Függetlenség, 1908. július (21. évfolyam, 148-173. szám)

1908-07-01 / 148. szám

Városi közgyűlés. A mai közgyűlés fényesen igazolta azt a tételt, hogy minden törvényható- | Ságnak olyan tagjai vannak, mint ami- | lyent megérdemel. A sok jelentéktelen interpellációt még a türelmes természetű főispán, Gulner Gyula is megsokalta és igen helyesen a kellő értékükre redu­kálta. Ha egy fővárosi ember véletlenül I betévedne a mi közgyűlésünkbe, — sok restelni valónk volna, mert abból meg­állapíthatná magának a jámbor idegen Kecskemét város kulturális viszonyait, j Szinte hihetetlen az a tájékozatlanság és tudatlanság, ami abban a közgyűlési teremben uralkodik. Az a mindenáron való üres fecsegés a legalacsonyabb színvonalra sülyeszti a törvényhatóságot, mert Börcsök uramnak ha kell, ha nem kell okvetetlen beszélni kell, máskülön­ben, hogy szerezhetne magának tekin­télyt a polgárok előtt. Mindezekhez ne­künk csak egy kívánságunk van, hogy ezt a törvényhatóságot tartsa meg az Ur Isten az emberikor legvégső hatá­ráig, mert az utókornak erre szük­sége lesz. * * * Gulner Gyula főispán 9 órakor megnyit­ván az ülést, elsőnek dr. Dömötör Lajos al­jegyző olvasta fel a polgármesteri jelentést a közigazgatás f. évi május havi állapotáról. Majd az interpellációk kerültek sorra. Dr. Kiss Albert a szikrai köztemető fel­állítása végett interpellál és sürgeti a szikrai munkáslakások felállítását. Továbbá kéri a gaz­dasági tanácsnokot, hogy a közgyűlési határo­zat értelmében minél előbb javíttassa ki a révi hidat. A polgármester megnyugtató válasza után Wéber Ede a tisztviselők összeférhetetlenségé­ről szólván, felsorolja azokat a körülményeket, melyek folytán a főgondnoki állás a h. polgár- mesteri állással összeférhetetlen. Bagi László cáfoló szavai után Gulner főispán kijeleni, hogy a vitát nem engedi ,meg, mivel a dolog hírlapi polémiából keletkezett és igy nem tar­tozik a közgyűlés elé. A tulajdonképeni napirendre csak fél 11 óra felé tértek át. Sándor István főjegyző be­terjeszti a közgyűlésnek a kormány köszönő nyilatkozatát, majd két uj konzul kinevezteté- séről tesz jelentést Beterjeszti, hogy a minisz­térium a siketnémák intézete részére uj épület emelése céljából évi 300 kor. segélyt ad. Ja­vasolja, hogy kérjék meg a minisztert, hogy vagy készíttesse el az épület tervét ingyen, vagy ha ez nem volna lehetséges, az országban most épülő siketnéma intézetek terveinek másolatát küldje meg. A városi kislakások építésének előmozdí­tása céljából a vásárhelyi polgármester kong­resszus úgy határozott, hogy a megyéket és th. városo at felkéri, hogy intézzenek ezirányba feliratot a kormányhoz és a képviselőházhoz. A közgyűlés a tanács javaslatára elhatá­rozza, hogy a fentemlitett célból feliratot intéz a kormányhoz és a képviselőházhoz. Bagi László bejelenti, hogy a városi bu­dapesti házának eladása miatt vasárnap tartott árverés meddő maradt s indítványozza, hogy a házat továbbra is árulják, mihez a közgyűlés hozzájárul. A főkapitány a gazdasági cselédlakások­ról egy szabályrendeletet dolgozott ki, mit a közgyűlés elfogad. Füvessy Imre h. főkapitány bejelenti, hogy a kath. egyház hajlandó belemenni a Szenthá­romság temető egész régi részének bezárásá­hoz a következő feltételek mellett: 1, A sírbolt tulajdonosok még 10 évig akadálytalanul te­metkezhetnek a lezárt részben, de az ásott sí­rok tulajdonosai nem, 2. onnan bárki elvitet­heti halottad. Ezután Szegedi György gazdasági tanács­nok referál kevésbbé jelentős ügyekről. Utána áttérnek a községi birói állás betöltésére. A kandidáló bizottság első helyen Sárközi Mihályt, második helyen dr. Jeszenszky Lajost jelölte. Névszerinti szavazás után Jeszenszky 14 sza­vazattöbbséggel községi bíróvá választatott. (A szavazatok aránya 85—71.) Ezután a bizottságok ujjáalakitása követ­kezett, majd az államilag segélyezett városi zeneiskola felügyelő bizottságába dr. Garzó Bé­lát, a siketnémák intézetének felügyelő bizott­ságába pedig Fuchs Somát választották meg. A legnagyobb érdeklődést a bizottsági tag urak a város legfontosabb ügyénél a víz­vezetéknél tanúsítottak, ahol még a legszenve­délyesebb interpellációzok is a csendes távozás mezejére léptek, mert hiszen az öreg templom­ban beharangozták a delet s ilyenkor még a legdühösebb interpellációst sem iehet vissza­tartani. Szinte megdöbbentő az az indolencia, amelylyel a bizottsági tagok viseltetnek a vá­ros legfontosabb ügyei iránt. A vízvezetéknek az elkészítését elvben elhatározták ugyan, de hogy mikor iszunk abból friss vizet, azt még talán a jó öreg Első hazai takarékpénztár sem tudná megmondani, pedig az de sokat tud Istenem. Végül az uj iskolák építésére vonatkozó­lag a törvényhatóság fölirt a közoktatásügyi miniszterhez, hogy lépjen érintkezésbe a városi tanácscsal, hogy a felállítandó uj iskolákról a kultuszminiszter is méltányolja Kecskemét vá­ros áldozatkészségét. A közgyűlést fél kettőkor rekesztette be az elnöklő főispán. Virágos ablakok. Irta: Kulinyi József. Terézia hercegkisasszony egy szép, napsu- j garas reggel korábban ébredt fel, mim rende- j sen. Ezt azonban ez alkalommal még a léleg- j zetvételével sem árulta volna el, mivel azt látta, hogy körülötte szokatlan esemény játszódik le. Ugyanis Pia, a vöröshaju, szende arcú apáca, ki őt reggelenként öltöztette és a kápolnába kí­sérte, a hálószobában levő kis oltárfülke előtti buzgó fohászkodás helyett előbb a főajtónál | neszeit, majd óvatosan az ablakhoz szökve, a széles plüssfüggöny mögé rejtőzött. Terézia hercegkisasszony ennek dacára nem vesztette őt szem elől, mert az oldalfal hatalmas velencei tükrében tisztán láthatta ama mozdulatait, melyek izgatott viselkedésé­vel együtt elárulták, hogy az ablakzsalu nyílá­sain keresztül az utcára les. A hercegkisasz- szony még nem töltötte be a tizenhatodik élet­évét s igy nem csoda, hogy a látottak után őt is izgalmas kíváncsiság szállta meg. — Ennyi óvatosság és elővigyázat csak rendkívüli dolog megfigyeléséhez szükséges, — szűrődött le a megfontolt következtetés a bájosan kócos fejecskében — és mivel apa meghagyta, hogy amit Pia nővér láthat, azt én is megnézhetem, látni akarom, mi történik az utcán. Ezzel még elővigyázóbban, mint Pia nő­vér, lekuszott az ágyról s a másik ablakmé­lyedésbe rejtőzve, szintén figyelni kezdett. Az utca még néptelen volt. csak két zöldséges kofa haladt a túlsó járdán görnyedezve, von­szolva a vállaikon levő nehéz kasokat. A háló­szoba csöndjében ezalatt csak Pia nővér hosszú, mély sóhajai hallatszottak, melyek olyan busán, fájón szálltak, hogy szinte megreszkettették Terézia kisasszony szivét. — Bizonyosan ezeket a szegényeket saj­nálja a jó lélek, — sóhajtotta ő is könnyeb- bülten, mikor véletlenül a szemközt levő pa­lota napsugaras falaira esett a kekintete, me­lyen két feltárt, nyiló virágokkal diszitett abla­kot vett észre. Az egyik ablaknál egy férfi állt és kis öntözőkannával kezében a virágotat locsolgafta. — Hopp, megvan. Felfedeztem a nagy titkot, — ujjongott s a másik pillanatban visz- szaszökött hófehér párnái közé s onnan figyelte tovább, hogy Pia szelíden mosolyogva, mint bólintgat üdvözletét Teréziának a fejében pajkos gondolatok ! kavarogtak s nem bírva magán uralkodni, kissé vontatott, kedveskedő hangon megszó- i Iáit: — Jó reggelt, Pia nővér, — Dicsértessék ... — rebegte sápad- 1 tan Pia, amint rejtekhelyéről előlépni kénysze- : rült. — Kinek köszöntgetett, nővérkém, az ab- j lakból olyan bájosan ? — Kinek . . . kinek ? . . . — tördelte I kínosan, elfehérült arccal Pia s az ijedtségtől elerőtlenedve, kezéből kihullott az imakönyv. — Egy embernek . . . Az Ur fiának. Terézia látva, hogy az apácán mily féle­lem vett erőt, édesen kacagni kezdett, miköz­ben megfenyegette finom kis ujjával. — No-no, nővérke, az Ur majd megha­ragszik, mert az Ö Fia „meghala és eltemet- tetett“ ... Ezt ne tegye többé. — Nem, soha . . . soha, — nyögte bűn­bánóan leborulva s mint valami elé szállt an­gyal hófehér palástját, megragadta Terézia her­cegkisasszony hálóköntösét, kezét s a csókok özönével árasztotta el. — Jól van, nővérkém. Az Ur erősítse meg a maga fogadását, — szólt meghatva a kis hercegkisasszony s homlokon csókolta az apácát. — Most mondja el, ki az az ember, aki miatt a maga fehér lelke meg birt feled­kezni minden fogadalomról ? — Egy ember, ki virágokat ápol és be­tegeket gyógyít, — felelte szemlesütve, piron­kodva Pia. — Tehát azért lett szerelmes bele? . . . — Mert az Ur tanítása szerint él, tiszte­lem őt. — Hogy hívják ? Beszélt már vele ? Mi­óta ismeri ? — kivincsiskodott Terézia és elő­kutatva aranyfoglalatos távcsövét, az ablakhoz futott. (Folytatás.) Kecskemét, 1908. juílus I. Szerda, 148. szám ELŐFIZETÉSI AR: ^ Szerkesztőség és »jdékre postánküídve ^ „ ^emények is küldendők.' Negyedévre . . 380 fill. POLITIKA. NAPILAP Telefon: Feiévre . . . 760 fin. fl kecskeméti függetlenségi és 48-as párt tulajdona és hivatalos közlönye. 157. szám. Főszerkesztő: YYI FA/FOI V A HA Felelős szerkesztő: SZAPPANOS ISTVÁN. j AA1. CVTULl AiVl. TÖMÖRI JENŐ.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék