Függetlenség, 1907. október (20. évfolyam, 223-248. szám)
1907-10-01 / 223. szám
Kecskemét 1907. október I.__________________________Kedd_______________________XX. évfolyam, 223. szám. ELŐFIZETÉSI ÁR. B Q ^ Szerkesztőség és Helyben házhoz H HL ■ HHI srre:::^:: JrJ BITlfir fHl ff MC1 IC ÉP '■T'r.vrr FI naipír* 1 1 Fi\Ha»^ Vasár- és ünnepnapi szám ■ 1 Bili |i Ifi I 1 ti fä Hl M ■ szellemi részét illető kdz' r' H VáWI | bM remények is küldendők. Vidékre postán küldve : Negyedévre . . 3.80 fin. POLITIKAI NAPILAP Telefon: Félévre . . . 7.60 fin. A kecskeméti függetlenségi és 48-as párt tulajdona és hivatalos közlönye. 145. szám-Főszerkesztő: Kiadja: Felelős szerkesztő : ____szappanos István, a „Függettesség“ nyomdavállalat. tömöri Jenő. Október 10. Irta: Pozsonyi Lajos. Még egy napot akar szomorú emlékűvé tenni a nemzet gyászhónapjában a nemzetközi szociáldemokrata párt. Október 10-ikét. Ezen a napon ül össze a nyári szünet után először a képviselőház s ezt az alkalmat ragadják meg a szocialista munkások vezérei, hogy országszerte általános munkaszünettel tüntessenek az általános titkos választói jog mellett és hogy a kormányt alulról szorongassák annak rövid idő alatt való behozatalára. Ki van adva a jelszó, megindult a fáradhatlan agitálás, röpiratok, falragaszok szólítják fel a népet, hogy október 10-én tegye le a munkaszerszámot, hagyja ott a műhelyt és vonuljon ki az utcára a tömeg, súlyával tüntetni, magyarán szólva félelmet gerjeszteni. És csak ideges nyugtalanság vesz erőt az egész társadalmon, az emberek kínos bizonytalansággal néznek a kritikus napoig, amikor meg kell, hogy bámuljon ebben az országban minden ipari, gazdasági és kereskedelmi élet s tétlenség ernyesztő nyugalma üli meg a munkára rendelt hétköznapot. Minden tisztességesen gondolkodó, humánusan érző ember előtt rokonszenvesek a munkásmozgalmak. Ma már erőszakos forrongások nélkül is egyre omlanak össze a társadalmi osztályok közt levő korlátok s az előítéletek felett győzedelmeskedik a modern elv, hogy a munka nemesít. A jogfosztottak, a proletárok milliói bizalommal tekinthetnek a jövőbe, az ő napjuk is már felkelőben van. Rövid idő kérdése és ők is belül lesznek az alkotmány sáncain, teljesen egy sorban azokkal, akik hajdan és most a politikai jogot kizárólagosan gyakorolták. A függetlenségi párt már alakulásakor programmjába vette az általános választói jog keresztülvitelét és hogy nem valósíthatta meg, annak oka épen az a fórum volt, amely most puszta taktikából felszínre hozta. Természetes, hogy a függetlenségi párt siet élni az alkalommal, hogy ősrégi kívánalmai egyikét megvalósíthassa. Még a konzervativált gondolkozásu alkotmánypárt is belement a választói jog kiterjesztésébe s a belügyminisztériumban lázasan folyik a munka, hogy az erre vonatkozó törvényjavaslat minél előbb készen legyen. Andrássy Gyula gróf maga nyilatkoztatta ki, hogy ő is egész nyáron a törvényjavaslat előkészítésével foglalkozott s becsületes, a társadalom minden rétegét megnyugtató választói reformmal fogja meglepni az országot, így állván a dolgok, joggal kérdhetjük, mire való ez a nagy forradalmi készülődés a szociáldemokrata vezetőség részéről ? Miért ez a sok hűhó semmiért ? Miért kell egy napi munkabért, amely annyi dolgos kéz lenyelése folytán tízezrekre rúg, elveszteni s amellett kitenni a munkásságot, esetleg véres öszszeütközéseknek. Mert azt sehogysem írhatjuk alá, amit a vezetőség lelkesen hirdet, hogy ezért a napért ,,a vér sem nagy ár.“ Igenis, nem nagy ár a vér, bár mindig elég drága, ha nagy eszmék szolgálatában omlik, amelyek az egész emberiség jövőjét képesek megtermékenyíteni. Nem nagy ár cserébe a nemzetek szabadságáért, zsarnoki önkényeknek bukásáért. De ha csak egy csöpp munkásvér is hull egy olyan cél szolgálatában, amely a rendes, békés fejlődés útján elérhető, annak eléggé nagy árt szabni nem lehet s annak hullását előmozdítani bűnös könnyelműség. A képviselőház, a kormány, a társadalom mind kezet fogott, hogy az eddig elhanyagolt munkásosztály helyzetén könnyítsen. A munkabér úgy az ipari üzemekben, mint a mezőgazdaságban aránytalanul magasra szökött, egymásután nyílnak meg a munkásjóléti intézmények s minden dolgozó ember tekintet nélkül alárendeltebb helyzetére, tisztességes, emberhez illő bánásmódban részesül. És ezért nagy hálátlanság volna a munkásságtól az irányukban felébredt figyelmet és jóindulatot a rendes gazdasági élet kerekének megkötésével viszonozni. Különben is az általános sztrájk már önmagában is őrültség és kivihetetlen. Ahol csak megkísérlették, mindenütt kudarcot vallottak vele. Annyira, hogy maguk a nagy külföldi szociáldemokrata zászlóvivők, a nemzetközi párt elismert tekintélyei futták le mindannyiszor, ha szóba került. A külföldi államokban már fenyegetőzéskép se mernek előhozakodni az általános sztrájkkal, mert mindenütt köznevetség kiséri. A sztrájkjogot elvitatni nem lehet és nem is szabad. Mint gazdasági fegyver. A munkás egyetlen tisztességes fegyvere a tőke hatalmas erejével szemben. Éljen is vele mindig, ha úgy érzi, hogy méltánytalan kizsákmányolják munkaerejét. De politikai célok eléréséért visszaélni a sztrájkjoggal vétkes dolog, amely rendesen megboszulja magát. Hisszük, hogy a szociáldemokrata párt vezetőségét is csak az elvakult politikai szenvedély ragadta az első lépésre, de mielőtt a másodikat tenné, komolyan veszi a helyzetet és az elsőt is visszahúzza. Az általános választói jog mérföldes léptekkel közeledik s mindennemű társadalmi forrongás, politikai válság csak akadályokat állít útjába. Ez pedig, ha nem célja a szociáldemokrata pártnak, akkor nem fog rendezni országháborító, rendfelforgató, sőt esetleg véres október 10-ét. LEGÚJABB. — Saját tudósítónk telefon jelentése. — A kiegyezési tárgyalások újrafölvétele. Bécsből jelentik, hogy az osztrák kormány tagjai holnap Budapestre utaznak s újra megkezdik a magyar kormánynyal a kiegyezési tárgyalásokat. Kedden délután már a két miniszterelnök tanácskozik, míg a szakminiszterek és szakreferensek szerdán ülnek össze tárgyalásra. A vallás- és közoktatásügyi minisztérium költségvetése. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter, ma reggel hosszas megbeszélést folytatott a kormányelnökkel, tárcájának költségvetése tárgyában. Hír szerint ama nagyszabású reformok költségei is fölvetettek, melyekről Apponyi a minap párthívei előtt említést tett. Wölfling Lipót újabb házassága. Wölfling Lipót, az ex Habsburg kir. herceg, alig hogy elvált feleségétől, Adamovics Vilmától, máris eljegyezte Ritter Mária kisaszszonyt. Wölfling szerint az ismeretség már régebbi keletű, elvált neje azonban — kit a legutóbbi napok izgalmai teljesen összetörtek — azt állítja, hogy vetélytársnője csak a válás óta hódította meg férjét. — Wölfling Lipót a következő táviratot adta föl a Doyle Chromile c. angol újságnak: Jegyet váltottam Ritter Mária Magdolna kisasszonnyal, esküvőnk néhány nap múlva lesz Svájcban. Montignoso grófnő regénye. Drezdában ma minisztertanács volt a szász király elnöklete mellett, amelynek kizárólag Montignoso grófnő házassága volt a tárgya. A szász udvar el akarja szakítani Pia Monica hercegnőt a kalandorvérű édesanyától, az olasz kormány azonban kijelentette, hogy a kis hercegnő kiadását csakis az olasz bíróság ítéletére lenne hajlandó foganatosítani s nem tűrné meg, hogy a szász titkos ügynökök az olasz földön erőszakoskodjanak. A szász udvar a firenzei rendőrségnél szorgalmazza Pia Monika kiadását. A pátriárka-helyettes balesete. Karlócáról jelentik, hogy Zmejanovics püspök és Nikolics képviselő egy sétakocsizás alkalmával kifordultak a hintóból és mindketten súlyosan megsérültek. Különösen a püspök szenvedett komoly sérüléseket, aki tudvalevőleg Brankovics György halála óta a patriárka-helyettesi tisztet tölti be. Nagy vasúti katasztrófák. Egyszerre három helyről is kaptunk hírt ma este, melyek nagy vasúti szerencsétlenségekről számolnak be. Amerikában, Bellaire ál