Függetlenség, 1906. január (19. évfolyam, 1-24. szám)

1906-01-03 / 1. szám

I %i) ?o~M ^Kecskemét, 1906. január­­________Szerda XIX. évfolyam, I. szám. ELŐFIZETÉSI AR |g m Szerkesztőség és 2helyben }\cethCx mb BBBBEa BSHflBBUU Hl HMBHB HB BB ^dBBhk BHM Kiadóhivatal, fcorura H 0P*Sh Bpn '«BP» ■ JP« ill If §PR| lÉ®®* IP^8| Ref. egyház nyom- AKf is O II l|it rí C llvirn rflr I UUfUt, I LtllÖtiU ^HSKT*“ PCLITIK^I Fiókkiadóhivatal: ÄTvrere 760 S. A kecskeméti függetlenségi és 48-as párt hivatalos közlönye. ksfyvLÜSL Felelős szerkesztő ! Főszerkesztő Társszerkesztő TÖMÖRI JENŐ I SZAPPANOS ISTVÁN | KECSKEMÉTI VILMOS V I A haladó betyárok. Irta: Tömöri Jenő. Kecskemét, 1906. jan. 2. Egyik vármegyében »haladó be­­tyár«-nak nevezték el az installáló megyei főnököt. Találókban nem is nevezhették volna el ezeket a szánal­mas politikai prostituált egyéneket. Míg olvasom a lapokban a sötét, kétes egzisztenciáju neveket az uj megye­főnökökről, agyamban Lázas lüktetéssel kavarognak a gondolatok, vajon,­­ honnét teremnek gomba módra ezek a sok, lelkesen haza­­árulók ? Ennyi durvát, salakot, piszkot egy rakáson látni, csak a szemétdom­­b­on lehet. Vajon menniybe fog kerülni az országnak, amíg ezt a szemétdom­bot a dtakaritja, az Isten a megmond­hatója. Amíg szemléljük az eseményeket, látjuk, ho­gy a történelem csodálatos módon meg­­pótlódik. Voltak a múltban is szédelgő gazemberek ,a maihoz hasonlóak, azok­ a nemzet letörésére vállalkoztak. A negyvennyolcas dicső félisteneknek m­a is vannak képmásai, és úgy, mint ahogy akadnak politikai gazemberek is. De amíg a nemzeti küzdelem minden harcosának lépését az ország igaz hálája kiséri, addig a Laszbergek, Pongrácok, Kubinyi Gézák, Szőts Pálok, kis és nagy miskák csúfos sze­repléseit közmegvetéssel nézi a nem­zet. Föl van jegyezve a történelem lapjain, hogy azokkal a gazemberek­kel, akik a maihoz hasonló föladatokra vállalkoztak a múlt század elejn — éppen úgy elbánt velük az igazságos sorsnak bosszúálló keze, mint ahogy el fog bánni ezekkel is. Hiába a darabont kormány min­den intrikája, hazaáruló gonosz akna­munkája, az öntudatra ébredt nemzeti erő viharzó hullámait elfojtani többé nem lehet. Lélekemelő fenséggel nyilvánul meg az ellentállás országszerte. Nincs olyan párt ebben az országban, amely az abszolút császári akaratnak érvényt, vagy tekintélyt tudni szerezni. Ideig­­óráig akad még e­gy pár kétes jellemű, gyönge agyú ember, aki erre a hitvány munkára vállalkozik, de rövid idő múlva ezeket a haladó betyárokat is el fogja seperni az egységes nemzeti erő vihara. Szomorúan tapasztaljuk, hogy a királyi eskübe vetett ősi hitünket meg­rendítik a vármegyei és törvényható­sági székházakban kivillant zsandár­­szuronyok, mert ezekben a kivillant zsandár­szuronyokban látjuk az ab­szolút császári hatalomnak minden erőszakosságát, törvénytelenségét s a nemzet megfélemlítésére irányuló tö­rekvését. De ezt a büszke, magyar fajt megedzette már a „kimondhatatlan nyomor és szenvedés“ a további küzdelemre. Ez a hatalmas, egységes, erős magyar nép nem riad vissza ezektől a kivillant zsandár szuronyoktól sem, mert ezeknek a nyomán sarjad ki újra "a rontott drága véreinkből a ma­gyar szabadság gyönyörű virága, amely teljes pompájában ismét be­illatozza a nemzet friss vetéseit. Azt az országot pedig, amelynek ilyen fiai vannak — akik ily hősiesen meg tudják védeni alkotmányukat, — császári abszolutizmussal letiporni nem lehet. Az abszolút császári akara­­tal, amely a nemzet letörésére irányul, számolnunk kell, mert ne felejtsük el, hogy idegen dinasztia uralkodik raj­tunk. Hallot­tuk azt is, hogy az osztrák császár a maga abszolút akaratát minden körülmények között keresz­tül hajtja. Szomorú tények ezek. A nemzet legyen mindenre elkészülve, mert az igazi, nagy, nemzeti küzdelem csak most kezdődik. Acélozza meg a szíveket az a gondolat, hogy a nemzetnek győznie kell. Erő a karban, kitartás a jövő küzdelmeire. POLITIKA. Wekerle Sándor békeakciója. Lukács László békéltetési kísérletei csődöt mond­tak, ami nem csupán az udvari körök makacsságának és őszinteség-hiányának tulajdonítandók, de nagy része van benne a szövetkezeti pártok részéről megnyilvá­nult indokolt bizalmatlanságnak is. Most Wekerle Sándor dr. vette kezébe a békeakció fonalát s a bázis, amelyre tervezetét alapítja, előbb tekintettel van a koalíció törekvéseinek becsületes értel­mezésére is.Wekerle Kossuthtal, Andrássy­­val, Bánffyval és még több ellenzéki ve­­zérférfiúval állandó kontaktust tart fönn akciójában, így hát tisztességesebb békére nyílik kilátás, olyanra, amely nemcsak a képviselőket, de az országot is kielégít­heti. Erre különben az idő lesz a legjobb bizonyíték. Felhívás előfizetésre. A nyílt abszolutizmus ránkszakadásá­val immár döntő stádiumba jutott a nem­zetnek az állami önnállóságért kezdett ne­mes harcra, mely Magyarország újjászüle­tését fogja eredményezni. A végső küzde­lemben a nemzetellenes kormány a leg­vakmerőbb lépésre is rászánta magát: a magyar sajtónak erőszakkal és megvásár­lással való megkerítésére. A politikai lélekvásárlás fölháborító tényei közt százszoros fontossága van a szeplőtlen tisztaságában megmaradt füg­getlenségi sajtónak, melynek eddig is oroszlánrésze van a nemzeti önérzet föl­ébresztésében, a nemzeti önbizalom meg­szilárdításában s a jogos nemzeti köve­teléseknek a köztudatban való elterjesz­tésében. Mostantól fogva feladata kettős: egyrészt stigmatizálni a nemzetkísértő törekvéseket s a hazug jalszavakkal dol­gozó ál-messiásokat lehetetlenné tenni, másrészt az eddigi tiszta lelkesedéssel,, buzgalommal és odaadással diadalmas végre segíteni a nemzeti küzdelmet. A „Függetlenség" a vidéki sajtó­orgánumok közt az elsők sorában tölti be a fentebb vázolt missiót, olyan ered­ménynyel, mely nagyban meggyarapította a tizennyolc éves múltban szerzett er­kölcsi tőkéjét. Olvasóközönségünk egyre növekedő tábora rá a tanúbizonyság, hogy egy percre sem tántorodtunk meg az ideális sajtó nyílegyenes útján, ami kétszeresen érdem épen az Alföld szívé­ben, Kecskemét városában. Politikai missiónkon kívül program­­munk sarkalatos pontját épen közéleti viszonyainknak tárgyilagos kritikával, minden személyeskedést mellőző igazsá­gossággal való megorvoslása teszi, ami­ben segítségünk van a társadalmunk iránt való tisztelet és a város érdekeinek min­den személyi érdek nélkül való szeretete. Semmi áldozatot nem kímélünk, hogy a „Függetlenség“-et e tekintetben is a vi­dék egyik első, a fővárosi sajtóval egy színvonalon álló lapjává tegyük — de szelleme nem változott. A szerkesztőség erős és munkás gárdájának egy ambíciója van : a tárgyilagosság, a tiszta ízlés és becsülettudás hármas egységében napról­­napra szerkeszteni a lapot s bizonyára ez a hitvallás szeretteti meg az újságot a közönséggel, nem a szenzáció­hajhászás,­ nem a politikai elvekkel való játék, nem az ultramodernkedő hadjárat minden ellen, ami a közfelfogásban tisztelt és becsült.♦ A megtisztelő állandó támogatásért. * amelyben t. olvasóink a „Függetlenség"t

Next