Függetlenség, 1906. március (19. évfolyam, 48-73. szám)
1906-03-01 / 48. szám
Vidékre postán Kecskemét, 1906. március 1. Csütörtök XIX. évfolyam, 48. szám. ELŐFIZETÉSI AR | | m Szerkesztőség és 1 helyben }\ázl\cz IH m kiadóhivatal, hordva B MPBh jCWSt WkWMMI ■ SSm B Ref. egyház nyom-Negyedre 2 kor. B B B B B B B KBs» B BL BQ B dása I. t. Főiskola-I II B Im B B Bn M Bm B Egyes szám 2 ■■ B BB HIH REH H B B |SP* BBB SWTM B H szellemi részét íll UulllL I LLndLU T—r küldve POLITIZZüI Fiókkiadóhivatal: Félfvrere 760 fiíl. A kecskeméti függetlenségi és 48-as párt hivatalos közlönye. könyvLSfAe Felelős szerkesztő Főszerkesztő Társszerkesztő TÖMÖRI JENŐ SZAPPANOS ISTVÁN KECSKEMÉTI VILMOS Olvasóinkhoz ! A belügyminiszter február 28-tól kezdve országszerte beszüntette a lapok utcai árusítását és ezek között a „ Függetlenségi utcai dárusítását is. A kormány törvény és jog ellenére megfenyegeti a sajtót, és a közönséget azzal is, hogy, minden üzletben is betiltja a lapok árusítását. Világos ennek a mennyiésnek a célja: meg akarják fojtani a független sajtót, hogy ne írhasson szabadon az abszolutizmus garázdálkodásáról. Polgárok, ne engedjétek ezt! Egy mód van a kormány merényletének elhárítására. Elő kell fizetni a lapokra. Mindenki, aki hívünk, előfizet lapunkra, a „Függetlenségire. A független magyar közönség úgy veri vissza leghatásosabban a sajtószabadság elleni érvtámadást, ha csak azért sem vonja meg támogatását tőlünk, kiknek kezéből semmi erőszak ki nem csavarhatja a tollat. A „Függetlenség“ szerkesztősége. Kiáltvány a nemzethez. Kossuth Ferenc, Apponyi Albert gróf, Andrássy Gyula gróf, Bánffy Dezső báró, Zichy Aladár gróf, Darányi Ignác és a vezérletük alatt álló szövetkezeti ellenzéki képviselők manifesztuma. I. A szövetkezett ellenzék vezérei, a baloldali pártok összes tagjainak aláírásával ma bocsátották közre a nemzethez intézett kiáltványukat, amelyben forró hazafisággal és törhetetlen alkotmányszeretettel világítják meg a politikai helyzetet. A manifesztum elsősorban foglalkozik az országgyűlés szétkergetésével. Elmondja, hogy a képviselőházat a király alkotmányellenesen, királyi biztos útján, rendőri és katonai karhatalommal oszlatta fel. Történt pedig ez azért, mert a kormánynak még a folytonosan elnapolt parlament is kényelmetlen volt, szétszórta tehát a Házat, hogy könnyebben folytathassa a törvénysértő, alkotmányellenes, erőszakos uralmat, könynyebben tiporhassa le a nemzet ellentállását és hogy a kereskedelmi szerződéseket megköthesse, tényleg élbeléptethesse, noha kétségtelen, hogy a rendeleti uton érvényesített szerződések, nem lehetnek kötelezők. A kormánynak ez a ténye igazolja különben, hogy a válság megoldásának elodázását nemcsak a katonai kérdések okozták, hanem gazdasági érdekek is, mert, ime mindenáron ki akarták játszani az országnak törvényben biztosított önrendelkezési jogát gazdasági téren. Ezután rámutat a kiáltvány arra, hogy abszolút felségjogokat nem ismerünk, csak alkotmányosan gyakorlandó felségjogokat, bizonyítja a katonai követelések jogosságát, s kiemeli, hogy az újoncmegajánlás feltételeit az országgyűlés szabja meg: ezekhez a feltételekhez ragaszkodott a nemzet ítélete folytán a többséggé növekedett ellenzék, amely csakis a felrati vitában lefektetett programja alapján akart kormányt vállalni. Minden kí- ssérlet azonban hiábavaló volt, mert a király mereven ragaszkodott ahhoz, hogy a többség az ő programmja értelmében alakítson kabinetet. Ezt azonban a többség elveinek elárulása nélkül nem tehette volna meg, mivel a királyi programm, abbatt csúcsosodott ki, hogy a a nemzet akarata katonai téren nem számít. A manifesztum végül annak a reményének ad kifejezést, hogy a király törvényes időben elrendeli az általános választásokat, de addig is az erőszakos, törvénytelen kormányzással szemben védekezésre és összetartásra szólítnak fel a vezérek minden magyar embert, pártkülönbség nélkül. És egyben felhívják küzdelemre a még joggal nem bírókat is, akiket a régi kormányzati rendszer nem engedett az alkotmány sáncaiba, felhívják őket, mert csakis a nemzet győzelme hozhatja meg a népjogok diadalát is. Bízva a jobb jövőben s a nemzet kitartására appellálva fejeződik be a nevezetes, történelmi jelentőségű irat, amelynek minden szavát vésse be a szívébe a nemzet. A kiáltvány szövegét egyébként itt adjuk: A magyar nemzethez ! Törvényhozói megbízatásunkkal, melyet választóinktól múlt év elején nyertünk, nem lesz többé alkalmunk élni. A nemzethez szólunk tehát e történelmi percben; a nemzethez melynek jogaiért hűségesen küzdöttünk, alkotmányét becsületesen védtük. A Házfeloszlatás. A képviselőházat fegyveres erővel oszlatta szét egy tejhatalmu királyi biztos. Alkotmányunk a tejjhatalmu királyi biztosnak, mint közjogi tényezőnek intézményét nem ismeri. Törvényeink szerint magát a királyi hatalmat is az alkotmány korlátozza. A királyi biztos teljhatalmára hivatkozva a felségjogok gyakorlásához kötött szabályok és követelmények mellőzésével rendelkezett, cselekedett és parancsolni akart a képviselőház elnökének. Az alkotmány által nem ismert tényezővel a képviselőház elnöke nem érintkezhetett, tőle közleményeket és utasításokat nem fogadhatot el, tehát a képviselőház egyhangú jóváhagyásával visszautassa a törvénytelen közeg közleményeit. Ekkor fegyveres erő és rendőrség rontott be a képviselőházba és behatolva a törvényhozás szentélyébe egy ezredes, királyi biztosi parancsra, a király kéziratára vonatkozólag azt a tisztelethiányt és a magyar közjoggal szemben azt a sérelmet követte el, hogy a képviselőháznak szánt királyi levél másolatát az üres padoknak olvasta fel. A fegyveres erő a képviselőházat bezárta. A hatalom nem elégedett meg azzal, hogy folytonos és törvénytelen elnapolásokkal az országgyűlést elnémítsa. A néma parlamenttől is szabadulni akart nyilvánvalóig két okból: egyrészt azért, hogy a törvénysértő és alkotmányellenes kormányzást könnyebben folytathassa, a nemzeti ellenállást pedig könnyebben eltiporhassa, másrészt azért, hogy a közgazdasági téren megfoszthassa az országot az 1899. évi XXX. t.-c. összes jogbiztosítékaitól és kijátszhassa a 2, ország önrendelkezési jogát a kereskedelmi szerződések mikénti megkötése és jóváhagyására vonatkozólag, tekintet nélkül arra, hogy az így törvénysértéssel létrehozott szerződések az országra nézve nem kötelezők. A kereskedelmi szerződések. Alig zárultak be az országgyűlés kapui, két rendelet jelent meg a hivatalos lapban: az egyik kihirdette az autonóm vámtarifát, a másik a Németországgal kötött kereskedelmi szerződést léptette életbe. Ezzel megkezdődött tényleg egy új vámkorszak, nem „lege lata“, hanem „via facti“, nem törvényesen, hanem ténylegesen.. Szembeszökő az időbeli összefüggés az országgyűlés feloszlatása és az új vámkorszak azonnali oktrojálása között. Ez a tény bebizonyította azt, hogy nemcsak a katonai téren, hanem a közgazdasági téren is a nemzeti törekvésnek az összbirodalmi eszme határozottan útját állta és hozzájárult ahhoz, hogy a magyar képviselőház többsége ne bízást élt meg az ország kormányzásával. Az a sietség, melylyel az 1899. évi XXX. t.-c. és az 1867. évi XII. t.-c. jogbiztositékai a közgazdasági önállóságra vonatkozólag tényleg (ha nem is de jure) hatályon kívül helyeztettek, mihelyt az országgyűlést feloszlatta a király, legjobban bizonyítja azt, hogy nem kizárólag a katonai kérdésekben elfoglalt álláspontja miatt tagadta meg a király a parlamenti többség programmjától a jóváhagyást. A felségjogok. Nem érintheti a többséget az a vád, melyet a király rossz tanácsadói az országgyűlést feloszlató királyi leiratba is beleillesztettek, hogy a többség nem akart kormányt vállalni egy oly programm alapján, amely tiszteletben tartja a király felségjogait. A felségjogokat a legteljesebb tiszteletben tartotta mindig a képviselőház többsége, a magyar alkotmány azonban és a magyar Polltiva ComnilTOf 3 Minden helybeli, bel- és külföldi napilap, hetilap, folyóirat és divatlap. Előfizethető » vlUIVlliD vlvtlllvlfVwlv ■ úgy helyben, mint vidékre és a szállítás a leggyorsabban eszközöltetik eredeti áron, minden költség nélkül! — FEKETE SOMA könyv-, zenemű , papír-, iró- és rajzszerkereskedése Kecskeméten, a Népbank alatt.