ügyes kihasználására vall. Álta­lában a regényes dalmű faktúrája mesteri, s «Mária, ezért technikai szempontból is, számot­tevő alkotás szerény dalműirodalunkban. Külö­nösen szépek az első felvonásbeli kórusok, me­lyeknek áhitatos, imaszerű felépítése igen hatá­sos, de sok erő és lendület van a harcosok kardalában is.­­ A harmadik felvonás aránylag ebben a te­kintetben is megállja még helyét, bár álta­lában technikai felépítését illetőleg messze mögötte marad az elsőnek. Különösen pedig a másodiknak. Kissé szokatlan és majdnem bántó a kóru­sok szólamának kiesése a zenei egységből. Az átmenet, mely a magánszólamok­at a karok­kal szerves, egységes összeköttetésbe hozza, szinte teljesen hiányzik. S ez a sopron ré­szeknél, a túl magas regiszterek alkalmazásá­val fárasztó, nehéz feladatot gördített a fel­adatát igazán fényes készültséggel, nemes ambícióval megoldó K­r­a­m­m­e­r Teréz elé. Krammer asszony önmagát múlja felül Mária szerepében s érzelmes, gyengéd játé­kában, páratlanul szép énekművészetében ideális alakítást adott. Bátran mondhatjuk, «Máriát» Krammer művészete avatja zenei eseménynyé. " Mellette Blehm­esek(' és Takács egyaránt kitűnőek. Bohnicsek pazarul bánik hanganyagával s ha játéka kissé jobban simul majd a többi szereplők komolyabb előkelőségé­hez, harci kedvében, szenvedélyes fellobbanásá­­ban is szimpátiásabb lesz. Jó­, szövegkiejtése f­ülön dicséretet érdemel. Takácsról csak jót, csak dicséretest írhatunk. Mesés, behízelgően szép hangja egymagában elég biztosíték már arra, hogy a dalmű magyaros dallamai közkedvel­tekké legyenek. N­e­y Dávid a táltos szerepében, Korn­a­i, Szendrei derekasan előmozdították Mária sikerét. D­i­ó­s­s­y­n­é Csilla hálátlan szerepében nem tudott eléggé érvényesülni. Minden áron ki akart tűnni az ensembleból, de tudása, tehet­sége nem érvényesülhetett kellőkép. A karok derekasan megállták helyüket, fe­gyelmezettségük, összhangjuk mesteri. A zenekart Kerner vezényelte, s az 5 széles körű, gondos, mesteri körültekintésével a dalmű legelrejtettebb szépségeit is iparkodott megtalálni. Nyilván nem rajta múlt, ha többet nem találhatott — ezútttal. Az ügyes librettó, mely ugyan nem min­denütt kifogástalan rimek s jó magyarság szempontjából, a zeneakadémia érdemes titká­rának a műve. A tárgy, a levegő, a milló színmagyar. Örömmel ismételjük, hogy a dalmű a fel­sorolt hiányok dacára dalműirodalmunk felvi­rágzása mellett bizonyít s szerény opera­­irodalmunk számára határozottan nyereség. Magyar szerzők derekas munkája. A közönség minden felvonás után ismételve kitapsolta a szerzőket s ha meg is látszott a kissé szokatlan lelkesedésen a zeneakadémia ragaszkodása a kedves mesterhez, örömmel jegyezzük fel az est zajos külső sikerét. A szerzők is, a bájos Mária is számos koszorút kaptak. S az ezüst babért Mária tette a boldog szerzők lábai elé. Dr. Bottenbiller Ödön. A békéscsabai vérengzés. Budapest, február 28. Lapunk mai számában kifejeztük kételyeinket afelől, hogy azok a csabai parasztzavargások, amelyekről a Magyar Távirati Iroda hírt adott, oly jelentékenyek lettek volna, mint azt a fél­­hivatalos laptudósító feltüntette. Különösen pedig nem vettük komolyan a hírnek azt a részét, amely Achim Andrásnak, a csabai szocialista képviselőnek az ügyben való sze­repléséről szólt. Achim, aki a képviselőház első ülésein a fővárosban megjelent, józan, komoly, értelmes embernek mutatkozott. Alig volt feltehető róla, hogy izgassa a népet és zavargásnak az élére álljon. Az azóta érkezett hírek beigazolták, hogy mindössze egy jelentéktelen kis tüntetésről van szó, amely a csabai főjegyző ellen irányult és amelyet csak a szenzációhajhászás és rossz­­akarat fújtak fel; Achim maga pedig, nemhogy nem izgatta a népet, hanem ellenkezőleg csil­la­pítólag lépett közbe, aminek nagy befolyása volt arra, hogy baj nem történt. Egyáltalán, aki ismeri a békés megyei és kü­lönösen a csabai népet, az nem egykönnyen ül fel a hasonló rémhíreknek. Mert noha sok jel ez állítás ellen bizonyít, í­gy annak lehet venni Áchim megválasztatását is, mégis ki­mondhatjuk, hogy a szocializmusnak igazi talaja ott nincs. Ennek oka első­sorban, hogy az áldott alföldi föld népe Békés megyében általában nem szegény, sőt vagyonos. Áll ez különösen Békéscsabára, ahol nem ritka az olyan tót föl­desgazda, akinek több száz, sőt ezer holdnyi vagyona, háza, szőleje van. Maga Áchim András kétszáz holdnyi föld tulajdonosa és azonfelül nyolcszáz hold bérleten is gazdálko­dik. A népnek ez a része a legújabb generá­cióban már teljesen kinőtt a paraszti sorból. Fiait iskoláztatja, leányai az utolsó francia di­vat szerint öltözködnek, nyelveket beszélnek, zenéhez értenek és az úri családokba házasod­nak be. A zsellérnép persze szegény és az általános vagyonosság között annál jobban érezi nyo­morúságát. E­ között persze nem nehéz a szocialista ideákat terjeszteni, annál is inkább, mert az egyszerű nép nem érti meg azokat és a nagy tanokból csak azt a következtetést vonják le, hogy a gazdagok vagyonát fel kell osztani. Ily módon bizony voltak már Csabán is, Orosházán is az arató zsellérség között komoly, nagyobbszabású zendülések is. Ezen az elégületlenségen azonban a munkástörvény liberális szellemű megváltoztatása, télen az ipari munkával való ellátás stb. útján nem volna nehéz segíteni. Hogy ezúttal is katonaság segítségét kellett igénybe venni, az érthető, mert a néhány szál csendőr és rendőr, amely a hatóságnak ren­delkezésére áll, nem elég ahhoz, hogy a nagy tömeget féken tartsa. Hogy a zavargás ezúttal nem volt komoly, azt legjobban mutatja, hogy a katonaság egyszerű megjelenése elég volt annak megszüntetésére. A zavargásról B.­Csabáról a következőket írják : A békéscsabai nép forrongása nem érte váratlanul a város lakosságát. Az izgalom, amely a kerület mandátumáért folyt választási harcban már január második felében szertelen fokra hágott, nem ült el ma sem. A nép ha­ragja főleg K­ö­r­ö­s­i László városi főjegyző ellen irányul. Körösi a képviselőválasz­tások alatt, Zsilinszky Mihály vallás- és közoktatásügyi miniszteri államtitkár híve volt s amennyire tehette, támogatta is a Zsilinszky- párt akcióját. A szabadelvűpártiak törekvése azonban hajótörést szenvedett s a pótválasz­táson A­c­h­i­m András paraszt-szocialista nyerte el a mandátumot. A város vezető férfiait Achim András szocialista megválasztása úgy megdöbbentette, hogy a pótválasztás óta szinte állandóan azzal a gondolattal foglalkoznak, miként szabadul­hatnának meg a képviselőjüktől. Körösi László főjegyző mindent elkövetett, hogy Achimot lemondásra birja. A szocialista képviselő és hívei Körösi állásfoglalását nem tudják meg­bocsátani s minduntalan összetűznek vele. A tegnapi tüntetés is a főjegyző ellen irá­nyult. A vármegye ma közgyűlést tartott Gyu­lán. A csabai megyebizottsági tagok mint máskor is, előértekezletre gyűltek össze a városházán s megbeszélték a közgyűlés egyéb­ként jelentéktelen tárgysorozatát. Az értekezlet még folyt, amikor délután egy óra felé mint­egy ötven-hatvan főből álló csoport verődött össze a városháza kapuja előtt. Az ember­tömeg percről-percre nőtt. Mindenfelől jöttek a parasztok a főtér felé. Csöndesen, látszólag nyugodtan gyülekeztek. Pipálgatva beszélgettek. Három órára járt az idő, amikor már körül­belül négy-ötszázan voltak. A szavuk hangosra fordult, a viselkedésük ingerült lett. A főjegyző személyét vették a szájukra s ismét felhang­zott a követelés: — Mondj­on le! A zajra és lármára a főjegyző­ kijött s meg­kérdezte az embereket, hogy mit akarnak. A parasztok összenéztek, majd elkiáltotta valaki, hogy kenyeret akar. A rá következő pil­lanatban­, [négy-ötszáz .etaber ,zúgtak utána.

Next