Függetlenség, 1906. május (19. évfolyam, 97-121. szám)
1906-05-03 / 98. szám
Kecskemét, 1906. május 3. Csütörtök XIX. évfolyam, 98. szám. ELŐFIZETÉSI ÁR | | W Szerkesztőség és Helyben \\az\[Oz BBS jj bmcjbiiiihbb MB HH9HH HWk nn BHBHH kiadóhivatal. — fi inoFTi ruoro FUuGb I LlNScG h.F..Vidékre postáit HüHve POLITIKAI Fiókkiadóhivatal. Félévre"6 760 ül. A kecskeméti függetlenségi és 48-as párt hivatalos közlönye. könyvLlcste Felelős szerkesztő Főszerkesztő | Társszerkesztő TÖMÖRI JENŐ SZAPPANOS ISTVÁN | KECSKEMÉTI VILMOS Az ifj idők határmesgyéjén. Irta : Bakonyi Samu. A hét első napjain tehát az ország választói ismét gyakorolták legselitebbnek mondott jogukat. A „legszentebb“ jelző ezúttal nem üres szóbeszéd, mert ez a választás a legrútabb állapotoknak vet véget. Az önkényuralom bukásával most áll helyre igazán az ország alkotmányos feje. Sőt a régi, elavult választási törvény alapján most jut először kifejezésre a nemzetnek meghamisíthatatlan igazi akarata. A múlt évi választások csak a Tisza-korszak embereit és rendszerét seperték el. De még nem fejezték ki teljes világossággal, hogy a nemzet helyes ítélete nyomorúságainak kútforrását nemcsak az emberek hibáiban és bűneiben, hanem főkép a hatvanja eves alapnak az állami önállóság ,-anyában való minden szabad fejlődésünket lenyűgöző rendjében ismerte föl. Az ötnegyedéven át tartó óriási küzdelem a nemzeti akarat s az összbirodalmi eszme avatag babonája között, már-már a magyar alkotmány létét fenyegető halálos veszedelemmel, mikor annak legnemesebb és legmélyebben fekvő gyökérszálait is megtámadta. Elfogulatlan bírálónak lehet-e hát rajta csodálkozni, hogy a jövőért gondba merült hazafiak lelkében, akik eddig szívósan ragaszkodtak a Deák Ferenc békeművéhez, naprólnapra mindinkább tért nyert az a meggyőződés, hogy a kiegyezés ma már nem a békének, hanem mind újabb meg újabb éles ellentétnek és viszálykodásnak a melegágya, amelyből egyre több romlás és mind kevesebb áldás fakad? A nemzet nagy többségének ez a kiábrándulása a választások eredményében fog kézzelfoghatóan megnyilatkozni. Szó sincs róla, hogy a függetlenségi és 48-as párt csak egyetlen kerületet is elveszítsen. Ellenben az ország minden részéből érkező jelentések alapján akár bizonyossággal megállapítható, hogy a hatvanhetes pártok abszolút kisebbségben kerülnek vissza az új országgyűlésre. Normális viszonyok között és olyan államban, amely ura a maga sorsának, ebből a kétségtelenül beálló tényből csak az következhetnék, hogy a kormány teljesen a többségre jutott függetlenségi párt kezébe jusson. Nálunk azonban még most nem így lesz. Mi tudomásul fogjuk venni, hogy a nemzet a maga sorsát teljesen a mi politikánkra kívánja bízni— és becsületesen meg fogjuk tartani azokat a megállapodásokat, amelyekre vezéreink léptek a királyival. Megtartjuk és végrehajtjuk ezeket a megállapodásokat mindaddig, míg azt a bölcs mérsékletet, melynek a nemzet annyi erőt köszönhet és amely bennünket eddig a legválságosabb és a legvégzetesebb helyzetben megsegített, a hatalom is megbecsül és elveink érvényesítése előtt az utat elzárni nem akarja. És ha a magunkra vállalt súlyos kötelezettségeket teljesítettük, odaállunk majd ismét a nemzet elé, melyet a politikai zsebrákok uralmától megszabadítotunk, amelynek békét szereztünk és előmenetelt biztosítottunk, amelynek alkotmányát megvédelmeztük, kiszélesítettük ,és újból körülbástyáztuk, odaadunk újból a mi imánk elé és megkírezzük tőle, hogy becsületes munkát végeztünk-e? A mi lelkiismeretünk nyugodt lehet. Mi a nemzetet meg nem csaljuk, ígéreteinkben nem vagyunk szertelenek. Igaz vágyainkat, jogos reményeinket még nem valósíthattuk meg, de híven megtartottuk azt a fogadalmunkat, hogy a nemzet törvényes jogainak letiprását el nem tűrjük. A mostani választások alkalmából is őszintén tártuk fel a helyzetet, megmondván választóinknak, mire vállalkoztunk, mennyi eredményre számíthatunk. És ez a tiszta kötelességtudás meg is termi gyümölcseit. A nemzet bizalma irántunk megsokszorosodik és Kristóffy egykori jóslata, amelyet annak idején, még a Széll Kálmán háta mögül hirdetett, hogy a függetlenségi párt a nemzetben mindinkábbért veszít, máris nagy, általános függetlenségi többséggel bizonyítja a jeles próféta szánalmas rövidlátását. A nemzet pedig meg fog róla győződni, hogy az ő akaratának valódi képviselői nemcsak ádáz harcot vívni, hanem a béke alkotó munkáját is végezni tudják. így lesz az „átmeneti“ idő arra is alkalmas, hogy az a párt, ameket közjogi meggyőződése miatt a kormányképtelenség ostoba átkával sújtottak, megdönthetetlen bizonyságot szolgáltasson a nemzet és a király előtt a maga kormányzóképességéről. Új idők határkövéhez értünk. Hátunk mögött a legyőzött előítélet, a megfutamodott önkény és megsemmmisült szolgalelkűség. Előttünk a szabad fejlődés, a győzelmes alkotmányosság és a nemzeti uralom áldásai. POLITIKA. A függetlenségi párt abszolút többségben. Az orsz. függetlenségi pártkör telefonjelentése esti 7 órakor. Ez ideig hivatalosan 351 választás eredményéről érkezett hivatalos jelentés. E szerint 261 függetlenségi, 59 alkotmánypárti, 26 néppárti, 7 pártonkívüli, 21 nemzetiségi, 5 szász, 2 demokrata, 1 újjászervezett szocialistát választottak meg. 10 kerületben pótválasztás, 2 kerületben új választás lesz. A közigazgatási bíróság új elnöke. Ő felsége dr. Wlassich Gyula volt vallás- és közoktatásügyi minisztert nevezte ki a közigazgatási legfelsőbb bíróságnak Wekerle Sándor miniszterelnökké történt kineveztetésével megüresedett elnöki székébe. , Uj főispánok Ő felsége gróf Lázár Árpád besztercei ügyészt Beszterce-Naszód vármegye, Apáthy Péter volt országgy. képviselőt Nagy-Küküllő vármegye, gróf Vay Gábor földbirtokost Szabolcs vármegye és Ambrozovics Lajos pénzügyminisztériumi segédtitkárt Baja törvényhatósági város főispánjává nevezte ki. Sziniarculatunk mizériái. Lapunk húsvéti számában szinirovatunk vezetője „Visszapillantás“ címmel megírta az elmúlt színi évad nekrológját. E cikkely refleksziójaként lapunk egy szentesi barátja, ki évekkel ezelőtt rendes munkatársunk volt, abból az ötletből, hogy a kecskeméti városi színház ezidő szerinti igazgatója, Bihari Ákos jelenleg Szentesen játszik társulatával, egy igen érdekes s egyszersmind rendkívül jellegzetes levelet intézett hozzánk, melynek sokat mondó sorai élénk világításban tárja elénk Bihari Ákos színtársulatának mizériáit s leplezetlenül rámutat a mizériák okozójára, Csákó Gyula társulati titkárra. Közzétesszük e levél ama passzusait, amelyek közelebbről érdeklik városunk színházat látogató közönséget, valamint a színház erkölcsi s művészi nívójára felügyelő fórumot, a városi tanácsot. E levél nyomán továbbá kialakulhatnak a vélemények most már, a jövő évi színtársulat művészi kvalitásait illetőleg is. Íme a levél : „Bihari Ákos színtársulata jelenleg sokkal rosszabb, mint volt a télen, mikor otthon voltam Kecskeméten. Eltekintve a nyári szezonhoz és a legkisebb igényekhez mért szervezkedéstől, a társulat így is nagyon gyönge. Volt alkalmam beszélgetni a társulat egyes tagjaival, kik nyíltan hangoztatják, hogy az utóbbi időben hihetetlen dolgok történtek. A baritonista, — (állítólag csak 120 korona havi gázsija van !) — Csákó titkár sógora! Üvölt mint egy sakál, — egy lehetetlen énekes. Mindnyájan felkacagtunk a nézőtéren, amikor először hallottuk „énekelni“ . — Éhez képest a társulat volt baritonistája, a kit a télen hal-