Függetlenség, 1905. április (18. évfolyam, 29-33. szám)

1905-04-02 / 29. szám

4-ik oldal. FÜGGETLENSÉG KÓPÉSÁGOK. — A kis hajléktalan. — Történik egy fővárosi nagy pénzintézet vezérigaz­gatójának szobájában. A prokurista e percben lép be, oly züllött állapotban, mintha négy heti kortes útról érkezne. Igazgató (élénken): Nos ? Széna, vagy szalma? Prokurista (siralmasan): A hajam­ban van mind a kettő, mert az utolsó kecskeméti éjszakát egy széna padlá­son töltöttem. Igazgató (türelmetlenül): Erről tár­gyaljon a fodrászával. Fő, hogy kapott e helyiséget Kecskeméten fölállítandó fiók­intézetünk részére? Prokurista (borzongva): Annyira nem kaptam, hogy a szállodás is, mi­kor megtudta, hogy miben sántikálok kitelepített hoteljéből. (sírva) És én a Lipótváros virága, szénapadláson töltöt­tem egy éjet. Igazgató (dühösen): Ökör ! Maga dobbal akart verebet fogni ? Prokurista (sértődötten): Kérem, kérem, jóvá tettem az elszólásomat. Annyit változtam egy nap, mint monsi­eur Fregoli. Igazgató (lenézőn): Világosabban ! Prokurista: Először is leborotvál­­tattam a bajuszomat, pofaszakást ra­gasztottam s mint a Brittishh Muzeum kiküldöttje kerestem helyiséget. Igazgató (érdeklődéssel): És ? Prokurista (tűzzel): Elmondtam, hogy a híres város hire eljutott London országba is. Múzeumunk itt nyitja meg a fiókját s Kecskemét — kétszer kettő négy — világváros lesz. Igazgató: A régit, a régit! Prokurista (rezignáltan): Egy be­tűt sem hittek el. Azt mondták, hogy huncsut a német, még ha ánglius is. Igazgató: Tovább, tovább ! Prokurista: Akkor levettem a pofaszakált s háromszögletű kalapot tet­tem föl: készen volt a boldogtalan szász királyné kamarása. Igazgató (érzéssel): Őrült róka! Prokurista (zavartalanul): Beadtam a cíviseknek, hogy Montignole grófnő­nek kellene négy-öt szoba, mert titok­ban ide jön napfürdőket venni. Igazgató: És elhitték ? Prokurista (grimaszt csinál): Bach. Rám fogták, hogy a szász király töm­­löctartója vagyok s Vácra, meg Mária Nosztrára utasítottak börtön­lakást ke­resni. Igazgató (dühösen): Rettenetes! Maga csupa ellenzéki tigrisek barlang­jában járt. Mert nem ment érdektársa­inkhoz, a szabadelvűekhez. Prokurista (szemtelenül a szemébe kacag): Ha—ha—ha . . ! Olyan ős­lényt még lámpával sem találni Kecs­keméten. Igazgató (parókáját tépve): Isten, Isten ! Nincs más mód : építeni. Tiszá­nak megígértem, hogy elhelyezek bank­fiókunkban egy-két letörött gárdistát. Kéz­ kezet mos. Prokurista (homlokára üt): Sohse építsünk igazgató úr! Ott van az ál­lami gyermekm­enhely. A kegyelmes úr egyszerűen kiürítteti számukra. Most még módjában van! Igazgató (megöleli): Fiam! Igaza van! A barátságos menhelyre nagyobb szüksége van a kényelemhez szokott politikai hajléktalanoknak, mint a sze­­dett-vedett kölyköknek. Kocsit fiam. (Az igazgató a ministerelnökhöz hajtat s e látogatás eredménye az, hogy az előkelő bank kecskeméti fiókja beköl­tözik az állami gyermekmenhelybe. A gyerekekről pedig majd gondoskodik, a­ki a mezők liliomait is ruházza.) Cyranó. BÁLI TUDÓSÍTÁS. Nagyon szép volt a bál: Tündéri fény, Öröm az arcon, Öröm a szívben. S vigadni még­se tudtam én. Ha nyilt az ajtó Mindig csak téged vártalak, És mégis, bárhová ha néztem, — Sok hűvös, bájos lányalak — De én csak téged láttalak. Muzsika szója Neved dalolta ott csupán, A táncot, tüzesen, ha jártam, A táncosnőm, a sok leány, Azt hittem, te vagy mindahány. S ha lelkem visszaszáll E fényes estre, Előtte más nem áll, Mint újra csak te, Mert, bár senki se látott, A legszebb nékem mégis te talál ott. Így lett e báli re'eráda Szerelmes vers olyan leányra, Ki nem is volt e bálba' -kó. ÚJDONSÁGOK. Kossuth-szobor. Kecskemét, április 1-én. Ércszobrot ásnak, fundamentumot a város székháza előtt, a főtér közepén. S majdan, amidőn már elkészül az alap, oda fogják állítani Kossuth alak­ját. Itt fog állani, az Alföld szívében, a nagy magyar síkságon, amelyet több, mint félszáz évvel ezelőtt annyi honfi­vér öntözött. Akkor járt Ő is itt, Kecs­kemét városában, amikor még javában dúlt a vész haragja. Szent a homok, a mely lába nyomát érintette, szent a le­vegő, amelyet magába szitt. Régmúlott időknek szürke ködgomolyán keresztül most is látni vélem Kossuth apánkat, amidőn érezve, hogy veszélyben a hon, bejárta az országot s lángszavával életre kelté az alvó, szunnyadó magyart! „S midőn hazánkra törtek hét felől“, Kos­suth szava nyomán megtermett egy napról a másikra a szabadságharc ifjú serege s alighogy a hajnal átlépte a hegytetőt, a 49-ik tavasz szellője lobog­tatta már a diadalmas nemzeti zászló­kat a haza minden pontján, s hétszer­­hét, felé futott minden ellensége a ma­gyar szabadságnak . . . E napokban járt nálunk is Ma­gyarország ujjáteremtője . . . Azóta múltak, múltak az évek s a turini ag­gastyán hazajött, gyászban, szomorú csendben. De bár ráhullottak koporsó­jára az anyaföld göröngyei, nemzete szerető lelke elől el nem fedhették őt s minden igaz magyar, álljon bár ki-ki más és más állásponton a napi politi­kában, Kossuth Lajosnak oltárát hordja szivében. Itt nem felejtjük őt soha, soha sem s elzarándokolunk emlékéhez, gyújtni régi fénynél új szövétneket . . S ha majd, pár hónap múlva ál­latid majd a szobor itt, a város szivé­ben, minden lakója e helynek érezni fogja, hogy Kossuth Lajos az, aki rá vigyáz. S a szobor ércszive is megmoz­dul majd, ha végig csókolja arcát az esti szellő, amely bejárva a régmúlt esztendők harci síkjait, ide száll el hozzá, hogy megpihenjen a legigazabb magyar szobor kövénél. Kováts Andor: — A Kossuth-szobor alapozását a héten megkezdték A nyár folyamán elké­szül s leleplezése nagy ünnepségek között az őszszel szeptember 2- án lesz. A Szanatórium-Egyesület hang­versenye. A Szanatórium-Egylet helyi fiókbizottsága április 8 án a városi színház­ban nagyszabású hangversenyt rendez A műsor melyet alább közlünk, minden szá­mában elsőrangú műélvezetet nyújt. A rendezőség élén dr. Kiss Jánosné áll s mint értesülünk az összes jegyek elfogy­tak. A részletes programm a következő: 1. Fölolva Lukács György békésmegyei főispán. 2. Paganini hegedűversenyét zon­­gorakisérettel előadja Regéczy Ilona he­­gedűművésznő. 3. Saint Seons Sámson és Delilájából, a nagy áriát énekli Szamosy Elza, az operaház tagja. Tíz percnyi szü­net után: 4. Szavalat. 5. Liszt polonaisét előadja Regéczy Margit zongoraművésznő. 6. Bizet Carmenjéből a Habanerát énekli. Szamosi Elza zongorán kiséri Barta Hen­rik úr. 7. Gavotte Előadják Bodnár Sán­dor vezetése mellett: Rág Irén, Bartha Margit, Bárány Elma, Bodrogi Ilonka, Fo­dor Irma, Frank Lola, Holosnyai Vikike, Hornyik Janka, Katona Irénke, Kovács Lili, Losonczy Médi, Muraközy Gizi, Nyi­­rády Jolán, Nyirády Margit, Pócsy Rita, Sárközy Ilonka, Sebessy Médike, Sebas­­tiáni Margit, Szellner Rózsi, Szigethy Rózsa, Tóth Margit, Tóth Vilma, Ugrik Ella, Vitéz Lórika. — Esküvő. Nádudvari Bónis Tibor honvédhuszárhadnagy a napokban tartotta esküvőjét Leitner Bellával, özv. Leitner Sándorné szül. Bankos Eleonóra bájos leá­nyával. — Vivóverseny és akadémia. A Kecskeméti Torna és Vivó-Egylet saját alapjai javára április hó 2-án, vasárnap délután 5 órakor a ref. kollégium torna­­csarnokában vivóversenyt és akadémiát rendez. Személyjegy 1 K. Tanulójegy 50 fillér. Felülfizetések köszönettel nyugtáz­tatnak. Jegyek előre válthatók: G. Fe­kete Mihály és Komor Gyula könyvkeres­kedésében, Révészy János cukrászdájában és özv. Farkas Ferencné virágcsarnokában. A verseny programmja: I. Kardverseny. Középiskolai tanulók részére. Négy volt-ra 29-ik szám.

Next