Függetlenség, 1908. március (21. évfolyam, 51-75. szám)

1908-03-01 / 51. szám

Választások napján. Szép és felemelő látni a vetélke­dést, midőn egyik polgár a másikat fölül akarja múlni abban, hogy minél jobban, minél önzetlenebbül és minél hathatósabban szolgálja a közjót. Ilyen komoly köztársasági erkölcsök ütötték föl fejüket városunkban is és a nagyra hivatottak összeálltak, tömörültek és kibontották a fényes lobogót, hogy a municipium megroppant ügyeit virányos mezőkre vezessék, hogy a bugaci szel­lemtől áthatott bizottsági közgyűlést meg­tisztítsák, felüditsék s ereibe friss vért hozzanak. Sajnosán látjuk a polgárság szétta­golódását, mert az ellentétek kiélesedése kétségtelenül a közügynek nem javára, hanem hátrányára fog válni, mert az ellentétek a választásokkal nem szűnnek meg, hanem bizonyos keserűség hátra­marad a nyugvó táborokban is és félünk, hogy az osztályok, foglalkozások és val­lások szerint széttagozódott testületben nem lesz meg a kívánatos harmónia és egymás törekvéseit gyanús szemmel fog­ják nézni az egyes érdekcsoportok által beválasztott képviselők, Nem lehet állítani és nem lehet kisajátítani maga részére senkinek azt a jogot, hogy egyik polgár jobban tudja munkálni a közjót, mint a másik, hogy egyik társadalmi osztály hivatottabb a | másik. Mindenkinek, aki közszereplésre vál­lalkozik és akit erre a polgárság bizalma érdemesnek tart, az a legfőbb köteles­sége, hogy a közjót a maga egyénisé­géhez mérten lehető legjobban munkálja. í A polgárság feladata, hogy kivá­lassza tagjai sorából azokat, akiket köz- megbizatnsra méltónak Ítél és mivel nálunk a politikai pártok képviselik a polgárságot, bizonyos egységbe kapcsoló faktorokat, joggal vindikálhatják a pár- toh maguknak azt a jogot, hogy ők adjanak irányt és útmutatást a polgár­ságnak, hogy kibe helyezzék bizalmukat; és igy bár a jelölést a pártok végzik, még sem állíthatni, hogy a jelöltek ki­választásánál tisztán csak a politikai pártszempont döntött volna, mert a füg­getlenségi párt jelöltjei közt sok érdemes polgárt találunk, akik nem az ő párt­állásuk, hanem az ő polgári kiváltságuk utján jutottak a jelöltek lisztájára. Egyébként a választásnál a politi­kai szempont nem mellőzhető, mert a törvényhatósági önkormányzat arra is kiterjed, hogy sok esetben fontos poli­tikai kérdésben foglaljon állást. S éppen a közelmúlt eseményei is azt igazolják, hogy mennyire nem közömbös a törvény- hatósági bizottsági közgyűlés pártállása. Tchár a politikai párthoz való tar­tozás, ha nem is az egyedüli szempont, de kétségtelenül fontos szempont. A függetlenségi párt jelöltjei nagy­részben azokból kerültek ki, akik már eddig is tagjai voltak a közgyűlésnek és igy biztosítva látjuk, hogy a törvény- hatósági közgyűlésben megmarad az állandóság, egyöntetűség és folyto­nosság. Érdemeseknek tartottuk arra, hogy újra jelöljük, mert kipróbált hű sáfárai voltak a közvagyonnak és érdemesnek bizonyultak a polgárság bizalmára. Sok kicsinylést hallunk ugyan a törvényhatósági közgyűlés eddigi műkö­déséről. Mi nem tartjuk jogosultnak az elhangzó vádakat. Ha a város fejlődése nem is haladd oly rohamlépésben, amint ezt őszintén látni szeretnénk, ennek nem a örvényhatósági bizottsági bizottsági közgyűlés az oka ! hanem anyagi erőink fogyatékossága és a haladás eszközeinek hiánya és ezeket a nehézségeket, ame­A pusztai gardedám. * Irta: Zöldi Márton. — Nézetein szerint — mondotta a szé- leshátu, szögletesarcu, vezérkari őrnagy — a szenvedélyek, bűnök, erények végig kisérik az emberiséget fejlődésének minden fokán. Ter­mészetes, hogy a formákat, a melyben jelent­keznek, a külső körülmények szerini változtat­ják. Meg vagyok győződne, hogy ma, ebben a szürkének, materiálisnak, önzőnek és nem tu- "dom, minek hiresztelt korszakban épp annyi lovagias karakter van, mint a trubadúrok ide­jében. Az is igaz, hogy a mai kor lovagja nem mehet ideálja kedvéért Szentföldre szaracénok- kal hadakozni, miután az a tartomány pacifi- kálva van. Az emberek lovagiassága ennélfogva más formákat kénytelen keresni . . . — Lehet — mondotta Szalayné, a szép özvegy asszony, kinek szalonjában gyakran ta- ; lálkozott a kis, meghitt társaság, elhunyt férjé- ! nek egykori barátai — én az életben a — je­lenlevők természetesen kivételek — csak egy lovagias emberrel találkoztam. De ez az egy ember a legszigorúbb mérlegelés szerint volt lovagias. Ez az érzés úgy született vele, mint az orra, bajusza vagy ha jobban tetszik, az * Mutatványul szerzőnek a „A pápai gróf“ és egyébb történetek című könyvéből. egész feje. Nem volt rendkívüli fej, közönséges alföldi parasztarc, a tekintete hi. eg, nyugodt, fitymáló. A foglalkozás sem tartozott a honet­tek közé. Azt hiszem, hivatásos lótolvaj volt, vagy falán még rosszabb . . . — Ah, romantikus szélcsapást érzek — mondotta a kúriai biró, ezzel a zsánerrel, mint egykori szolgabiró gyakran találkoztam. Nem érdektelen . . . — En, mint libapásztor találkoztam vele — folytatta Szalayné — hisz önök tudják, hogy az én bölcsőm kis mosóteknő volt, hogy sze­gény parasztviskóban születtem. Bátyám, ki is­pán lett az uraságnál, tizenkét éves koromban vett magához, neveltetett is, húsz éves korom- j ban az uraság felesége lettem. Ezt önök tud­ják, de azt nem, hogy három esztendeig liba­pásztor voltam. Ne tessék Dafnisz és Klóéra gondolni. Az én pásztori faglalkozásomból hi­ányzott minden mitológiai vonatkozás. Rendes, hasznos reális foglalkozás volt. Mindennap kora reggel harminchat libát kellett a Tiszapartra kihajtanom s esti harangszóra vissza. A csapat élén a gunár és az anyalud haladt. Minden figyelmet és gondot a két családfőre kellett fordítani. Ha ezeket egy fűzfához kötöttem, akkor a kis zöld libák egy helyen maradtak és én nyngodtan heverészhettem a friss parti fű­ben. Ami a gúnárunkat illeti, igazi díszpéldány volt, merész, vállalkozó, főleg pedig kóborló hajlamú. Anyám minden hajnalban lelkemre kötötte; ,,ugy vigyázz rá, mind a két szemed világára“. Egy nyári este valamivel korábban oldottam el a vén fűzfáról. A gunár gágogva, nyugtalankodva tipegett a tisza felé. Nem men­tem utána. Egyszerre csak látom, hogy felemeli nyakát és megrebbenti a szárnyát. A másik pillanatban már ott repült a Tisza fölött s ijedve, megdermedve láttam, hogy szál alá a túlsó parton és mint siet, szaladva, repülve a nádas felé. Nagyobb katasztrófa akkor nem szakad­hatott reám. Tudtam, hogy a gunár, anyám gazdaságának büszkesége. Anélkül nem mehe­tek haza. Nem annyira a veréstől féltem, mint szegény anyám kétségbeesésétől. Szerencsémre nem vesztettem el a feje­met. Rábíztam az anyalibát és a kis libákat egyik pajtásnőmre. Megkértem, hogy terelje őket haza, én pedig mentem a gunár után. Nsgy kerülőt kellett tennem, hogy a tiszaludon a túlsó partra kerüljek. Mindegy .. . elhatároztam, hogy rogyásig, halálig üldözni fogom a szökevény gúnárt. Nem nyugszom, mig el nem érem . . . Mire a túlsó parton, a nádas közelébe érteni, már este volt. Csillagtalan nyári est. Komor csend vett körül mindennünen. Csak a sáslevelek rejtélyes, ideges susogása hallat­szott . . . Bementeni a nádasba, a melyben már voltam azelőtt is bibictojást szedni . . . Óvatosan lépkedtem ebben a rejtélyes, ingo­ványos világban . . . Hallottam, hogy tele van veszedelmekkel ... A vizí szárnyasok mind­D ELŐFIZETÉSI AR: ® W Szerkesztőségés Helyben házhoz hordva: mtMU Hi 1 AH A kiadóhivatal: Negyedévre. .. 2 kor. gf |§ fi JfT| fiT § g !T^ Ä B BT™ R IfiS -Függetlenség“ Könyv­Félévre .... 4 kor. §L 1 11 i ILä i 1 Ess* fMUfl lg nyomdája V. t, Lakatos­Egyes szám . . 2 fill. ipa Éj Éj fi gp 11 BB lg gj |P® M jgp3 fi [Ili utca 110. szám; Szerkesz­Vasár- és ünnepnapi szám fi H fi fi 11 Kl fl H fi fi H fi W103 W H P fi tőség piactér> llova a lap 4 {j])ér. Ili fi jLjH. ||LqKgg fi w»» SK*.™»» szellemi részét illető köz­“ 1EÜB3 bMIBwI ® IjB mmm lemények is küldendők. Vidékre postán küldve: POLITIKAI NAPILAP Telefon : Negyedévre . . 3-80 fill. Félévre . . . 760 fin. /\ kecskeméti függetlenségi és 48-as párt tulajdona és hivatalos közlönye. 157. szám. Főszerkesztő: ! Kiadía: ' Felelős szerkesztő: szappanos istvAn. f a „Föogét!BRség“ nyomdavállalat. tömöri jenó. Kecskemét, HOB, március 1. ___________________ Vasárnap ______________XXL évfolyam, 51. szám. H A Barna Sándor^ S“ tömegbútor r jjPjjl = helyszűke miatt — minden elfogadható^ árban eüadó. ==■

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék