Független Magyarország, 1905. április (4. évfolyam, 1092-1120. szám)

1905-04-18 / 1109. szám

^ 1905. április II. rffGGETLEN MAGYARORSZAG _________ „ .­,91 . — Lefokozás a Himnusz miatt. Múlt év tavaszán részletesen foglalkoztunk azzal a megbotránkoztató esettel, mikép gyalázta meg Nagybecskereken egy k. u. k. tiszt a magyar Himnuszt. Tavaly május hóban történt, hogy Nagybecskereken az arnapi körmenet alkalmával D­­ 111 Frigyes, a 29. gyalogezred főhadnagya, a H­i­m­n­u­s­z hangjaira p­i­h­e­n­j­t (r­u­h­t-ot) vezényelt a vezetése alatt kivonult csapatnak és csak a nemzeti fohász elhangoz­­tával kiáltott katonáinak v­i­g­y­á­z­z-t (habt Ach­t-ot). Fehér Aladár nagybecskereki lapszerkesztő ezt az eljárást lapjában kemény kritika tárgyává tette és erősen megrótta. A főhadnagy ez újságcikk miatt elégtételt kért Fehértől, de minthogy a tárgyalások folyamán a főhadnagy megbízottai nem akarták kijelen­teni azt, hogy a tiszt részéről minden demon­stráló szándék távol állott, sőt olykér be­széltek, hogy igenis szándékosan történt az eset . Fehér segédei megbot­ránkozva kijelentették, hogy olyan em­bertől, aki a magyarok szent imáját meggya­­lázza s még dicsekszik is vele, minden elég­tételt megtagadnak. Minthogy Fehér tartalékos tüzérliszt, katonai becsületügyi eljárást indítot­tak ellene. Időközben a becsületügyi eljárásba vonták az általa szerkesztett lap később meg­jelent példányait. Ezekben, a lap politikailag ellenzéki álláspontjánál fogva, a katonaságra általában vonatkozó, nem igen hízelgően meg­írt cikkek voltak. Fehér szerkesztőt a katonai hatóság, a napokban leérkezett határozat értel­mében, tiszti rangj­ától meg­fosztotta és e határozat idevonat­kozó rendelkező része ez: «A vádolt Fehér Aladár tartalékos tiszt a katonai becsületet azáltal sértette meg, hogy lapjában többször egymásután magas katonai személyekről és fon­tos katonai ügyekről elitélőleg és a katonatiszti állással összeférhetlen szellem­ben nyilatkozott; tényleges tisztnek elégtételt nem adott egy általa elkövetett sérelemre és hogy oly jegyzőkönyvet fogadott el, amely a tiszti kö­rökben uralkodó nézetekkel össze nem egyeztet­hető, végre, hogy a tárgyalás folyamata alatt oly gondolatmenetről tett tanúságot, amely a katona­­tiszti méltóság lebecsülését involválja.» Ezért megfosztották tiszti rangjától és áthe­lyezték egy más ezredhez, ahová egyidejűleg az ilyenkor szokásos megkeresés ment, valószí­nűleg, hogy a lefokozott tisztet minél előbb be kell hívni fegyvergyakorlatra és vele 28 napon át a legnehezebb és legocsmányabb munkákat végeztetni. Mindebből tehát az a konklúzió, hogy ha egy magyar újságíró, aki — szerencsétlen­ségére — k. u. k. tartalékos tiszt, hivatásos kötelességét teljesíti és az osztrák ármádiáról jogos kritikát mond , a rangjára «érdemetlen». A második és fontos konklúzió pedig, hogy Magyarországon belül van egy másik állam, a k. u. k. katonai állam, amelynek akármelyik tagja kénye-kedve szerint lepiszkolhatja a magyar érzéseket és tüntetően galádkodhatik a magyar Himnusz ellen. Elönti a magyar embert a keserűség, hogy Magyarországon ennyire «parancsol» a magyar. Ami meg Fehér Aladár nagybecskereki lapszerkesztőt illeti, hát gratuláljon neki minden ismerőse azért, hogy derék magyar ember létére úgy cselekedett, ahogy cselekedett és azért, hogy nem tagja többé a k. u. k. tisztikarnak. — Elmaradó audiencia. N­y­i­r­i Sándor hon­védelmi miniszter, mint félhivatalosan jelentik, csü­törtöki audienciáját nem­ tartja meg. — Szünet az egyetemen. A budapesti tu­dományegyetemen és a királyi József műegyetemen ma kezdődött meg a húsvéti vakáció és tart egé­szen 26-ig, húsvét utáni szerdáig. A vidéki diákok legnagyobb része már a múlt hét elején elutazott" a fővárosból s ugyancsak eltávoztak a tanárok kö­zül is igen sokan.­­ Belvárosi polgárok a szegedi Kossuth­­szobornál. A belvárosi Sas-kör tagjai május 28-án, vasárnap külön vonaton Szegedre rándulnak, hogy megkoszorúzzák Kossuth Lajos emlékszobrát és megtekintsék Szeged város nevezetességeit. H­a­, h­o­­­h­y Sándor, a Sas-kör helyettes elnöke rendezi­­ a kirándulást, melynek résztvevőit a szegediek nagy ünnepséggel fogadják, díszebédet és esti mulatságot rendeznek tiszteletükre. A kirándulásban a Sas-körön kívül álló belvárosi polgárok és hölgyek is részt vehetnek. — Kossuth Lajos hintója. Érdekes Kossuth­­ereklyék létezéséről adnak hirt Belgrádból. Ezek az ereklyék egy hintó, amelyen Kossuthné gyermekeivel Szerbiába menekült s egy faragott bot, me­lnek fogantyúja Kossuth fejét ábrázolja. Tudvalevő, hogy a szabadságharc leveretése után Kossuth és családja is külföldre menekültek. Kossuth Orsová­­nál, felesége két gyermekével Zimonynál lépték át a Dunát. A szerb külügyminiszter, Garasanin Illés, Kossuthné mellé Tom­a Kovacsevicset adta kísérőül, hogy a menekülőket a török határig baj ne érje. A szerb országutak rossz karban lévén, a Magyarországból hozott nehéz, csukott hintót az elébe fogott négy ló csak Paracsinig tudta húzni, ahol már a meredekebb hegyi út kezdődik. Kossuthné gyermekeivel Paracsinban két napig időzött Tatár Bogdán vojvoda házában, ahonnan a nehéz hintó hátrahagyásával egy könnyebb kocsin utazott Szófiába, hogy ott urával találkozzék. Ez a törté­nelmi nevezetességű ottmaradt hintó még ma is Paracsinban van s bár belseje erősen meg van viselve, külsőleg még egészen jó karban van. A kocsi mindkét ajtaján szépen kidolgozott, egészen jól látható festett címer van, melyből a kocsi eredeti tulajdonosa megállapítható volna. Tojás­­dad alakú körben áll egy pajzs, amely közepén erős vonallal függőlegesen két egyenlő részre van osztva. Bal felében egy kiterjesztett szárnyú fél sas, jobb fele vízszintes mezőkre van elosztva. A leg­felsőben három csillag háromszög alakban, a középső részben víz vagy mező látszik, a legalsó­ban pedig ülő oroszlán látható. Fölötte ötágú ko­rona, alatta pedig egy kereszt bizánci stílusban. A tojásdad alap vörös, a pajzs alapszíne a baloldalon sárga vagy arany, a sas fekete, a háromcsilla­gos felső mező kék, a csillagok sárgák, vagy arany, a folyó vagy mező világoskék, fehér víz­szintes vonalakkal, az oroszlán mezeje fehér, maga az oroszlán vörös. A kereszt alapszíne vörös, a benne levő másik kereszt sárga vagy arany. A millennium alkalmával, tudomásunk szerint, már meg akarta valaki venni a hintót dr. Bogdanovics ügyvédtől, a jelenlegi tulajdonostól, csakhogy akkor oly magas árt kívánt érte, hogy a vétel elmaradt. Nem kevésbbé érdekes a Kossuth fejét ábrázoló faragott bot is. Ezt a botot Kossuthné ajándékozta a vojvodának, mint urának egyik becses emléktár­gyát, azon megjegyzéssel, hogy e botból csupán három darab van jóbarátaival. Ez a bot szintén dr. Bogdanovics birtokában van. Másik történelmi nevezetessége e botnak, hogy állítólag Deák Ferenc faragványa. — A nagyváradi általános sztrájk. Nagy­vára­di tudósítónk jelenti, hogy a tegnapi napnak nevezetes szerepe volt a nagyváradi általános sztrájk lefolyásában. Budapestről két munkásvezér utazott le ugyanis a sztráj­kólók közé. Csizmadia Sándor és G­a­r­b­a­i Sándor. Közbenjárásuk azonban nem sok eredménynyel járt, sőt a helyzet még veszedelmesebb lett. G­a­r­b­a­i Sándor délelőtt tartott gyújtó hatású beszédet, Csizmadia, aki délután érkezett meg, békésebb búrokat pengetett, a munkások azonban egyhangúlag elhatározták, hogy a sztrájkot tovább folytat­ják. A munkások egyébként egy memo­randumban foglalták össze követeléseiket. Minden szakmabeli munkás külön fejtette ki kívánságait, s a nyilatkozatot az ipartestülethez terjesztették. A feltételek között van az is, hogy ha záros határidőn belül a követeléseket nem teljesítenék, úgy holnap valamennyi szakmunkás sztrájkba lép. Tegnap késő délután Csizmadia és Garbai, valamint a sztrájk­­bizottság tagjai Gerő Ármin főkapitánynyal tár­gyaltak a béke feltételeiről. Megállapodás azonban nem jött létre, de — amint a munkások között elterjedt hírek erősen tartják magukat — erős remény van a kibontakozásra. — Egy orosz báró szere­lmi drámája. Egy moszkvai szállodában — mint o­nnan jelentik — izgató szerelmi dráma játszódott le az elmúlt na­pokban. A­ dráma hőse,­akii­­ szerelméért életét 1 41-o hozta, báró Wlessiewski valószínűleg meg­­mérgezte magát. A vizsgálat még nem tudott teljes világosságot deríteni a titokzatos esetre, eddig mind­­össze az előzmények ismeretesek, amelyek ott kez­­dődnek, hogy a báró halálosan szerelmes volt a császári színház egyik művésznőjébe, W­e­c­h­t­e­r Olgába. A művésznő a Krim-szállodában lakott s a báró ott látogatta meg.Utolsó megjelenése alkalmával Wech­­ter kisasszony elutasítota a szerelmes báró vallomását aki erre valósággal dühöngeni kezdett. A bútorokat széttördelte, revolvert rántott, majd meg valami maró folyadékot akart a megrémült színésznő ar­cába önteni. A színésznő kimenekült valahogy a szobából a dühöngő ember elöl és egyenesen a rendőrségre futott védelmet keresni. Mire azonban a rendőrség emberei a szállóba érkeztek, a bárót nem lelték sehol. Másnap aztán ott találták meg haldo­kolva a lépcsőházban. A színésznőt letartóztatták, de kihallgatása után ismét szabadon bocsátották. — Roosevelt Alice menyasszony. Ha hinni lehet a híradásnak, az amerikai elnök büszke, akaratos leánya állítólag eljegyezte magát és pedig nem is egy herceggel vagy egy angol lorddal, ha­nem egy egyszerű szenátorral, aki azonban idővel még elnökjelölt is lehet. A boldog vőlegényt Beveridg­e-nek hívják és egy ízben már nős volt; első neje 1900-ban halt meg. Beveridge a szó legsajátosabb értelmében «salf-made man». Tizenkét éves korában szülőfalujában az ebét tolta, tizennégy éves korában napszámra járt egy vasútépítkezéshez, tizenöt éves korában meg fuvaros lett. Később nép­iskolát látogatott, majd a jogra iratkozott be és egy nagyobb ügyvédi irodában kapott alkalmazást. Ké­sőbb aztán önállósította magát. Beveridge egyike a legismertebb népszónokoknak, akik a választási harcban az amerikai nép előtt szónokolni szoktak. — A párbaj ellen. Az Országos Párbajellenes Szövetség igazgató­tanácsa tegnap este Rakovszky István számszéki elnök elnöklésével látogatott ülést tartott, amelyen a párbajellenes mozgalmat érintő több érdekes kérdés került tárgyalás alá. Mindenek­­­előtt jelentette az elnök, hogy a becsületügyi sza­bályzatot, amelyet a minap tartott rendkívüli köz­gyűlés elfogadott, füzetalakban kinyomatták s meg fogják küldeni a társasköröknek és kaszinóknak avégett, hogy a becsületbirósági alaplajstom össze­állításához jelöljenek oly férfiakat, akik hajlandók a becsületbirósági tiszt elvállalására. Mihelyt a je­lölések beérkeznek, a szövetség nyomban megala­kítja a becsületbíróságot, hogy komoly és fontos hivatását megkezdhesse. E propozíciók elfogadása után a főtitkár bemutatta a Bourbon Alfonz hercegnek átadandó díszoklevelet, amely remek bőrkötésben egy Mátyás korabeli Korvina mintájára készült. Bemuttatta egyúttal a főtitkár a hadügy­miniszternek a szövetséghez küldött következő átiratát: «Hivatkozással az Országos Párbajellenes Szövet­ség március hó 24-én kelt átiratára, tisztelettel ér­tesítem az elnökséget, hogy a nem tényleges szol­gálatban levő tiszteknek, hadapródoknak és ezekkel hasonállásunknak az Országos Párbajellenes Szövet­ségbe való belépést megengedem. Erre vonatkozó engedelmemet egyidejűleg rende­letileg közzéteszem. Pitreseh lovag s. k. Az igazgató­tanács a hadügyminiszter átiratát örömmel vette tudomásul. — A megüresedett pénz­tárosi állásra az igazgató­tanács Koller József főszámtanácsost, az állami számvevőszék irodaigaz­gatóját választotta meg. Az ülés több folyó ügy elintézésével ért véget.­­• Nagy nyomor a Balkánon. Szerbiában, mint Belgrádból jelentik, már hónapok óta igen nagy az ínség. Vannak egyes falvak, ahol nincs már szarvasmarha, sem baromfi, a lakosság csakis aszalt szilvával táplálkozik. Több helyről jön az éhhalál híte. Még szomorúbb a helyzet Macedóniá­ban, ahol a vidék még sokkalta szegényebb, mint Szerbiában. Sok kárt tettek egyes felkelő­ csapatok is, melyek felgyújtották a gabonacsűröket és ki­­fosztották a gazdákat. Az éhinség nagy arányokat ölt és így a szegény lakosság siet elhagyni szülő­földjét, hogy éhségtől el ne pusztuljon. Naponta érkeznek azért már néhány hónap óta egész ki­vándorló csapatok, melyek főképen Amerikába men­­­ek, hogy ott új hazára találjanak, azonban sokan vannak, akiket a németországi agráriusok ügynökeik­kel mint földmunkásokat fogadnak meg. A héten mintegy száz tagból álló macedón csapat érkezett Zimonyba, ahonnan U­n­g megyébe mennek, hogy mint földmunkások keressenek kenyeret. A török hatóság szigorú intézkedéseket tenni ígér, hogy ezt­­a nagymérvű kivándorlást meggátolják, de a­ tömé­

Next