Függetlenség, 1905. január (18. évfolyam, 4-20. szám)

1905-01-11 / 4. szám

Tisza István A ^ Kossuth. Kecskemét, J)05. jan. 10. na valaki, akit most szalasztaná- nak el hozzánk a legsötéte b Afrikából, — elolvasná Tisza István legújabb leve­lét, amelyet a „Kecskeméti L.pok“ mai száma tálal fel a kecskeméti választó- polgárok hizlalására, — azt találva hinni, biz’ Isten elhinné, hogy Kossuh ^ajos szelleme támadt fel Tisza briga; fos­ban. Hosszú lére eresztett koresbe- szédben próbálja mentegetni az dkot- mány ellen elkövetett bűntetteit ", ki- bökkenti végül, hogy: ,,apáink kent öröksége: a 48 alkotása veszélyen forog.“ Hát ez színtiszta igazság,'— esik az a bibi, hogy a 48. alkotá ait épm Tisza István úr politikai létezése veszélyezteti, aki most II. Kossath La ősként hívja segítségül a nemzetet. Ha tehát Tisza István úrban csak vgy szkrája lenne a hazafias becsületérzis- nel, akkor elsősorban is a legnagyobb veszedelemtől: a saját b ec s e s személyétől mentené meg a lu- zát. és a „48-as alkotásokat.“ Azt is Írja a kis hamis a drági kis levélkében, hogy : „aki igaz h ü- seggel ragaszkodik a 4 8-as törvényekhez... annak párt­különbség nélkül kezet kelj T AR C A. i Lelki áldozat. 1 Juta: Tömöri Jenő. iMár a fegyver is a hátán volt Tirno- ván iPéternek, mikor még egyszer ölbe kapt i. a nagy gyerekek szerelmes mohó­ságánál a feleséget. Össze-vissza pirosra csoki ita hófehér arcát s még akkor is alig akart megválni tőle, midőn Nucuj a kerülő harm dszor nógatta az indulásra.-i vadkanok törték éjjelenkint az erdő alatti bukoricást s már rég készült Tirno- ván, .; tszenvedélyes vadász erre a lesre. 1 ,ákor az ura türelmetlen kerülőjével ( eltávo iüt, Márie kiült kis szalon erkélyére, s onm i nézte, hogy a szűk hegyi ösvé- vényer »fölfelé haladók alakját mint nyeli el a g; irs szürkület. C audes, poétikus szép őszi este szál­lott a! \A kis oláh falu lakóinak nagy ré­sze mái tvjyugalomia tért s csak itt-ott csil­lám kje. parányi ablaküvegeken a halvány mécs vi ,ga ^ teli ezüstös fénynyel voma be iaz aprő5 fehér szalmáé házakat s egesz sí párúzönt tánczoltatott a kastéty erkélye titt tovarohanó Kőrös tajtékos fodrain. ^távolabbi havasok körvonalai szegték l j sptétlőn a láthatárt, melyet sű­fognia, hogy ezt a veszélyt e 1 h á r i t s u k.“ — Hohó, jő uram: hát már nem bízik a maga pártjában: a hí­res szabadelvű pártban 1 ? Hát már rászo­rulna a nemzetre p ártkülönbsé g nélkül? Talán azt óhajtaná, hogy az egyesült magyar ellenzék tagjai is tá­mogassak a Tissa gyászmagyarkáit, hogy annál kényelmesebben bánhassa­nak el a nemzet alkotmányával? ! . . . „ ... Ez ma már nem pártkérdés, hanem a hazafiság, úgyszólván csak tisztesség és becsület kérdése!“, fűzi hozzá koinmeniár- képen a »K. L.« cikkírója. Nos hát ha ez már nem pártkérdés, hanem a haza- íiság, a tisztesség és becsület dolga — »magad montad Dandin György« — úgy hagyják cserben a kecskeméti sza­badelvűpártii urak a kormányon ga­rázdálkodó szabottelvű hősöket és siessenek pártkiilönbség nélkül a ha­za, illetve a tisztesség és becsület meg­mentésére ! Mert — reméljük — csak nem akarja a »K. L», hogy az ö iskolájába menjen a kecskeméti polgár »tisztessé­get és becsületei« tanulni, mikor olyan országos gavalléroktól tanulhatja, mint Kossuth Ferenc, Apponyi Albert, Bánffy Dezső, Andrássy Gyula, Da­rányi lguácz, Károlyi és a Zichy , grófok ? Végül azt Írja még a „K. L.“, hogy: „Nincsen ma már szó se negyven­nyolcró', se hatvanhétről; se függet­lenségi, se kormánypárt.“ — Hát biz az igaz, hogy a szabadejvüpárti kor­mányok 35 éves sáfárkodása odavitte a helyzetet, hogy ma már nem akad széle $ Magyarországon ember, a ki meggyőződésből lenne kormánypárti, ha csak a privát — érdekei nem hajtják a Tisza István aklába és nagyon keveseu hisznek még komolyan a 67-es alap üdvöziíö voltá­ban. — De abban már téved a laptárs, ha azt irja, hogy „nincs már szó 48-ről; nincs függetlenségi pirt.“ — Igenis szó van a 48-ról, — nézzen szót szerte az ország­ban s hallhatja, hogy sokkal erősebben vissz­hangzik most az ország lelkében, mint 48. óta bármikor. És van függetlenségi párt is. És hogy mennyire van, azt meglátják majdakecs keméti kormánypárti urak a választásokon! Azért hát, kormánypárti urak : lassan a testtel! Nem az a legény a ki üt, ha­nem az a ki állja! Kecskeméti Vilmos. Politikai liirek. A felső kerületi szövetkezett ellenzék vezér bizottság a ez úton értesíti az elvtársa- ■’ kát, hogy a végreh ajlóbizoitság állandóan randelkezésre áll minden választónak a ; függetlenségi Népkor V. tized, Klapka-utca I 165. szám alatti párthelyiségben. Ilyenkor a fiú mindig elmondta nagy- ko­molyan ; — Márie, ha végezek s parochiát ka­pok. te leszel a feleségem és send más. A leánynak boldogságtól ragyogtak fel a szemei, de mégis szemermeskedőn ta­pasztotta le puha kis kezével a száját., Es Így maguk se tudták mint, csak egyszer ott voltak egymás karjaiban, mig fel nem rezzenté ártatlan, tiszta mámoruk­ból valamelyik arra koválygó pásztorgyerek, illedelmesen rájok köszöntve a jó napot. Az öreg pópa haldokló lelkét nagy 1 ! megnyugvással töltötte el a gyerekek von­zalma s utolsó órájában kezűket egymáséba téve halk reszkető hangon megáldotta őket. Márie a tágas papilakban magára ma­radott anyjával, kit szomorú, sötét aggo­dalmak gyötörtek a jövő felől, mely ko­moly szükséggel fenyegette. Örökkön sirt, “ szüntelen sóhajtozott, úgy, hogy Márie fia­tal, vidám lelkére is valami sötét ború ne­hezedett, kivált mikor János is visszatért Balázsfalvára, hogy a még hátralevő esz­tendejét a theologián lemorzsolja. Ilyen komor, sötét világ volt az öz- ! vegy papné lakában, midőn egy délután előkelő látogató kopogtatott be az ajtón, a falu gazdag, fiatal földesura : Tirnován Péter. (Folyt, köv.) Kecskemét. 190Január 11.___________Szerda. „-""te XVIIt. évf, 4-ik szám. Bőfizetési ár: 'M H W _ Előfizetési ár: *efyíe:i Ászhoz hordva BHA ■ áttti&k HBHOÍ gjf HM Wk Hj áÉÜfch JpBfl Vidékre postán kóla** hóra 60 fillér. M gff f| igil ■ ff 1! W §&■ »TB ü ■■ K*-v hóra,!' 1 A r’-ogy»dérre . 1.80 £ HL |K S flf §3 Hmm W. Sí §»;«m aSSaM Qh| H Negyedévre c 1 félévre . . 3-50 K K | iillll | W 19 / ^ ■ ■ ™évre ■ H.C Egy szám 4 fillér. B BJg IIJÍ IjlÜÉ j§ mm ILm 8 ^ fj J B~B Egy szám 8 fillér. Szerkesztőség és B H Wmf-*-; m w SMw Fiók-kiadóhivatal: kiadóhivatal: I. tized, Kéttem­H. tized, Lejtő- . POLITIKAI NAPILAP. plomköz, reform, ateza. 324- szám- A FÜGGETLENSÉGI 48-AS PÁRT HIVATALOS LAPJA. bazárépület 10. sz Felelős szerkesztő: Tömöri Jenő. Főszerkesztő: Szappanos István. ! | rűn élénkítettek a pásztortüzek villogó csillagjai. Marie e szép őszi est hangulata alatt j állott teljesen. Kissé fázósan reszket ugyan össze könnyű selyem blouzában, de azért : mégis jól érezte magát a nagy, falusi csend közepette. Hosszan, merengőn nézte végig az , iteák girbe-görbe sorút, mig tekintete megakadt a pirosra mázoit, rozoga zsinde- ! lyes templomtornyon. A templom mellett van az ócska papilak, susogó vén ákácok alják körül. Márie mélyen felsóhajtott, az-az idom- ! taian, nagy épület, azok a suttogó ákácok < olyan édes, olyan fájó emlékeket költöttek fel szivében. Ott volt ő anyányi játszó gyermek, az eleven, viruló szép kis paple­ány, ott élte a nagy ákácok védő árnyán . az élet legszebb, legrózsásabb idejét. Akkor még édes apja a hófehér öreg lel-, kész járt misézni, a belül cifra, tarka ké­pes templomba s ők ott térdeltek mindig az első sorban, igen ő meg az a sápadt , leányos arcú klerikus Dragodá1 János. És j templom után ovii volt a világ. Ha tavasz | volt, neki vágtak a napsugaras hegyoldal- ! nak, koszorúba kötötték a rét minden vi­fel egymás fejére.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék