Függetlenség, 1907. szeptember (20. évfolyam, 198-222. szám)

1907-09-01 / 198. szám

Kecskemét, 1907. szeptember I. Vasárnap XX. évfolyam, 198. szám. ELŐFIZETÉSI ÁR. | | JJP Szerkesztőség és Vidékre postán­ küldve : _ Negyedévre .. 3.80 fül. POLITIKAI NAPILAP Telefon: Félévre . . . 7.60 fill. f­ kecskeméti függetlenségi és 48-as párt tulajdona és hivatalos közlönye. 145­ szám-Felelős szerkesztő:­­ Főszerkesztő:­­ Szerkesztő: TÖMÖRI JENŐ. SZAPPANOS ISTVÁN. KECSKEMÉTI VILMOS. A pusztaszeri ünnep. — Honszerző Árpád emléke. — Közel fél esztendeje, hogy a puszta­szeri országos Árpád-emlék-ünnep elő­készítő bizottsága akcióba lépett, hogy a honszerző fejedelem halálának évfor­dulója méltókép megünnepeltessék. Az országos ünnepnek Szeged lesz a köz­pontja. Ott fog gyülekezni mindkét háza a törvényhozásnak, ott gyülekeznek a vármegyék és városok küldöttei,s onnan vonulnak Kistelekre, majd kocsikon Pusz­taszerre, hol az emlékművet megkoszo­rúzzák s istentisztelet után országra szóló ünnepséget tartanak. Az országos ünnep­­budapesti elő­készítő bizottsága szétküldte már a meg­hívókat a vármegyékhez és városokhoz, mely a következőleg hangzik: Egy ezeréves halott emlékének meg­­szentelése ügyében emeljük fel szavun­kat. Hon- és alkotmányszerző Árpád fejedelem sírja felett teljes ezer esztendő zajlik le ez évvel s a nemzet, kinek ha­zát szerzett és alkotmányt adott, nem­­ mehet el a szent sír mellett szótlanul, saját erkölcsi érzékének megsértése nél-­­­kül. Mert bár e haza minden göröngye Árpád fejedelem halhatatlanságáról be­szél mi nekünk, de a föld rögeinek ér­tékét és jelentőségét egyedül a hozzá­juk tapadó nemzeti hagyományok s a történeti múlt élő tanulságai adhatnak. Épen ezért kell nekünk bevonnunk min­den talpalatnyi helyet a nemzeti kegye­let és hálás visszaemlékezés körébe, mert hiszen ezeken épül fel a haza fo­galma s ezekből táplálkozik a soha el nem múló hazaszeretet is. Vegyék el egy néptől hagyományait, töröljék ki lelkéből a haza göröngyeihez fűződő nagy történeti emlékeket s kitö­rölték a nemzetek sorából is. Árpád fe­jedelem sírja helyén, mint tudjuk,a szent­egyház fog újból emelkedni, Ó-Buda határában az állam költségén. E tény­nyel azonban nincs, nem lehet kielégítve a nemzeti kegyelet értelme, mely Árpád fejedelemben nem a halottat, hanem a nemzet örökkön élő és viruló életfáját látja, kinek nagy lelkét a honfoglalás ténye mellett e honnak ezredeken át biz­tos alapját képező, első alkotmányadása teszi halhatatlanná. A nemzeti alkotmányra annyira fél­tékeny magyar nemzet, ama ezeréves sír mellett arra a helyre is köteles elza­rándokolni, hol nemzeti létének legelső alkotmányos biztosítékai megállapittattak s a mindegyre néptelenedő, dús rónaság felett trónoló Árpádnak pusztaszeri szobra előtt is le kell, hogy rójja háláját és kegyeletét s ezzel legszentebb kincséhez, alkotmányához való törhetetlen ragasz­kodását is igazolni tartozik. Az ezeréves forduló mellett nagy szükség van erre különösen napjaink­ban, amikor nehéz borulat gyűjti villá­mait hazánk felett s a nemzet legjobb­jainak lelkén is nyomasztó gond felhői boronganak hazánk jövendő boldogulása miatt. Egy szabadságra hivatott, alkotmá­nyos nemzet lelkének ily nehéz időben elemi erővel kell megnyilatkozni s a fenyegető bajokkal szemben a múltak nagy emlékeinek felidézéséből kell bi­zalmat meriteni. Az Árpád fejedelem halálának ezer­éves fordulóját nem elég, nem szabad csupán annyival ünnepelni, hogy sírja fölé egy szentegyház emeltetik. Árpád emlékének felidézése és ünneplése nem olvasztható be semmiféle más természetű és célú ünnepség keretébe. A Honszerző ezeréves alakja a végtelen időben egy napi megállást feltétlenül megkövetel nemzetétől s ez az egy nap kizárólag az Ö dicső emlékének szentelendő ! A népdal. Irta: Váry István. Ki teremtette a mezők liliomának harma­tos szépségét, ki adta az erdők vadvirágainak varázslatos illatát, ki tanította a levegő-ég pa­csirtáját oly ábrándosan dalolni, ki mondta az erdei pataknak, hogy oly­an dalítóan csörge­­dezzen, ki szórta szét az ezernyi halvány csil­lagot az éji sötét égen, ki mondta a virágnak, hogy harmatozzék, a bimbónak, hogy rózsává nyíljék, — ki teremtette a népdalt? ... A napsugaras rónaságon­ most delel a gulya, meg a ménes. Messze távolból déli harangszó hallik, közelben a csordakút mellett kolomp szava csendül. Kész az étel, ott a bogrács a földön, a karám mellett ... s az ég peremén csalóka délibáb üz varázslatos já­tékot a poros országút fáradt vándorával, ki torony-irányban addig-addig mendegél, mig a látóhatáron fel nem tűnik a távolban kéklő hegyeknek homályos körvonala. Itt folyik a szőke Tisza is, partján vízimalom, de nem­­ zörög garatja, hervad ablakában a piros mus­kátli. S mire itt a város sugár-karcsu tornyá­val, akkorára leszállt az éj, s fent az égen a csillagok myriádja ragyog, s lent a rónaságon ki-kigyulad a sejtelmes pásztortű­z, a méla éj­­szakában ; kong az esti harang, az erdők mé­lyén a vadgalamb sírva keresi párját; s a fu­rulyaszó, a bús tilinkó, meg a csillagos ég alatt pásztortűz mellett felhangzó mélabús dal hallgatásra készteti csöndes fészkében a mezők pacsirtáját. A gulya lenyugszik, csillag kialszik, levél nem zizeg, szél nem suhan, madár nem dalol, s a Tisza nem hullámzik, a malom nem zörög, de ég a pásztortűz a sötét nyári éjszakában, s a messze pusztaságot méla álmodásba rin­gatja a furulyaszó, meg a népdal, a természet királya, a lélek költészete. Jertek, ti pásztortűz mellett pihenő pusz­tai legények, hozzátok el kis furulyátokat, hadd ringasson szép danáru költői álomba. Jöjjetek te is, piros pántlikás, ropogó szoknyáju leá­nyok, menyecskék, onnan a rokka mellől a fonóból, vezessétek ide árvalányhajas, gyolcs­­inges szeretőket. Jöjj elő te is, szegény legény onnan a szirtes­edők szurdokából, jöjj, dalold el legszebbik nótádat. S ne búslakodj te se, messze földnek rabja, a majlandi harminckét torony alatt, jer ide, itt meglátod azt a kettőt... Gyújts rá legszebb nótádra, te legnagyobb árva az ég alatt, a föld színén, s ereszd el kis kötényed csücskét te is, kerti liliomszál, s fogd meg a búslakodó legény kérges kezét, s csókolj egy csókot néma ajakára, hadd vidul­­jon fel! S a csárdabeli szép asszonynál bort ivó öreg bojtár is felveti szemeit, s elmélázva dúdol egy régi dalt . . . Isten lelke van a népdalban, melynek min­den szava imádság, melynek szerelm­e tisztább a kéklő ég levegő-tengerénél, mely a természet minden szépségét, a szépnek minden üdesé­­gét ráhalmozza a szeretett, a kiválasztott lényre. Elmereng a lélek azon a dalon, mely piros pünkösd napján, hajnalban születik, mely fent szárnyal tiszta szerelmével a mindenség felett, mely piros rózsát varázsol a sápadt ajakra, s keserű könnyel öntözi a halvány arcot, mely sírba kiséri a népdalok hősét, rózsát ültet sír­jára, s melynek hangjára sírva fakad a vad­galamb a zöld erdőben, s felsír az árva szó a temetőben. • Még a fák is sírnak, merre a dal jár, mely bújdosásra készteti az árvát, hogy a ten­ger hullámát sorra mind kimerje, hogy a tenger fenekén gyöngyszemeket szedjen, hogy jegybéli mátkájának gyöngybokrétát kössön. Megtanít a népdal hazát, anyát igazán szeretni, s aki a népdalt nem szereti, az nem is tud szive mé­lyén semmiféle nemes érzelmet táplálni. Mert a népdal, mint Jókai költői ihlete megírta, szeretni tanul a gerlicétől, liliom­har­matban mosdik, patak partjára megy sírni, tenger fenekéről hoz gyöngyöket, melyekbe szerelmese nevét foglalja , illatos levélen alszik, rózsabokor alatt csókol, virágos kertbe temet­kezik, rózsát ültet a sirdombra ... a nép­dal . . . MIT" IQ YU N K? Igyunk mohai ' __ forrást, ha gyomor-, bél- és légcsőhuruttól szabadulni akarunk ________________________ V Igyunk mohai /V | ■ 8 L_ forrást, ha a vesebajt gyógyítani akarjuk, hogy egészségünket megóvjuk, mert igyunk mohai t \ V |3 5 tZ_ L­­­TM forrást, ha étvágyhiány és emésztési zavarok állanak be, csakis a természetes sénsavas . . . » , . . , , ,,. . ... . . ásványvíz erre a legbiztosabb óvszer. Igyunk mohai __m „ .....an 'Orrast, ha majbajoktól es sárgaságtól szabadulni akarunk A mohai Ágnes-forrás, mint természetes szénsavdús ásványvíz, föltétlenül tiszta, kellemes és olcsó savanyúvíz, dús szénsavtartalmánál fogva nemcsak biztos óvszer fertőző elemek ellen, hanem a benne, foglal gyógysóknál forrva kitűnő szere a legkülönfélébb gyomor-, légcső- és húgyszervi betegségeknek. 26 év óta bebizonyosodott, hogy még ragályos betegségekről is, mint typhus, cholera, megkiméltettek azok akik közönséges ivóvíz helyett a baktériummentes mohai Ágnes-vizzel éltek. Legjelesebb orvosi szaktekintélyek által ajánlva. Számos elismerő nyilatkozat a forrás ismertető füzetében olvasható. Háztartások számára másfélliteresnél valamivel nagyobb üvegekben minden kétes értékű mesterségesen szénsavval telített víznél, sőt a szódavíznél is olcsóbb , hogy az 1/ III­I . Ágnes-forrás vizét a legszegényebb ember is könnyen megszerezhesse, nagyobb vidéki városokban lerakatok szerveztettek, ugyanott a forrás leírásának ismer­­yv Pf] VP N I O O I V­í 7 ' tető füzete Ingyen kapható. A forrásvezetőség. ----------------------------------- Kapható minden füszerüzletben és elsőrangú vendéglőben. ----------------------------------- i ■». v­a­t.

Next