Függetlenség, 1907. február (20. évfolyam, 27-49. szám)

1907-02-01 / 27. szám

2T. Mám. örök időkre boldogtalan, ha a kin­csekben nem lelik öröme és igy az iskolát börtönnek érzi, mely megfosztja őt szabadságától. Az iskola nemcsak azon hely, ahol a leendő ember az életben szük­séges elemi ismereteket vagy ismere­tek elemeit elsajátítja, hanem kiválóan azon hely, hol nevelődik, hol jellemét ,céltudatosan képezik. Szeretjük mon­dani, az iskola: a tanító. Igaz is, a tanító mint korlátlan­ul parancsol kis birodalmában, a kicsinyek birodal­mában- De korlátlanul azért még­sem kell, hogy vezesse el a reá bízott if­júság iránti sze­retet. A tanító az isko­lában a szülő szerepét viszi. Az is­kolahelyiség a gyermekeknek kellemes tartózkodó helye legyen, hová vágyó­dik. Azért gond­oskodni kell, hogy az iskola helyisége tiszta és otthonos le­gyen. Minden legyen benne, ami a ta­nulást elősegíti és mindaz hiányozzék, ami a gyermekeket kellemetlenül érinti, így pl a bot, a pálca száműzve le­gyen onnan. Külföldön, hol az iskolát fontos állami intézménynek tartják, sok gon­dot fordítanak az iskola bútorozására. Ne csak a közegészség szabályait tart­sák szem előtt, hanem kényelemről is gondoskodjanak­ külföldön, hol az iskolában mű­vészi képek függnek, melynek a gyer­mek eszthetikai képzését is elősegítik. A padok célszerűek, hogy a növésben levő tanulók jól ülhessenek, fölállhas­sanak és írhassanak bennük. De az iskolai helyiség berende­zése és célszerű gazdag fölszerelésén kívül mégis csak legfontosabb a taní­tó. Ennek mintaembernek, a gyermekek eszményképének kell lennie. A tanító legyen mindig nyájas, barát­ságos és ha int vagy korhol is, azt is szeretettel tegye meg. Természetes nem a szavak hatnak, hanem a csele­kedetek. Hiába tanítja a növendéke­ket, hogy legyenek jók, nyugodtak, kötelesség­tudók, pontosak, ha ő mindezekre példát nem ad. Csak a példa vonz. A tanító pedig mindazon eszményi tulajdonságokat csak akkor leírhatja, ha életkörülményei ezt meg­engedik. A legelső föltétel ahhoz, hogy a gyermekek nevelője harmonikus jel­lem lehessen, a tanító anyagi jóléte. Nincs talán nagyobb igazságtalanság­­ a világon, mint az, hogy a tanítók olyan kevés díjazást kapnak, hogy kénytelenek iskola előtt és után más kereset után futkosni, a­helyett, hogy szabad idejüket nehéz, nemes hivatá­sukhoz szükséges folytonos tanulmá­nyokra fordítsák. Még rosszabb, ha a szegénység, az anyagi szorultság gond­jai ránehezednek lelkére és képtelenné teszik arra, hogy rája bízott növen­dékeit nyugodt vidámsággal tanítsa. A gyermekek sok örömet szerez­hetnek a szülőknek, ha jól vannak nevelve, ha jellemüket öntudatosan nevelik az iskolában, melynek óriási hatása van a gyermeki lé­lkre. De a rosszul, vagy sehogyan sem nevelt gyermek sok bánatot okozhat a szü­lőknek. Szülők és gyermekbarátok legégetőbb óhaja legyen azért, hogy ÚJDONSÁGOK. Az éjjeli zene. (Uhland.) Mi ébreszt fel álmaimból, Mi cseng oly édese­t? Nézd meg anyám, ki lehet az ily késő éjjelen? Nem látok, nem hallok semmit, Aludj csak csendesen. Nem hoz senki éji zenét, Beteg kis gyermekem. Nem is földi dalt hallok én, Égből angyal szavát, Fel a mennybe hi delával, Anyám, jó éjszakát. Bartók Lajos. — Az Alföldi Függetlenségi párt meg­alakulása. Több ízben megemlékeztünk már lapunkban a Délvidéki Független­ségi Párt mintájára megindult alföldi 48-as szervezkedésről s annak hatalmas arányairól, az öt vármegyére kiterjedő alakulásban való részvételét eddig mint­egy 25 választókerület jelentette be. Előbbi jelentéseink ama hírét, hogy Holló Lajos, Barabás Béla, Szappanon István, Nagy Emil, Lázár Pál, Ábrahám Dezső, Pozsgay Miklós országgyűlési képviselők személyesen megjelennek az alakuló közgyűlésen, most még megtold­­hatjuk azzal, hogy újabban bejelentették megjelenésüket Endrey Gyula hódmező­vásárhelyi, Fábry Károly gyomai, Molnár Jenő szentesi, Tasnády Antal csongrádi és Hock János kecskeméti képviselő. Az országgyűlési negyvennyolcas párt e je­lesei fogják megalakítani az Alföldi Füg­getlenségi Pártot, amelynek terjeszkedé­sére és erősítésére a mozgalom élén állók ga­anciául szolgálnak. Az alakuló közgyűlés szombaton, Boldogasszony □apján délután 3 órakor lesz a szegedi kereskedelemi és iparkamara közgyűlési termében. — Meghívó. A Kaszinó Egyesü­let 1907. évi február 9-én tartja sa­ját helyiségeiben tánccal egybekötött estélyét. Az estély 8 órakor vacsorá­val kezdődik; az ételek és italok ízle­tes, pontos kiszolgálásáról a rendező­ség gondoskodik. Ezen estélyre a Kaszinó Egyesület 1. tagjait azon fi­gyelmeztetéssel van szerencsém meg­hívni, hogy az estélyen a Kaszinó Egyesület tagjai családjaikkal együtt, valamint az általuk meghívott s az igazgatónál bejelentett vendégek vehet­nek részt. Kecskemét, 1907. jan. 31. Tóth István, a Kaszinó igazgatója. — A kereskedőifjak hangver­senye. Mindjobban közeledik a nagy nap: február 9-ike, mikor is a nagy­közönségnek módjában lesz végig él­vezni a kereskedő ifjak által rende­zett változatos s tartalmas műsort. Kiemelkedő számai lesznek az estély­nek Parlagi Kornélia, Rózsa Sándor énekei és Heltai Jenő humoros elő­adása. Végleges megállapodás szerint Parlagi énekét Kerner Jenő karnagy kiséri zongorán. A kiváló, népszerű primadonna ez alkalommal Thomas „Mignon“ operából a Románcot és Kerner Jenő „Dalkeringő“-jét fogja énekelni. — Az irodalmi szakosztály névsora. A Joghallgatók Egyesületének tegnap tartott közgyűlése megválasztotta az iro­dalmi szakosztályt is, melynek tagjai let­tek : Nagy Sándor és Váry István III. é., Beer Frigyes Ernő, Révész Bence és Riedel Nándor II. é. és Bencsik Géza, Hajagos József, H. Nagy László, Tápay Lajos, Tóth István I. é. joghallgatók. Itt említjük meg, hogy a tisztikar név­sorából tegnapi számunkból kimaradt Kabók Károly alháznagy neve, mit most igazítunk helyre. — Pestmegye virilistái. Pestvármegye a napokban megküldötte városunknak Pestvármegye virilistáinak névjegyzékét, melyet röviden, kivonatosan ismertetünk. A háromszáz virilista közt az első helyet Várossy Gyula kalocsai érsek foglalja el 160,988 kor. 50 fill. adóval. Utánna kö­vetkezik gróf Csáky Károly váci püspök, majd báró Prónay Dezső, gróf Vigyázó Sándor, gróf Károlyi László, majd Fülöp koburgi herceg. A névsorban ott van még többek közt Darányi Ignác földmű­velésügyi miniszter, Gulner Gyula pest­megyei főispán, Wekerle Sándor minisz­terelnök és Tahy István volt főispán (!) neve is. — A magyar nyelv diadala. Temes­­megye törvényhatósága elhatározta, hogy lel­r a képviselőházhoz a magyar nyelv­nek az elemi iskolákban való diadalra jutása érdekében. A felirat oda konklu­­dált, hogy a magyar nyelv az összes is­kolákban, tekintet nélkül azoknak fele­kezeti, vagy községi voltukra, kötelezővé tétessék.Városunkat Temes megye hasonló szellemű felirat hozatala érdekében ke­resi meg. — Adókötelessek összeírása. Az adó­ügyi osztály hirdetményt bocsájtott ki, melyben a hadmentességi dij fizetésére Köteles egyének összeírására vonatkozó­lag intézkedik. Az összeírás február vé­géig fog történni a város adóügyi osztá­lyában. Felszólítja tehát az adóügyi osz­tály mindazon hadmentes°ket, kik az előző években hadmentességi díjat fizet­tek, az 1880 évi XXVII. t.-c. alapján február végéig a városi adóügyi számve­vőségnél jelentkezzenek, minden további nagyobb kellemetlenség elkerülése végett. — Pestmegye megkisebbitése. Ha Pestmegye kettéosztása kérdésének megoldása késlekedik is, de a megye te­rületének redukálása már is folyamatban van. Legújabban megengedte Pestvár­­megye törvényhatósága, hogy Mérges puszta önálló községgé alakuljon. Ez a határozat pedig nagy horderővel bír, mert Mérges puszta eddig Majsával áll az ideig­lenes csatlakozási viszonyban, melynek felbontása a közegészségi, közbiztonsági közoktatási és közigazgatási ügyeket, eléggé kívánatos volt. Mérges puszta te­hát azt kérte Pest megyétől, hogy engedje meg önálló községgé való alakulását , Csongrád megyéhez való csatlakozását, valamint egy új közjegyzőség kikerekí­­tését. Most tehát már rövid idő alatt el­szakad Mérges puszta Pest megyétől, miután Pest megye a puszta önálló köz­séggé való szervezkedését megengedte. — Az okos paraszt. A paraszt ra­vaszságáról szól ez a történet. Egy kecs­keméti polgár bevitt egy kocsi búzát a búzakereskedőhöz, hogy eladja. Útközben megáll és bemegy egy vaskereskedésbe. — Adjon Isten jó napot — mondja — tessék engem megmérni. A kereskedő eleget tesz a kérésnek, megméri a parasztot és közli vele az eredményt: — Nyolcvanegy kilós nyom­kend. — Köszönöm — szól a paraszt és indul kifelé. A kereskedőt azonban ér­dekli az ügy. Ritka eset, hogy a paraszt kiváncsi a testsúlyára. Megkérdi aát tőle : — Miért mérette meg magát, öreg? Fontoskodó arccal felel a paraszt: FÜGGETLENSZcO.­ ajtanítók gond nélkül élhessenek hi­vatásuknak. Az iskolán megtakarí­tott koronák nem képeznek vagyont, ellenben az iskolára fordított össze­gek gazdagon kamatoznak. Sasvári Béla: oldal.

Next