Függetlenség, 1907. február (20. évfolyam, 27-49. szám)

1907-02-01 / 27. szám

lh­alm­­ azt ,a tőkét, amit más szerzett. Né­metországban az elvek ilyen csuda­­­­tos nyakatekerésén már nem is szó­­nok-háborúznak, hanem csak nevet­nek, de ez a nevetés aztán csakugyan élt is. De a bukáshoz­ hozzájárult más is. Ezen a most lezajlott választáson, a német szocialistának számot kellett vetni önmagával, hogy mi is ő hát tulajdonképpen? Csak szocialista-e s egyéb semmi, vagy pedig elsősorban bűnszerető polgár s csak azután kö­vetője valamely politikai pártnak. És az utóbbi felfogás győzött a tömegek százezreivel. Győzött a német biroda­lomban, a dicsőséges, de alig har­mincöt éves mu­tu egységes államban Hát itt nálunk, a bűnszeretet ezer­éves vérrózsái, a történelem dicsősé­ges tradíciói között? Nemzetközi hadi leszerelés. A jövendő korszak szociális államá­nak megvalósításához egyik legjelentő­sebb lépés a hadseregek nemzetközi le­szerelése lesz. Ma még távol vagyunk attól, hogy ennek még csak időpontját is határozzuk, de hogy töltetlen be fog következni, azt elvitatni nem lehet. Soká fog még valór­a válni a nemes eszme, sokat kell még addig küzdenünk érte, de ha végre meg­valósul, annál szebb és fenségesebb lesz a maga egyszerűségében. A nemzetközi hadi leszerelés esz­méje azonos a világ­béke ideális és ne­mes fogalmával. Hock János mondja, hogy az örök béke isteni erőt rejt magában, sőt az maga az Isten ereje. Mikor az a tizenkét szegény ha­lász hirdetni kezdte Krisztus igéit, ki hitt akkor még az ő győzelmükben. S a kicsiny magból mégis óriási fa lett, melynek árnyában egész országok, világ­részek népei pihennek. Éz így, bár ma még a messze jövő zenéje a nemzetközi hadi leszerelés, a világ­béke s az eszme még kicsiny mag, de lesz abból még óriási fa is! Hiszen maga Krisztus is a béke apostola volt s a lélek fenségét hirdette, nem pedig az ököljog uralmát. S majd ha örök béke honol minden felé, akkor lehet csak nyugodtan mun­kálkodni a keresztyénség fájának óriási lombjai alatt, mert amig az örök béke eszméje diadalra nem jut,, addig nem teljes a keresztyénség győzelme sem. Az örök béke eszméje már nem új. Régóta ott él az már a lelkek mélyén, csakhogy még eddig nem nyert nyíltabb kifejezést. Már évezredekkel ezelőtt temp­lomot építettek a régi Görögországban a Béke tiszteletére, sőt a békét Pax istenében személyesítették meg sőt istentiszteleteket tartottak tiszteletére. Hasonlóképen a Krisztus születésekor virágzott régi Rimában is építettek temp­lomot a békének, mert már abban a legendás időben is beláttál­, hogy a harc lehet dicső, de a munka, a boldogság, a jólét a béke szolgái. A nemzetközi hadi leszerelés leg­főbb indoka, hogy sok munkaerőt és anyagi segítséget von el más, nemzet­gazdaságtas szempontból hasznosabb céltól. Nézzük először, mily sok munkás kezet von el a hadsereg más, hasznosabb munkától s vegyük elő a minden szónál meggyőzőbben beszélő számokat. Orosz­országban a hadsereg létszáma béke ide­jén 930.000 ember, Franciaországban 650.000, Németországban 607.000, nálunk (Ausztriával együtt) 332.000, Angliában 325.000, Olaszországban 275.000 ember. Tehát Európa hat legnagyobb államának hadserege több, mint hárommillió embert tart vissza minden hasznosabb munká­tól béke idején. Pedig ezek az emberek mind erős, munkabíró fiatalok, kiket, még ezer törekvés lelkesít. Három millió mun­kabíró erős ember haszontalan munkára kárhoztatva! Mennyivel mozdítaná elő ez hatmillió munkáskéz a nemzeti vagyont csak egy év alatt is! Hát még évtizedek, évszázadok alatt, ha nem vonnák el ren­des munkájától! Mennyi elvesztett mun­kaerő !Másik legnevezetesebb indoka a leszerelés szükséges voltának az a tény, hogy a szegény emberek, az állampolgá­rok adójából évenként óriási összegek mennek veszendőbe a hadsereg f­őtartása címén, így Oroszország 1,123 millió ko­ronát dob ki a hadseregre, Németország 859, Franciaország 854, Anglia 771, Magy­arország (Ausztriával együtt) 365, Olaszország 321 millió koronát veszít el hadseregének fentartása fejében. A hat legelső európai állam tehát majdnem ötödfélezer millió koronát dob ki hadse­regére 1 Mily óriási összeg 1 Mennyi is­kolát, kórházat, könyvtárat s más efféle humánus intézetet lehetne ezen az össze­gen felállítani 1 Nálunk pl. ma még mennyi kivihe­tetlen terv válnék úgy valóra. Ingyenes iskolázás, tisztviselői fizetés-javítás, meny­nyi államosítás s a jó ég tudja, mi min­den nem tellenék ki abból a 365 millió koronából, mely több mint egy­negyedét teszi az összes kiadásoknak (Ausztriát is ideértve). S mily csekély ezzel az óriási összeggel szemben az iskolaügyi kiadások tétele, a közoktatásügyi minisztérium költségvetése ! Mennyi kidobott anyagi erő ! Franciaországban egy lélekre 23 ko­­rona hadügyi kiadás jut évenként. 23 ko­rona fejenként még a két hónapos gyer­mekre s az assz­onyokra is. Nálunk pedig majdnem 9 korona jut egy lélekre a hadi költségvetésből évente. S egy magyar ta­nító fizetése alig pár fillérrel több napon­ként két koronánál. Minek itt bizonyítani, mikor a számok oly élénken s meggyő­zően beszélnek. Ez a néhány adat is a legbehatób­ban bizonyítja a nemzetközi hadi lesze­relés szük­séges és célszerű voltát. Hát még ha azután a háború idejére gondo­lunk ! Amikor Franciaország pl. négy­millió embert mozgósít. Mennyi véradó­val és pénzáldo­­ttal jár a háború, hol ezrek esnek el a harctéren s milliónyi összegek mennek veszendőbe. Kell e ide riasztóbb példa az orosz-japán háborúnál ? Amióta ember él a földön, azóta örökös a harc, a küzdelem. S mennyi emberéletet, anyagi erőt és boldogságot ölt már meg a háború ! A haladó kor azonban a béke olaj­ágával közeledik felénk. S küzdeni fog az ember akkor is, de nem a dúló csatá­ban, h­anem a munka mezején. S az örök béke korszaka nemcsak a munka és boldogság ideje lesz, hanem a megbonthatlan, erős rend korszaka is. Mert ha feloszlik is a hadsereg, a köz­rend fentartására mégis szükség lesz egy jól szervezett rendbiztosító intézményre még tartalékban is. S a hadsereg megszüntetése után be lehetne hozni az újfajta, szociális egy éves önkéntesség intézményét. Ez abban állana, hogy mindenki, tekintet nélkül, arra, hogy férfi-e, vagy nő, gazdag-e vagy szegény,, egy éves önkéntesi szolgálatot teljesítene az állam részére, de nem a­ gyakorlótéren és kaszárnyában, hanem az iskolákban, gyárakban, kórházakban, hi­vatalokban. A munkás dolgoznék az ál­lam gyáraiban s gazdaságaiban, a tanító, tanár tanítana az állam iskoláiban, az orvos gyógyítana az állam kórházaiban, a hivatalnok dolgoznék az állami hivata­lokban egy évig annyi viszontszolgáltatás mellett, amennyi mellett ma katonás­kodni tartozik. Ez az eszme is nagyon szép, de még mindig a jövő zenéjeként hangzik az érte lelkesítő szó. Pedig ez össze­egyeztethető a nőemancipáció ide vonat­kozó kérdéseivel is, mert az ily nemű szolgálatot a nők ép úgy teljesítenék, mint a férfiak. Egyszóval, ha az ember igazán em­ber akar lenni s hivatásának magaslatára akar emelkedni, kell, hogy hive legyen a nemzetközi leszerelésnek. Kell, hogy mi mindannyian a sze­retet vallásának tanait fejlesszük tovább, akkor pedig, ha ezt cselekesszük, csak­hamar eljutunk a világ­béke országához, hol örök boldogság fog lakozni a szí­vekben. Váry István: cipőt veszek rá ezüst pitykékkel. Apádat is gazdaggá teszem; lovai számára szá­lanként válogattatom a béresekkel a leg­jobb szénámat. Jöjj hozzám Rózsi ! Majd meg akarja ölelni a leányt, de az zerge-ügyességgel keresztül ugorja a lobogó tüzet. — Meg ne öleljen az úr! Nem le­szek a felesége, ha rám rakja az ég min­den csillagát is! Nem kellenek a selyem rongyai, szebb lesz az a viganó, amit Jancsi vesz, ha csak bécsi­ piros lesz is. A legény pedig a hegedű vonóját ütésre emeli. — El ne vigye az ur a Rózsit, mert pórul jár. A vajda rendre utasítja a legényt. — Hát menyasszony vagy Rózsi? kérdi az uraság. — Az vagyok s boldogan néz Jan­csira. — Itt a pénz, neked adom meny­asszonyi ajándéknak, de csókolj meg csak egyszer. — Csókold meg Rózsiként ! Biztatja a vajda s a leány a biztatásra megcsó­kolja az uraságot. — Nagyságos uram, ha eladom a csikómat, megtartom Rózsi lakodalmát, f*?61 hm' — Jó, eljövök, csak meg ne traktál­­jatok döglött malac-pecsenyével! — A, dehogy, az Isten világért sem ! Búcsúzóul odaszól a vajdának, amit fellép a kocsira. — No vajda, a lovaid máskor is itt legelhetnek ! A leánynak pedig oda kiált: — Szép „fekete rózsa“, cigány Rózsi, a lakodalmadba eljövök ámi A leány a földesúr szavait egy csattogó kacajjal viszonozza; de milyen nevetés ez! Először olyan, mint a gerle bugás, majd mintha fülemile csattogtatná énekét; közben szemei pajkosan tekinte­nek az uraság felé s mintha bosszantani akarná, vagy játékot akarna vele űzni, füstös fejét odahajtja Jancsi mellére s kihívóan oda kiált: — Ezért a szép ajándékért akár násznagyom is lehet az ur! Ez azonban még csak egy pillantást vetett a szép leányra s a könnyű kocsi tova gördült. — Már nagyságos uram, mondja a bakon ülő kocsis, bajszán egyet pödö­ritve — ha ilyen szép feleségem lenne, a világ leggazdagabb emberének képzel­ném magam! — Ugyan Ferkó ! Mikor még engem is lenéz az istenadta ! Többet ér neki a — ir Janes) 1 mérgesen ha­r rajtja Kette az illatos szivar maradványát. KUOOETLENSlfiG 2. oldal. Az Iskola műhelyéből. Az élet a sok kellemetlenség mel­lett örömöket is hoz. A legtisztább örömet nyújtja az ártatlan gyermek. A gyermekek az örömekben szegény emberek legnagyobb kincsei. Minden tanító tehát kincstárnok. A tanítóra . .l­ép­és .fontos feladat, van bízva. Bol­dog, ha feladatának­­ megfelelni tu­d.

Next