Függetlenség, 1905. február (18. évfolyam, 21-24. szám)

1905-02-05 / 21. szám

4-ik oldal FÜGGETLENSÉG 21 ik szám nál bájos történet, mely Petőfit ihlette meg. Álom és valóság. E két tényező uralja a librettót, mely az Alföldről a Tisza partjáról Tündérországba viszi János vitézt. Nem is történet ez, a szerelem és a haza szeretet apoteózisa, melyből minduntalan előcsillan a költő: Petőfinek nagy szerelme s még ennél is nagyobb hazaszeretete, így János vitéz librettója nemcsak a hazaszeretet, de egyszersmind a szerelem dicsőítése s e kettő együtt elveszti sovinisztikus színezetét s a külföldön is diadalutakat fog bejárni.* * * Kövessy igazgató büszke lehet sikerére. Nagy áldozatkészséggel szinte hozta a János vitézt, bemutatta, egy olyan fényes ensemble keretében, melyet vidéki színpadon alig produkálhatnak. S most csak a közönségen múlik a János vitéz sorsa. Várjon érdemes volt-e e színházkerülő közönségnek előadni a János vitézt. Az első előadásokon sok volt az üres hely. A színház nem telt meg egészen. De hisszük, hogy ezúttal kivételesen nem fogja cserben hagyni a közönség a színházat. Megérdemli a darab, melynek sikerére fogható alig van mostanában, megérdemli a kitűnő előadás, megérdemli az áldozatkész igazogató, ki a János vitéz szinrehozatalával j joggal kérhet legnagyobb méltánylást és ■ a kecskeméti közönségnek ez erkölcsi kötelességévé is válandott. * * * Tagadhatatlan, hogy János vitéz szarja Sivassy Etel Talán egyéniségéhez leginkább illő szerep Kukorica Jancsi. Szépen énekel, különösen a pianissimói művészi hatást keltők . Eleganciája, kosztümjei is bámulatra méltók. Sikere — mondhatjuk — kecskkeméti szereplése óta ez az első és ez a legbensőbb művészi siker. Virág, taps járt, is érte ki bőven. Érckövy Bagója- s ról ditrambolta! Uhetne zengeni A második felvonás bánatos elégiájának eléröklésével egyeket csait ki sok szemből. Hevey Mariska Puskája is végtelenül bájtúziót keltő, éneke ugyan sok kíván'! V'-iot, hagy fenn, de hiszen naivak Budapesten is a szerepet — így íáiz elmés, bensőséges játékával muul-tált. Károlyiné vénasszonya kar. -t is, Nagy Dezső királya is sok ,hu.norral fűszerezett. A többiek, a karének és zene is kitűnők. A rendezés mesteri, a kiállítás is nagyon szép, amiért ismételten gratulálunk Kölvessy igazgatónak. A harmadik felvonás tündértánca talán szóló tánccal helyettesíthető. Kiki a kitűnő előadásból. (F. I.) . ’ . j . i . Sárossy Paula Kecskeméten. Hétfőn 1905 február 18-án Sárossy Paula vendégfelléptével a jótékony nőegylet alapja javára San-Toy operette kerül színre, melyre hétfőn febr. 6 tói jegyeket elő lehet jegyezni színházi pénztárnál. Sárossy Paula csak a Nőegylet javára, azaz csak egyszer lép fel. Csütörtök „Boldogság 44 másodszor (páros bérlet.) Péntek „Hajdúk hadnagya“ (félárak) Szombat Nőegylet javára előadás. Vasárnap „Gyimesi vadvirág4, (páros békl.) Heti műsor: Vasárnap délután „Charlie nénje“ este „János vitéz4. Hétfő „Boldogság4 (páratlan béki.) Kedd „New-York szépe44 (páratlan béri.) ÚJDONSÁGOK. Álhazafiak. Kecskemét, 1905 február 5. A választás eredménye, a nemzet itélete megelégedéssel, boldog reménynyel tölti el minden igaz honfi szivét. Örömünnepet ül a függetlenségi párt s vele érez a nemzet. Mindenki örvend az ébredésnek, az erőnek, amelyet a nemzet oly hosszú alvás után megnyilvánított. Csak egy csoport van — a „szabadelvűek44, — amelynek lelkét nem tudja áthatni az általános boldogság, s búsan tekint az összeomlott rendszerre Megmentésére nem mer, nem akar s nem is tud semmit tenni. Az új alakulást elősegíteni — ahhoz nem tud elég nagy lenni. S ezt várni tőlük józan ézzel: nem lehet. Egy részüket, az önzetleneket meg mindig leigázva tartja Deák Ferenc óriási szellemi fölénye s szabadulni az alól nem képes, nincs hozzá ereje, már öreg. Minden bizalmuk Deák alkotásához fűződött s hogy az megingott, s megdől,ök kétségbe estek s a haza vég pusztulásáról siránkoznak a megsemmisüléstől félnek. Előmozdítani a kifejtést a nemzet hasznára nem képesek, de legalább ártani sem tudnak. Egy más részük minden gondolkodás nélkül szegődött a mindenkori kormánytöbbséghez, itt elszokott a gondolkozástól — hiszen mindig volt inás, ki helyette gondolkozott, — agyában megcsontosodott a meggyőződés, hogy igaz hazafi és kormánypárti, azonos fogalmak. S hogy elszokott a gondolkozástól, a régi rendszer bukását, a politikai zűrzavart, az új alakulást nem képes megérteni, nem képes felfogni és nem is igyekszik vizsgálni az óriási előnyöket, amelyek ebből a váratlan fordulatból a hazára háramlanak. Agya itt felmondja a szolgálatot s mint mondják nagy lenni nem tud, nem is segít, tehát kihasználni a helyzetet a magyarság javára. Összedugja a kezét s nem csekély elkeseredéssel nézve az erős függetlenségi pártra, amely a rendszert, az öröknek hitt ideákt összetörté s fanyar gúnynyal mondja: „Ám lássuk, mit tudnak csinálni.“ Végeredményben ezek sem hátráltatják a kifejlést: ellene csak kiabálnak, de tenni — azt nem tudnak s talán tisztességük is tiltaná. Et nunc venio ad fortissimum. Nem, nem a legerősebb részéhez a csoportnak, de a mindenre képesekhez. Azokhoz, akik pusztán haszonlesésből, anyagi érdekekből támogatták a hatalmat. Ezek — és sajnos: a megfogyott „szabadelvűek“ legnagyobb része ily elemekből áll — rendszer bukásában anyagi romlásukat látják s annak dőltével létjogosultságukat vesztik el. Ezek már nem mondják összetett kézzel: „Ám lássuk mit tudnak csinálni.“ Ezek dolgoznak s ártanak. Két módjuk volna ehhez. Az egyik: felvenni a harcot az uj viszonyok között is, bele vinni abba minden ravaszságot, tudást, szívósságot: ehhez, hál’ istennek becsület és különösen bátorság is kellene. Ez oldalról tehát veszedelem nem fenyeget. De találnak ők más módot... Nem harcolnak a rendszer mellett, amely már bukófélben van s jutalmat nem osztogathat, átszegődnek az uj többséghez — hiszen most ott a hatalom — hangoztatják, hogy ők mindig igaz fiai voltak a hazának s most is — belátva, hogy csak ezúton remélhető a boldogulás, eljönnek felajánlani erejüket. S ebben a veszedelem. Hiszen volna tehetségük, hogy használjanak, de beviszik az új többségbe a corruptió átkozott ördögét, — amely a G7-nek továbbfejlesztését megakadályozta s most bukását is okozta — s veszélybe döntik majd az új alakulást is, hacsak nem védik erősen azt. S hogy most hamarosan sokan hagyják ott a „szabadelvet“ , az bizonyos. De őrizkedjünk tölük. Őrizkedjünk az álhazafiaktól. (—Isze.) Csokonai köszöntése. Irta, és a r. k. főgymnázium Csokonai ünnepélyén szavalta — Kólár János. — Babér borítja szobrod és borostyán, Mit lelkesült hon népe nyújt feléd; Dicsőségednek fényes napja virrad, Letűnt a kor, mely mellőz, meg nem ért. Ifjú szivünk is feldobog ma, Ifjú sergünk is sorba áll: Köszöntünk téged, pajzán költőnk ; Csokonai Vitéz Mihály 1 Üres kézzel mi sem jövünk elébed, Ám a kezünkben nem virít babér, Zengő dalod vetőmag a szivünkben; Melyből meleg érzés virágja kél. Szivünk virágja a kezünkben: Viola, szegfű, rózsaszál; Csokorba fűzzük és köszöntünk — Dalos költőnk, Vitéz Mihály! Veled érezzük forró, nagy szerelmed, — Egy-egy szív dobbanás minden dalod — Meg is könnyezzük a sötét csalódást; Veled érezünk fojtó-bút bánatot, így, így van az .. . A hervadás jó, Pedig olyan szép volt a nyár Érző keblünk énekese, Köszöntünk, jó Vitéz Mihály ! Szerelmed . .. Bús, sötét fájdalmad éjét, Vidám, bűvös nappá varázsolod: Fényes, farsangi, Tünde szálat alkotsz; Száz tréfás vili és gnóm szálldos ott. . . Kacagtató tusát dalolsz meg, Dáma, gavallér síkra száll ; Dorottya pajkos énekese, Köszöntünk, jó Vitéz Mihály! Elméd sugárzó napja gyors sugárral, Sok száz fönséges eszmén átragyog, Nehéz kérdésen bölcselkedve töprengsz, Kutatva érvet, lényeget, okot. És szellemed sok súlyos tárgyon Könnyed lengéssel tova száll, Köszöntünk téged, Csokonai Vitéz Mihály! Majd nemzeted dicsőséges múltjába, Az ihlet szárnyán lelked visszaszáll..