Függetlenség, 1908. április (21. évfolyam, 76-99. szám)
1908-04-02 / 77. szám
Kecskemét, 1908. április 2.____________________________Csütörtök_________________________XXL évfolyam, 77. szám. ELŐFIZETÉSI ÁR: || g Szerkesztőség és Helyben EBI wmmwm gran HBH kiadóhivatal Negyedévre . . . 2 kor. 111TM"TM" [If 1» jKj BI KgTM* |||m. fill gaS» KgrTM*" Bgjig „Függetlenség“ könyv-Félévre .... 4 kor. Bi IH 118 |fj |||L, lg H EgraJjlj E| nyomdája V. t, Lakatos-Egyes szám . . 2 fitt. MBEM lg ||| jpj hm P| pipflH Kg lg Ipaa g|S|g| gpiH gg utca 110. szám. Szerkesz-Vasár- és ünnepnapi szám H |n 11 Hl |8 gl |§§ §§ B jwj m g| V01 H H S TH tőség piactér, hova a lap 4 fillér. B| i|L^ felLg^lll jgkjdEa iMamm ill ! ^■BHiSfläB IH ma HhMI szellemi részét illető köz-TM wl Hl mmem BBMiH m «■ lemények is küldendők. Vidékre postán küldve : DOii-mixAiMADiiAn Negyedévre . . 380 fill.OLITIKAI NAPILAP Telefon: Félévre . . . 760 fin. f kecskeméti függetlenségi és 48-as párt tulajdona és hivatalos közlönye. 157. szám. Főszerkesztő: Kiadja: Felelős szerkesztő: szappanos István. a „Függetlenség" nyomdavállalat. tömöri Jenő: A bank-császár. Ez a név bizonyára megilleti Rochette-t, a nagy gründolót, akinek a nevével ma tele van a világ. Talán lehetne mondani a bank-Napóleonnak is ezt a nagy kortársunkat, aki ma kétségtelenül a legszenzációsabb embere Európának és a nagy Napóleonnak nem kellene szégyenkeznie a honfitársával való párhuzamosítás miatt. Az, hogy Napóleon a csatatér oroszlánja volt, emez pedig a comptoiré, ez utóbbinak nem válik kisebbségére. Ma az emberiség igazi nagy harcai a bankban dőlnek el, ahol a világkormányzó hatalom lakik: a pénz. S hogy a Rochette bankjában nem lakott benne a pénzisten, mégis az aranyborjú táncát járta előtte fél Franciaország, az mutatja az ő bámulatos zsenialitását. Le a kalappal az előtt az ember előtt: az a borbélylegény, aki kétszázmilló frank erejéig be tudja csapni a világot, szédítő talentum. Ilyen messzirül nézve mégis csak nagyon impozáns ennek a nincsetlen embernek a hadjárata azok ellen, akiknek „van“. Igen, csakugyan a napóleoni hadjáratokra emlékeztet, amikor a koldusfrancia végigsarcolta egész Európát. Hogy Napóleon nagy hős volt, Rochette pedig nagy kalóz ? Hát hiszen a fölfogások különbözők. Napóleon miatt elvesztette az életét egy pár millió ember s kimondhatatlan nyomor és szenvedés szakadt rá egész Európára, mig a győző megtette magát cézárnak s fejedelmi koronákat osztogatott még a sógorainak is Rochette, nos, ő is bizonyosan katasztrófába kerget egy pár száz családot — de öreg szüleinek építtetett kényelmes, szép villát s az ő Jozefinjét megtette Flóra királynőnek. S hogy a párhuzam teljes legyen a két nagy kalandor között — akik változott viszonyok között kétségtelenül el tudták volna egymás szerepét játszani s akkor a história Rochette „történelmi missziójáról“ beszélne — a bank-császár csakúgy elérkezett a maga Waterloojához, mint a csaták oroszlánja. Most már a Szent Ilona következik, csakhogy itt már különbség lesz köztük, Rochette nem senyved el a maga Szent Ilonáján, hanem kitör a koporsóból és eget kér. Azaz gründolni fog újra, mert mindig lesznek a világon okos emberek, gaz szenátorok és horrpt miniszterek. Mi pedig itt a Mi Ázsiánkban igazán megnyugodhatunk, mikor elpattan egy-egy ilyen óriási bugyborékja a francia posványnak, amilyen volt a Dreyfuss-ügy, a Humbert-eset s ez a világraszóló bankpanama. Micsoda fertő, micsoda bűz ez ! Hú zen ehhez képest mi rózsáskertek kavicsos útjain járunk. Nálunk csak tízezres panamák vannak és százezres sikkasztások, de ezek már valóságos sátoros ünnepei a botránykalendáriumnak. Emelgeti az ember Modern asszony. Irta: Kutta Rózsika. Az útszéli platánóriásoknál megállott az asszony. — Nos, meg van velem elégedve? — kérdezte a férfitől, — megtettem, amire kért, elhagytam az uramat. — Komolyan beszél Magda ? — felelt a férfi meglepődve. — Egész komolyan. Hallgattam magára édes, most már szabad vagyok. — És az ura ? — Az uram ? Sirt, mint egy gyermek. — Nem gondolja, hogy ostobaságot tett most? Menjen csak vissza az urához. — És ezt ön mondja, aki egy héttel előbb tanácsolta nekem a szakítást ? Vagy talán megint már, nem szeret többé ? — Szeretem Magda, szeretem de . . . — Semmi de! Gondolhatta volna, hogy egy olyan asszony, mint én vagyok, képes a legnagyobb ostobaságra is önért. Minek tanácsolta, minek kérte tőlem? Tudhatta volna, hogy az én bolond szivem nem nyugszik addig, míg akadályokat lát, vagy érez közöttünk. Elvégre is bármi ostobaság volt tőlem, azt hiszem kárpótol érte az ön szíve, édes Andor, — melyhez egy év óta jogom van. A férfi nyugodtan szólt: — Igaza van. De egy kissé elhamarkodta a dolgát. Hiszen, ha várt volna pár hónapig, egészen más lenne, de így hirtelen? Tudja, nem szeretek magamról beszélgetni .. . Magda ! Kérem magát, hiszen okos asszony menjen vissza az urához s kérje meg. Tudom, örömest visszafogadja. Az asszony büszkén kiegyenesedett. Olyan lett az arca, mint a harcosé: bátor és nemes. — Menjek vissza az uramhoz? Ugye jó lenne! De édesem, hallott-e valaha olyan hazay lányról, aki meghunyászkodott volna egy férfi előtt, aki kérte volna rimánkodva és könnyes szemekkel, hogy vegye vissza magához ? Nos hát én nem akarom elődeimet megszégyeníteni, térdre esni senki előtt sem fogok ! Azt, hogy maga puszta számításból markírozta előttem a szerelmet, azt most már látom. De egyúttal tudom azt is, hogy csúnya és nem jellemes dolog volt Öntől az én becsületemet kockára tenni. — Csendesedjék — mondta mosolyogva a férfi. Önnek heves a vérmérséklete, ne szavaljon, kérem. — Ugye ne szavaljak? Persze, mert ön, édes barátom, befejezte a dialógus ráeső részét. Legyen türelmes, én is végzem. Az igaz, hogy csalódtam magában, de ne feledje, hogy lehet még idő, mikor találkozni fogunk s akkor nem tudom, melyikünk sír és melyikünk mosolyog. Igazán sajnálom, hogy valamikor szeretni tudtam . . . Az asszony végigmérte a tekintetével a férfit. Aztán nekivágott a parknak s gyors léptekkel suhogott le a házak felé. A férfi egy kicsit gondolkozott az utolsó szavakon, aztán megfordult és ment az utón tovább, az ott sétáló tarka nőcsoportok felé. Az elvált asszony szabadságának első pillanatában keserűen csalódott. Azt gondolta, hogy ez az élet olyan, mint amilyennek látszik : csupa költészet, szerelem, édes ábránd. Keserű tanulság volt erre a büszke asszonyra ez, hogy elhagyta az urát, de egyszersmint szörnyű felébredés is abból a szépnek hitt álomból. A magas, elegáns ember, akinek léhasága annyira megtévesztette, jellemtelen emberré törpült össze előtte. Nem tudta, vájjon bosszankodjék-e, vagy nevessen a férfi viselkedésén, de érezte, hogy az ő elvesztett életének nagyon sok keserűségét enyhítené az, ha megszégyeníthetné azt az embert, Amily imádattal vette körül ezelőtt, oly megvetéssel fordult el tőle a szíve. Nem tudta meg, hogy mit tesz, de érezte, hogy diadalmaskodni fog. Ez időtől kezdve sokat beszéltek az aszszonyok Csetey Andorról. Sok ostobaságot és kevés okos dolgot, mint rendesen és mindig „mással“ emlegették. Természetes, hogy ez a más Kazay Magda volt. (Folyt. köv.) mellét a büszkeség, mégis csak nagy minálunk a becsület! Lehet azonban, hogy csak a szegénység nagy nálunk. Mariházy beszámolója. Kecskemét, 1908. április, hó 1. Mariházy Miklós, a kecskeméti városi színház új igazgatója, hétfőn délután megjelent a városi tanács előtt és — az eddigi szokásoktól eltérően, — megtartotta beszámolóját, az eddigi tevékenységéről. Mariházyt e lépésre a kötelező udvariasság ténye mellett, főleg azok a különféle gonosz indulatú mendemondák késztették, amiket az utóbbi időben városunkban személyéhez fűztek s a melyek között mint legelső rendű rágalom nyomult előtérbe az, hogy Mariházynak nincs is szándékában átvenni a jövő szezonban a színház vezetését. Nos, hogy mennyire hazug és rossz akaratú volt e híresztelés, mi sem bizonyítja jobban, mint a társulati névsor és programm-tervezet, amelyet Mariházy a városi tanácsnak hétfőn délután bemutatott. Ez a tervezet élénk világításba helyezi azt a művészi becsvágyat, amellyel az új igazgató a jövő sziniévad felvirágoztatására törekszik; az új társulat névsora pedig, amely a legjobb vidéki színészek neveit foglalja magában, már eleve is biztosítékát képezi egy mindenképen eredményes és sok műélvezetet nyújtó szini-szezonnak. A társulat névsora egyébként a következő: Csáder Irén hősnő; Debrecenből, Papp Tasi szende; Pécsről. Ványi Aranka naiva; a budapesti „Magyar színház“-tól. Lippich Ilona énekes szende; Aradról. Kerényi Adél 1-ső koloratura énekesnő; Szatmárról. Pásztor Frida Nod koloratura énekesnő; Budapestről. Mezey Jolán