Függetlenség, 1908. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1908-01-18 / 14. szám

Kecskemét, 1908. január 18._____________________________Szombat________ IXI. évfolyam, 14. szám. ELŐFIZETÉSI ÁR. B 0 m Szerkesztőség és Melyben házhoz hordva: ammJRj n VEBMM ElYfi8S8l 8SS HE .gsggffK Rjjpgm kiadóhivatal: Negyedévre. . . 2 kor. B SS KgWt fiF"®8 ' §T ' jsf ■P®1' gSt B a|^|f§ iff" Egpg „Függetlenség“ könyv-Pérévre .... 4 kor. B g£ Wä a| B B gaL« |||||Jg| ' Pf §|f ” nyomdája i. t. Főiskola-Egyes szára . . 2 fill. pMs B Hg H mb«« B gsge HpBB B fi 111»« BiPgpp* |pjg§ fp gggi lér 119. szára, hova a lap Vteár-és ünnepnapi szám fi |g lg || B ng ff fi fi gl |%ill §§ szellemi részét illető köz-4 fillér. B IlLajfjP mjg, fillaWBj- fi tgjj£ lemények is küldendők. Wdékre postán küldve: POLITIKAI NAPILAP Telefon : Negyedévre . . 3.80 fill. PBévre . . . 7.60 fin. f kecskeméti függetlenségi és 48-as párt tulajdona és hivatalos közlönye. 145 szám. Főszerkesztő. Kiadja: " Felelős szerkesztő: szappanos István. a t,Foggetlensi|M Bfondavállalat. | tömöri jenő. Kereskedői szellem. Teljes világéletünkben táblabiró nemzet voltunk. Szónokolni a zöld és fehér asztalnál egyaránt kevés náció tud úgy, mint mi. Urak voltunk mindig. És fájdalom, többet adtunk a kutyabőrre, mint a magunk bőrére. Annyi nemes família nincs a föld kerekén, mint nálunk. Nemességet osztottak az Anjouk, a Habsburgok, a Rákóciak, Bethlenek, Bocskayak, az erdélyi fejedelmek. És az armálison foltot nem tűr a család. Azaz distingváltunk. A túlterhelt birtokot, a fején fölül érő adósághalmazt nem tartja foltnak, s letört famíliák címeres vizitkártyájú sarjadékai lehetnek dijnokok, kishivatalnokok, legjobb esetben szolgabirák. Még ez sem ejt foltot a kutyabőrön, bár némileg restellik a dolgot. De már iparos, vagy kereskedő, az nem lehet! . . . Egy alsó és felsőártándi Arthándy Árpád csak nem lehet kereskedő! S mit szólna ahoz a világ, ha fenyvesházi Fenyvesházy Balambér specerájos üzletet nyitna . . . Nem, ez képtelenség, ez égbekiáltó !: vétek a család ellen, ez valóságos hazajs árulás! . . . Magyarországon még mindig nincs meg az a gyakorlati szellem, amely egyedül van hivatva az ország anyagi jj helyzetén javítani és virágzó közgazda-sági életet teremteni. — Akadémikus, elméleti a mi műveltségünk. Csak azt tekintjük igazán művelt embernek, aki humanista tantárgyakkal tömte meg a fejét, aki gimnáziumot és egyetemet végzett, sikerrel tette le vizsgálatait s ráaddásul megszerezte a doktori címet is. A szülők gyermekeiket ügyvédnek, orvosnak, bírónak, tanítónak szánják és csak ritkán adják gyakorlati pályára ke- reskedőnek, vagy iparosnak. Állítottunk ugyan fel reál, gazdasági és kereskedelmi iskolákat is, technikumot, politechnikumot. De ez mind kevés. Minél több gazdasági és kereskedelmi akadémiát kellene létesítenünk. Legelhanyagoltabb a kereskedelmi kiképzésünk. Annak a kereskedőnek nem elég csak a könyviteltant ,és esetleg néhány nyelvet tudni, mert ez még nem képesít arra, hogy nagy vállalatokba bocsátkozzék. Annak a kereskedőnek ismernie kell a kereskedelmi törvényeket, a váltójogot, az állampolgári és népjogokat, a földrajzi és az áru ismét, a nyersanyagokat és a különböző gyártmányokat, azok előállítását, beszerzési forrását, árát, szállítási módját és körülményeit, ismernie kell a természettudományt és a technikát. Szükséges, hogy európai látóköre legyen, azonfelül szükséges, hogy ne csak szakférfiú és gyakorlati ember legyen, hanem erős és szilárd jellem, erkölcsös és öntudatos férfiúnak is kell lennie. Elengedhetetlenül szükséges, hogy széles látókörrel bírjon a vilák gazdasági helyzetéről, a várható gazdasági alakulásokról és azoknak célszerű kihasználásáról. Ha másként nem, ösztöndíjakkal kellene arról gondoskodni, hogy a kereskedelmi pályára készülő akadémiai hallgatók a világ minden táján, a legfőbb kereskedelmi helyeken személyes tapasztalatokat szerezhessenek, hogy azokat későbbi kereskedői működésükben érvényesíthessék. Szóval az kellene, hogy kinyíljék a szemünk s tennénk már sutba a tradíciókat a kutyabőrrel együtt. Ma már nem buzogánynyal döngetünk tar koponyákat, nem fokossal csiklandjuk a labanc hónalját, hanem tett ig! lg! __ r .. . IHI LInJ H U |7| IT- es nyomtatványokat, úgymint báli, TI „FUGGETLENSEG“ nyomda és ^ iskolatér 119. P OH B UI I £L I— f_ «^^ellenrzési és lakodalmi meghívókat r“l hírlapvállalatnál rendeljünk. | ^1 Telefon: 145. H jlj Jaj_______________________________________________________________________________________________________________|__ A vesztett fogadás. Irta: Váry István. II. Mert bizony Laci nem szerette a komoly jeleneteket. Másnap is, egy vig, borozó kompániában elnökölt Laci. A jókedvű társaság tagjai addigaddig ittak, mig majdnem mindegyik tagja berúgott. Ily borközi állapotban kerültek megvitatás alá az egyes társaságbeli tagok szívügyei is. Persze, szó szót követett, s Ladányi Laci , kilátásai is felszínre kerültek. Lacinak valósággal feloldódott a nyelve, mikor erről kezdett beszélni, bár eddig sem v Volt valami hallgatag. Kipirult arccal, bortól , csillogó szemmel szavalta, hogy Mátray Irén vagy az övé lesz, vagy senkié. Ezt megint valószínűleg csak a bor hatása alatt mondta Laci borközi meggyőződésből. — Nem lesz biz’ az a tied, — veti oda Tardos Karcsi. Épen csak ez kellett Lacinak. Fel is zúdult rögtön. — Nem-e ? Bizony az enyém lesz az. Az életem teszem rá! — Hidd el Laci, — hangzott újra Tardos Karcsi szava, — én nem mernék rátenni egy üveg bort se. — Én meg rátenném az egész harkányi fürdőt. Mert az a házasság oly bizonyos, mint hogy ebben az üvegben nincs bor. (Persze, rendelni kellett bele.) Erre már megszólalt a kompánia esze, Detky Pista is, és egy valóban megfontolandó tervet vetett fel kissé borízű hangon a következőképen : — Tisztelt ivó-társaság! Mivel a jogbölcsészet elvei szerint is az élet küzdelem a létért, de még mivel nem tudhatjuk, hova juttat a jövő, (az asztal alá, veti közbe valaki kajcagva), tehát először, mivel gondoskodunk kell a jövőről is, de még másodszor, mivel egy üveg bor és egy egész vendéglővel és kávé- házzal fölszerelt fürdőtelep közt tizedesig meghatározott pontossággal tíz üveg pezsgő a mértani középarányos, — indítványozom, hogy Ladányi Laci és Tardos Karcsi barátaink arra a házasságra se ne egy üveg bort, (mert mi az egymagamnak is), se ne egy egész Harkány- fürdőt tegyenek fel, (mert ez meg már sok lesz a jóból, s a fürdő véletlenül nem a miénk), hanem tiz üveg pezsgőbe fogadjanak, mit mához két évre köteles a vesztett fél fizetni. Ha a házzasság létrejön, akkor Karcsi, ha nem jön létre, akkor Laci fizet. — Helyes ! Éljen ! Hangzott fel minden oldalról, Ladányi Laci és Tardos Karcsi pedig felhevülve a bortól és társaságtól, kezet adtak egymásnak, így kötött fogadást Laci a saját házasságára. Arról azonban nem szól a krónika, hogy mit szólt mindehez Mátray Irén ? Valószínű, hogy kissé különösnek találta a fogadást, de az is bizonyos, hogy százszor és százszor megcsókolta képzeletben az ő Laciját, dr. Ladányi László urat, az ő leendő férjét. Macsákné pedig önérzetesen újságolta el a nevezetes fogadást fűnek-fának: — Nem megmondtam ? Ugye, hogy megmondtam ! HL Hogy azonban nem úgy lett tovább a világ folyása, amint Irénke szerette volna, arról még Macsákné sem tehet. Mert két év elég nagy idő, de két nap, az bizony nem sok. Már pedig alig telt el két nap, Laci barátunk már újra összehívta az egész borozó kompániát, mely előtt azt a már Macsákné által is megénekelt fogadást kötötte. Mondották is a többiek, hogy Lacinak nagyon is nagy mulató kedve lehet. Persze, arra a fogadásra nem gondolt senki. Egyszóval, a társaság megint összegyűlt a fürdő vendéglőjében a nagy ivásra: fizet a Laci. A szomjas fiatal urak már el is helyezkedtek egy nagyobb asztalnál. Szinte áhitatos tekintettel várják, hogy Laci ihletett ajakkal bort rendeljen s szépen sorakozó palackokkal rakja tele az asztalt. · A pincér már ott is hajlong Laci előtt: — Tessék parancsolni. — Laci hanyag előkelőséggel vágja oda: 0 — Gyuri! Pezsgőt!