Függetlenség, 1907. május (20. évfolyam, 100-122. szám)

1907-05-01 / 100. szám

Kecskemét, 1907. május I. Szerda XX. évfolyam. 100. szám^ ELŐFIZETÉSI ÁR. H H J Szerkesztőség és Helyben házhoz hordva: HBHH D jgWBfr ffiHVKHHR ■ A gQBHgjg kiadóhivatal *«i FÜGGETLENSÉG a Vidékre postán küldve: _ _ . Negyedévre . . 3.80 fill. POLITIKAI NAPILAP Telefon: Félévre . . . 7.60 fin. kecskeméti függetlenségi és 48-as párt tulajdona és hivatalos közlönye. 145 szám. Felelős szerkesztő: Főszerkesztő. Szerkesztő: TÖMÖRI JENŐ. SZAPPANOS ISTVÁN. K E C S K E M É T I V I L M O S. Vörös május. Kecskemét, 1907. április 30. Tizenöt évvel ezelőtt a magyar vidéki városok életében május elsejének az az egyetlen nevezetessége, hogy ennek a napnak hajnalán bebarangolták az utcákat az első-, másod- és harmadrangú cigánybandák s meg-megállva a polgárok ablakai alatt hangos, muzsikás május elsejét köszöntéssel verték fel ezeket reggeli álmaikból. Ma is van hangja május elsejének. De ezek a hangok többé már nem a cigánynyirettyűből fakadnak, hanem a magyar munkások ezreinek ajkairól. Ezek az ezrek harsogják így május elsején az ébredező bourgois-társadalom füleibe egy új marseillaise hangjait, amely dalnak mindig visszatérő, sokat jelentő három szava ez : Szabad lesz a jövő ! Nagy változását az időknek s embereknek jelenti ez a tény, hogy t. i. a magyar nóták helyett Rouget de Lisle új köntösbe öltözött dala zengereinken. Jelenti azt is, hogy mi a civilizált államok mindegyikében, úgy nálunk is e 15 év egy nagyon jelentős politikai tényezőt szült meg a szociáldemokrata munkásságban, de jelenti azt is, hogy ez az új tényező, mint másutt, úgy nálunk is, halálos ellensége a mai társadalmi rendnek. És épen ebben, hogy t. i. a mi munkástársadalmunk ép oly gyűlölettel szemléli a mai magyar polgári társadalmat, mint teszi ezt pl. a francia, olasz munkásság a maga országabélivel, látjuk mi a magyar szocialisták bizonyos céltévesztését. Ennek a megállapításnak igazolását akarjuk adni a következőkben. A francia, angol, olasz munkásoknak meg van a maguk oka gyűlölni a maguk országának bourgois-társadalmát s van okuk ennek életére törni és pedig azért, mert itt már a nem messze jövő kérdése, hogy a polgári demokrácia végleg a munkás demokráciának engedje át helyét. Mentül előbb végezi ki tehát a nyugateurópai államok munkássága az ottani polgári demokráciát, annál hamarább eljő a munkás demokrácia uralkodásának ideje. Nem úgy van ez ellenben nálunk. Itt még előbb az igazi polgári demokráciát kell megteremtenünk s mennél inkább akadályozza ebbeli munkájában a magyar polgárságot a magyar munkásság, annálmesszebbre dobja vissza saját magát reményei- a magyar munkás-demokrácia megvalósulása — beteljesedésétől. Mert amint nem szorul bizonyításra, hogy a ma uralkodó polgári pártok végeredményben szintén csak ezért a polgári demokráciáért küzdenek, és oly bizonyos, hogy a magyar munkásságnak e küzdelmében a magyar polgárságot csak segítenie, nem gáncsolnia volna észszerű, hisz amiért most polgárságunk küzd, az nélkülözhetetlen lépcsőfok még magasabbra hágni kívánó munkástársadalmunk számára is. Vörös május elsején tehát kívánatos lenne, ha ebben az eszményben teremtsük meg az igazi magyar polgári társadalmat, egybeforrna a jogaiért küzdő munkásság a haza jobb sorsáért harcoló magyar polgársággal. Magyarországon a piros zászlónak még nincs meg az a missziója, ami Nyugateurópában. Itt előbb minden magyarnak azért kell küzdenie, hogy összes jogaiba helyezhessük a piros-fehér-zöld trikolort s csak akkor, ha már büszkén leng majd e zászló a független hon síkjai felett, csak ekkor szabad majd újra előkerülni a vörös lobogóknak is. A magyar gazgazdasági és politikai függetlenségért való küzdelem azonban csak a három szin jegyében vívható meg. Dr. Kovács Andor: májusi versek. S a tavasz zöld pompájában Csupasz marad minden — fűzfa! Siro-rivó pásztorsípnak Én is letörök egy ágat Kis tudással, sok érzéssel Tilikozgatok magának. Hogy kellemes a verőfény A madárdal, virágillat, Ábrándos a nyáj kolompja S a tücsökdal szivekig hat. És hogy nincs szebb, mint kimenni Párosával messzi zöldbe S tilos pázsitokon járni Persze kart a karba öltve. És egy regés pásztoridillt Eljátszani, hűn, kicsibe’ Bár nem ép stilszerü a vég; A saláta és a csibe! Irta : Tömöri Jenő. II. . Nyolcvanezer és egynéhány költő e kis, szép hazában, (Innepel ), kedves Május Fennszárnyaló alagyában. Nyolcvanezer és egynéhány Lanton zeng a hálaének, Hogy zümmög a cserebogár És a fák kirügyezének. Nyolcvanezer és egynéhány Pegázus tör az Olimpnak, Ámor — Isten és tanai Zengő rímekben hóditnak. Nyolcvanezer és egynéhány Költö-lélek mámoros ma, — Városi közgyűlés. Az április havi közgyűlésről szóló s tegnapi számunkban megkezdett tudósításunk folytatásakép a következőket adjuk hírül: Az új köztemető, Füvessy Imre h. főkapitány előadja, hogy a kórház melletti temető lezárása folytán aktuálissá vált eddig is ugyancsak hiányzott nagyobb terjedelmű köztemetőnek létesítése. A közegészségügyi bizottság teljesen alkalmasnak találta e célra a matkói és halasi utak, a fülöpszállási vasút vonala és a téglagyár birtoka által határolt földdarabot, melyből mintegy 70 hold lenne köztemetőnek kihasítandó. Egyelőre csak a terület kijelöléséről van szó, azt a kérdést, hogy kik és honnan temetkezzenek ide, szabályrendelet fogja tisztázni. Tormássy Sándor és Bagi László felszólalása után a közgyűlés elfogadta a tanács előterjesztését, elvben azonban kimondotta, hogy a budai t. közút mentén második köztemető létesítésének is szükségét látja. Gazdasági ügyek. A tiszai árvíz elleni védekezésre kirendelendő közerő díjazását a közgyűlés a tanács javaslata alapján olyformán állapította meg, hogy egy fuvar díja 4 kor., 1 kézi erőé . . . A bugaci gazdaság részére a közgyűlés új cséplőgépet rendel beszerezni és pedig lokomobil helyett 15 lóerejű olajmotoros cséplőt , bár ennek ára 14,710 kor., tehát a költségvetésbe fölvett összeget ötezer koronával meghaladja, a beszerzés mégis a hajtóerőnél megtakarított kiadásra, a gép kitűnőségére, tartósságára való tekintettel gazdaságos. Ifj. Nagy József bérlő vágójárási földjét a tanács kénytelen volt megvenni, mivel Nagy már 3511 koronával tartozott a városnak. A tanács az ugyanekkora összeggel megvett földet árverésen eladta 3710 koronáért. A köz III. Csak egy csókot kisasszony! Epedve suttogám, Mig gyöngyvirágra lestünk A Svábhegy oldalán. Pirulva válaszolt Ön Komoly, halk volt szava: Kérdje előbb meg, hogy mit Szól hozzá a mama ? Kiveszett, rút Faunok, De kár volt értetek! Kik nyomtáktól csókot Sohasem kértetek. Csak átfogtátok szépen Biztatott lomb, fa, ágy oltárhoz nem idéztek Rajt’ kapva a mamák!