Függetlenség, 1905. március (18. évfolyam, 25-28. szám)
1905-03-05 / 25. szám
Kecskemét, 1905. március 5. Vasárnap XVIII. évf. 25-ik szám. Előfizetési ár: Helyben házhoz hordva Egy hóra . . 70 fill. Negyedévre 2.— K. Félévre . . . 4.— K. Egyes szám 4 fill. Vidékre postán küldve Egy hóra . . 1.—K. Negyedévre 3.—K. Félévre . . . 5.—K.FÜGGETLENSÉG POLITIKAI LAP. A F Ü G G E T L E NSÉGI és 48-AS PÁRT HIVATALOS LAPJA. Felelős szerkesztő : TÖMÖRI JENŐ. Szerkesztőség és kiadóhivatal. II. tized, Mária u. 326. sz. Fiók kiadóhivatal: I-sőt„ Kéttemplomköz 10. sz. és Gr. Fekete Mihály könyvkereskedő üzletében (Piac tér) hova a lap szellemi részét illető közlemények is küldhetők. Főszerkesztő: Főmunkatárs: SZAPPANOS ISTVÁN , FRITZ IMRE. Pénzintézeteink. Irta: Tömöri Jenő. Kecskemét, 1905. március 4. Előttem fekszenek a különböző pénzintézetek zárszámadásai s a számoknak ez a rengeteg tömege tiszta világot vet a kecskeméti pénzpiac állására. Örvendetes jelenség, hogy mindenik pénzintézményünk kisebbnagyobb üzleti fellendülést tud kimutatni, bár mindenik igazgatósági jelentésen végigvonul a melankolikus hang, hogy a lefolyt év a vállalkozási szellemre, , a gazdasági és üzleti beruházásokra nem volt kedvező. Ennek az általános pangásnak, amelynek okát sokan a zavaros politikai viszonyokban keresik, természetes kifolyása, hogy a pénzintézetek főkönyvének betétrovata tetemes emelkedést, míg a kölcsön rovata hasonló arányban csökkenést mutat ki. Ha sorra vesszük pénzintézeteinket, látjuk, hogy a betevők bizalma a Kecskeméti Takarékpénztár Egyesület felé fordult elsősorban, amely már harminchét év óta áll fenn. A zárszámadás 5.980,902 korona betét, 3.742,258 korona jelzálog kölcsön és 2.849,608 korona váltótárca forgalmat mutat ki, hogy csak a nagyobb tételeket említsük. A tiszta nyereség 232,342 korona, részvényenként 90 korona jutott. Második helyen, alapítását tekintve a Kecskeméti Kereskedelmi Iparhitelintézet és Népbankot említhetjük, amely megött már szintén három évtizedes eredménydús múlt áll. Ez intézet 1.816.233 korona betétről 934.927 korona jelzálogkölcsönről és 2.271.587 korona váltótárca forgalomról számolt be. A nyereményösszeg 145.386 korona, amelyből egy részvényre 48 korona osztalékot fizet az igazgatóság. A régebbi pénzintézetek harmadika a Kecskeméti Központi Takarékpénztár, amely az idén a harminckettedik közgyűlését tartotta. Az igazgatóság jelentéséből megtudjuk, hogy az elmúlt évben 1.318,308 korona betét, 1.014,685 korona jelzálogkölcsön és 602,215 korona folyószámla forgalma volt. Az üzleti tiszta nyereség 112,902 koronára megy. Az osztalék egy részvény után 28 korona. Fiatal múltra tekint vissza a Leszámítoló és Pénzváltóbank Részvénytársaság, de azért az üzleti eredményt tekintve sikeresen veszi fel a versenyt a többi pénzintézetekkel. Betét állása 1.935,734 korona, váltótárcája 3.045,574 korona, jelzálog kölcsöne 713,241 korona és törlesztéses kölcsöne 1.155,918 korona a zárszámadó kimutatása szerint. Évi nyeresége 123,771 korona, a részvényesek jutaléka pedig egyenként 28 korona. Legutoljára hagytuk, mint nem szorosan a város polgárai által alkotott pénzintézményt, az Osztrák-Magyar Bank Kecskeméti Fiókját. Ha egy tekintetet vetünk a Bank általános mérlegére, amelyben összehasonlítólag van föltüntetve a különböző fiókintézetek üzleti forgalma, tapasztalhatjuk, hogy aránylag Kecskeméten kevéssé érezhető ez a betelepített pénzforrás működése. Számszerinti adatokra ezúttal nem terjeszkedünk ki, mivel távol van tőlünk a szándék, hogy bármelyik meglévő intézetünkről is, amely végeredményben csak a város ipar és kereskedelmi érdekeit mozdítja elő, pro vagy kontra írjunk. Egyszerűen konstatáljuk azt a felette örvendetes körülményt és tovább adjuka magyar fülnek A férj (szorosabban magához cleli): Ugyan, kis bolondom! Mi lesz? A hangom!? . . . Mi bajod van te néked az én hangommal ? Az asszony (remegő aggodalommal): Nem tudom . . . Nem bízom . . . A férj (a fejével kissé eltávolodva, merően nézi): Miben ? Az asszony : Az én boldogságomban, benned. A férj: Ugyan. És mióta ? Az asszony: Már jó ideje, de egészen biztosan nem tudom, mióta. Talán néhány hónapja. A férj (egy-két pillanatra hátradől a karosszékben, aztán egy kis gondolkozás után): Nézz ide, kis szívem, a szemembe és beszélj egészen nyíltan. Mondd, mitől félsz ? Az asszony (megint csak odaborul a férfi mellére, szepegve) : Hogy megcsalsz. A férj (fürkészőleg): Hogy érted ezt ? Gyanúd van csak, vagy bizonyosságod? Az asszony (becsületes őszinteséggel) : Nem tudok biztosat. Semmit sem tudok. Csak félek . . . A férj (a helyzet, mint szót is érdekli, elemezve, boncolgatva folytatja): Attól, hogy meg foglak csalni ? Az asszony (gyönge hangon): Igen. ____Tá El H fo* ___ 12sokról daloltam . . . Csókról daloltam . . . Csókról, szerelemről, A megbotránkozás méltó tehát! Siró panasz, ha feltör a szivemből, Múltért zokog, vagy szenvedést jövendöl — Nem bánjátok. A csókért zug a vád. A csók . . . Virágpor, tarka lepkeszárnyon, Akácpihe, mely homlokomra száll . . . Halk, könnyű sóhaj, mely már félig álom, Tiszta, miként az első imádságom . . . Csillag sugár, mely hófelhőt talál . . . A szerelem . . . Ibolyás, enyhe szellő, Besurranó a nyitott ablakon. Bimbónyitáskor álmokat lehellő . . . Dalosmadár, a lombok közt szökellő . . . Harangzöngés pünkösdvasárnapon . . . Nem értitek ... Mit is tudnátok róla, Hogy van egy fényes, tiszta, szép világ, Ahol örökké illatos a rózsa, Hol nem a száj, — a lélek vágyik csókra ? . . . Csak zúgjon egyre, zúgjon csak a vád! mi. Félelem. Irta: Holló Márton. A férj költő, kiválóan az asszonylelkek kutatója. Szép, nagy fiú, elegáns ruházat, nem mindennapi alak Az asszony éppenséggel nem ír költői műveket, búvárként nem ereszkedik le semmiféle telkekbe. Azért lett a költő felesége, mert beleszeretett, mert élni akar hosszan, boldogságban, mert úgy érezte, hogy azzal lesz jó egy egész életre együtt lenni, akihez a szíve szerelmes vonzódással kívánkozik. Különben szintén szép, szintén elegáns, csak éppen nem valami imponáló, nem rendkívüli megjelenés. (Történik néhány évi házasságra otthon, a modern iparművészet termékeivel bebútorozott kis szalonban. Borús téli délután. Jó bent lenni s kibámulni a didergő világba.) Az asszony (miután egy ideig elbeszélgettek, hirtelen ötlettel odabújik az urához): Szereszt ? A férj (visszaadja az ölelést): Szeretlek. Az asszony: Úgy, mint régen ? A férj (kissé ámulva): Hát persze, hogy úgy. . . Az asszony (mélabúsan): Nem tudom hinni . . . Nem ismerek a hangodra, a régire . . .