Függetlenség, 1907. december (20. évfolyam, 274-294. szám)

1907-12-01 / 274. szám

2. oldal­ ­on velünk. Addig nem akarjuk ismerni a nappalnak nyugalmát, az éjszakának álmát, míg a földre döntött kapu zuha­nása nem jelenti a régi világnak össze­omlását. Azután sem pihenünk, hanem hűséges munkásai leszünk a jövendő­nek, a szabad, független Magyaror­szágnak ! Ez a programmje az igazi függet­lenségieknek ! A húskérdés megoldása. Azon általános panasz, ami nálunk a húskérdés minden oldala körül fel­hangzott, természetesen a hatóság részé­ről is tanulmány tárgyát képezi, foglal­kozott már azzal a városi tanács. Alakult e célra egy külön közélelmezési bizott­ság és foglalkozik e nagy kérdéssel min­den illetékes tényező. Hiszen a húskérdés terén nemcsak a drága húsviszonyok nyomultak a leg­utóbbi időben előtérbe, hanem annak közegészségügyi mizériái is feltűntek min­den vonalon. A közélelmezési bizottság legutóbbi ülésén órákon keresztül folyt e dolgokról beható tanácskozás és ezen alkalomból Kada Elek polgármester külön megbízást adott Forró Lajos közvágóhídi felügye­lőnek arra nézve, hogy az ott ismertetett előmunkálatait foglalja össze egy memo­randumba s azt bővebb kidolgozás cél­jából lehetőleg sürgősen juttassa kezeihez. Forró Lajos a dolog csakugyan sür­gős voltához képest a legrövidebb idő alatt eleget tett ezen megbízatásának. Most itt áll előttünk a memorandum teljes egészében és mint olyant, amely­nek minden pontját magunk is helyesel­jük, olvasóink elé bocsátjuk azon óha­junk kapcsán, hogy bárcsak minél előbb megvalósulnának az abban foglalt igazán üdvös dolgok. A közélelmezési kérdések megoldására szükséges adatok memoranduma. Nagyságos Polgármester Úr! 1906. évben Kecskeméten a húsárak át­lag óriási százalékban emelkedtek. Aminek oka elsősorban is abban keresendő, hogy a helyi szarvasmarha és juhtenyésztés igen alacsony fokon áll, másodsorban quantitativ sem volt képes Kecskemét saját szükségletéhez képest a megkívánható százalékban hozzájárulni. T. i. a levágott szarvasmarhák közül helybeli te­nyésztésű felnőtt állati 68 %, borjú 77 %, juh 39 °/o, így kénytelenek voltak iparosaink beszerzés végett néha 2—300 kilométernyire eső városokat is felkeresni, mert Budapest és Szeged közé beékelt helyzetünknél fogva vágó­állat a közelben csak igen magas áron volt kapható. Félegyháza, Nagykőrös és Czegléd szintén felhasználják termelésüket, tehát a szom­szédság nem volt segítségünkre. Nem csekély befolyással volt a húsárak emelkedésére a szerb határzár is, aminek kö­vetkeztében Budapest fogyasztása tőlünk sok állatért elvont. A harmadik és nem kevésbbé fontos té­nyező az, hogy az adásvétel, a nagy kültelki viszonyok által előálló nehézségek miatt a kupecek kezén megy keresztül s iparosainkra valósággal a húsuzsora megteremtését jelen­tette. Itt csak példának hozom fel, hogy a levágás alá került szarvasmarhák között, egy 200 koronás állat legalább is 250 koronájába került a húsiparosnak, amit természetesen a közönség kénytelen megfizetni. Számvetésem szerint pedig a levágott állatok (szarvasmarhák) összesének 30 %-a volt ezen uzsorával adózott. A sertés húsárak tapasztalt felszökését egyrészt a bőségesen kínálkozó kereslet (vidéki) húsáru elvonása idézte elő, másrészt azon körülmény, hogy vágóhíd hiányában a hente­seknek néhány sertés feldolgozásához aránylag óriási személyzetet kell tartani. Ami a húsvizsgálati eredményeket illeti, a szarvasmarha és juh húsárak vizsgálata, da­cára a közvágóhíd alig használható voltának, kielégítően volt keresztül vihető, de a sertés húsvizsgálati eredmények rosszak, ami abból ítélhető meg legkönnyebben, hogy egyes al­földi városokban nyújtott vizsgálati kimutatások a mienkkel szemben igen szomorú viszonyt tüntetnek fel. Ennek oka a sertés vágóhíd hiánya, mert 50—60 hentes udvarában télen naponta átlag 200 sertés húsvizsgálata képte­lenség és lehetetlenség. A jelenlegi szarvasmarha közvágóhidunk igényeinknek teljesen elégtelen, a tisztasága azonban példaszerű.­­ Természetesen a szennyre levezető csatorna nagyon sok kívánni valót hagy hátra, ami a vízvezeték hiányával és va­lamilyen folyóvíz távolságával magyarázható. A hús­iparosok képzettsége tekintetében csu­pán a mészáros iparosok elfogadhatók, míg a hentesek és juh vágok igen csekély kivétellel tanulatlan kontárok, akikben a szakértelem hiányon kívül az a nagy hiba is megvan, hogy a tisztaság és a húsáruval való tisztánbánás iránt semmi érzékünk sincs. Egyébként mint a lefolytatott kihágási eljárások mutatják, igen sokszor kerültek a törvényes renddel össze­ütközésbe. A közvágóhídi rend csak állandóan alkal­­­­mazott szigorral volt fentartható. A levágásra felhajtott állatok közül a köz­vágóhídon sem megbetegedés, sem elhullás nem történt. A levágott állatok közül egészben elkoboz­tatok 5 helybeli és 4 vidéki szarvasmarha. Az Csókolózás. E szokás eredetét a rége Trója város pusztulásával hozza kapcsolatba. Mikor az onnan menekültek Itáliába a Tibet partjára érkeztek, szét akartak nézni a vidéken, hol lesz alkalmas hely a letelepülésre. Hogy messze ne menje­nek, a vidék hölgyei csókot nyomtak az ajkukra visszahívó inger gyanánt és a derék férfiak el sem mentek. Utóbban arra szolgált a házastársi csók, hogy meggyőződjenek a táborozásból haza­jött férjek, vajon a feleség nem ivott-e bort be­felejtésül. Utóbb szokássá lett utcán is csó­­kolózni, míg Romulus király azt korlátozta és csak házasoknak engedélyezte egymás között. Kérdés, hogy a tilalmat figyelembe vették-e? Volt szerepe a jogi életben a csóknak mindig. Jele volt az a szilárd ünnepies akarat­nak, azzal pecsételték meg a háború befejezé­sét hajdan. A primitív népek azzal kötnek bé­két ma is, az utazó nyugodt lehet, ha a törzs­főnöktől csókot kapott. Rómában nem volt sza­bad csókot váltani azoknak, akik között a házasság ki volt zárva. A középkorban csókkal szerződtette jobbágyát a földesúr, a lovagok­nál föltétlen hódolat és megadás jele volt az. Törvény parancsolja, hogy Kelet uralkodói színe előtt csókkal illesse a földet az ember, ez a szabály a szultán, a sah, khinai császár, a japáni mikádó előtt, mert csak az a jele a föl­­­­tétlen meghódolásnak. Nagyon komolyan veszi az angol­szász törvény a csókot, a bíróság alaposan elbánik azzal, aki annak a szentsége ellen könnyelműen vét. Szólnak róla esetek. 1904. nyarán 3 pajkos urfi hajtott az or­szágúton, velük szemben gyalogosan csinos parasztmenyecske jött, leugrottak a fiatalok a cybriolettről s a menyecske minden ellenkezése dacára körülcsókolták. Panaszt emelt a bíró­ságnál, s a tettesek bocsánatot kértek bár a tréfáért, de a bíróság fájdalomdij címén 5—5 font sterling birságra ítélte őket, ami összesen 375 koronát tesz ki pénzünk szerint. Úgy in­dokolta a bíró az ítéletet, hogy amely csak az embernek nem kívánatos, az fájdalmat okoz, a menyecske pedig azt vallotta eskü alatt, hogy ő biz nem kívánta, van ő neki hitvestársa, akivel meg van elégedve. San­ Louisban egy vidám férfiú mulatsá­got csinált magának abból, hogy néptelenebb utcákon meglepett egy-egy csinos hölgyet, hirtelen átkarolta, megcsókolta és a kocsijába ugorva elvágtatott. Egyszer rajta vesztett mégis, elcsípte a rendőrség és a törvény őt 3 évi fegyházra ítélte, mint az egyéni szabadság megtámadóját. Cifrán járt Chicagóban bizonyos Thom­son úr. A jó barátja feleségétől csokrot kért, de válaszul azt kapta, hogy soha. Semmi áron ? kérdezte a kísértő, de már erre az amerikai asszony azt felelte, hogy a szegényház javára 500 dollárért igen. Az ur elsietett, meghozta az 500 dollárt és megkapta a csókot, s azután benyitott barátja irodájába és igy szólt: Azt az 500 dollárt, amelyet tőled kértem, megadtam most a feleségednek. Az érzékenyen megbán­od házaspár az aljas tettet törvény elé vitte és a bíróság nemcsak az 500 dollár megfizetésére ítélte Thomson urat, hanem csalásért 1000 dol­lár bírságra is azonfölül. Némely nő maga bünteti meg ajka ille­téktelen érintőjét. Nem ment le a Nap V. Károly császár birodalmában, de azért egy cselédleány,­­akit átkarolt és megcsókolt a szőlőlugasban, úgy arcul ütötte a legyeskedő uralkodót, hogy leesett a kalapja. Szigorúbb időkben a koro­nája is leeshetett volna. XII. Károly svéd király is úgy járt egy udvarhölgy részéről, és e miatt a pórul járt gavallér nőgyűlölő lett, holott az ellenkező lett volna a megfelelőbb. Csókháború keletkezett 1902-ben Ame­rikában, az új erkölcsök hazájában. Evanston városban, Illinois államban klub alakult, mely nemcsak a vasúti peronon és gőzhajók kikötő pontjain tiltani törekszik a csókolózást, ahol az forgalmi akadály, de egyáltalán az egészségre is ártalmasnak jelentette ki. Ellene a North- Western egyetem diákkisasszonyai kiáltványt tettek közzé, hogy ők nem akarnak khinaiak lenni, akik találkozáskor az orruk hegyét dör­zsölik össze, ha kevésbbé ártalmas is, mint az ajkak érintkezése. Minnesotában az állami törvénykezés csak olyanoknak engedi meg a csókolózást, akik orvosi bizonyítvánnyal igazolják, hogy egész­ségesek ; meghagyja pedig az orvosoknak, hogy szívbajos részére csókra fölszabadító bizonyít­ványt ki ne adjanak. FÜGGETLENSÉG 274. szám. B^*l^^IM**^^^iTjdftbetegségek, honitok, számár* ^ • W* köhögés, skrofulozis. Influenza JJ # (t 'fc W WrJyJg W WW ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva, MT­gjM*gjff , .. . „ Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor ^W *En,eli 31 étváeva­­ia a tesUVIrt. raegsiBO- " Hnftht­“ ftrtuletá oaomaaoUkSL. Kapható orvosi rendeletre a gyógyszertárrt. I» teti a köhögést, váladékot, éjfétt izzadást. ” - ban.­­ Ara üvegenként 4 - korona I F. Hoffmann-Ian Bocie & Co. Basel (Svájc)

Next