Függetlenség, 1906. július (19. évfolyam, 145-170. szám)

1906-07-01 / 145. szám

A legnagyobb magyarnak egy- gyel több ércalakját övezi ma reggel dicsfénnyel a fölkelő nap. Csodás emléke maradandóbb az ércnél. A magyarság nemzeti nap­tára újra gazdagabb lett egy vö- rö. betűs ünnepnappal. Kecskemét város polgársága is sietett leróni háláját és telje- siteni szent kötelességét a magyar szabadság ihletett prófétájával szemben! Pirulva gondolunk a sötét napokra, mikor az ő fényes alak­járól. csak titkon hullhatott le a lepel s ha össze is gyűlt a lel­kes független gondolkozásu pol­gárság a fenséges nemzeti áldo­zatra, a hivatalos világ, melynek mozgató drótját a bécsi kéz rán­gatta, bántóan távol maradi. Hála a nemzet vezéreinek, hogy a mai nap minden magyar embernek osztály és rangkülönb­ség nélkül bevallott, nagy ün­nepe lehel! Kossuth Lajosnak a neve Teles Ede Kossuih-szobranak föa akja. már magában egy hatalmas Ige, amely hogy testet öltsön, epedve várják a népok milliói. És hogy ez az idő, már el- jövendöben van, mi sem bizo­nyítja ékesebben, minthogy a mai napon a magyar nemzet sorsát irányitó férfiak is szabadon és büszkén hódolnak Kossuth varázsos emléke elölt. Áldással terhes a magyar róna. Beköszöntött a magyarra a boldog jövendő. Az arany kalászban gazdag mező büszkeséggel, önérzettel tölti el a magyar ember lelkét 8 az anyagi erő tudata megacélozza karját minden küzdelemre. Mert csak a nyomasztó anyagi gon­doktól ment jólétben élő nép képes kivivni teljes lelki és szel­lemi szabadságát, függetlenségét és önállóságát. Még borúsnak lálszik ugyan a magyar ég látóhatára, tényleg azonban a zivatart rejtő sötét felhő eltűnt ismeretlen táj felé. TÁRCA. Olossák. Ünnepiünk. Pazar pompa minden leié. Díszes, legdíszesebb köntösében a város. Seregük a nép, várja a pillanatot, mikor lehullik a lepel a drága ércszoborről. Ünnepiünk. Szivünkben öröm, lelkűnkben csor­dultig a lelkesedés, derű és veröfény az arcokon. Kegyeletünk és hálánk adóját ró­juk le ma aeon férfiú iránt, ki nekünk •sabadságot adott, kitörülhetlenül szivünk­be véste a testvériség szent eszméjét s lelkűnkbe plántálta ai egyenlőség bib­lia magasságú gondolatát. Vagy talán esak a szobor mián’ ez a nagy ünnepség ? Váljon hány agy gondolkodik is komolyan a mai nap jelentősége fölött ■ váljon hánynak főidül meg elméjében a nagy alkotások tanulsága ? Azt hiszem, inkább az ünnepség mián’ ünnepiünk. * De hogyan is kívánhatnám, hogy most a mikor a „nagy munka“ ideje van, egyébről is gondolkodnánk, mint arról, hogy elé - acélos lesz-e a búza, súlyos lesz e a kalász, jól fizetett e a mag s milyen árt remélhetünk á gabonáért? Mi agrár nép vagyunk. Nekünk a föld az istenünk (no nem pogány hit szerint) s abból élünk, amit az istenünk adni kegyeskedik. Hát bizony csak mio- i denek fölött való a föld munkája. Meg a szoborra aranyos betűkkel vésett szent háromságnál is. Hogy is érnénk hát rá a nagy alkotások tanulságait most Péter- Pál napja körül elménkben megforgatni? * Azért még az ellenségünk sem fog­hatná ránk, hogy rassz haaafiak vagyunk. Bár nagy történeti múlttal nem is dicse­kedhetünk, de azért ahol, amikor a ha­záért tenni kellett mindig az elsők kö­zött voltunk. És nem is a mi hibánk, hogy a sors nem nagy, históriai szere­pet szánt nekünk. Csinálunk mi azért históriát. Csakhogy intra muros. Verek­szünk mi békében is a mi helyi laban­cainkkal, aminek eredményét városunk gyönyörű, gyors fejlődé le mutatja. Nem akarok ezzel a hideg lelesztő pótadóra, sem a lúdbőrt csináló kővezési költsé­gekre célozni, mert hát &’ bizonyos, hegy az úri pantalló több pénzbe kerül, mint az ezer ráncos gyolcs gatya. * Lám az országra büszkeségünk, dí­szes városházunk környékének ördöngó- sen gyors rendezése is mi pénzt igényelt? De hát ezt a szobor elhelyezése kívánta. Ad vooem: elhelyezés. Mennyi szó esett erről a közel múlt napokban 1 Pedig — a kambodzsai király becsületszavára mondom — azt a szobrot jobban el sem helyezhették volna. Mint feltétlenül nem műértő koc­káztatom meg ezt a véleményt, annak okából csupán, hogy kát osak hadd néz­zen folytonosan Kossuth Lajos as 6 kü­Kecskemét, 1906. jolins 1. Vasárnap XIX. évfolyam, 145. mm. ELŐFIZETÉSI ÁR | | nr 8* * rtesztttéfl és Ü boához iHBBH IH i |g?j ga HKSH ^! «rissClIPrCT Cll£Cf* 2?Í£ r UÜÜL I LlNolu 2E küldve POLITIKAI ÜSTFiólckiadóbivatal: yéSrre'6 760 An. A kecskeméti függetlenségi és 48-as párt hivatalos közlönye. kájfLiSSíE# Felelős szerkesztő Főszerkesztő | Társszerkssztí TÖMÖRI JENŐ SZAPPANOS ISTVÁN KECSKEMÉTI VILMOS KOSSUTH.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék