Függetlenség, 1907. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1907-01-01 / 1. szám

— ---------------------------£77 •* «' * * ' ""V Iszeskemét, 1917. január 1._____ kedd XX. évfolyam, 295. skr. in-ELŐFIZETÉSI ÁR MM 1 Szerkesztőség és Keltben­­ mémdvcStán E9DILIT,ZK.-A.I­etkdendők.kal Félévrere 7.60 f­­él kecskeméti függetlenségi és 48-as párttulajdona és hivatal ősi k­özlönye. 1 I 1 _ . Felelős szerkesztő Főszerkesztő Szerkesztő TÖMÖRI JENŐ SZAPPANOS ISTVÁN | KECSKEMÉTI VILMOS | I 1906-1907. Nincs alkalmasabb időpont, mint épen a naptári évforduló, hogy össze­gezzük az elmúlt év tanulságait, hogy mérlegeljük az elért eredményeket, s hogy számot vethessünk a jövő fel­adataival. Az 1906. esztendő mindenha ne­vezetes évforduló lesz hazánk törté­­­­netében és jelentőségében hasonlatos az 1825., 1848. és 1867. év számai­val, szóval egy nagy történeti kor és fordu­lt időjelzője lesz. A kishitüek, a kétkedők és­ levert belső ellenségeink rosszindulatú lár­mája hiába hirdeti, hogy a független­ségi párt és a vele szövetséges koalí­ciós pártok munkája nem vitte előbbre a nemzeti türh­etlenségünket és gazda­sági önállóságunkat és hiába hirdetik, hogy a két éves küzdelem meddő és gyümölcsléjén maradt és hiába han­goztatják azt is, hogy a nagy lármá­val felvert nemzeti küzdelem a függet­lenségi és 48 as párt politikájának ki­vihetetlenségét tette nyilvánvalóvá. Ez csak a hatalomról leszorított elemek csúfolkodása, amely a dolgok lényegét fürkésző hazafit meg nem téveszti. Szinte isteni kéz munkált­ a ti v» «1 «t * a «( v a. Á cigányleány. Irta: Bibó Lajos. Valahol a pusztai homokbuckák kö­zött született, lombos akácok hűvös ár­nyában, egy útszéli cigánysátor alatt. Apja, az öreg Zsiga cigány, begöngyölte a siró apróságot a sátorból leszakított füstös rongyba, megmutatta a mosolygó rajkóknak s elnevezte Évának. Ennyiből állott a keresztelési ce­remónia. Azután együtt nevelkedett a többi szurtos purdéval, vándorolta ő is széltől­­hosszig az országot, megtanult kártyát venni, jövendőt mondani. A nyári nap rekkenő heve hamvas, olajbarna arcát pirosra perzselte, mig homlokát teleszórta csillogó hóval a téli éjszakák zimankója. És erre a homlokra rendetlen összevisszaságban ráhullott a hullámos, acélfényü zuhatag, miket fár­abban, hogy a régi rendszer nemzet­bomlasztó és a nemzet életerejét sor­vasztó hivtrit a hatalomról leszorította, s hogy igy az állam kormányzatát az ellenzék nagynevű vezérei vették ke­zükbe. Ezek tehetségeiknek terjedelme és ereje, egyéniségük tisztasága meg­tisztította közéletünket a paraziták g­­rázdálkodásától és biztosította a nem­zeti akarat szabad megnyilvánulását. Az 1906. esztendő hozta meg azt a tanúságot is, hogy Magyarországon csak a függelenségi és 48-as párt po­litikája lehet uralkodó és minden jö­vendő kormányzatnak csak ezen po­litika alapján lehet uralmon maradni, mert Magyarország polgársága, a po­litikai nemzet többsége ezen párt poli­tikájának az alapján áll. Ez a párt még a koalícióba be­lépett pártokkal való barátságos megegyezésben is, amidőn tisztelte és nem bolygatta a 67-e­­pártok által elfoglalt állásokat és az alkotmánypárti és néppárti kerületek­ben hivatalos jelölteket nem állított, sőt pártjának programmjával ön­ként fellépőket nem is támogatott, ennek ellenére a nemzet akaratából szám­beli többségg­el jutott be a képviselő­házba. Kétségtelen előjele ez annak, hogy a nemzet közvéleménye akkor, tökbe göngyönített a kavargó förgeteg. Mikorra odekerült a vásárhelyi délibábos rónára, már nagy volt, egészen felcse­­peredett leány s a pásztoremberek úgy hívták: — Éviké, a szép cigányleány. Mély tüzü, ábrándos szemeiben annyi forró vágy, epedő mámor, lázas szenve­dély égett, amennyi épen elég volt egy hosszú élet boldogtalanságának a megte­remtésére. Ezek nélkül a v­ogó szemek nélkül, melyek tele voltak babonás delej­jel, talán a Török Mihály uram száma­dója, Szabó Bandi, a nyalka csikós sem vette volna észre a leányt. Hanem mikor beletekintett a mély­séges szempárba, odatapadt hozzá a szeme, a szive, a le­ke. Valami megnevezhetetlen, őrült vágy szállta meg a szivét: letörni ezt a harma­tos, üde virágot. Bomlott utána a legény. Meleg délben, mikor hevesen tűzött a nap a rónára s messziről a sugár tor­nyot felkapta a délibáb a hátára, oda te­relte Bandi a nyáját az Patóhoz, leheve­­redett a virágos gyepre, tekintetével a­midőn a koalíció munkáját bevégezve, a függetlenségi és 48-as párt is önál­lóan rendelkezhetik a választások fe­lett és egész erejével felléphet a vá­lasztási küzdelemben, még nagyobb, az eddiginél fényesebb eredményűvel fogja e politikai pártnak programmját, mint nemzeti akaratot érvényre juttatni. Magyarországon tehát nem lehet más életképes politika, mint a függet­­lenségi és 48-as párt politikája. Ezen politika eredményességén munkálni minden magyar hazafinak első köte­lessége, mert a béke köztünk és Ausztria között még csak nem is lát­szólagos. Ellenségeink lár­mája és acsarkodása nem szűnt meg, sőt fo­kozódott. Kitűnt ez a delegációk tár- r gyalásánál, napról napra kitűnik a­­ reichsrash tárgyalásaiból és kitűnik . Ausztria kormányának minden nyilat­­­­kozatából, minden ténykedéseiből A­­ kiegyezést tehát fentartani lehetetlen, mert ez a két állam között áldandó békétlenségnek volt eddig is a forrása és az marad a jövőre is Ha tehát mi­­ nem akarjuk erőinket állandóan az­­ Ausztriával való közjogi és gazdasági küzdelemben kimeríteni és e meddő­­ célra felhasználni, akkor válnunk kell,­­ és pedig minél előbb, annál jobb. Jobb csomorkányi út szélén szürkéllő sátrakra tapadt s bánatos szavú tilinkójával igye­kezett kicsalni a leányt magához, a szikes pusztára. A vén pásztor, az öreg Gyurka bácsi csóválta a fejét. — Mit akarhat ez a gyerek ? Egyszer aztán szép, csillagos estén, a holdvilág ezüstös fényénél találkozott a kútra siető leánnyal. Hirtelen, egy rö­vidke szempillantás alatt a leány mellett termett, megölelte és megcsipkedte az arcát. — Te Évike, olyan vagy, mint egy szent, maholnap búcsúra járnak hozzád. A cigányleány megrebbent, mint a fészkén fogott madár s csak félve tekin­tett a csikós kipirult arcába. — Jövendőt akar mondatni fi­­gyelmed? Bandi megfogta a remegő kezeket, melyeknek kicsinységét egy­­nagyságos asszony is megirigyelhette volna, átka­rolta a hajlékony derekat s a leányt le­­kényszeritette maga mellé, a virágos gyepre. (Folyt. köv.) Kemig Izidor kertyüs és kötszerész Kecskeméten« Ajánlja újdonságait báli kertyükben, úgy szintén saját készítésű börkeztyü-, mellfüző-, bőrerszény-, szivartárca- és pipere cikkeit mint a legalkalmasabb újévi ajándékokat. r ______ ■ c­i­k­e m *^*zifi

Next