Függetlenség, 1908. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1908-01-01 / 1. szám

Kecskemét, 1908. január 1. x Szerda XXL évfolyam, 1. Máj. ELŐFIZETÉS! ÁR. ® ® ____________ _­­ __ __ — —HUL­L*e«Wl­etés és F I IPPCTI nuQPfi i­IJisIjiL I ULNdCAi * Fotó* UM«.: POLITIKAI NAPILAP. ... , Negyedévre . 3.® fii. . . Telefon tám. Félévre . . 7.60 fa. ft kecskeméti függetlenségi és 48-as párt tulajdona és hivatalos közlönye­ i­s. Főszerkesztő: Kiadja:­­ Felelős szertessetől SZAPPANOS ISTVÁN, a „Függetlenség“ lapvállalat. TÖMÖRI JENŐ. 1307—1908. Irta: SZAPPANOS ISTVÁN. A két nagy évszám között egy másodpercnek talán egy ezred része sincs, mely a kettőt egymástól elvá­lasztja azon síkon, melyen a kez­det kezdete óta fut és futni fog vég nélkül, a végtelenig. Időt jelent mind a kettő. Az első a múltat. Az utóbbi a jövőt, melybe átlépett minden élő észrevétlenül, nem figyelve a nagy eseményre, melynek már csak az emléke maradt meg, de amelyben már az őskorban a szem­lélő emberiség meghatározta a nap pályáját és úgy mint a föld pályafu­tását ; vagyis az ótestamentum tanával szemben a nagy csillagász Kopernikus fölfedezése, alapos meghatározása sze­rint azon pályás:ken a föle­ keringését a nap körül, úgy a földnek saját ten­gelye körüli forgását, vagyis azt az időt, mely alatt ezt bevégzi. Egyszóval tehát a múlt, a jelen, a jövő az örökkévalóság! Letűnt tehát, az emberi számítás szerint az 1907-ik év, mely a tegnapi nappal átadatott a múltnak. A múlt­­ felől megemlékezni, azután felette nap­­­pire­nd­re térni; ez a megszokás. A­mi minket kecskemétieket illet, azt hiszem nem lesz felesleges, ha közgazdaságunkra egy futó visszapil­lantást vetünk, ugyanis: Első helyen elismeréssel jelent­hetni, hogy a városi hivatalok felett nagyi. Gulner Gyula főispán úr múlt hó 29-ik napján tartotta meg a szá­­monkérő széket, a városi tisztviselők évi tisztviselői működésük felett, mely kellő sikerrel s a számonkérő szék elismerésével teljes rendben folyt le, a hivatalnokok, tisztviselők szorgalmát ügybuzgóságát tanúsította. Szép és megható volt főispánunk felhívása az iránt, hogy nem annyira hivatalos kötelességből, mint önérzet­ből hivataluknak magaslatán állva, rátermettségből származott odaadással működjenek, s a hozzájuk folyamodókat szíves készséggel el lássák utasítással. Megelégedéssel vehetjük tudomá­sul azon szép és rég óhajtott vágyá­nak teljesülését is városunknak, hogy valahára sikerült városi birtokaink ha­tárterületét Puszta-Szent-Lőrinc meg­megvételével kibővíteni, ha nagy áldo­zat árán is! De megnyugtató, mert Kecskemét törvényhatósági városé lett. Ami városi népünk közegészségi állapotát illeti, nem mondható, hogy nem volt aggályos, miután több ízben fel-fellépett némely ragályos betegség s több változatú himlő járvány, melyek végett olykor-olykor az iskoláztatás is szünetelt. Szőlőskerteink termései sem voltak bőségesek: kivált bortermésünk egy­­harmadrészben leapadt, amit leginkább a nyári hosszantartó szárazság s az azzal járó forróság okozott, mely felemélve megdézsmálta gyümölcsöseink termé­sét is. Mezőgazdaságunk sem volt ked­vezőbb, sem árpa, sem búza, kukorica,­­ krumpli rozs, zab termésben, melyet­­ bizonyít mindegyiknek a majd kétsze­resre felszökött vételi árának ma­gassága. Ugyan­így állunk a takarmány­félékkel is, ellenkezően a marha- a lóállomány árával, melynek tavaszi árá­val szemben a mai ára csak kétharmad részét teszi. Úgy állunk a tüzelő­anyaggal is, melynek túl magas árát mégis némileg mérsékli az eddigi lanyha időjárás, mely nem követelte a nagy fűtőanyag fogyasztását. Jelenünk még így csak tűrhető. Készülünk a bekövetkezett 1908-ik év küzdelmeire mindannyian. Mert szá­mon kell venni mindenkinek a kia­dásait, reménybeli jövedelmeit. Meg­mérni munkásságának sikerét, mit csi­nált, végzett, mi célból, mit tett? Mily körülmények között minő eredményt nyert. Iparát, kereskedését, szőlő- vagy mezőgazdaságát miként érintette, hogy abból levonhassa tanúságát, jövőbeni mihez tartását. De mondja az írás: Nemcsak kenyérrel él az ember. A magyar ember igazi társas valóság. Meg van benne a családot szerető ápo­lása, gondozása, vallása, hite iránti hű­sége, rokona, vendége iránti szívessége, közlékenysége, jóhiszeműsége sokszor könnyen hivősége is, melyre nem egy példa van: lépre megy, sokszor csa­lódik. Társadalmunkban gyakran feltűn­nek az álpróféták, kik izgatva tévútra vezetik a hiszékenyeket, úgy, hogy igazi komoly kipróbált férfiak alig ké­pesek őket megnyugtatni. Ne üljünk fel kivált a régi bukott­­ rendszerből származó titkos állhíreknek, azok terjesztőinek. Lesben állnak azok ma is, kétség­­ geskednek azok ma is, erősen dolgoz­nak, szervezkednek, orvvadászként ké­szenlétben vannak, hogy az alkalmat megragadhassák. Vigyázzunk tehát magunkra, sze­retett polgártársainkra. Mert a szere­tet szeretettel, a bizalom jóindulattal viszonoztatik; kötelességünket egész emberhez illően megtenni, reánk bí­zott munkánkat vállvetve, egyetértve hiven teljesítsük, melyek eléréséhez ezen reánk virradt újév reggelén igaz szívből jókívánságom az: Adjon a jó Teremtő, Magyarország minden igaz hűt fiának, családjának boldog uj évet. A karácsonyi misztériumokról.­ ­ irta és a Katholikus Egylet 1907 december hó 22-én tartott estélyén felolvasta: Szent-Gály Gyula. „Ellenkezést vetek közötted és az asz­­szony között; ő megrontja fejedet és te sarka után­­­­elkedel“. E szavakkal átkozza el az Úr az els­ 5 emberpár gonosz csábítóját, de egyben meg­ígéri a Megváltó elküldését. A megváltásnak ezen ígéretén s az ígéretnek Jézus születése, tanítása és halá­lával bemutatott véres áldozata által való teljesülésén épül fel a kereszténység. A Megváltó eljövetelének emlékére a karácsonyi ünnepkör van szentelve, ez a bájos, poétikus ünnep, mely gyermekkorunk legszebb, legártatlanabb örömeit juttatja eszünkbe s mely most is elénk varázsolja azt a megható képet,­ midőn a szent estén a vágyakozás lázától kipirult arcú és ra­gyogó szemű gyermeksereg szívdobogva lesi­várja, mikor repül be a Jézuska a csil­logó, tündérfényben úszó karácsonyfával. A Megváltó születésével foglalkozó ka­rácsonyi játékok, u. n. karácsonyi misztériu­mok keletkezését, azoknak fejlődési és át­alakulási folyamatát óhajtom röviden vázolni az alább következőkben. * * * Misztérium alatt általában valamely vallásos szent titkot értünk, így nevezték azonban azokat a drámai jeleneteket, előadá­sokat is, melyeknek tárgya Jézus születése, életének egyes eseményei vagy halála. Az egyház — nagyon bölcsen — min­den eszközt megragad, mely alkalmas arra, hogy a hívőkben az ájtatosságot, a vallási buzgalmat fölébressze és azt ébren tartsa, sőt fokozza. Nem bízza magára a hívőre, hogy önmagától, csupán a szent titokba való el­mélyedésből váltsa ki vallásos érzelmeit. Tudta azt nagyon jól, hogy ilyen magában való elmélyedésre csak nagyon kevés em­ber képes. Segí­tségére sietett tehát híveinek tö e c­s­k­e

Next