Függetlenség, 1905. május (18. évfolyam, 34-37. szám)

1905-05-07 / 34. szám

34-ik szám. Ma már a színészek nem lehet­nek a művészet nyomorgói. Nem ko­médiások, kik csak a kenyérért dol­goznak, a­nélkül, hogy az alkotásnak vágya égetné lelkeiket. Ma a színé­­szek nem a ripacsok kompániája többé, kik a pillanat hatása alatt ko­­médiáztak a festett színfalak előtt, de tanult és tudatos művészek, kiknél a művészeti cél s a kultúra haladása a fő. Kerületünk ez idei direktora, Szalkay Lajos kiváló társulatot hozott ide. Kik szerencsések voltak a lezaj­lott hét előadásait végig hallgatni, róla és társulatáról csak a legnagyobb di­csérettel szólhatnak. Nem jött be városunkba kedvvel, okulva a keserű tapasztalatokon, de ismerve az ő nemes ambícióit és tár­sulata erejét és kiválóságát, a színé­szet országos felügyelője, mint utolsó Mohikánt ide küldte egy utolsó nagy kísérletre. Ha ez is balul üt ki, elhallgat a színészet nálunk tiz hosszú esztendőre s mi e mellőzést valóban meg is ér­demeljük. Adja Isten, hogy ez ne követ­kezzék be. Kivánjuk a társulatnak a legjobbat s mivel mi a városi kultúra mindennapi nehéz küzdelmű harcosai csak osztálysorsos testvéreket látunk bennük, üdvözöljük őket és köszönt­jük őket a halandó kultúra nevében, a jobb jövő reményében azzal, hogy: „Küzdve küzdj és bízva bízzál!“ ... Elvégre egyszer már nálunk is hajnalodni kell a szépre, nemesre, jóra s a művészetekre. • Adja Isten! . . . Ilyesmivel egy minisztert is meg lehetne buktatni. De Bácskában korlátlanok az étlap­erkölcsök. Péter: (Elhalványuló arccal.) Piszt­ráng ! Nusi: Ez a világ legkönnyebb eledele. Péter: Én pedig azt mondom Cica,­­ hogy Atlasznak könnyebb volt a világ­­egyetemet vállaira venni, mint nekem ebből enni. Nusi: Bátorság Péter ... A mama sohasem bocsájtaná meg. Péter: (Félénken nyúl a pisztráng után és nagy elszántsággal hozzálát.) Ezzel részemről be van fejezve ! Nusi: (Kihívóan.) Bizonyos benne? Péter: De mennyire ! Kedves és szeretetreméltó apróság következik Gerbeaud konyhaművészetéből, olyan bájos kis bohóságok, hogy szinte lekivánkoznak az ezüst tálcáról. Nusi: No Péter ... itt van már a gyomor-csillapító is. Péter: (Földerülten.) Azt hiszi . . . Nusi: De azért ne sokat, mert------­Péter: (Kérdőleg tekit föl.) Nusi: Mert most jön az est cicuja. Péter: (Ijedten.) Cica,­­ne izéljen ! Nusi: Olyasmi, a­miből minden ember enni fog. Péter: (Elszántan.) Csak én nem ! Nusi: Fogadjunk, hogy maga is. Péter: Áll a fogadási Száz csók ! Nusi: Elveszti ! Figyelmeztetem, hogy én annak engedem át, a­kinek akinek akarom. Péter: (Meghökkenve.) De hát jó isten, mi jöhet még? Nusi: Gondoljon valami rendkívülire. Péter: Rendkívülire? Csakhogy eh­hez rendkívüli gyomor is kéne. A rendkívüli étel frissen hántott főtt tengeri. Hosszú csövek, csillogó gyöngy­szemekkel, valami sajátosan ingerlő aromával. Péter: (Kitörő lelkesedéssel.) Igaza volt Cica. Ezt nem lehet ott hagyni, ha belehal is az ember. A vendégek közt is többen osztják Péter véleményét, mások ellenben szomorú resignatióval szemlélik a végső küz­delmet. Aztán garmadával felhalmozott szőlő és őszibarack következik. Péter: (Szőlőt vesz tányérjára.) Ez igazi gyomorgyógyszer. Nusi: Majd ennél sokkal hatásosabb is jön. Péter: Ugyan? Nusi: Nézze, már hozzák is. Gorgonzola, rockforti, trappista stb. Péter: És maga azt hiszi, hogy . . . Nusi: Sajt nélkül — úgy mond­ják — nem is teljes a vacsora. Péter: (Sajtot vesz a tányérjára.) Hallottam Cica, hogy a rockforti, rock­forti a sajtok királya ... És ilyen föl­­séges vacsora után . . . ilyen királyi va­csora után ... De ni . . . milyen fur­csa . . . Ejnye no . . . Nusi: Mi baja? Péter: Ő semmi ... épen semmi. .. ez a falat . . . ördögbe is . . . a torko­mon akadt . . . Nusi: Lehetetlen? Péter: De ha mondom ... És ne tudnám lenyelni? Ez bosszant. (Nagyot nyel, azcn egyszeriben elfehéredik, még egy kísérletet tesz arra, hogy összeszedik­ ­ . , vásároljon minden W9 n Jft Sr­­ cégnél V. tized Szolnoki-M flPUDOJ gazda bihar-dobresti U PPil j£ utcza 184. szám Telefon 64. £ Cl 1IICIC£iü6j1 0 meszet gjgr íw~ ¥ Cl U Aliiul­­ xammasa szám. ssa«» FÜGGETLENSÉG 3-ik oldal. ÚJDONSÁGOK. Beniczky-utca­ — Aradi-utca­ — Kegyeletsértés. — Kecskemét, május 8. A múlt közgyűlésen egy határo­zatot hoztak, mely szerint Beniczky Ferenc főispán érdemeinek elismeré­séül az Aradi-utcát Beniczky-utcának keresztelték el. Csodálatos, hogy ehhez az indít­ványhoz a közgyűlés hozzájárult. Pe­dig indukálása igen gyenge. Először, mert a főispán a jogakadémián na­gyobb alapítványt tett, már­pedig az Aradi-utca a jogakadémiához igen kö­zel fekszik. Másodszor, mert az utca torkolatában nyílt meg a Rákóczy sugárút , így a Beniczky-utca az u. n. előkelőbb utcák sorában foglal helyet. De már vegyük az érem másik oldalát. Miért kellett épen az Aradi­utcát nevezni Beniczky-utcának ? Mi­ért sértünk meg mi egy várost, mely okát nem szolgáltatott rá, miért kelle­metlen nekünk az „Aradi“ név, a ma­gyar Golgota szenthelyére emlékeztető elnevezés? Hiszen olyan nevetséges utcanevek vannak, hogy a hatóság már foglalkozik a tervvel a nevek megváltoztatására vonatkozólag, miért nem nevezte el ezek valamelyikét Be­­niczkyről s hogyan juthatott arra a gondolatra, hogy épen az Aradi­ utcát fosszák meg történelmi jelentőségű nevétől ? Rés judicatával állunk szemközt. De lehet a dolgon még segíteni. Hisz­­szük, hogy akad olyan férfiú a leg­közelebbi közgyűlésen, ki e dolgot szóvá fogja tenni. Mert ebben az utca elnevezésben egyenesen kegyeletsértést ak­­tunk, nem is említve azt, hogy egy várost ezáltal minden ok nélkül meg­sértettünk. Kecskemét város közgyűlésének hazafisága ősidőktől nevezetes s jóvá kell tennie ezt a határozatot, melyet nyilvánvalólag az elnézés, nem pedig a tények felismerése sugallt. A ma­gyar Golgota, a vértanúhalált halt dicső elődök emléke a kegyeletet meg­követeli, Arad város pedig — mint al­földi testvérváros — nem érdemli meg azt, hogy minden ok nélkül rég­időktől nevét viselő utcánkat — akár Beniczky Ferenc, akár — Tisza István nevéről nevezzék el. («•) — Felszólamlások a választói névjegyzékek ellen. A kecskeméti felső- és alsókerület 1906. évre érvé­nyes választói névjegyzékei május hó 5-től kezdve közszemlére kitétettek Szinnyay Imre központi irodaigazggató hivatalos helyiségében, a­hol folyó hó 25-ig minden nap megtekinthetők a délelőtti órákban s a délután folya­mán le is másolhatók. Reklamációját bárki is személyesen megteheti a vá­rosi állandó központi választmányhoz. A függetlenségi párthoz tartozó polgá­roknak ez irányban szívesen nyújt közelebbi felvilágosítást a felsőkerü­letre nézve Kecskeméti Vilmos párt­jegyző (1. II. t., Hegy­ u. 83.), az alsó­kerületre nézve dr. Iványosi Szabó László pártelnök (1. I. t., Festő u.), a­kik a felszólamlásokat a párt megbízásából személyesen intézik el.

Next