Függetlenség, 1905. szeptember (18. évfolyam, 51-54. szám)
1905-09-03 / 51. szám
4-ik oldal. FÜGGETLENSÉG 51-ik számú vágya volt, s most, midőn a nő engedélyt ad neki, hogy úgy szeresse, ahogy ő akarja, elhagyja minden bátorsága. — Mit gondolkozik, édesem? kérdi mosolyogva Nelly. — Arról a mérhetetlen boldogságról, amelyet az ön körében érzek. Egy pillanatnyi szünet után folytatja: — Enyém lesz tehát? Szerethetem az én vágyam szerint örökt? A nő eldobja cigarettáját s hideg vérrel feleli. — Tessék! A férfi karjaival átfonta Nelly derekát, fejét keblére szoritotta, eperpiros ajkát úgy csókolta még pirosabbra s amaz, szemét lehunyva szivta magába a férfi csókoló lehelletét. Mindketten az izgatottság legmagasabb fokán állottak. Nelly arca tűzben égett, ajkai remegtek, szive lázasan dobogott s a férfi őrületes vágytól lángolva egyre csókolta. A nő végre unni kezdte az ilyen játékot s csalódottan bontakozott ki a férfi ölelő kajáiból. — Mikor látogathatom meg újra ? kérdi ez búcsúzva. — Amikor ön akarja, önnek mindig itthon vagyok. Miután a férfi távozott, Nelly a tükör elé állt, megigazította félrecsúszott hajékét és élveteg ajkait bigyesztve, bosszúsan tört ki belőle az eddig elfolytott keserűség: — A mamlasz! Figurus. ÚJDONSÁGOK. P ax A felkelő nap országának egén feltűnt a szivárvány s szines ivkarjával átnyúlt a másik nagy birodalomba. S amerre látták az emberek a csodás égi tüneményt, megtelt a szivük örömmel és szeretettel. Béke, béke! ... Vége a vérontásnak, az ágyú nem dörög tovább Mandzsúria széles síkjain, a sárga tenger habját nem fogja többé pirosra festeni a hajóoltásokon elhullott ezerek vére s a tenger mélyébe nem szállnak alá elsülyesztett hajócolossusok, hogy magukkal vigyék a pusztulásba és elmúlásba a hazájukban, szeretteik körében soha el nem apadó könnyel siratott fiút, testvért, apát. Béke, béke! A harci mezőkön fel fog száradni a vér, eltűnnek róluk a seregek, amelyek alig pár nap előtt vérszomjasan törtek egymásra s csak a réteken újra bimbóba szökött mezei virágok fognak regélni tán az arra tévedt vándornak a csatákról, amelyeket ezeken a tereken vívott egykor orosz és japán. Már megindult a harcosok hazavonulása. Jönnek az oroszok, erre nyűgat felé, hogy a Volga és a Don síkságain kipihenjék a dicstelen harc nehéz fáradalmait. S mennek kelet felé a japán seregek is, áthaladnak még egyszer a mandzsur síkokon, ahol majd minden talpalattnyi hely egyegy diadalmas ütközetükről szól. Elérnek a tenger partjára s a nagy viz szélén szemük kutatva járja a láthatárt, nem látszik-e oda a japán haza földje. Majd megindulnak a hajók s a parti fák búcsút intenek lombkoronájukkal a felkelő nap országa távozó fiainak. A hajó pedig fürgén szeli a hullámokat, mind közelebb érnek a szülőföldhöz. Krizantém-illat száll a levegőben . . . otthon vannak . . . A szivárvány még ott ragyog az égen. Hirdeti a békét, szeretetet. De hirdeti a szabadságot is. Mert csak ott lehet igazi béke, igazi szeretet, ahol szabad emberek élnek Zsarnoki uralom alatt nem terem meg egyik se, vagy kivész rövid időn. A szivárvány ott ragyog most a fehér cár birodalmának egén is. Most békét, szeretetet hirdet. De nem soká. Mert ismét elkövetkeznek a viharok s a nép felkel újból és újból, hogy visszakapja istentől nyert, de az emberektől elrabolt szabadságát. S nem jő el a béke valódi korszaka Oroszországban, mig meg nem kapja a nép régi vágyának kezelését. Az orosz szabadság már ki akar törni a hó alól - fényétől, melegétől előbb-utóbb elöl, vad a jégpáncél, amely ma még fojtólag nehezedik fölé. De már pirkad ott is s könnyen lehet, hogy akkor lesz csak igazán világos, amidőn a cárizmusnak végkép lealkonyul. A most lezajlott dicstelen harc jókora lépéssel vitte közelebb ehhez a véghez. A béke szivárványa csak ott fog igazán áldással járni, ahol szabad a nép, szabad az ország. Japán mikadója öntudatosan halad azon az úton, amely eltörölte országában a még néhány intézményében fennálló abszolutizmust, mert tudja, hogy birodalma, mely most ment át a vérkeresztségen, csak abban a pillanatban lesz igazán nagy, hatalmas és erős, amidőn teljes melegével sugároz felette a szabadság napja. Kováts Andor: — Vége a szünetnek. A városházán a nyári délutáni szünet a tegnapi nappal megszűnt. Ezentúl a hivatalos órák d. e. 8 órától 12-ig, délután 2 órától 5 óráig tartatnak. — A szervezkedő vidéki újságírók. A vidéki hivatásos újságírók immár tarthatatlan helyzetük megbeszélése végett Aradon szeptember 3 án országos kongressusra gyűlnek össze. Egyelőre a napilapok szervezéséről van szó, tekintve, hogy lapunk napilappá alakítása küszöbön van, részünkről Szappanos István, Kecskeméti Vilmos, Fritz Imre utazott Aradra. A Kecskeméti Lapokat Kováts Andor képviseli a kongressuson. — Uj polgár. Dr. Völlich Brúnó az elmúlt hónapban honosságot nyert és kérte Kecskemét községi kötelékébe való felvételét. Kérelmét a közgyűlés teljesítette. — A pusztaszeri emlékünnep : A pusztaszeren 1905. évi szeptember hó 3-án tartandó Árpád-ünnep sorrendje: 1. Reggel 9 órakor szent mise és szent beszéd. Mondja Várhelyi József róm. kath. plébános; mise alatt ősrégi magyar egyházi énekeket ad elő Zsák Lajos szegedi tanító. Mise után: 2. Hymnus. Énekli az ünneplő közönség. 3 Alkalmi költemény. Szavalja: Pósa Lajos. 4. Ünnepi beszéd. Mondja: Szalay Károly. 5. Hazafias költemény. Szavalja: Taschler József . 6- Régi kuruc kesergők. Tárogatón előadja: Bozó Lajos. 7. Ünnepi záróbeszéd. Mondja: Becsey Károly dr. 8. Szózat. Énekli az ünneplő közönség. — Képviselőnk a szabadkai iparoskongressuson. Szabadkán szeptember 8 9 és 10-ik napján az ország összes ipartestülete kongressust tartanak. E kongressusra meghívást nyertek városunk országgyűlési képviselői Szappanos István és Hock János is, kik megjelenésüket kilátásba helyezték. — Uj pénztárnok. Az ev. ref. egyház aug. 31 én töltötte Békéssy Sándor távozása folytán megüresedett pénztárnoki állást, melyre Széll Jánost választotta meg, ki állását e hó 1-én el is foglalta. — Áthelyezések. A közs. iskolaszék vasárnap tartott gyűlésének határozata szerint a tanítói elhelyezésekben a következő változások történtek: Faragó Károly a muszáji iskolába helyeztetett. Tóth Gerő a központi 5—6 fiúosztályba. Bérczy József az I. ker., Dékány Károly a II., Bíró Ádám, Biró Ádámné, Bertalan Jolán a III. ker., Bartha József az I. ker., Tormássy Sándor a kistemplomtéri, Pásthy Mariska a II. ker., Benkő Vilma a kistemplomtéri, Kauzler Sándorné (helyettes,) a Máriavárosi és Szabó István (helyettes) a kuruc téri iskolába. — Köszönetnyilvánítás. Lapunk előző számából — nyomdai hiba folytán — Varga László köszönetnyilvánítása kimaradt. Ezúton utólag mond köszönetet mindazoknak részvétük őszinte megnyilatkozásáért, kik feledhetetlen emlékű neje halála alkalmából mindenfelől elhalmozták. — Halálozás. Pócsy Mihály 20 éves ügyvédi írnok tüdővészben elhunyt. Temetése pénteken délután volt, nagy részvét mellett. — Beiratási értesítés. Az államilag segélyezett városi zeneiskolában a beiratások az 1905—906. iskolai évre aug. 31-ével kezdődnek. Növendékek fölvétetnek a zongora-, hegedű-, magánének- és cimbalomtanszakokra, valamint csupán a karének- vagy zenekari tanfolyamra. E két utóbbi tanfolyam a zongora-, illetőleg a hegedűtanszak megfelelő osztályain kötelező melléktanfolyam, melyeknek díja a beiratási díjban már benfoglaltatik. Tandíjak: az alsófokú zongora- és hegedűtanszakon, valamint a cimbalomtanszak összes évfolyamán évi 50 kor. A középfokú zongora- és hegedűtanszakon, úgyszintén a magánénektanszakon évi 80 kor. Beiratási dij bármely tanszakon 4 korona. Ennek fejében a növendék az iskola hangszerein gyakorolhat, valamint a karéneket, illetőleg a zenekari tárgyakat díjtalanul tanulja. Magán a karének tanfolyamon vagy a zenekari gyakorlaton csupán a 4 kor. beiratási dij fizetendő. Beiratkozni lehet a zeneiskola helyiségében (Tataytér, Obester-ház, I. emelet) naponkint d. e. 8—12 ig, d. u. 3 — 5-ig, vasárnap