Független Magyarország, 1905. október (4. évfolyam, 1272-1302. szám)

1905-10-08 / 1279. szám

18. FÜGGETLEN MAGYARORSZÁG 1905­. október 8. 1 • nők táplálására. Mert ma, fájdalom, nem mi fogyasztjuk el a fehér lisztet — kor­pással él a munkás és a szegény nép. Kenyere a népnek fekete, mint az­ anyaföld, véres verej­tékével nevelt búzájának szine-javát, a fehér lisztet, csak sátoros ünnepen ismeri a föld­mi­velő és a munkás. Hiszen nem is kell itt új ipart teremteni, csak a meglevőt istápoljuk és rögtön kivitelre szorulunk. Hát a m­arhatenyész­­tésünk tönkre megy-e? Uram­, ments meg a lóhústól, mert nem igazság az e földön, hogy arra­ szorulnánk, ha annyi négylábú marhánk és ugyanannyi lábú disznónk lenne e szegény hazában, amennyi tényleg kell. Legyen csak annyi, amit ma megtudnánk enni. Zsírjában fullad a magyar, ezt mondják ró­lunk. Csak szappannal moshatnék le azt a zsírt testünkről. És elmegyünk a szatócshoz piszkos voltunkban : Schicht-szappant nyomnak a markunkba, a híres szegedi, a Flóra, Hutter és egyéb hazai szappanok pedig kereshetnek Bagamojóban szerecseneket, hogy azokat fe­hérre mossák. Nincsen annyi hazafiság ben­nünk, hogy a jobb hazai szappannal mosnak fehérre szennyesünket, Aussigból látnak el bennünket kulcsos szappannal, hogy elmond­hassák évi zárlatuknál az osztrák gyárosok: legpiszkosabb a magyar, mert az a mi legjobb kundsaftunk. Ezalatt a magyar pipereszappan Japánország gésáit mossa tisztára — oda el­jut, de a haza földjéről száműzve marad. Gyolcsot, milyen jót, hireset, tartósat szőtt Szepes megye. Ma csak ama bizonyos legöre­gebb emberek emlékeznek arra, hogy unokáik, ha belenőttek, még öregapa ingét viselték, amely igazi cipszer leinvandból varródott. Hónleányok térjetek vissza az öreg anyó, vagy a szépapa viselteséhez, hozassatok szepesi (cipszer) vász­nat vagy egyéb házait, meglássátok, szivetek dobbanása hamar ér csemetéitek fogékony lelkéhez. Könnyelmű, léha fölfogásunk majmolja a nagyvilágit. Van-e férfi, van-e nő, aki másmilyen szövettel takarná testét, mint angol vagy fran­cia szövettel ? Jóllehet magyar birkáról nyírták a gyapjút az angol vagy francia szövethez. Lát­tam zsolnai női posztót és brünnit egymás mellett, a zsolnai szebb és méterenkint 1­ fo­rinttal olcsóbb volt. Az előkelő vevőkkel meg­áldott kdereskedő elárulta a titkot: csak akkor adhat­tál a magyar szöveten, ha angolnak mondja. Én ismerem jól a finom zsolnai szö­vetet, messziről feltűnik szememnek és ha kér­dezem viselőjét, büszkén mondja: csak angol szövetet vásárolok. Boldog a Zlitében, noha még­sem angol a lelkem ruhaszövete. Becsületes Sipos bátyámuram nemes Kassa városában francia gépekkel gyártja a sok téli alsót (trikót) és téli keztyűt, de ha katonáék nem tartanák benne a lelket, éhen halhatna a magyar kereskedőktől. Talán nincsen is keres­kedő, aki Sipos bátyám hírét hallotta volna, pedig gépészmérnök fia kék mimkásblúzban sürög-forog a temérdek gép körül. Kéztyűgyár­unk van Pécsett és Temesváron, a kereskedő jól ad túl rajtuk, ha angolnak mondja a jó magyar portékát. Budapesti kertyű­seink meg élet-halál harcot vívnak egy fönt­i­ házmesterével, aki privát, óráiban Bécsből hozott kézlyukkel árasztja el a magyar fő­­urakat. Gyújtsunk gyertyát; ha csöpög, ha sárga, ha bűzös az égése, szívesen eltűrjük, mert nekünk jobb a brünni, liesingi, stockeraui és egyéb holmi a magyarnál. A budapesti Flóra kényte­len lefoglalni híres árujával a külföldi finvásabb piacot, mert itthon éhen halhatna. D© nem folytatom a példákat, mert köteteket kellene írnom, ha mindent felsorolnék. Hátha még a számadatokat leírnám, akkor igazán megdöbbenti, meztelenségében állana, élénk lé­haságunk ára, melylyel napról-napra hatalma­sabbá tesszük gazdaságilag azokat,­ akik a­ politikai fejlődésünkben tű­zzel-vassal, abszolu­tizmussal,­­ ■ exekutorral és kényszeribonynyal ijesztenék —­ ha le nem mondunk a priort az élethez való istenadta jogunkról. A törvénynyel a kezün­ben, amint Apponyi azt tegnap mondotta az egyetemi ifjúság zászló­avatásánál, igenis politikai jogainknak igazát — talán, elérhetjük, ámde gazdasági függetlensé­günket és anyagi jólétünket nem passzív rezisz­tenciával, hanem a legerősebb aktivitással tud­juk csak előbbre vinni. Ez a mi életben ma­radásunknak egyetlen fundamentuma. Ott olvas­tam egyik király­ utcai kirakatban a, Kossuth apánk védőegyletének mintájára, a fővárosban szervezett Magyar Védőegyesületnek védőtáblá­­ján: «Gazdag népnek van politikai súlya, koldus nemzetnek könyörgés a szava». Igaza van. Te­gyük gazdaggá, vagyonossá népünket és nin­csen ördögfiókája Belzebubnak, aki fényes ígéretével eltántoríthatná a nemzet fiait. Szervezkedjünk, lázasan, sietve, hogy mire eljö a megpróbáltatásnak nehéz órája, telt éléskamaránkra támaszkodva, a felséges nyo­mort pipálva, gondtalanul elszenvedhessük. Iparosainkat, gyárosainkat, kis- és nagykeres­kedőinket gyűjtsük egybe, osszuk be őket szak­­szervezetekbe, úgy miként a nemzeti ügynek hitelen sáfárjai, a nemzetköziek már régen szervezkedtek. Találja meg az iparos, a keres­kedő és a fogyasztó a védekezésnek közös fegyverét abban, hogy csak a hazai iparnak jóravaló termékét keresse a kereskedő és fo­gyasztó egyaránt. Közéig a karácsony szent ünnepe. Milliókat rak zsebre a vásár alkalmával az osztrák iparos Magyarországból. Ezt kaparítja el a magyar ipar és a magyar kereskedő a maga számára. Honi cikkek csarnokait teremtsük meg. Állítsunk fel egy hazai iparoknak központi tudósító­ irodáját, amely a kereskedőnek, iparos­nak és a fogyasztónak egyaránt szolgál valódi, honi termékek címével. Tartsunk vándorvásárokat, amelyeken csak hazai ipartermékeket árusíthassanak az eladók. A hetivásárokon a rendezett tanácsú városok a magyar ipari termékeknek olcsó (díj­talan) és messziről felismerhető jelzéssel ellá­tott árusító helyet, kizárólagos használati joggal biztosítsanak. A hamisítatlanul honi származású iparcikke­ket közös jelzéssel (a magyar védőegyesüle­tével) tegyük felismerhetővé a hazafias közön­ség előtt. A kereskedelemnek legfőbb faktorait a hazai áruügynököknek tiszteletreméltó osztályát szer­vezzük a hazai iparágak versenyképes cikkei­nek forszírozott propagálására. Legyen megadva nekik is az alkalom felszabadulni az osztrák zsoldos szolgálat alól, leljék meg fárasztó mun­­kájuknak gyümölcsét a haza földjén és ne le­gyenek kénytelenek a száraz kenyérért osztrák tőkések millióit szaporítani, jobb érzelmeik el­lenére. Keressük fel az iskolák csarnokait, oktassuk ki fiainkat arra, miképen támogassák a hazai ipart, hogyan kell a kilátásba helyezett nyomortól megóvni otthonunkat, miképen állíthatjuk fel az önálló vámterületet hajlékunk küszöbén. Az a temérdek pénz, amit a tanuló-ifjúság fillérei­ből harácsol évente az osztrák ipar, milliókra rúg. A tornaverseny elég példa arra, hogy olcsó és díszes tanulóruhát, főkép a tornatanárok lelkes buzgalmával hazai szövetből lehet meg­honosítani. Minden gyermek, fiú, leány, apró és nagy megannyi felkent apostola lehet közgaz­dasági jólétünknek. Az egyetemi ifjúság elnöke a zászló­avatáson lelkesen kiáltott fel, ha Kossuth Ferenc azt üzeni, mindnyájunknak el kell menni. Kossuth Ferenc üzenje meg hát a nemzet ifjúságának: itt az idő, most vagy soha. Gazdasági jólétünk van kockán, minden erejükkel segítsenek a hazai iparon és millió munkás áldást könyörög nemes munkájokért a magyarok Istenétől. Kossuth apánk fiának öröksége a gazdasági Védegylet. Folytassa a nemzet apjának munká­ját és nem lesz okunk császári nyomorban sinylemink. A tanítók, lelkészek, jegyzők és orvosok egy-egy faluban már csodákat művelhetnének. A klubok és társaságok felolvasások kapcsán mutassák be a vam­isitatlan honi iparcikkeket és azok forrásait. A le v a­­ i­c i­ó­n­a­k ezidőszerint, politikai léren alig lesz dolga egyéb a passzív ellenállás­nál. I­rak, képviselő urak, szívleljék meg so­raimat, szervezzék a nemzetet a gazdasági vál­ság leküzdésére. Amit a jó anyaföld ad és amit a nyomortól reszkető munkás kéz megteremt, ezt becsültessék m­eg a nemzettel. És ha sike­rül önöknek ezen a téren a nemzetet egyesí­teni, jöhet az abszolutizmus, jöhet kényszer­zubbony, meg darabont, gúnyos mosolylyal fog­juk elszenvedni a legkegyelmesebb fenye­getést. Minden honatya vegye ki részét a mentő munkálatból, aki távol marad, nem a mi vérünk. Hiszem, hogy nem halt ki a hazafias öntudat a magyar sajtóból sem. Teljes hatalmára és fáradhatatlan agitálására számít a, nép, ne nyu­godjanak addig, míg igazán zsirjába fullad a magyar. Mert el ne felejtsük, amig sajtpapiro­sokról diktálnak nekünk az önálló vámterület csak hiú ábránd marad. Az aradi vértanuk gyásznapját üljük ma, a magas egekből kényes lelki szemekkel nézik a legdicsőbbek, mint fajult el a hajdan erős ma­gyar. Kossuth apánk lelke sem nyugodhat, ha látja milyen távol eszünk közgazdasági eszméi­től, ha látja, hogy a gombostűtől a díszes men­téig mindent, de mindent az osztráktól esdünk, véreinket pedig a nyomor fenyegeti. Nemzetem térj magadba, űzd el a sátánt ajtód küszöbéről, mert különben a fényes nap is csak éjszakai sötétséggel delel fölötted. És lészen idő, mikor a történelem mesél egy népről, mely nyomorban elpusztult, mert nem volt elég lelki ereje lehajolni az anyaföldre a bőséges táplálékért. Csongor György, Svájci Nemzeti Bank: Bernből táviratozzák nekünk, hogy a svájci szövetségtanács hosszas ta­nácskozás után a Svájci Nemzeti Bank alapítását elhatározta. Eddig Svájcban 36 jegykibo­csátási joggal felruházott bank működik, amelyek által kibocsátott jegybank forgalma 1904. évben 213 millió frankra rúgott. A kantonok mindmáig saját területükön óhajtottak egy-egy jegykibocsátó bankot és a centralizáló tervbe sehogysem akartak belenyu­godni. Most, úgy látszik, hogy ez a központosítási terv a Nemzeti Bank alapításával rövidesen megvalósul. Kétségtelen, hogy a Nemzeti Bank ala­pításának terve azért is gyorsan valósulhat, mert a most működő jegykibocsátási bankok élcpénz-fede­­zete nem kielégítő. A svájci kereskedelmi szerződést Zürichből táviratozzák. A svájci kormány delegátusai jövő héten Bécsbe utaznak a kereskedelmi szerződési tárgyalás folytatása végett. A közlekedési múzeuból. A m. kir. közleke­dési múzeum már csak három hétig marad nyitva. A múzeumot májustól kezdve mostanáig mintegy 38.000 ember tekintette meg s a zárlatig körülbelül 42.000 lesz a látogatók száma. Tavaly 44.000 láto­gatója volt a múzeumnak. November elsején bezár­ják a múzeumot, amely aztán májusig zárva marad.­ Novemberben Banov­ich Kajetán min.­tan. uta­sításai szerint megkezdődnek a milánói nemzetközi kiállításra szánt tárgyak csomagolása, amely eltart­ februárig. A múzeum tárgyai bizonyára elismerést fognak kelteni a milánói kiállításon. Gyapjúvá­sár. A folyó 4. és 5-én megtartott idei második aukció-sorozat élénk képet szolgáltat a po­litikai helyzet káros közgazdasági következményei­ről. Már a júliusi árveréseken is érezhetővé vált, hogy piacunkon az árak nem követik meg­felelő arányban a külföldi emelkedő irányzatot. Az októberi sorozat lefolyása azonban kétségte­lenné tette, hogy a hasonértékű külföldi anyag áraival szemben a magyar gyapjú olcsóbb. Az aukció lefolyása egyúttal szembeötlő módon ki is mutatta ezen jelenség okait. Az osztrák gyárosok igen gyér számban jelentek meg és nagyon tartózkodóan visel­­­kedtek. A katonaposztó szállítók, kik legnagyobb fogyasztóink, posztórendelések teljes l­ííján, pedig alig vásároltak valamit, mely körülmény nagy hatással volt az aukciók "­­"folyására. A viszonyok ugyanis már évek óta úgy alakultak, hogy az őszi sorozatra már csak kereskedelmi ára és ebből is csak oly mennyiség kerül kínálatra, mely nem vonzza a külföld szélesebb köreit, így tehát csekélyszámú vevő­­közönség és gyenge vételkedv mellett a forgalom is szerény maradt, úgy hogy a kínált 10500 zsákból csak 4500 zsák gyapjú kelt el. Az elért árak a júliusi áralap keretében mozogtak. Báránygyapjú azonban ismét élénk keresletnek örvendett,, mert a rendes németországi vevők is résztvette a vásárlás­ban. Az árak helyenként túlemelkedtek a tavalyi ár­­alapon. A gazdatisztek nyugdíjügye. A május h­ó-­­napban megtartott nyugdíj­ügyi kongresszus megbízásá­ból a Gyakorlati Gazdatisztek Országos Egyesülete a kongresszusnak a gazdatiszti nyugdíjügyben hozott határozatát terjedelmes megokolás kíséretében a kép­viselőház elnökének, J­u­s­­­h Gyulának kérvény alakjában felterjesztette. Minthogy azonban a mostani politikai viszonyok miatt ebben az ügy­ben a hivatalos fejlemények megakadtak, a Gyakor­lati Gazdatisztek Országos Egyesülete addig is, míg

Next