Függetlenség, 1907. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1907-01-01 / 1. szám

1906-1907. Nincs alkalmasabb időpont, mint épen a napiári évforduló, hogy össze­gezzük az elmúlt év tanulságait, bogy mérlegeljük az elért eredményeket, s hogy számol vethessünk a jövő fel­adataival. Az 1906. esztendő mindenha ne­vezetes évforduló lesz hazánk törté,*' netében és jelentőségében hasonlatos az 1825., 1848. és 1867. év számai­val, szóval egy nagy történeti kor és fordu at időjelzője lesz. A kishitüek, a kétkedők és'levert belső ellenségeink rosszindulatü lár­mája hiába hirdeti, hogy a független­ségi párt és a vele szövetséges koalí­ciós pártok munkája nem vitte előbbre a nemzeti türicetlenségünket és gazda­sági önállóságunkat és hiába hirdetik, hogy a két éves küzdelem meddő és gyümölcsléién maradt és hiába han­goztatják azt is, hogy a nagy lármá­val felvert nemzeti küzdelem a függet­lenségi és 48 as párt politikájának ki­vihetetlenségéi teile nyilvánvalóvá. Ez csak a hatalomról leszorított elemek csufolkodása, amely a dolgok lényegét fürkésző hazafit meg nem téveszti. Szinte isteni kéz munkált abban, hogy a régi rendszer nemzet­bomlasztó és a nemzet életerejét sor­vasztó hivtrit a halalomról leszorította, s hogy igy az állam kormányzalát az ellenzék nagynevű vezérei vették ke­zükbe. Ezek tehetségeiknek terjedelme és ereje, egyéniségük tisztasága meg­tisztította közéletünket a paraziták a- rázdálkodásától és biztosította a nem­zeti akarat szabad megnyilvánulását. Az 1906. esztendő hozta meg azt a tanúságot is, hogy Magyarországon csak a függelenségi és 48-as párt po­litikája lehet uralkodó és minden jö­vendő kormányzatnak csak ezen po­litika alapján lehet uraimon maradni, mert Magyarorszag polgársága, a po­litikai nemzet többsége ezen párt poli­tikájának az alapján áll. Ez a párt még a koalícióba b< lépett pártokkal való barátságos megegyezésben is, amidőn tisztelte és nem bolygatta a 67-e- pártok állal elfoglalt állásokat és az alkotmanypáfii és néppárti kerületek­ben hivatalos jelölteket nem állított, sőt pártjának programmjával ön kent fellépőket nem is támogatott, ennek ellenére a nemzet akaratából szám­beli löbb'égg eljuloli be a képviselő­házba. Két-égielen előjele ez annak, hogy a nemzet közvéleménye akkor, m ti v» «1 «t * a «( v a. Á cigányleány. Irta: Bibó Lajos. Valahol a pusztai homokbuckák kö­zött született, lombos ákácok hűvös ár­nyában, egy utszéli cigánysátor alatt. Apja, az öreg Zsiga cigány, begöngyölte a siró apróságot a sátorból leszakított füstös rongyba, megmutatta a mosolygó rajkóknak s elnevezte Évának. Ennyiből állott a keresztelési ce­remónia. Azután együtt nevelkedett a többi szurtos purdéval, vándorolta ő is széltől- hosszig az országot, megtanult kártyát vetni, jövendőt mondani. A nyári nap rekkenő heve hamvas, olajbarna arcát pirosra perzselte, mig homlokát teleszórta csillogó hóval a téli éjszakák zimankója. És erre a homlokra rendetlen összevisszaságban ráhullott a hullámos, acélfényü zuhatag, miket für­tökbe göngyöiitett a kavargó förgeteg. Mikorra odekerüit a vásárhelyi délibábos rónára, már nagy volt, egészen felcse- poredett leány s a pásztoremberek úgy hívták: — Éviké, a szép cigányleány. Mély tüzü, ábrándos szemeiben annyi forró vágy, epedő mámor, lázas szenve­dély égett, amennyi épen elég volt egy hosszú élet boldogtalanságának a megte­remtésére. Ezek nélkül a vTogó szemek nélkül, melyek tele voltak babonás delej­jel, talán a Török Mihály uram száma­dója, Szabó Bandi, a nyalka csikós sem vette volna észre a leányt. Hanem mikor beletekintett a mély­séges szempárba, odatapadt hozzá a szeme, a szive, a le ke. Valami megnevezhetetlen, őrült vágy szállta meg a szivét: letörni ezt a harma­tos, üde virágot. Bomlott utána a legény. Meleg délben, mikor hevesen tűzött a nap a rónára s messziről a sugár tor­nyot felkapta a délibáb a hátára, oda te­relte Bandi a nyáját az Patóhoz, leheve- redett a virágos gyepre, tekintetével a midőn a koalíció munkáját bevégezve, a függetlenségi és 48-as párt is önál­lóan rendelkezhetik a választások fe­lett és egész erejével felléphet a vá­lasztási küzdelemben: még nagyobb, az eddiginél fényesebb eredményűvel fogja e politikai pártnak programmjál, mint nemzeti akaratot érvényre juttatni. Magyarországon tehát nem lehet más életképes politika, mint a függet* lenségi és 48-as párt politikája. Ezen politika eredményességén munkálni minden magyar hazafinak első köte­lessége, mert a béke közlünk és Ausztria között még csak nem is lát­szólagos. Ellenségeink Iái mája és acsarkodása nem szűnt meg, sőt fo­kozódott. Kitűnt ez a delegációk íár- I gyalásánál, napról napra kitűnik a j reichsraih tárgyalásaiból és kitűnik . Ausztria kormányának minden nyilat- ! kozalából, minden ténykedéseiből A 1 kiegyezést tehát fentarfam lehetetlen, mert ez a két állam közölt áldandó békéden-égnek volt eddig is a forrá-a és az marad a jövőre is Ha tehát mi j nem akarjuk erőinket állandóan az j Au-ztriával való közjogi és gazdasági küzdelemben kimeríteni és e meddő 1 célra felhasználni, akkor válnunk kell, 1 és pedig minél előbb, annál jobb. Jobb csomorkányi ut szélén szürkéllő sátrakra tapadt s bánatos szavú tilinkójával igye­kezett kicsalni a leányt magához, a szikes pusztára. A vén pásztor, az öreg Gyurka bácsi csóválta a fejét. — Mit akarhat ez a gyerek ? Egyszer aztán szép, csillagos estén, a holdvilág ezüstös fényénél találkozott a kútra siető leánnyal. Hirtelen, egy rö­vidke szempillantás alatl a leány mellett termett, megölelte és megcsipkedte az arcát. — Te Évike, olyan vagy, mint egy szent, maholnap búcsúra járnak hozzád, A cigányleány megrebbent, mint a fészkén fogott madár s csak félve tekin­tett a csikós kipirult arcába. — Jövendőt akar mondatni ki- gyelmed? Bandi megfogta a remegő kezeket, melyeknek kicsinységét egy .nagyságos asszony is megirigyelhette volna, átka­rolta a hajlékony derekat s a leányt le- kényszeritette maga mellé, a virágos gyepre. (Folyt, köv.) Kemiy Izidor ke/iyüs és kötszerész Kecskeméten« Ajánlja újdonságait báli keztyükben, úgy szintén saját készítésű börkeztyü-, mellfüzö-. börerszény-, szivartárca- és pipere cikkeit mint a legalkalmasabb újévi ajándékokat. r ______ ■ c t k e m *^*7 ifi —---------------------------£77 •* «' * * ' ""V Ifteskemét, 1917. január 1. _____ kedd XX. évfolyam, 295. sir. in­ELŐFIZETÉSI ÁR MM f Szerkesztőség és Keltben j mémdvcStán E90ILIT,ZK:-A.I >tkdendők.kul Félévrere 7.60 f! é\ kecskeméti függetlenségi és 48-as párttuíajdona és hivatal ősit özlönye. 1 I 1 _ . Felelős szerkesztő Főszerkesztő Szerkesztő TÖMÖRI JENŐ SZAPPANOS ISTVÁN | KECSKEMÉTI VILMOS | I

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék