Függetlenség, 1907. december (20. évfolyam, 274-294. szám)

1907-12-01 / 274. szám

Hívek mindhalálig! Irta: Dr. Nagy György, országgyűlési képviselő. Szegény köitő. Szegény költő, keress magadnak Helyet, hol nem látsz emberarcot, Zsivaját a tivornya hadnak S a lánc csörgését, hol meg se’ hallod­Hol nem látod az éhhalálnak Sáppadt képét, mit szembe köpve Gúnyol, fején dús asztalának, Ki ezreket nyomorba dönte. Hol nem látod a szolga népet, Mely, bár sziszeg, de szólni nem mer S tűri azt, hogy nyakára lépett S úgy fosztja ki egyetlen ember! Keress helyet, hol elfelejted, Hogy van világ, hol eszme nincsen S nincs többé mit megénekelned, Nincs kit dalod föllelkesítsen! Dalolnál a múltról ? Mesének Már ócska az! Kit érdekelne? A múlt ? Hisz megtagadta néped S kofáknál van már régi elve! Dalolj arról, mit ád a holnap ? Hisz tudjuk: rendjelre rendjelt, Azoknak, akik ma rabolnak S nem kötelet, mit érdemelnek. Avagy zengjen dalod a honról ? Mi az ? Szó a szájhősök ajakán. Piríts reá — s meglásd megorrol, De nem tesz, bőrét sokra tartván. Zengj egy bús dalt a pusztulásról. Kiálts veszélyt! Hívj tettre, harcra! Tudod e nép apostoláról, Mint vész el a pusztába hangja! Némulj el hát! Silány e század, Bűnben gazdag, — szegény erényben. A dalnak, mely szivedből árad, Hatása nincs, — s nincs ki megértsen. Tömöri Jenő. Mióta a kiegyezés kérdése a poli­tikai események tűzvonalában áll, az ország sok helyén jártam. Sok vidéken megfordultam. A szivekben akartam ol­vasni. Kuruc lelkek tüzénél melegedni. Mindenki abból a csudatevő kutból, a nemzeti élet forrásából, a szabadság élő­vizéből : a népéletből! ­És gyönyörűséggel telt meg a lel­kem ! Uj, erős, acéltollu szárnyakat ka­pott a hitem. Éreztem, láttam, hallottam, hogy a nemzet milliói hívek Kossuth Lajos szent hagyományához. Ha még most csendben, ha zajtalanul is, de újra hüségesküt esküsznek annak a zászló­nak, mely a nemzet szebb, szabadabb jövőjét, az ország függetlenségét hirdeti. Tudják a milliók, hogy a kiegyezés egy újabb vaspánt lenne annak a kapu­nak a megerősítésére, mely a nemzetet a hatvanhetes múltnak börtönébe zárja. E kapu mögött nehéz, siralmas, szomorú az élet. Levegője fojtott, teie van pa- naszszal, sóhajjal. Érezzük, hogy mi, kik a kiegyezés miatt búcsút mondottunk a pártkörnek, áldásos, nemzeti munkát végzünk, mikor a függetlenségi eszme tüzében meged- zett pörölyökkel, acélos karral, tüzes lelkesedéssel döngetjük a múltnak kapu­ját. Tiltakozunk annak megerősítése ellen. Nem nyugszunk, mig össze nem törjük, földre nem döntjük. Zuhanása a régi rendszer halálhörgése lesz ! A be­döntött kapun belép a Jövendő, a nem­zeti Függetlenség! Belép Kossuth Lajos testet öltött álma, milliók imája, a ma­gyar Szabadság 1 Belép a jövendő! Az a vágyva vá­gyott, de a tiltva tiltott! Ezért a jöven­dőért érdemes küzdeni, gyönyörűség szenvedni, megdicsőülés elvérezni! Kérdezem a függetlenségi eszme híveitől, hogy hiszitek-e valljátok-e, hogy az annyi könnyel megáldolt, oly sok vérrel megszentelt Eszme diadalt fog | aratni, hogy betelt az idők teljessége, mikor a vágy valósággá változik, ha van a nemzetben erő, akarat, elszántság! ? Én hiszem és vallom! Ha hiszitek és valljátok, akkor kér- I dezem, hogy akartok-e, félretéve félelmet, í csüggedést, kiállani a harcok mezejére s mártíroknak türelmével, apostoloknak meggyőződésével, tüzes lelkesedéssel, önzetlen önfeláldozással harcolni a füg­getlenségi zászló diadaláért! ? Én akarok! Ez az akarat az én fegyverem. Az a hit az én védőpajzsom. És kérdezem harmadszor, hogyha akartok harcolni, megesküsztök-e arra, hogy ezt a zászlót soha el nem hagyjá­tok, hogy imádságos alakkal csókoljátok meg selymét, hogy rongyosan, éhezve, üldözve, számkivetve is mindig, mind­halálig hívek maradtok hozzá s boldo­gok lesztek, ha könnyet s boldogabbak, ha vérrel áldozhattok érte ?! Én esküszöm! így kell készülnünk a Jövendő foga­dására! Mert igy leszünk méltók arra, hogy áldásában részesüljük, hogy szabad országnak független polgárai legyünk! Ennek a Jövendőnek, a nemzeti Függetlenségnek én hallom már közele­dését. Lépésének hangját. Hallom azt az erős, életet követelő, hódolatot paran­csoló hangot: a magyar nemzet szive dobogását! Hallom, mert szivemmel hallgatom! Ez a hang teremtő erejű, diadalmas, mint az evangélium szent hajdanában az Urnák hangja, mely pa- rancsolá! Legyen világosság! És lett! Legyen függetlenség ! És lesz ! Ez a Jövendő csak nyitott kapun megy be. Ahol nem fogadják szívesen, ahol zárt kapuk, szuronyos fegyverek állják az útját, fenséges haraggal elke­rüli azt a helyet, hogy ott örökös legyen az éjszaka, végtelen a rabság, hogy ott soha meg ne szűnjék a szivek sorva­dása, hogy ott örökre tartson a lelkek szomorúsága! A nemzetek nagy része önként, hó­dolattal nyitotta meg a kaput e Jövendő előtt. Sőt elébe ment! Verejtékkel és vérrel harmatozott virágot hintett lábai elé! Ünneppé avatta érkezését! Nem­csak napnyugatnak óriásai, hanem nap­keletnek bölcsei is. Nemcsak a német, á francia, az olasz, hanem a bolgár, a szerb, a román is. Csak mi zártuk el az útját: hatvan­hétben ! De most utat nyitunk! Ez a mi kötelességünk! Az igaz, hajthatatlan, megalkuvást nem ismerő függetlenségi harcosok kötelessége! E fenséges munka szólított el a pártkörből ! Le fogjuk dön- deni a kaput! Nagy, nehéz munka lesz, mert évtizedek óta császári parancsra gonosz számítással erősítették. Minél nehezebb a munka, annál férfiusoz mél­tóbb. Csak aki igazán, pihenés nélkül, önfeláldozóan dolgozni akar, az tart­ELŐFIZETÉSI AB. H ■ Slerk!,s2,5sée és Helyben háihní hordva ESSISfli ■ HHE|H ft Negyedévre. . . 2 kor. Wl ük K 2fsÉ M M függetlenség“ könyv­Pélévre .... 4 kor. P ju || jj £3 m fi m ft §| Hg jjL*, 8|klÍ llk Pl nyomdája I. t. Főiskola­Ügyes szám . . 2 fill. EjjaBB g|| ft mm ft gtw |^í |lj ft |lf*™ «f®® Él H| f^r ,l9- szám* hova a ,aP Vasár- és ünnepnapi szám ft if §| kÉ| ll ,JS fS ü P ü W lH ü lü H H B szellemi részét illető köz­4 ft HLJgi gfoHTTOg ft PjLrgp. glj lenlények is küldendők. Vidékre postán küldve: POLITIKAI NAPILAP Telefon : Negyedévre . . 3.80 fill. Fétévre . . . 7.60 fin. kecskeméti függetlenségi és 43-as párt tulajdona és hivatalos közlönye. I45- szam­Főszerkesztő: Kiadja: | Felelős szerkesztő: ^ szappanos istván. j a „Függetlenség“ nyomdauállalnt. ! tömöri jenő. Kecskemét, 1907. december I. ______________________________Vasárnap______________________________XX. évfolyam. 274. szám.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék