Független Ujság, 1948. január-június (2. évfolyam, 1-146. szám)

1948-01-01 / 1. szám

Haár­­előv­ásár hely, 1948­­.annár 3., csütörtök. A Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Párt napilapja II évfolyam, 1. szám. ÁRA 40 PILLÉR Boldog új esztendőt! Irta: Vaja Ernő országgyűlési képviselő Apáink, öregapáink, minden magyar ő£ünk hosszú évszáza­dok óta ezzel a két szóval szok­ta köszönteni egymást, minden ij esztendő első napján. Boldog­ságot kívánunk ilyenkor egy­másnak, családtagjainknak épp úgy, mint minden embertár­sunknak, édes hazánknak ép­pen úgy, mint az egész világ­nak. A magyar ember mosoly­gó arccal, de könnytől meg­csillanó szemmel szokta kimon­dani ezt a két meleg szót s a sikemek könnyes fénye azt mu­tatja, hogy a jókívánság szív­ből fakad, de mutatja azt is, hogy az elmúlt esztendőben — minden elmúlt esztendőkben a a történelem folyamán — ren­geteg reménytelenségen estünk át, sokat szenvedtünk, sok Hi­tünk szertefoszlott, sok elteme­tett álmunkat siratjuk és vajmi kevés reménnyel tekintettünk a jövőbe. Bizony, magyar test­véreim, a mi új esztendőink csak a legritkább esetben lo­bogtattak olyan pásztortüzeket a jövendő éjszaká­jában,­­ ame­lyek felé biztos léptekkel in­dulhattunk volna. Ezer eszten­dő óta a magyar nép hozzá volt szokva a reménytelenségekhez, mindig úgy voltunk, mintha újévkor egy nagy sötét szobád ha nyitottunk volna be s most sem vagy up­p másképpen. Nem látunk előre, nem tudjuk hirte­len megvilágítani a sötét szo­bát, de az a természetünk, hogyha remegő szívvel is, de bátor lélekkel nézünk mindezt elé, hs megtanított erre ben­nünket a magyar sors,­ppen bi­zony, különösen ebben a mi kegyetlen veszedelmeket tápláló évszázadunkban. Reménységünk természetesen nem hervadt el, megvan a hi­tünk, a mi ezeréves hitünk, arr be®, hogy a magyar nemzet, a magyar nép Istentől rendelt hivatást tölt be itt Európa dél­keletén s történhet bármi a vi­lág és a nagyhatalmak ijesztő elentéteiben: a magyarság sor­sa mégis csak a megmaradás, a megtartatás, az élet. Nem számít az a népek életében, ha egyének elbuknak, ha társadal­mi és politikai rendszerek vál­toznak, nem számít az sem, ha generációk irtózatosan szenved­nek, a történelem előtt csak az számít, hogy egy nép, egy olyan nép, amely Istentől hiva­tásszerűen küldetett, megma­rad, megtarttatik és hivatását az életben, az emberiség törté­­netében betölti. Ismétlem, ren­dületlenül hiszünk ebben a hi­­­­vatásban , ezzel a hittel lépünk ide ezer év óta minden új esz­tendőbe. A magyar nép törzse ma is az a csaknem hatmillió lélek és test, amely a földdel, a föld i­skörül él, vagy­ családilag a föld­művelő réteghez tartozik. Ki­lenc millióból hat millió. Ag­rárország vagyunk, az agrár­né­pesség majdnem kétharmadát teszi ki az ország lakosságának. Elsősorban ez a mi parasztsá­gunk jelenti az ország legfon­tosabb életlehetőségeit. Elsősor-,­ban ettől a parasztságtól függ az ország puszta léte is. Elkép­zelhetetlenek jó eredmények olyan törekvésektől, legyenek azok gazdaságiak, vagy politi­kaiak, amelyek nem vennék leg­elsősorban számításba ennek a hatmilliós, földhöz tartozó ma­gyarságnak a legfontosabb ér­dekeit. Történhet 1948-ban bár­milyen alakulása a magyaror­szági politikai és társadalmi helyzetnek, a parasztság nagy többsége politikai és társadalmi vonatkozások­ban a mi pártunk felé, tekint s a Független Kis­­gazda, Földmunkás és Polgári Párt — hisszük — nagyobb mértékben mint valaha, magá­hoz fogja vonzani a m­agyar földművelő népesség gondola­tait, lelkü­letét. Hisszük ezt azért is, mert az ellenzéki pró­bálkozások nem bizonyultak ér­tékeseknek, nem bizonyultak eredmények elérésére képtetek­nek, de hisszük azért is, mert a Független Kisgazda Párt 17 esztendős , programja az igazi demokrácia jegyében született s ez a demokratikus jelleg min­­denekfölött vezérelv ma is a Kisgazda Pártban. Már­pedig az bizonyos, hogy az egész vi­lág belépett a demokrácia kor­szakformáló hatalmas körébe s így Magyarországon is csak ilyen irányban képzelhető el a politikai, társadalmi és gazda­sági formálódás. Az elmúlt legutóbbi esztendő sok reményünk valóra válását is jelentette a szörnyű összeom­­lottságból, de meg kel monda­nunk, hogy, még több csalódást jelentett a termelő parasztság­ra. Érdekképviseletünk hiánya miatt új törvényeink sokszor bizony egészen mellőzték a pa­raszti érdekeket, ,sok mellőzés, nem egyszer kigúnyolás ért bennünket. Ezt különösen érez­tük itt a mi városunkban nem egyszer, olyanok részéről, akik nem értették meg Vásárhely ősi paraszti lakosságának és a vá­sárhelyi nagy tanyavilág né­pének lelkét, vágyait és­ jogos igényeit. S nemcsak a politiká­ban, nemcsak a testvériségben kellett csalatkoznunk olyan sokszor, hanem a természet erői is éppen a mi társadalmi réte­günk ellen feszültek legvesze­delmesebben. Három elmúlt gazdasági esztendőnk aszállyal, jéggel, elemi csapással sújtott bennünket, az agrárolló soha nem tapasztalt mértékben ki­nyílt , már-már úgy látszott, hogy a sors elviselhetetlen meg­próbáltatásoknak teszi ki a pa­rasztot. De mi nép csügged­tünk. Erőinken felül vetettük bele magunkat a szinte ember­­fölötti munkába s ha nem dús­gazdagon is, de Дигора népei között nem a legutolsóképpen terítettük meg az ország aszta­lát. A Független Kisgazda Párt ezidőszerint az ország legna­gyobb polgári pártja. Hisszük, hogy az is maradunk. Hisszük, hogy 1948-ban a mi komoly, magyar szavunk értéke a de­mokratikus országvezetésben emelkedni fog. Hisszük, hogy a polgárság, a dolgozó iparo­sok, kereskedők és értelmisé­giek megértése még sokkal na­gyobb mértékben fog felénk fordulni mint eddig, mert egy józan, becsületes koalíció kere­tein belül, a becsületes demo­krácia szellemében, csakis a Kisgazda Párt lehet az, amely 1948-ban is kiharcolja a pol­gárság részére az elképzelhető maximumot. Mi kisgazda kép­viselők, közöttük talán legelső­­sorban a csizmások, úgyi a par­lamentben, mint a különböző politikai és gazdasági bizottsá­gokban azt érezzük, hogy nél­külözhetetlenek vagyunk az or­szágvezetés új korszakában, a törvényalkotásban s úgy látjuk, hogy meg tudjuk értetni ma­gunkat s a mi szavunkon és mi lelkünkön keresztül a dol­gozó magyar parasztság és pol­gárság lelkét is.­­Hiszünk a békében. Hisszük, hogy a nagyhatalmak még többször is össze fognak ülni és ezerszer is­­meggondolják, hogy a zöld asztal fölött folyó szellemi csatározást felcserél­jék-e a tűz­ és a vár szörnyű újabb háborújával. Minden jó­zan elme előtt kizárt dolognak látszik ez az utóbbi borzalmas lehetőség. Meg kell egyezniök a ШЩтакпак s ennek a meg­egyezésnek csakis az igazság szellemében kell megtörténnie, mert másként az szinte elkép­­zelhetetlen. Már­pedig, ha az igazság érvényesül a világpoli­tikában, akkor érvényesülnie kell az egyes népek helyzetét iletőleg is. Ez az igazság az, ami után buzgó imádság epe­­dez százezrek alakon. Eltipra­­tásunk, meggy­ötörtetésünk, anyagi és lelki romjaink fölött egy új élet felé emelkedve hi­szünk az igazságban, sőt me­rünk hinni abban is, hogy a magyar szabadságharc százesz­tendős évfordulój­át jelentő 1948 hozza meg a világ népei­nek, így minekünk is ezt az igazságot. Vásárhelyi magyar testvére­im, gazdák, munkások, polgá­rok, a­mi itt az elmúlt leg­utóbbi roppant nehéz eszten­dőkben is meg tudtuk őrizni nyugalmunkat, nem törtünk oly vadul egymás ellen, mint sok­felé az országban, a vásárhelyi fajba ősi bölcseségével viseltük sorsunk csapásait s nagyon jól tudjuk egymásról, hogy min­denkinek megvan a maga nagy gondja, súlyos terhe, — de tudjuk azt is, hogy éppen ősi bölcseségünknél fogva nagyob­bak a képességeink a hitre, a reményre. Előttünk a három­éves terv megvalósításának kö­telessége, előttünk a demokrá­cia feladatainak n­agy tömege, megvan az erőnk a munkára s megun lelkünkben a hajlam az egymás iránt való szeretetre. Lépjük át az uj esztendő küszö­bét ilyen gondolatokkal s ak­kor Isten is meg fog segíteni bennünket. Boldog uj évet kívánok Vá­sárhely jóakarata népének! Mint budapesti tudósítónk írja, Szilveszter éjszakáján éj­fél után, a Szabadság«év кш szobán a Magyar Vándor Sport Szövetség a budapesti hegyek­­ben, a menedékházaknál és a hegycsúcsokon szabadság tű­­zeket gyújtott, így köszöntött be a ma megkezdődött juter­­leumi évforduló a magyar sza­­adagságharc százéves évfordu­­lójának ünneplése. Ugyancsak az éjszaka, a Szabadség t év első órájában Tildy Zoltán köztársasági el­nök rádiószózattal nyitotta meg az újévet. A mai napon az ország összes Nemzeti Bizott­­ságai díszgyűlés keretében em­­lékeznek meg a centenárium­­ról, így a hódmezővásárhelyi Nemzeti Bizottság is. A vásárhelyi Független Kis­gazda Párt Szilveszter éjsza­­káján női szervezetünk rende­­zésében nagysikerű mulatsá­got rendezett s éjfélkor el­­hangzott a centenáris év meg­­nyitó napjának üdvözlése és felzendült a jelenlevők szívé­­ből a Himnusz. 1848 január 1 A mai naptól fogva száz­­éves kalendáriumot adunk, feljegyezzük 1848 érdekesebb napi eseményeit. Ezek a jegy­­zetek egykorú lapok és ok­­mányok alapján készülnek. La­­punk szűk terjedelme miatt persze csak néhány mondat lesz a napi kalendárium, de ez a néhány mondat olyan lesz, hogy rajta keresztül bele le­­het pillantani az akkor volt napokba. Január 1-én indult Kassán az első modern magyar ké­­peslap, az Ábrázolt Folyóirat. Ez a lap igyekezett visszatük­­rözni az időszerű eseménye­­ket írásban és fametszetekben. A lap kiadója a lapengedély­­lyel egyidőben szigorú utasí­­tást kapott arra nézve, hogy tartózkodjék mindennemű fel­­forgató reformeszme terjesz­tésétől, így alaposan megcen­­zurázték a lap beköszöntő elöl« járó beszédét is, amely ere­­detileg azt ígérte volna, hogy az új eszmékről és tervekről, rendszerről rendszeresen be­­számolni kíván. 1848 január 2 Titkos kémjelentés érkezik Bécsbe, amelyet a pesti han­­gulatokról írtak.­­ „Az alap­szók törekvése a maguk nemzeti egységére olyan nagy visszhangra talált a pesti el­­lenzék körében, hogy az or­­szággyűlésen még csapatok küldése ellen is tiltakoznak, ha azokat az olasz mozgalom leküzdésére szánnák. Biztosra veszik, hogy Olaszország egy­­sége maga után fogja vonni Németország egységét is. Most minden értelmes ember lát­­hatja, hogy a nemzeteket az abszolutizmus rendszerével nem lehet megnyerni, m­ilyen nézeteket terjesztenek Pesten minden tartózkodás nélkül.“ 1­848-1948 Újév hajnalán szabadság­tüzek gyulladtak ki a hegycsúcsokon Januárban is 24 órás lesz a villanyáram A vásárhelyi villamostelep mennyiségű szénellátást bízó vezetősége az utóbbi időben tosítani Mint a vezetőség most már néhány ünnepnap kivét értesít bennünket, január he­­telével biztosította a 24 órás napra a szénellátás biztosítva áramszolgáltatást. Ennek a jó* van s igy a 24 órás áramszel­­vőben való teljesítése termé*­gálltatás egész január hóra szetesen attól függ, hogy medd meg lesz, dig tud a telep megfelelő .

Next