Függetlenség, 1907. május (20. évfolyam, 100-122. szám)

1907-05-01 / 100. szám

Vörös május. Kecskemét, 1907. április 30. Tizenöt évvel ezelőtt a magyar vidéki városok életében május elsejének az az egyetlen nevezetessége, hogy ennek a napnak hajnalán bebarangol­ták az utcákat az első-, másod- és har­madrangú cigánybandák s meg-meg- állva a polgárok ablakai alatt hangos, muzsikás május elsejét köszöntéssel ver­ték fel ezeket reggeli álmaikból. Ma is van hangja május elsejének. De ezek a hangok többé már nem a cigánynyirettyűből fakadnak, hanem a magyar munkások ezreinek ajkairól. Ezek az ezrek harsogják igy május el­sején az ébredező bourgois-társadalom füleibe egy uj marseillaise hangjait, amely dalnak mindig visszatérő, sokat jelentő három szava ez : Szabad lesz a jövő ! Nagy változását az időknek s em­bereknek jelenti ez a tény, hogy t. i. a magyar nóták helyett Rouget de Lisle uj köntösbe öltözött dala zeng tereinken. Jelenti azt is, hogy mi a civilizált álla­mok mindegyikében, úgy nálunk is e 15 év egy nagyon jelentős politikai té­nyezőt szült meg a szociáldemokrata munkásságban, de jelenti azt is, hogy ez az uj tényező, mint másutt, úgy ná­lunk is, halálos ellensége a mai társa­dalmi rendnek. És épen ebben, hogy t. i. a mi munkás-társadalmunk ép oly gyűlölettel szemléli a mai magyar polgári társadal­mat, mint teszi ezt pl. a francia, olasz munkásság a maga országabélivel, lát­juk mi a magyar szocialisták bizonyos céltévesztését. Ennek a megállapításnak igazolását akarjuk adni a kővetkezőkben. A francia, angol, olasz munkások­nak meg van a maguk oka gyűlölni a maguk országának bourgois-társadalmát s van okuk ennek életére törni és pedig azért, mert itt már a nem messze jövő kérdése, hogy a polgári demokrácia vég­leg a munkás demokráciának engedje át helyét. Mentül előbb végezi ki tehát a nyugateurópai államok munkássága az ottani polgári demokráciát, annál hama­rább eljő a munkás-demokrácia uralko­dásának ideje. Nem úgy van ez ellenben nálunk. Itt még előbb az igazi polgári demok­ráciát kell megteremtenünk s mennél inkább akadályozza ebbeli munkájában a magyar polgárságot a magyar mun­kásság, annál ^messzebbre dobja vissza saját magát reményei- a magyar mun- kás-demokracia megvalósulása — betel­jesedésétől. Mert amint nem szorul bizonyí­tásra, hogy a ma uralkodó polgári pár­tok végeredményben szintén csak ezért a polgári demokráciáért küzdenek, ép oly bizonyos, hogy a magyar munkásságnak e küzdelmében a magyar polgárságot csak segítenie, nem gáncsolnia volna észszerű, hisz amiért most polgárságunk küzd, az nélkülözhetetlen lépcsőfok még magasabbra hágni kívánó munkástársa­dalmunk számára is. Vörös május elsején tehát kívána­tos lenne, ha ebben az eszményben: teremtsük meg az igazi magyar polgári társadalmat, — egybeforrna a jogaiért küzdő munkásság a haza jobb sorsáért harcoló magyar polgársággal. Magyar- országon a piros zászlónak még nincs meg az a missziója, ami Nyugateurópá- ban. Itt előbb minden magyarnak azért j kell küzdenie, hogy összes jogaiba he­lyezhessük a piros-fehér-zöld trikolort s i csak akkor, ha már büszkén leng majd e zászló a független hon síkjai felett, csak ekkor szabad majd újra előkerülni a vörös lobogóknak is. A magyar gaz­gazdasági és politikai függetlenségért való küzdelem azonban csak a három szin jegyében vívható meg. Dr. Kovács Andor. Városi közgyűlés. Az április havi közgyűlésről szóló s teg­napi számunkban megkezdett tudósításunk folyta- tásakép a következőket adjuk hirül: Az uj köztemető. Füvessy Imre h. főkapitány előadja, hogy a kórház melletti temető lezárása folytán aktuá­lissá vált eddig is ugyancsak hiányzott nagyobb terjedelmű köztemetőnek létesitése. A köz­egészségügyi bizottság teljesen alkalmasnak falálta e célra a matkói és halasi utak, a tülöpszállási vasút vonala és a téglagyár bir­toka által határolt földdarabot, melyből mint­egy 70 hold lenne köztemetőnek kihasítandó. Egyelőre csak a terület kijelöléséről van szó, azt a kérdést, hogy kik és honnan temetkezze­nek ide, szabályrendelet fogja tisztázni. Tor- mássy Sándor és Bagi László fölszólalása után a közgyűlés elfogadta a tanács előterjesztését, elvben azonban kimondotta, hogy a budai th. közút mentén második köztemető létesítésének is szükségét látja. Gazdasági ügyek. A tiszai árvíz elleni védekezésre kirende­lendő közerő díjazását a közgyűlés a tanács javaslata alapján olyformán állapította meg, hogy egy fuvar dija 4 kor., 1 kézi erőé . . . A bugaci gazdaság részére a közgyűlés uj cséplőgépet rendel beszerezni és pedig lokomobil helyett 15 lóerejü olajmotoros csép­lőt ; bár ennek ára 14,710 kor., tehát a költség- vetésbe fölvett összeget ötezer koronával meg­haladja, a beszerzés mégis a hajtóerőnél meg­takarított kiadásra, a gép kitűnőségére, tartós­ságára való tekintettel gazdaságos. Ifj. Nagy József bérlő vágójárási földjét a tanács kénytelen volt megvenni, mivel Nagy már 3511 koronával tartozott a városnak. A tanács az ugyanekkora összeggel megvett föl­det árverésen eladta 3710 koronáért. A köz­májusi versek. S a tavasz zöld pompájában Csupasz marad minden — fűzfa! Irta : Tömöri Jenő. II. /. Nyolcvanezer és egynéhány Költő e kis, szép hazában, (jnnepel Ó, kedves Május Fennszárnyaló alagyában. Nyolcvanezer és egynéhány Lanton zeng a hálaének, Hogy zümmög a cserebogár És a fák kirügyezének. Nyolcvanezer és egynéhány Pegázus tör az Olimpnak, Ámor — Isten östanai Zengő rímekben hóditnak. Nyolcvanezer és egynéhány Költö-lélek mámoros ma, — Siró-rivó pásztorsipnak Én is letörék egy ágat Kis tudással, sok érzéssel Tilikozgatok magának. Hogy kellemes a verőfény A madárdal, virágillat, Ábrándos a nyáj kolompja S a tücsökdal szivekig hat. És hogy nincs szebb, mint kimenni Párosával messzi zöldbe S tilos pázsitokon járni Persze kart a karba öltve. És egy regés pásztoridillt Eljátszani, hűn, kicsibe’ Bár nem ép stilszerü a vég; A saláta és a csibe! III. Csak egy csókot kisasszony! Epedve suttogám, Mig gyöngyvirágra lestünk A Svábhegy oldalán. Pirulva válaszolt Ön Komoly, halk volt szava: Kérdje előbb meg, hogy mit Szól hozzá a mama ? Kiveszett, rút Faunok, De kár volt értetek! Kik nyomfáktól csókot Sohasem kértetek. Csak átfogtátok szépen Biztatott lomb, fa, ág S oltárhoz nem idéztek Rajt’ kapva a mamák! Kecskemét, 1907. május I. Szerda XX. évfolyam. 100. szám^ ELŐFIZETÉSI ÁR. H H J Szerkesztőség és Helyben házhoz hordva: HBHH D jgWBfr ffiHÜKHHR ■ A g§ BHgjg kiadóhivatal *«i FÜGGETLENSÉG ü Vidékre postán küldve: _ _ . Negyedévre . . 3.80 fill. POLITIKAI NAPILAP Telefon: Félévre . . . 7.60 fin. kecskeméti függetlenségi és 48-as párt tulajdona és hivatalos közlönye. I45- szám. Felelős szerkesztő: | Főszerkesztő: Szerkesztő: TÖMÖRI JENŐ. SZAPPANOS ISTVÁN. K E C S K E M É T I V I L M O S.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék