Függetlenség, 1908. január (21. évfolyam, 1-25. szám)
1908-01-01 / 1. szám
Kecskemét, 1908. január 1. x Szerda XXL évfolyam, 1. Máj. ELŐFIZETÉS! ÁR. ® ® ____________ _ __ __ — —HULL*e«Wletés és F I IPPCTI nuQPfi iIJisIjiL I ULNdCAi * Fotó* UM«.: POLITIKAI NAPILAP. ... , Negyedévre . 3.® fii. . . Telefon tám. Félévre . . 7.60 fa. ft kecskeméti függetlenségi és 48-as párt tulajdona és hivatalos közlönye is. Főszerkesztő: Kiadja: Felelős szertessetől SZAPPANOS ISTVÁN, a „Függetlenség“ lapvállalat. TÖMÖRI JENŐ. 1307—1908. Irta: SZAPPANOS ISTVÁN. A két nagy évszám között egy másodpercnek talán egy ezred része sincs, mely a kettőt egymástól elválasztja azon síkon, melyen a kezdet kezdete óta fut és futni fog vég nélkül, a végtelenig. Időt jelent mind a kettő. Az első a múltat. Az utóbbi a jövőt, melybe átlépett minden élő észrevétlenül, nem figyelve a nagy eseményre, melynek már csak az emléke maradt meg, de amelyben már az őskorban a szemlélő emberiség meghatározta a nap pályáját és úgy mint a föld pályafutását ; vagyis az ótestamentum tanával szemben a nagy csillagász Kopernikus fölfedezése, alapos meghatározása szerint azon pályás:ken a föle keringését a nap körül, úgy a földnek saját tengelye körüli forgását, vagyis azt az időt, mely alatt ezt bevégzi. Egyszóval tehát a múlt, a jelen, a jövő az örökkévalóság! Letűnt tehát, az emberi számítás szerint az 1907-ik év, mely a tegnapi nappal átadatott a múltnak. A múlt felől megemlékezni, azután felette nappirendre térni; ez a megszokás. Ami minket kecskemétieket illet, azt hiszem nem lesz felesleges, ha közgazdaságunkra egy futó visszapillantást vetünk, ugyanis: Első helyen elismeréssel jelenthetni, hogy a városi hivatalok felett nagyi. Gulner Gyula főispán úr múlt hó 29-ik napján tartotta meg a számonkérő széket, a városi tisztviselők évi tisztviselői működésük felett, mely kellő sikerrel s a számonkérő szék elismerésével teljes rendben folyt le, a hivatalnokok, tisztviselők szorgalmát ügybuzgóságát tanúsította. Szép és megható volt főispánunk felhívása az iránt, hogy nem annyira hivatalos kötelességből, mint önérzetből hivataluknak magaslatán állva, rátermettségből származott odaadással működjenek, s a hozzájuk folyamodókat szíves készséggel el lássák utasítással. Megelégedéssel vehetjük tudomásul azon szép és rég óhajtott vágyának teljesülését is városunknak, hogy valahára sikerült városi birtokaink határterületét Puszta-Szent-Lőrinc megmegvételével kibővíteni, ha nagy áldozat árán is! De megnyugtató, mert Kecskemét törvényhatósági városé lett. Ami városi népünk közegészségi állapotát illeti, nem mondható, hogy nem volt aggályos, miután több ízben fel-fellépett némely ragályos betegség s több változatú himlő járvány, melyek végett olykor-olykor az iskoláztatás is szünetelt. Szőlőskerteink termései sem voltak bőségesek: kivált bortermésünk egyharmadrészben leapadt, amit leginkább a nyári hosszantartó szárazság s az azzal járó forróság okozott, mely felemélve megdézsmálta gyümölcsöseink termését is. Mezőgazdaságunk sem volt kedvezőbb, sem árpa, sem búza, kukorica, krumpli rozs, zab termésben, melyet bizonyít mindegyiknek a majd kétszeresre felszökött vételi árának magassága. Ugyanígy állunk a takarmányfélékkel is, ellenkezően a marha- a lóállomány árával, melynek tavaszi árával szemben a mai ára csak kétharmad részét teszi. Úgy állunk a tüzelőanyaggal is, melynek túl magas árát mégis némileg mérsékli az eddigi lanyha időjárás, mely nem követelte a nagy fűtőanyag fogyasztását. Jelenünk még így csak tűrhető. Készülünk a bekövetkezett 1908-ik év küzdelmeire mindannyian. Mert számon kell venni mindenkinek a kiadásait, reménybeli jövedelmeit. Megmérni munkásságának sikerét, mit csinált, végzett, mi célból, mit tett? Mily körülmények között minő eredményt nyert. Iparát, kereskedését, szőlő- vagy mezőgazdaságát miként érintette, hogy abból levonhassa tanúságát, jövőbeni mihez tartását. De mondja az írás: Nemcsak kenyérrel él az ember. A magyar ember igazi társas valóság. Meg van benne a családot szerető ápolása, gondozása, vallása, hite iránti hűsége, rokona, vendége iránti szívessége, közlékenysége, jóhiszeműsége sokszor könnyen hivősége is, melyre nem egy példa van: lépre megy, sokszor csalódik. Társadalmunkban gyakran feltűnnek az álpróféták, kik izgatva tévútra vezetik a hiszékenyeket, úgy, hogy igazi komoly kipróbált férfiak alig képesek őket megnyugtatni. Ne üljünk fel kivált a régi bukott rendszerből származó titkos állhíreknek, azok terjesztőinek. Lesben állnak azok ma is, kétség geskednek azok ma is, erősen dolgoznak, szervezkednek, orvvadászként készenlétben vannak, hogy az alkalmat megragadhassák. Vigyázzunk tehát magunkra, szeretett polgártársainkra. Mert a szeretet szeretettel, a bizalom jóindulattal viszonoztatik; kötelességünket egész emberhez illően megtenni, reánk bízott munkánkat vállvetve, egyetértve hiven teljesítsük, melyek eléréséhez ezen reánk virradt újév reggelén igaz szívből jókívánságom az: Adjon a jó Teremtő, Magyarország minden igaz hűt fiának, családjának boldog uj évet. A karácsonyi misztériumokról. irta és a Katholikus Egylet 1907 december hó 22-én tartott estélyén felolvasta: Szent-Gály Gyula. „Ellenkezést vetek közötted és az aszszony között; ő megrontja fejedet és te sarka utánelkedel“. E szavakkal átkozza el az Úr az els 5 emberpár gonosz csábítóját, de egyben megígéri a Megváltó elküldését. A megváltásnak ezen ígéretén s az ígéretnek Jézus születése, tanítása és halálával bemutatott véres áldozata által való teljesülésén épül fel a kereszténység. A Megváltó eljövetelének emlékére a karácsonyi ünnepkör van szentelve, ez a bájos, poétikus ünnep, mely gyermekkorunk legszebb, legártatlanabb örömeit juttatja eszünkbe s mely most is elénk varázsolja azt a megható képet, midőn a szent estén a vágyakozás lázától kipirult arcú és ragyogó szemű gyermeksereg szívdobogva lesivárja, mikor repül be a Jézuska a csillogó, tündérfényben úszó karácsonyfával. A Megváltó születésével foglalkozó karácsonyi játékok, u. n. karácsonyi misztériumok keletkezését, azoknak fejlődési és átalakulási folyamatát óhajtom röviden vázolni az alább következőkben. * * * Misztérium alatt általában valamely vallásos szent titkot értünk, így nevezték azonban azokat a drámai jeleneteket, előadásokat is, melyeknek tárgya Jézus születése, életének egyes eseményei vagy halála. Az egyház — nagyon bölcsen — minden eszközt megragad, mely alkalmas arra, hogy a hívőkben az ájtatosságot, a vallási buzgalmat fölébressze és azt ébren tartsa, sőt fokozza. Nem bízza magára a hívőre, hogy önmagától, csupán a szent titokba való elmélyedésből váltsa ki vallásos érzelmeit. Tudta azt nagyon jól, hogy ilyen magában való elmélyedésre csak nagyon kevés ember képes. Segítségére sietett tehát híveinek tö e cske