Függetlenség, 1908. január (21. évfolyam, 1-25. szám)
1908-01-01 / 1. szám
3. oldal phionjai, azáltal, hogy ellenőrizhetetlenül mindenki igénybe veheti azokat, igen könnyen válhatnak terjesztőivé ragályos betegségeknek — nem is szólva arról, hogy a nem tisztogatott telefon-kagyló sokszor bizony különben is undorító. Ezen a bajon igen egyszerűen segíthetünk. A m. kir. kereskedelmi múzeuma newyorki levelezője, Zerkowits Emil, ki néhány hétre hazajött Magyarországba, hozta a telefonozásnak új módját, mely megszünteti a ragályos veszedelmet. Ugyanis, a telefonozásnál a felvevő kagylót (mikrophont) nem szájunkhoz szorítjuk, hanem mellényünkre, a mell tájékán és egyszerűen a levegőbe beszélünk. A hang rezgését a mikrophon így is, sőt még jobban felveszi és továbbitja — nincs szükség tehát arra, hogy a bacillusoktól telt felvevőkagylót szájunhoz illesszük és igy a ragályozás legnagyobb veszedelmének tegyük ki magunkat. A telefonozásnak ez a módja leginkább az oly szerkezetű telephonoknál gyakorolható, amelyek nem a falra akasztatnak, hanem kézbe vehető asztali készülékek és így a felvevőkagylók könnyen a mellhez szoríthatók. Mindenesetre nagy előny ez az érdekes újítás, mely érdemes arra, hogy a legszélesebb körben gyakorolják a telefonozók. A Kecskeméti Tisztviselők Egyesülete alig 8 hónapos fennállása óta már többször adta tanúbizonyságát annak, hogy társadalmunk számottevő tényezőjévé van hivatva kifejlődni. Legújabban megalakult az egyesület zenekara, mely oly egyesületi tagokból van összeállítva, kik egytől-egyig elismert kitűnő zenészek. Az egyesületi zenekar vezetését Szent-Gály Gyula igazgató vállalta el, ami már magában a legszebb sikert biztosítja. A zenekar f. hó 18-án este az egyesület helyiségében belépti díj nélkül tartandó házi hangverseny keretében fog bemutatkozni, melynek műsorát később közölni fogjuk. Ezen kellemesen szórakoztató estélyre előre is felhívjuk a tisztviselők figyelmét. — Farsangi bál. A Kecskeméti Iparos Ifjúság Önképző Egyesülete 1908. évi január hó 12-én az „Iparos Otthon“ dísztermében pártoló tagjai tiszteletére zártkörű farsangi bált rendez, melyre a szükséges előkészületek nagyban folynak. A rendezőség mindent megtesz a siker érdekében. A nagy- érdemű közönség becses pártfogását kéri a rendezőség. — Hymen. Kedves családi ünnepélye volt Szendrey Gerzson volt országgyűlési képviselő helybeli ügyvédnek. Bájos és műveit leányát Adriennét, jegyezte el Tolnay István budapesti droguista. Az eljegyzés vidám családi körben folyt le. — Őszintén gratulálunk. — A postások egyenruhája. A posta-és távirótisztek mozgalmat indítottak meg, hogy ezentúl ne csak a hivatalban, hanem az utcán is hordhassák az egyenruhát. Ezt azért kívánják, hogy az anyagi tehertől szabaduljanak. Most ugyanis a kétféle öltözködés kötelezettsége hárul "rájuk, holott más szolgálatban az egyenruhás tisztviselők akár egész életükben sem tudnak polgári szabó számláról, a mi mai viszonyok között valóságos áldás. A postatisztek most minden követ megmozgatnak, hogy eme kívánságuk teljesüljön. — Eljegyzés: Király István szőlőbirtokos, eljegyezte özv. Kellő Istvánná nevelt kedves leányát Juliskát. — Kedvezmény a trafikosoknak. Wekerle Sándor miniszterelnök, mint pénzügyminiszter a bélyegárusoknak a bélyegjegyek és bélyeges kincstári váltóűrlapok elárusításáért járó 1 és félszázalékos jutalékot újév napjától kezdve két százalékra emelte fel s már 1908. jan. 1-től teljesített megrendeléseknél ezt a magasabb eladási jutalékot veszik számításba. — Eljegyzés: Héjjas Mihály kecskeméti pinceszövetkezeti igazgató és neje Battlay Teréz, kedves, szép leányát Szerénát, eljegyezte dr. Hajnóczi József kir. tanácsos, Szepesmegye kir. tanfelügyelője és neje Marcsek Eugénia fia, dr. Hajnóczi Iván késmárki kereskedelmi iskolai tanár. — A császárné kalapjai. Legendák keringenek a német császár boldog családi életéről. A császár nem csak jó apa, hanem gyöngéd férj is, aki az uralkodás nagy gondjai mellett ráér még arra is, hogy a feleségének kalapot vásároljon. Erre a figyelmességére londoni látogatása szolgáltatott alkalmat. A császárné ugyanis megkérte koronás férjét, hogy vegyen neki londoni kalapokat. A császár készséggel vállalta magára ezt a nem éppen könnyű feladatot, amelyre még a polgári férjek sem vállalkoznak szívesen. Amint az angolországi látogatás politikai és diplomáciai dolgai elintéződtek és a nagyszerű ünnepségek lezajlottak, a császár, ahelyett, hogy fáradtan pihenni tért volna, uralkodóból egyszeriben átvedlett férjjé és ment kalapot vásárolni. A Deverstreeten, a világhírű Paquin-féle divatárukereskedésbe tért be, ahol nagy meglepetéssel tapasztalták, hogy milyen kritikus, de egyúttal milyen jóízlésű vevő. Kiderült hamarosan, hogy ért a női kalaphoz, ezt pedig kevés ember mondhatja el magáról. A császár egy egész garmadára való mindenféle formát vizsgált és bírált meg alaposan és csak azután vásárolt. Hosszas válogatás után több nagyformájú kalapot vásárolt, ami szintén a szakértelmét bizonyítja, mert most a nagy női kalap divatos. A legtöbb kalapon sok a disz, különösen a strucc-toll, ezt a diszt tudniillik, nagyon kedveli Auguszta császárné, míg a sas-tollal ékesített egyszerűbb kalapot nem igen szereti. Mi sem természetesebb, hogy a vásárolt kalapok ára valóságos kis vagyon. Különösen szép köztük egy biborszin szaténból készített kalap, dús strucctolldíszszel, továbbá egy szintén óriás méretű fekete tollas kalap, amely aranyzsinórral van beszegve és aranyszínű szaténnal fölcicomázva. Egy másik kalapon nem kevesebb, mint nyolc darab tekintélyes nagyságú, remek strucctoll díszeleg. A legtöbb forma különben szaténból készült. Közülök talán a legszebb egy hófehér, széles, ivett karimájú fehér kalap, amely strucctollon kívül még szkunksz-prémmel is föl van díszítve. A császárné számára vett kalapokat gondosan becsomagolták és a német követségre vitték, amely a drága szállítmányt útnak indította Berlin felé. Angol hölgyek, akik szakértők, azt mondják, hogy a császárné nagyon meglehet elégedve azzal a kalapgyűjteménynyel, amit a császár vásárolt neki. — Gyilkosság Abonyban. Vasárnap délután Abony határában egy borzalmas gyilkosság történt, mely rémes világot vet a köznép erkölcsi érzületére. Ifjú Borsós János gazda tanyájára menet meglátta, hogy Szávák József vincellér egy szamarat ütlegel. Borsós kérte, hogy ne bántsa az állatot, mire Szávák bottal támadt Borsósra, de ez kiütötte kezéből a botot. Majd tovább ment és szomszédjával kezdett beszélgetni, miközbe észrevette, hogy Szávák puskával közeledik. Borsós elvette tőle a puskát, a patront kiszedte s a puskát visszaadta. De ez újra megtöltötte a fegyvert s ráfogta Borsósra, aki az oda érkezett Kovács János mögé bujt, de miután Szávák azzal fenyegette, hogy őt is agyonlövi, elugrott. Erre Szávák hasba lőtte Borsóst és elfutott. A szerencsétlen ember életveszélyes sérüléseket szenvedett. — Az uj bérlő. Ma, az újév első napjáról veszi át Kolossa Viktor, a Beretleiz én azt még nem tudom, mert csak 3 nap óta állok a haza szolgálatában. Mindemellett csakhamar visszanyertem büszkeségemet, amint az egy katonának dukált . . . De a dicsőség napjai megvoltak számlálva. Már akkor kezdtek kedvezőtlen hírek szárnyalni. Pláne, kire futamodott, hogy Örkényről egy csapat kozák éjjel a városban járt. Nosza, menekült mindenki, (ahogy tudott) akinek érdekében állott! Századosom is kijelenté, hogy sietve távoznia kell a városból. És resignált Sziráky nevű főhadnagynak, ki ugyanazon házban hivataloskodva, a ruházati bizottmány elnöki tisztét viselte. De egyúttal kinevezett őrmesternek, Tóth László századossal a szabadságban lezajlása után Budapesten többször találkoztam, mint jogász. Nagyon törődött ember volt már akkor. De hogy aztán hová lett? arról nincs tudomásom . . . Szirácy főhadnagygyal kevés idő múlva mi is útra keltünk és együtt menekültünk. Csongrádra érve, mely csak úgy hemzsegett a honvédektől, a kávéházban több honvédtisztet találtam, köztük Szűcs Imre mérnököt is, ki — mint köztudomású — később városi főkapitány és országgyűlési képviselő volt, de java férfikorában elhunyt Minden tiszt arcán mély bánat és elkeseredés tükröződött, mely oly rosszul állt a fényes egyenruhához. Nem csoda, hisz a haza sorsa már nagy veszélyben forgott. Osztrák és orosz hadoszlopok nyomultak elő minden irányban. Mi a főhadnagygyal Békés Gyulára jutottunk, s a báró Wenkheim-féle kastélyban kellett jelentkeznünk. Oda érve, több honvédzászlóaljat láttunk a kastély tágas udvarán felállítva. Isten tudja, hogyan és miért, de oly különös sejtelem szállta meg lelkemet! Úgy rémlett előttem, mintha a pompás kastély szöglettornyára kitűzött nemzeti zászlók lengő gyászfátyolként integettek volna felém. Szinte megborzadtam! Jelentkezésünk alkalmával Gergely alezredes fölszólított, hogy ha kedvem van, azonnal kinevez hadnagynak valamelyik lent álló honvédzászlóaljhoz, mely éppen útnak volt indítandó Erdély felé. Én Sziráky főhadnagy egy intésére gondolkozási időt kértem. Künn aztán a főhadnagy barátságosan figyelmeztetett, hogy az ajánlatot el ne fogadjam, hisz gyerek vagyok én még ahoz, hogy fegyverrel szolgáljak, a nagy fáradalmat ki se bírnám, de meg most már a legválságosabb helyzet közeledik. Lázas gyorsasággal vonultak el lelki szemeim előtt azon idők, midőn Schlick hadseregét rongyos zászlókkal, vihartól, csatáktól megtépett ruhákban láttam a városba benyomulni, midőn Kovács kapitány egy csapat ellenséges vértes lovassal, dermesztő téli hidegben a kistemplomtéren táborozott, égő hasábfák mellett melengetve fagyos ruháikat miket sohase vetettek le. S kész lettem elhatározásommal. Jelentkeztem az alezredesnél, s------megköszönve a fölajánlott kitüntetést, bocsánatkérés mellett kijelentem, hogy sajnálatomra nem fogadhatom el. A biobrirek egymást érték. Pár napot időztünk még B.Gyulán. — Ekkor főhadnagyom polgári ruhát készíttetett számunkra, melybe mindketten gyorsan fel-öltöztünk. Én bámulva, kérdőleg néztem a főhad- s nagyra. — Hagyja el kedves öcsém! — mondá ! komoran. Maga ne kérdezzen semmit .... ! Csak bizza rám magát. (Folyt. kör.) FÜGGETLENSÉG 1. szám