Függetlenség, 1908. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1908-01-01 / 1. szám

2. oldal rendbeli módon. Ezért használta föl mindjárt kezdetben az éneket, zenét, ezért használta föl a többi művészeteket, építészetet, szob­­rászatot, festészetet, ezért vonta bele magát a hivő sereget a szent­mise áldozat bemu­tatásánál való ténykedésbe azáltal, hogy annak egyes részeit a pappal fölváltva mon­dották el, amely részekben most a minisz­­tránsok helyettesítik. Az egyháznak ezen törekvése vetette meg alapját a misztériumi játékoknak is, melyeket kezdetben magukban a templomok­ban, a misébe mintegy­ beleszőve adtak elő egyházi férfiak. A roueni három király-já­téknak pl. a következő leírása maradt fönn az Officium trium Magorum-ban : Vízkereszt napján az ének után (tertia cantata) kezdő­dik­ a három király szertartás. A templom különböző részeiből előlép a három király koronával díszített sipkákban, szolgáktól kö­vetve, kik az ajándékokat hozzák. Az első király, ki középről jö, botjával a csillagra mutat s igy szól: Stella fulgore nimio ruti­­lat, a jobbról jövő második folytatja: Quae regem regum natum monstrat; balról a harmadik: Quem venturum olim profetiae signaverant. Az oltárnál mindnyájan össze­találkoznak, megcsókolják egymást s éneklik : Eanus ergo, et inquiramus eum, offerentes et numera, aurum, thus et myrrham. Erre a kántor elkezdi a „Magi veniunt“ responso­­riumot s a körmenet megindul. Mihelyt a menet a templom hajójába ért, a kereszt­oltár csillárja meggyujtatik s a mágusok éneklik: Ecce Stella in Oriente praevisa iterum praecedit nos lucida. Haec inquam Stella natum demonstrat, dequo Balaam cecinerat dicens . . . etc. Ekkor két dalma­­tikába öltözött pap az oltárhoz lép és sze­líden kérdi: Qui sunt hi, qui Stella duce nos adeuntes inaudita ferunt. A mágusok igy válaszolnak: Nos sumus, quos cernitis, reges Tharsis, et Arabum et Sabae, dona ferentes Christo . . . cet. A dalmatikába öltözött két pap a függönyt félre vonva, igy szól: Ecce puer adest, quem quaeritis. A három király térdre esik, az első aranyat, a második tömjént, a harmadik marhát ad. Ez alatt a tömeg áldozni megy s a feláldo­zott arany a dalmatikus papoknak adatik. A mágusok térdelve imádkoznak, majd mintha álomból ébrednének, egy fehérbe öl­tözött gyermek, mint angyal az antifonát énekli: Impleta sunt omnia. Erre a királyok kimennek az oldalajtón a templomból, a balfelöli ajtón az énekkarba lépnek. Mise alatt a három­­király vezeti az énekkart stb. A premontrei társházakban még most is szokásban van az, hogy a mise bevég­zése után a miséző pap palástot vesz föl s az összes segédlettel együtt sorba járja a rendtársak szobáit, melyeket megáld. A kör­menet alatt a „Hostis Herodes impie“ kez­detű antifonát énekli a kar. A három király játékot azonban már megelőzték a feltámadási játékok, melyeknek ősalakja öt változó mondatból áll, és pedig: I. Mulieres (se. 3. Mariae.): Quis re­­volvet nobis lapidem ob ostio monumenti ? II. Angelus: Quem quaeritis in sepulchre, o christicolae ? III. Mulieres: Iesem Nazarenum cruci­­fixum, o coelicolae. IV. Angelus: Non est hic, surrexit, Sicut praedixeraí. V. Angelus : Ite, nuntiate, quia surrexit. Ez ősalakból fejlődtek ki a húsvéti já­tékok, melyek hova­tovább jobban és job­ban bővültek és különböző részekre oszlottak. Ily részei voltak a siralmak: (lamentatio) Jézus siralma (Popute meus) Mária siralma, a Mária éneke, Jeremiás siralmai, a passió. E részek között leginkább a passió fejlődött ki s oly nehézségeket rótt az előadókra, hogy a Geleji Katona-féle Graduálban egy magán­­szereplő a következő verssorokat jegyezte a graduál hátlapjára: Passió mondása vajha nem lett volna, Szegény mestereknek kisebb gondjok volna, De mivel ez torok rikittó bejuta, Szegény kántorokat nem kicsiny gond fogta. Az alapos németek annyira mentek, hogy a passió előadásánál egy szereplő még a kakasszót is utánozta az orgona háta mö­gül. — Megjegyzem, hogy a protestáns Katona­féle öreg Graduál keletkezése idejében, a XVII. században a passiókat teljesen egyfor­mán adták elő úgy a katholikusok, mint a protestánsok. Ezeknek a húsvéti játékoknak, jobban mondva misedrámák utánzásából keletkeznek a­ három király játékok. Azért ebben a sor­rendben, mert a régibb időkben a húsvét mellett vízkereszt volt a legjelentősebb ün­nep és nem a karácsony. Hogy pedig a há­rom király játékok a húsvéti misedrámából keletkeztek, azt nagyon sok hasonlóság bi­zonyítja. A föntebb idézett roueni három király játékban pl. a két dalmatikás pap, kik a kis­dedet megmutatják a kereső mágusoknak, nem más, mint lemásolása a két angyalnak, kik a Jézus sírjánál megjelenő három Máriá­nak megmutatják az üres sírt. A kérdések és feleletek mindkét helyen majdnem ugyan­azok. Ezt a hasonlóságot azonban tovább is lehet vinni. A­mint a húsvéti misedrámánál a főbb jelentőségű részt kevésbbé jelentősek készítik elő, világosítják meg: úgy próbálták ezt a három király játékoknál is, a­mely kö­­rü­l fejlődött ki a tulajdonképeni karácsonyi TÁRCA. Karcolat életemből az 1848-49-iki szabadságharc alatt. Irta: Bogoss Endre. Az önvédelmi harc vége felé járt az idő. A haza végvonaglásban volt már. Az iskolák szüneteltek: „inter arma silent mu­­sae“. . . . A harcias szellem oly erős gyökeret vert a nemzet szivében, hogy még a gyer­mekek is katonásdit játszottak; hát még a deákok ?! Mi ifjoncok, a kistemplom-térre jár­tunk s ott lestük el a kiképzés alatt álló hon­­védbajtársaktól a katonatempókat. Kis mordályt szereztem én is s azzal lövöldöztünk célba a verebekre, és kard helyett bottal atakí­oztunk. Het minő idők is voltak ezek? Mikor a gyerekek a cigányvárost, a dadék egetverő óbégatása mellett, hősiesen megostromolták és diadallal bevették! Mikor a rebellis rác­nak kisentenciázott fiút az alban formaliter fölakasztották 11... Végre addig ösztönzött a vágy, hogy egy reggel 1849. évi julius havában beállí­tottam Tóth László százados s­élelmezési bi­zottmány­­elnökhöz, kinek hivatala a görög templom mellett volt, és kértem, hogy vegyen fel irodájába. A százados bátyja volt Tóth Zsigmond­­nak, kinek leányát Pauliny-Tóth Vilmos Bach­­korszakbeli megyei biztos, később hirhedt pánszláv vezér birta nőül. Tóth László, zsenge koromat látva, gyönge mosoly kíséretében leültetett és va­lamit íratott velem. Azután vállamra ütve igy szólt: — Derék fiú vagy öcsém. Szép írásod van. Ezennel kinevezlek káplárnak! Nem is képzeltem, hogy ily könnyen megy a dicsőség. Ki volt boldogabb, mint én ? Az önér­zet megdobogtatta szivemet, a­mint megtud­tam, hogy most már hát én is szolgálhatok hazámnak, ha máskép nem tehetem, legalább tollal! Víg kedvvel hozzá is fogtam a körmö­­léshez. S délutánra már csinos nyári zub­bonyt öltöttem, és sujtásos sapkát tettem a fejemre. Feledhetlen marad előttem ez a nap! Egy gyerek még, és már­is két piros stráf diszn­ó zubbonyom gallérját ! . . . A takarékpénztári impzáns palota he­lyén állott az időben az egyemeletes Maza­­necz-féle ház. Itt szállásolt el egy törzstiszt. Éhez lettem egy napon elküldve. Persze a katonai szabályokhoz távolról sem konyitottam, így történt meg velem a komikus eset. A­mint kinyitottam az ajtó szárnyát, hirtelen lekapom sapkámat, katonásan (már t. i. úgy ahogy) stellungba vágom magam, és jobb kezemet halántékomhoz illesztve, szalutálok. — Jelentem alá van ezredes úr! — mon­dom bátor hangon : — egy írásbeli jelentést hoztam Tóth László százados úrtól. Az ezredes hangosan felkacagott. Ugyan­ezt cselekedte a vele volt másik tiszt is. Arcomat lángvörösre gyullasztóba a szégyen. Hát ezekhez mi az Istennyila ütött? gondolom magamban, hogy igy kinevetnek. — Nos maga kis barátom még azt se tudja, — szólt kedélyesen az ezredes, — hogy fedetlen fővel nem szokás szalutálni ? Mentségemre hebegtem valamit, hogy FÜGGETLENSÉG NAPI HÍREK. — Lapunk t. előfizetőinek, ol­vasóinknak, hirdetőinknek és mun­katársainknak : boldog új évet kí­vánunk. A „Függetlenség“ szerkesztősége. Népies előadások. Lapunk több szá­mában megemlékeztünk már arról, hogy a kecskeméti joghallgatók elhatározták, misze­rint a környék községeiben a társadalomban szőnyegen forgó szociális kérdésekről isme­retterjesztő, népies előadásokat tartanak. — Gulner Gyula főispán, kinek támogatását kérték a jogászok, mindenben helyeselte a tervet, s megígérte, hogy tőle lehetőleg elő­mozdítja hazafias törekvésnek a sikerei, így azután lehetségessé vált, hogy az előadások már a jövő héten kezdetüket vegyék. Első alkalommal Tóth István, a Jogászegyesület elnöke fog értekezni a gazdasági munkás ügyekről és a cseléd kérdésről. A község, hol az első előadás megtartatik, még nincs meghatározva. — Tea délután. Ma 1901. jan. 1-én szerdán tartja a Korcsolyázó Egyesület má­sodik tea-délutánját. A jó hírnévnek örvendő korcsolya-jour iránt általános az érdeklődés, s minden jel oda mutat, hogy az új év első délutánját kellemes szórakozás közt töltik el a megjelentek. Az egyesület ezúton is szívesen lát minden érdeklődőt. A jour a Beretvás szálló éttermében lesz, kezdete d. u. 5 órakor, belépő díj 40 fillér. — A telefonozás új módja. Sok szó esett már arról, hogy a telefon-kagylók ve­szedelmes terjesztői a ragályos betegségek­nek. Különösen a nyilvános távbeszélőállo­­mások, kávéházak, irodák, szerkesztőségek, szóval a nagyobb forgalmú telefonok mikro- I. szám misztérium, a­mely mindjobban emelkedett jelentőségében, a Vizkereszt ünnepének ro­vására. A karácsonyi ünnepkörben pl. a Rac­hel siralma (Ordo Rachelis dec. 28.), nem más, mint a Mária siralmaknak utánzása. (Folyt. köv.)

Next