Független Szemle, 1934 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1934-02-01 / 1. szám
egy prófétához. Irta: Berda József. Isten éltessen barátom, szerencse fia! Nem panaszkodhatsz te, öledbe hullott minden, ami jó, amiről fogsz panaszkodni, mondd, ezután? úgy véled magad is tán, kicsinyt már sok ez a csordahódolat, hogy mindenki udvarol s talpat nyal neked, holott mint szerény megváltó szeretnél tündökölni jobb sorsra érdemes honunkban végre. Méltó hozzád, hogy szeresd magad s divatos légy. Aki okos, megtanul minden ravasz fortélyt, mi a mesterséggel jár. Bolond jószág volnál, ha nem így csinálnád te is! Csak ne volnál oly nagyképű nagyon s oly kimérten hűvös, mint hatalmas főnököd, az utált kapitalista, kinek biztató sorsára jutni nem titkolt óhajod. Nem ismerek rád, ravasz lázadó, s mit ismerek még benned, az megvetett gazdád rossz természete, alakoskodásuk s dölyfük szolgai utánzása csupán. Mily kár, hogy nem adhatok ezért magas címeket ráadásul; grófi, vagy hercegi méltóságot, vagy ennél is magasabb kitüntetést, hogy legyen mit örömmel elfogadnod, neked. Én mondom, ne panaszkodj. Ez a ragyogó világ téged is szeret egy keveset még — elég divatos vagy neki. Hogy kevés a pénzed, tudom azt, de legalább ujat faragtak belőled, úriembert; egyelőre tán ez is elég. S ha a dicsőség, magas zsebpénz sem tud megvigasztalni egy oly magasszárnyalású költői lelket, mint te vagy, akkor csak lázadj, váltsd meg a fajtád, mert te vagy az igazság s nincs időd törődni azzal, hogy sorstársadat a bajban olyankor hagyták el Isten és szerencse, mikor a sors népe prófétájává téged kiválasztani méltóztatott. FÜGGETLEN SZEMLE