Függetlenség, 1905. november (18. évfolyam, 60-63. szám)

1905-11-05 / 60. szám

60-ik szám, hogyan Deák mondhatta: Königrätz után sem követelek többet, mint Königrötz előtt, úgy mondhatjuk mi is: az egyesülés után sem követelünk többet, mint az egyesülés előtt. Ugyanazon többség, ugyanazon em­berekből áll a szövetkezés alkalmával, mint az egyesülés után. Sem elvünk, sem meg­győződésünk nem változna. A követelésünk is ugyanaz lenne tehát, csak az erőnk lenne tízszeres a követelés biztos megvalósítására. Mert micsoda ellenállhatlan hatalmat képviselne ez a függetlenségi tábor, mely­nek összes értelmi súlyával, vagyoni erejé­vel, társadalmi összeköttetéseivel tagjai len­nének Kossuth, Apponyi, Andrássy, Bánffy és Zichy egész táborukkal? A függetlenségi párt már elhárította az egyesülés akadályát, midőn rátért az egye­dül helyes útra a folytonos küzdelem út­jára a programm fokozatos megvalósítása céljából, tegye ezt meg a többi párt is. Hagyjuk abba a hiába­való közjogi magyarázatokat a sohasem létezett 67 és a jelzőül használt 48 között és egyesüljünk az együttesen kijelölt és folytatott utón, a magyar függetlenségi politika céljai megva­lósításának útján, a­melyben benne van az alkotmány­védelem, az idegen befolyás ki­küszöbölése, magyar hadsereg megterem­tése, gazdasági és pénzügyi függetlenség stb., egyszóval a magyar királyság régi fé­nyének, hatalmának és dicsőségének vissza­állítása és a magyar nemzet nagysága, bol­dogsága, népének jóléte és megelégedése. A harc az abszolutizmus és az összbiroda­­lom ellen : ez a mi függetlenségi politikánk. Ezt a függetlenségi harczot vívjuk ma mind, ebben egyesüljünk is mind. Mert, ha mi magunk között nem vé­gezzük el, elvégzi majd a nemzet. Gazdasági bajok orvoslása. A Gazdasági Egyesület közgazdasági szakosztálya vasárnap tartott üléséből ki­küldött három tagú bizottságának feladata, hogy meg­határozza azon utat és módot ami által lehetne a gazdasági bajokat orvo­solni. Maga a kérdés és cél oly szép, ne­mes és sokoldalú, hogy egyszeri látásra nem lehet az egész anyag terjedelmét fel­fogni. Miután a hármas bizottságban nem vehetek részt, úgy ez alkalommal engedtes­sék meg nekem, hogy e tárgyban szerény nézeteimet kifejthessem. Sándor István alelnök és Grassek­ Miklós barátom kifejtett nézetei általános helyesléssel találkoztak. De még koránt sincs ezen fontos kérdés kimerítve. Nézetem szerint nekü­nk első­sorban a gazdasági bajok orvoslásánál az előidéző okok elhárítására kell súlyt fektetnünk. Eze­ket pedig előidézte a gazdasági értelem tel­jes hiánya. A tanyai rendszer mellett az máskép el sem képzelhető. A tanyán az emberek el vannak szigetelve, eszerint a társadalmi érintkezés által fejlődő ismeretek elsajátítása és az önképzés ki van zárva. A tanyai rendszer az emberi elmének­­ szellemi tápot nem nyújt, hanem alkalmat ad a szocialista eszméknek terjedésére, az iszá­­kosságra és abból kifolyó erkölcsi rom­lásra. A tanyai rendszert jelenleg megváltoz­tatni nincs módunkban — ez a jövő fel­adata — úgy önkénytelenül azon kérdés merül fel, vannak-e módok a gazdasági ér­telem teljes hiányán segíteni. Az agyvelő működése nem szünetel. A tanyai embernek utat és módot kell adni, hogy elméje hasznos dolgokkal foglalkoz­zék, miáltal felvilágosítjuk és elvonjuk őt a meddő és a szociális munkátlanságot ápoló eszméktől. Ez irányban három mód által vélem a­­ célt elérhetni: Először: Teremtessék oly alap, mely­nek feladata a gazdasági értelem és ösme­­ret rövid füzetekben való nagymérvű ter­­j­­esztése úgy, hogy minden házhoz legalább­­ egy füzet ingyen jusson. Másodszor: A külső iskolákban tél­i időn minden vasárnap és ünnepnap a gaz­­­­daság különféle ágazataiból gyakorlati irányú­­ előadások tartassanak. Ennek keresztül vi­tele nagy bizottságra bizatik. Harmadszor: Miután a szemlélet a legjobb tanító. Kívánatos első­sorban két paraszt mint a gazdaság berendezése és pe­dig egyaránt a fekete földön és a homo­kon. Másodsorban felkérendő több gazda­társ, hogy tanyájukon egyes gazdasági, ta­karmány vagy konyhakerti növényeket ter­messzenek, hogy a környéknek például szolgáljon. Ezek volnának azon módok, melyek a tanyai ember elméjét foglalkoztatnák. Most áttérek a kevésbé fontos külö­nös termelési ágak művelésére. A szakosztály ülésén Sándor István úr nagyon helyesen említette azt, hogy a szőlő jövedelme évről-évre apad. De a gyümölcs termelésre súlyt nem fektettünk. Ez azon irány melyet lapomban 26 év óta követelt s a­miről a Gazda körben már több ízben volt alkalmam szólni, hogy a szőlő műve­lés a gyümölcstermeléstől elválasztassák. Nem egyéni foglalkozás képen, de területi­leg. Mert míg eddig a gyümölcsfa erdő tö­vében szőlőtőkét is tartanak, tehát egy ró­káról két bort nyúzni szeretne a termelő, addig végeredményben két szék közé ült. Hasson oda az illetékes tényező, hogy több gazda a szőlő mellett vagy annélkül külön területen gyümölcsöst létesítsenek. A gyümölcsös kedvező fejlődését elő­mozdítja a talaj trágyázása és nyíltan tar­tása, mit sekély gyökérrel biró­ növényekkel érünk el. De sohase a szintén mély gyö­kerű szőlőtővel. A bor­árak állandó hanyatlásnak van­­­­nak kitéve, azért nálunk a szőlőművelés te­­­­rén főkép a csemege szőlő termelésre fő­­súly fektetendő. A konyha kertészet örvendetes módon­­ terjedt, de csak a kis embernél, ki kényte­len mindenfélét termelni. A közép és na­gyobb birtokos osztály a konyha kertészet hasznát úgy élvezheti, ha sajátos talaj­vi­szonyaihoz mérten csupán egy növény ter­­­­melésére szorítkozik, de azt nagyban űzi. Ekként lett híressé a szegedi paprika, a nagykőrösi ugorka, a görgői petrezselyem, a rakamazi káposzta, a tihanyi sárgarépa, a pálóci torma, a makói hagyma stb. Saját tapasztalatom folytán ajánlhatom a lucernának vegyest perje füves nagyban való vetését mint takarmányt, mely még a so­vány homok földeken is ad kielégítő hozamot, csupán a talaj előkészítése és a vetés ideje kiván némi körültekintést. Óriási határunkban mint igen jövedel­mező tenyész növény a fűz meghonosítása, mert a fűz­vessző ma igen keresett keres­kedelmi cikket képez, nem sok nyári mun­kát vesz igénybe s helyes kezelése a nép által könnyen ellátítható. Mély fekvésű hi­deg földek kihasználására a legalkalmasabb. A háziipar megkedveltetése és terjesz- t tése nagyobb buzgalommal és ügyszerettel­­ karolandó fel. Maurer János: FÜG­GETLENSÉG 3-ik oldal. UJDONSÁGOK. Halottak napján. Zsolozsma zendül s künn a temetőben Kigyúl lángjával az emlékezés. A sírok fényben állnak . . . Felujul most Múltak öröme, bánat, szenvedés. Ima, köny, sóhaj, mind az ég felé tör, Mely áll felhősen, gyászlón, feketén . . . . ... A meggyötört szív vigaszt hol talál ma, A halottaknak ünnepén ? A gyertyafény lobogva ég a síron, Mely annyi szép álmot magába zár; Mintha az elszállt élet visszatérne, Régi hevével, pillanatra bár. Kihűlt szív mintha újra feldobogna, És újra élne benne vágy, remény, S követelné a tépett üdvöt, álmot A halottaknak ünnepén . . . ... Óh nem! A holtak békén álmodoznak, És álmuk boldog, álmuk tiszta, szent, Kifáradt lélek boldog álmodása Siri nyugalom, túlvilági csend. S itt lent könnyet ejt a tépő fájdalom, Mindenki gyászol, árván elhagyottan. . . . Átfogom én is sirhalmod keresztjét Én drága, porladó halottam. Hallod-e szómat ott az égi honban, Hová élőnek elzárva az út? Látod-e, amint fájó szeretettel Csókolom fejfád s virágkoszorud? Látod, az idő nem ül győzedelmet Gyermeki szivem szent szeretetén ? S százszor siratlak, óh édes jó anyám, A halottaknak ünnepén! FAZEKAS KÁROLY. — Tahy István ur levele. Azt hittük, hogy mióta Tahy István urat a pesti megyehá­zán bezárták, nem fog több nevetségre okot szolgáltatni. De csalódtunk. Mióta ő felsége is nagy fene levelekkel akarja rendbe­hozni „hőn szeretett“ magyar népe válsá­gos állapotait, mindenki azt hiszi, hogy a levelezés a legbiztosabb eszköz valamit elérni. Tisza Pista is irt ugrat levelet. Az igaz, hogy meg is halt utána hamarosan, de Tahy István úr nem vindikálja magának az okos nevezetet, hogy más kárán tanul­jon. Ő is írt tehát levelet. Nem a nemzet­hez, nem a választókhoz. Mert ilyen nagy dologhoz Ő kamarássága nagyon kis gyönge legényke. Egyedül a főjegyzőt értesíti hiva­talosan, hogy a f. évi november hó 6-ára összehívott közgyűlést nem ismeri el tör­vényesnek, mivel a polgármester csak főispán nem létében bír joggal a törvényhatósági közgyűlés összehívására. Már­pedig az összehívás idején ő főispán volt. A tör­vénytelen gyűlésen ő kamarássága meg nem jelenik, annak határozatai ellen eleve tilta­kozik és a beiktatására nézve majd ő fog a törvény adta jogánál fogva rendelkezni. Na hát ez igazán bosszantó volna, ha nem ennek a Frim-féle hülyék kabinetjének gyárából került volna ki. Tahy úr beszél törvényességről. Kamarás uram! Önt az ál­lásával megfizették, ám szolgálja meg azt a tudáspénzt a maga tisztessége szerint, de ezt a szót ne vegye a szájára. Ez a szó szent és úgy illik az Ön szájához, mint mi­kor az utcai leány szüzességről beszél. Nevetséges, hogy törvényes főispán­nak tartja magát, mikor csak administrátor. Ezt a férget pedig törvényeink nem isme­rik, ennélfogva semmi­féle jogot nem ad­hatnak neki. Ha pedig azt akarja, hogy jo­gait (?) elismerjük, hozzon Bécsből egy csomó császári katonát. Akkor majd bevo­nulhat a városi közgyűlésbe. Akkor talán elérhet valamit. Akkor

Next