Függetlenség, 1908. április (21. évfolyam, 76-99. szám)

1908-04-02 / 77. szám

Kecskemét, 1908. április 2.____________________________Csütörtök_________________________XXL évfolyam, 77. szám. ELŐFIZETÉSI ÁR: || g Szerkesztőség és Helyben EBI wmmwm gra­n HBH kiadóhivatal Negyedévre . . . 2 kor. 111TM"TM" [If 1» jKj BI KgTM* |||m. fill gaS» KgrTM*" Bgjig „Függetlenség“ könyv-Félévre .... 4 kor. Bi IH 118 |fj |||L, lg H EgraJjlj E| nyomdája V. t, Lakatos-Egyes szám . . 2 fitt. MBEM lg ||| jpj hm P| pipflH Kg lg Ipaa g|S|g| gpiH gg utca 110. szám. Szerkesz-Vasár- és ünnepnapi szám H |n 11 Hl |8 gl |§§ §§ B jwj m g| V01 H H S TH tőség piactér, hova a lap 4 fillér. B| i|L^ felLg^lll jgkjdEa iMamm ill ! ^■BHiSfläB IH ma HhMI szellemi részét illető köz-TM wl Hl mmem BBMiH m «■ lemények is küldendők. Vidékre postán küldve : DOii-m­ixAiMADiiAn Negyedévre . . 3­80 fill.­OLITIKAI NAPILAP Telefon: Félévre . . . 760 fin. f­ kecskeméti függetlenségi és 48-as párt tulajdona és hivatalos közlönye. 157. szám. Főszerkesztő:­­ Kiadja: Felelős szerkesztő: szappanos István. a „Függetlenség" nyomdavállalat. tömöri Jenő: A bank-császár. Ez a név bizonyára megilleti Roc­­hette-t, a nagy gründolót, akinek a ne­vével ma tele van a világ. Talán lehetne mondani a bank-Napóleonnak is ezt a nagy kortársunkat, aki ma kétségtelenül a legszenzációsabb embere Európának é­s a nagy Napóleonnak nem kellene szégyenkeznie a honfitársával való pár­­huzamosítás miatt. Az, hogy Napóleon a csatatér orosz­lánja volt, emez pedig a comptoiré, ez utóbbinak nem válik kisebbségére. Ma az emberiség igazi nagy harcai a bank­ban dőlnek el, ahol a világkormányzó hatalom lakik: a pénz. S hogy a Roc­­h­ette bankjában nem lakott benne a pénzisten, mégis az aranyborjú táncát járta előtte fél Franciaország, az mutatja az ő bámulatos zsenialitását. Le a ka­lappal az előtt az ember előtt: az a borbélylegény, aki kétszázmilló frank erejéig be tudja csapni a világot, szé­dítő talentum. Ilyen messzirül nézve mégis csak nagyon impozáns ennek a nincsetlen embernek a hadjárata azok ellen, akik­nek „van“. Igen, csakugyan a napóleoni hadjáratokra emlékeztet, amikor a koldus­francia végigsarcolta egész Európát. Hogy Napóleon nagy hős volt, Rochette pedig nagy kalóz ? Hát hiszen a fölfo­gások különbözők. Napóleon miatt el­vesztette az életét egy pár millió ember s kimondhatatlan nyomor és szenvedés szakadt rá egész Európára, mig a győző megtette magát cézárnak s fejedelmi koronákat osztogatott még a sógorainak is Rochette, nos, ő is bizonyosan katasz­trófába kerget egy pár száz családot — de öreg szüleinek építtetett kényelmes, szép villát s az ő Jozefinjét megtette Flóra királynőnek. S hogy a párhuzam teljes legyen a két nagy kalandor között — akik vál­tozott viszonyok között kétségtelenül el tudták volna egymás szerepét játszani s akkor a história Rochette „történelmi missziójáról“ beszélne — a bank-csá­szár csakúgy elérkezett a maga Water­loojához, mint a csaták oroszlánja. Most már a Szent­ Ilona következik, csakhogy itt már különbség lesz köztük, Rochette nem senyved el a maga Szent Ilonáján, hanem kitör a koporsóból és eget kér. Azaz gründolni fog újra, mert mindig lesznek a világon okos emberek, gaz szenátorok és horrpt miniszterek. Mi pedig itt a Mi Ázsiánkban iga­zán megnyugodhatunk, mikor elpattan egy-egy ilyen óriási bugyborékja a fran­cia posványnak, a­milyen volt a Drey­­fuss-ügy, a Humbert-eset s ez a világra­szóló bankpanama. Micsoda fertő, mi­csoda bűz ez ! Hú zen ehhez képest mi rózsáskertek kavicsos útjain járunk. Ná­lunk csak tízezres panamák vannak és százezres sikkasztások, de ezek már valóságos sátoros ünnepei a botrány­­kalendáriumnak. Emelgeti az ember Modern asszony. Irta: Kutta Rózsika. Az útszéli platánóriásoknál megállott az asszony. — Nos, meg van velem elégedve? — kérdezte a férfitől, — megtettem, amire kért, elhagytam az uramat. — Komolyan beszél Magda ? — felelt a férfi meglepődve. — Egész komolyan. Hallgattam magára édes, most már szabad vagyok. — És az ura ? — Az uram ? Sirt, mint egy gyermek. — Nem gondolja, hogy ostobaságot tett most? Menjen csak vissza az urához. — És ezt ön mondja, aki egy héttel előbb tanácsolta nekem a szakítást ? Vagy ta­lán megint már, nem szeret többé ? — Szeretem Magda, szeretem de . . . — Semmi de! Gondolhatta volna, hogy egy olyan asszony, mint én vagyok, képes a legnagyobb ostobaságra is önért. Minek taná­csolta, minek kérte tőlem? Tudhatta volna, hogy az én bolond szivem nem nyugszik ad­dig, míg akadályokat lát, vagy érez közöttünk. Elvégre is bármi ostobaság volt tőlem, azt hi­szem kárpótol érte az ön szíve, édes Andor, — melyhez egy év óta jogom van. A férfi nyugodtan szólt: — Igaza van. De egy kissé elhamarkodta a dolgát. Hiszen, ha várt volna pár hónapig, egészen más lenne, de így hirtelen? Tudja, nem szeretek magamról beszélgetni .. . Magda ! Kérem magát, hiszen okos asszony menjen vissza az urához s kérje meg. Tudom, örömest visszafogadja. Az asszony büszkén kiegyenesedett. Olyan lett az arca, mint a harcosé: bátor és nemes. — Menjek vissza az uramhoz? Ugy­e jó lenne! De édesem, hallott-e valaha olyan hazay­ lányról, aki meghunyászkodott volna egy férfi előtt, aki kérte volna rimánkodva és könnyes szemekkel, hogy vegye vissza magá­hoz ? Nos hát én nem akarom elődeimet meg­szégyeníteni, térdre esni senki előtt sem fo­gok ! Azt, hogy maga puszta számításból mar­­kírozta előttem a szerelmet, azt most már lá­tom. De egyúttal tudom azt is, hogy csúnya és nem jellemes dolog volt Öntől az én be­csületemet kockára tenni. — Csendesedjék — mondta mosolyogva a férfi. Önnek heves a vérmérséklete, ne sza­valjon, kérem. — Ugy­e ne szavaljak? Persze, mert ön, édes barátom, befejezte a dialógus ráeső ré­szét. Legyen türelmes, én is végzem. Az igaz, hogy csalódtam magában, de ne feledje, hogy lehet még idő, mikor találkozni fogunk s ak­kor nem tudom, melyikünk sír és melyikünk mosolyog. Igazán sajnálom, hogy valamikor szeretni tudtam . . . Az asszony végigmérte a tekintetével a férfit. Aztán nekivágott a parknak s gyors lép­tekkel suhogott le a házak felé. A férfi egy kicsit gondolkozott az utolsó szavakon, aztán megfordult és ment az utón tovább, az ott sé­táló tarka nőcsoportok felé. Az elvált asszony szabadságának első pil­lanatában keserűen csalódott. Azt gondolta, hogy ez az élet olyan, mint a­milyennek lát­szik : csupa költészet, szerelem, édes ábránd. Keserű tanulság volt erre a büszke asszonyra ez, hogy elhagyta az urát, de egyszersmint szörnyű felébredés is abból a szépnek hitt álomból. A magas, elegáns ember, a­kinek lé­hasága annyira megtévesztette, jellemtelen em­berré törpült össze előtte. Nem tudta, vájjon bosszankodjék-e, vagy nevessen a férfi visel­kedésén, de érezte, hogy az ő elvesztett életé­nek nagyon sok keserűségét enyhítené az, ha megszégyeníthetné azt az embert, Amily imádattal vette körül ezelőtt, oly megvetéssel fordult el tőle a szíve. Nem tudta meg, hogy mit tesz, de érezte, hogy diadal­maskodni fog. Ez időtől kezdve sokat beszéltek az asz­­szonyok Csetey Andorról. Sok ostobaságot és kevés okos dolgot, mint rendesen és mindig „mással“ emlegették. Természetes, hogy ez a más Kazay Magda volt. (Folyt. köv.) mellét a büszkeség, mégis csak nagy minálunk a becsület! Lehet azonban, hogy csak a sze­génység nagy nálunk. Mariházy beszámolója. Kecskemét, 1908. április, hó 1. Mariházy Miklós, a kecskeméti városi színház új igazgatója, hétfőn délután megjelent a városi tanács előtt és — az eddigi szokások­tól eltérően, — megtartotta beszámolóját, az eddigi tevékenységéről. Mariházyt e lépésre a kötelező udvarias­ság ténye mellett, főleg azok a különféle go­nosz indulatú mende­mondák késztették, amiket az utóbbi időben városunkban személyéhez fűztek s a melyek között mint legelső rendű rágalom nyomult előtérbe az, hogy­ Mariházy­­nak nincs is szándékában átvenni a jövő sze­zonban a színház vezetését. Nos, hogy mennyire hazug és rossz aka­ratú volt e híresztelés, mi sem bizonyítja jobban, mint a társulati­ névsor és programm-tervezet, amelyet Mariházy a városi tanácsnak hétfőn délután bemutatott. Ez a tervezet élénk világításba helyezi azt a művészi becsvágyat, amellyel az új igaz­gató a jövő sziniévad felvirágoztatására törek­szik; az új társulat névsora pedig, amely a legjobb vidéki színészek neveit foglalja magá­ban, már eleve is biztosítékát képezi egy min­denképen eredményes és sok műélvezetet nyújtó szini-szezonnak. A társulat névsora egyébként a következő: Csáder Irén hősnő; Debrecenből, Papp Tasi szende; Pécsről. Ványi Aranka naiva; a buda­pesti „Magyar színház“-tól. Lippich Ilona éne­kes szende; Aradról. Kerényi Adél 1-ső kolora­­tura énekesnő; Szatmárról. Pásztor Frida N­­od koloratura énekesnő; Budapestről. Mezey Jolán

Next