Függetlenség, 1908. május (21. évfolyam, 100-125. szám)

1908-05-01 / 100. szám

A budapesti kecskeméti ház eladási ügye. Kecskemét törvényhatósági város tekintetes tanácsához jelentése, illetőleg felebbezése Szappanos István ügyéd és Halasi Gyula és Dékány Imre b. tagok­nak a város pesti házának eladása ellen a nagyr.iéltóságu m. kir. belügyminisz­tériumhoz. Másolat. Tisztelt Tanács! Kecske­mét th. város bizottságának folyó 1908. évi április 6-ik napján tartott közgyű­lése 19—kgy. sz. alatt kelt határozat ellen, melylyel a város a budapesti székesfőváros 168. és 169. sz. betétben 169. h. r. sz. 279 60—100 öl és 170 h. r. sz. 161. 90—100 öl, összesen 381 50—100 négyszögöl telek terje­delmű bérház ingatlana az úgynevezett Kecskeméti ház 454,500, szóval négy- százötven négyezerötszáz koronáért el­adatni határoztatott. Tisztelettel alulirott, aki a th. biz. közgyűlésen jelen határozat alkalmával egyébb elfoglaltságom miatt nem jelen­hettem meg; ezen sérelmes határozat törvényadta jogomnál fogva — fölebbe- zem.-Mert a mai emelkedett bérviszo­nyokat figyelembe véve, az ingatlanok áremelkedését általában tekintve, nem Piától házasság. Irta: Charles Foley. Vége. — De nagyanyám, az Isten szerelméért, ne találj ki már mindent . . . Nem is hiszed, mennyire terhelsz vele . . . Olyan kevésre be­csülöd a magad nyugalmát? Zezette makacsul kerülte a zongorát, a hárfához se érintette volna ujját. Prosper a mandolin láttára mindig fölkacagott. Még a látásuktól is irtóztak. Egyetlen egyszer se ültek be a gondolába, a melyet egyenesen Velencéből hozattam számukra. Persze, mert evezniük kellett volna. A sétalovaglással az erdőben ugyanígy jártam. A bűvös, holdvilágos éjjeleket átaludták és prózai hortyogásuk versenyre kelt a fülemilék csattogó énekével. Én, aki különben se voltam kövér, ezalatt a hat hét alatt harminc fonttal soványodtam. Még csak nyolc ilyen nap és már nem volnék az élők között. Elképzelheted, hogy ilyen élmények után az esküvő estéjén legalább is nyugodt voltam. De mily nagy volt a csodálkozásom, mikor Prosper a vacsora ideje alatt ásitozni kezdett, Zezette pedig a kávénál egyre törülgette sze­meit, hogy férjéig elláthasson. Szerencsére a zene egy kissé felvidította az újdonsült háza­sokat. Odaszóltam a zenekarnak, hogy szünet nélkül valami vigabb, tüzesebb nótát játszszék. És hála ezeknek az előrelátó intézkedéseknek és egy pár pohár pezsgőnek, Zezette éjfélig jól viselkedett. Vendégeink, akik már távozóban voltak, a lépcsőházban még egyszer elhalmoz­ták szerencse kivánataikkal. Egyszer csak azt vettem észre, hogy egy nyugodhatom meg olyan sérelmes hatá­rozatban, amellyel a város közvagyona úgyszólván olcsó, potom árért megrövi- dittessék. De nem nyugodhatom meg az érdekes rendkívüli közgyűlésen megje­lent bizottsági tagok számában sem, mert mint értesültem, alig voltak jelen 50-en, kik a sérelmes határozatot hoz­ták. Igaz. hogy nézetem szerint elég sürgősen is volt összehiva, miután a meghívó ápril 3-án kelt 4. és 5-én szét- hordatott és már 6-án a sérelmes hatá­rozat kimondatott. Már akármiként vesz- szük az ilyen nagy értéket képviselő ügy megkívánja azt, hogy elébb adassék át a nyílt tárgyalásnak idő alkalom végett a véleménynyilvánítására, hogy megnyug­vást szerezzenek az érdeklődők, ne le­gyen kitéve az elhamarkodásnak, mit csak a nyilvános eljárás szokott helyes­sen megoldani. Érdemében is sérelmes tehát a közgyűlési határozat, miután általa a városnak egy nagy értékű va­gyona céloztatik potom árért elidegení­teni. Igenis a kérdéses ház a két telek árával és építkezési költségeivel együtt négyszázezer frt nyolcszázezer koronába van a városnak: amely állításom, ha a közbe keletkezett építési és kezelési ira­tok megvizsgáltatnak, igazoltatik. Vigyáz­zuk meg továbbá az építés óta fölme­rült átalakítási, kényelmi költségeket; az fehér alak surrant be az egyik mellékajtón. Gyorsan végigszaladtam az üressé vált szalo­nokon. Zezettenek nyomaveszett! Az a sejtel­mem, hogy elosont, mielőtt a férjét bevárta volna, tényleg nem csalt. Azok felé a szobák felé tartottam, a melyekben még mint leány lakott. Az első ajtó, a kis budoár, be volt zárva. Kiáltottam neki, majd hevesen kopogtam az ajtón. Ásítástól elfojtott hang volt a felelet. — Te, te vagy az, na . . . nagymama? Az isten szerelméért . . . mi ... mit akarsz még? — Nyisd ki az ajtót, te szerencsétlen, nyisd ki mindjárt. Csak tudod talán, hogy vár a férjed és a lakástok a kastély másik olda­lán van? — Se . . . semmit se tudok . . . Fáradt vagyok . . . Már állni se tudok . . . Elalszom állóhelyemben . . . már fekszem is. Jó éjt, nagymama. Tragikus hangon kiáltottam : ' — Megbolondultál? Nyisd ki az ajtót, parancsolom! Mit mondjak a férjednek ? Zezette egyre gyengülő hangon válaszolt: — Mondj neki, amit akarsz . . . Vagy ne mondj neki semmit . . . Már úgy is tud mindent. Jó éjt, nagymama, jó éjt! Hangjának fokozatos gyöngüléséből észre­vettem, hogy a boduárból szobájába ment, aztán itt is bezárkózott. Ráztam a kilincset, ökleimmel vertem az ajtót, hasztalan, rá se he- ! derített. Az ágyba vetette magát és elaludt. Csengetni, kürtöltetni, ágyuztatni szerettem volna. Aztán mégis meggondoltam, hogy min­denki, még a cselédség is nevetne, gúnyolódna ezen a kalandon. Es nem minden boszuság nélkül hallgatásra tökéltem el magamat. időközi újításokat, minden lakáshoz épí­tett fürdőszobát, klozettek, villanyvilágí­tás bevezetését, több szobák egy teremmé alakítását; azért a házbéreknek feljebb nem emelését, hogy azokhoz a költsé­gekhez arányitva leltek volna a ház jö­vedelmei is. Dehogy! hiszen a ház régi s mai lakói mindig dédelgetve voltak. Nem rossz, ha valaki saját házát kezeli, de a más rovására igy gavalléroskodni nem hasznos. Ráfogás az t. közgyűlés, hogy az a ház jó kezelés, körültekintő jó gazdálkodás mellett nem jövedelmez. Nézzük csak meg figyelmesen a t. vá­rosi tanács által tett kimutatást; helye­sen van-e az összeállítva? a 4160—908. számhoz. Ha helyes elfogadásra való. Kitétetik tehát a ház mostani jövedelme összesen 32710 koronában, az összes kiadás 10,232 kor. 16 tillér, akkor an­nak tiszta jövedelme 22,477 korona 84 fillér lévén, nemde jogosan ez vehető a tőkének bizonyos alapjául, amikor a mai pénzviszonyok között az ilyen nagy be- fektetésü vagyon és tőke csak 4 száza­lékot jövedelmez, ez a 22,577 korona 87 fillér 550,000 korona tőkének felel meg, tehát az eladási árnál 100—száz­ezer koronával több. De ha a t. tanács a házon lévő 331,000 korona teher kamatját és tör­lesztését a mai melesleg említett nem A legkínosabb volt a dologban Prosper tudomására hozni, hogy mikép jártam Zezette- vel. Mialatt a szalon felé irányítottam léptei­met, fölvérteztem magamat kétségbeesésének kitörése ellen. Kitörés? Bolond beszéd! Már a küszöbről láttam, hogy Prosper hátradőlve egy támlásszékben fekszik. Mikor közeledtem hozzá, félig nyitót! szemével hunyorított és felsóhajtott: — Zezette? Te vagy, Zezette? Mikor láttam, hogy mennyire nyugodt, egy banális bocsánatkéréssel intéztem el a dolgot: — Zezette ... a szobájában van . . . A mai nap nagy izgalmai teljesen kimentették ... és kéri . . . kéri . . . Prosper szemei ismét lecsukódtak, mire csak ennyit mondtam: — Zezette alszik! Ismét hanyatdölt a támlásszéken . . . párnái közt valami kényelmes, puha sarkot ke­resett az orrának. — Alszik ! . . . — ismételte Prosper só- hajtásszerü hangon. — (Szegény kis Zezette- em ! Oh, de mennyire értem! . . . Én is al­szom ... Jó éjt, nagymama, jó éjt! Másnap, hogy ha délben föl nem kel­tem őket, még talán most is aludnának. Azóta két hét múlt et. Megfigyeltem az uj házaspárt és nem csalódom: nagyon szere­tik egymást, annyi bizonyos, ámde szerelmük az álmot jogtalan jogokba ültette. És hogy ha meggondolom ... Ki tudja, vájjon nem talál­ták-e meg a leghatásosabb, a legbiztosabb módot arra, hogy huzamos ideig, talán örökre szeressék egymást, megszívlelvén egy mora­lista véleményét: „A mézeshetek alatt elpazar- lódik a szerelem.“ Kecskemét, 1908. jnájus I.___________________________________ Péntek, 100. szám ELŐFIZETÉSI AR: Q H Szerkesztőség és Negyedévre . . 380 fill. POLITIKAI NAPILAP Telefon : Félévre . . . 760 fill, fl kecskeméti függetlenségi és 48-as párt tulajdona és hivatalos közlönye. 157. szám. Főszerkesztő: j YYT RVPClT VáM Felelős szerkesztő: SZAPPANOS ISTVÁN. ZWY1. LVMJLIA1V1. TÖMÖRI JENŐ.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék