Függetlenség, 1908. augusztus (21. évfolyam, 174-175. szám)

1908-08-02 / 175. szám

N­E­V­N Kecskemét, 1308. augusztus 2. Vasárnap, 175. szám E­LŐFIZETÉSI ÁR: gj ^ m Szerkesztőség és H­elyben házhoz hordva: ngK^rapigs UH «anom ■» mm apraján kiadóhivatal . egyedévre. . . 2 kor. ||| 11 |§| pp|E| KgMl­l fiBft 111 mTim Kj” Jyjj „Függetlenség“ könyv-Félévre .... 4 kor. BL^ H || §3 TM ||| ^ ||L__ §§ fej sil |lSl|| v%v ~ fej—, §É nyomdája V. t, Lakatos-gyes szám . . 2 fill. Hpei M pp pl Fgp ||j pgg glllll |p ggj Ipi§ ipl||§t§ pPS IS utca 110. szám. Szerkesz-asár- és ünnepnapi szám H gl gjg S jgj ||| **S| B IH ISj IEE ||§ SS [Pj 111 |&É tőség piactér, hova a lap 4 SS 111 jpL-rag 111 rag álll'li fSaraSj szellemi részét illető köz­...... .. .... ® ^ ÉsSfofe ins kE m­anBB 'llPTH remények is küldendők. Vidékre postán küldve. . 3 egyedévre . . 3-80 fill. POLITIKAI NAPILAP Telefon: Félévre . . . 7­60 hu. ft kecskeméti függetlenségi és 48-as párt tulajdona és hivatalos közlönye. 167. szám. F­őszerkesztő: "VYI PVFOI VA A/1 Felelős szerkesztő: S ZAPPANOS ISTVÁN. AAJ. £, V PUL I /\JVL TÖMÖRI JENŐ. A munka joga. A munkás és a munkaadó között való jogviszony szabályozatlansága az utóbbi években köztudat szerint olyan bajokat hozott erre a szomorú világra, hogy a nemzetgazdaságunk léte szinte a feje tetejére állott s az egész jövője már bizonytalannak tetszett. Sztrájkok és kizárások kiélesült csatája folyt mindenfelé. Két éles kard csapdosta egymást, mig végül mind­kettő eltompult s mint hasznavehetetlen tárgy hevert a földön. A két oroszlán anekdotája ez, amelyek addig marták egymást, még utoljára mindkettőből csak a farka maradt meg. Kétségtelen, hogy a túlzott sztrájk­mozgalmak okozták a kizárásokat, mi­után egyes gyárak, ipartelepek arra a tapasztalatra jutottak, hogy ha tovább tart a túlzás a munkabérek tekintetében, nem bírják ki a mulatságot, kénytele­nek beszüntetni az üzemet. Hát mielőtt teljesen elbuknának, megkísérelték az élet-halál harcot. A harc mindkét részről szervezet­ten indult meg. A szrájk szervezete meg­tiltotta a munkát annak a munkásnak is, aki dolgozni akart, a kizárás hasonló módon szervezeti és kölcsönösségi ala­pon állott. A háborúnak az ipari fejlődés, köz­vetve egész nemzetgazdaságunk itta meg a levét. Ipartelepek szüntették be az üzemeket, részvénytársaságok oszlottak fel s számtalan helyen redukálták az üzemi tevékenységet. Másfelől ismét számtalan munkás maradt munka nél­kül s általán a harc áldatlan helyzete­ket teremtett. Most az építési évad ide­jén alig épül néhány ház s építőiparo­saink fölöslegessé vált része a vidéken keres, ha kap, munkát, télire való ke­nyeret. A sztrájkok által elért magas munka­bérek és a munkaszabályok azt érték el, hogy senki sem mert építtetni, mert az építkezés oly drága, hogy a hallhat­­lanul magas házbérekkel sem lehet többé a tőke megfelelő kamatoztatását elérni. Az eredmény a városokban : la­kásínség és házbérdrágulás, mert a la­kosság szaporodásával nem áll arányban a lakóházak szaporodása. Ugyanezek a bajok és hibák más iparágak körül is tapasztalhatók. És az ország nem bírja el az ipar további drágulását. Peccatur intra et extra mu­­ros. Veszedelem a sztrájk és veszede­lem a kizárás is. Bizonyos esetekben kényszereszközökkel nem szabad az egyiket sem alkalmazni. Az új ipartörvény, amelynek a ja­vaslata most került a nyilvánosságra, elismeri a szrájknak, mint erős gazda­sági fegyvernek a jogosultságát, de kor­látozni kívánja ott, ahol a közérdeket, vagy pedig a jóhiszemű munkáltató jo­gos magánérdekeit alapos ok nélkül sérti. Az új törvényjavaslat szerint nem lehet többé a munkást sztrájkra kény­szeríteni. De tiltja egyúttal a szervezeti kizárást. Nem szabad sem a szrájkhoz sem a kizárási megállapodáshoz való csatlakozásra erőszakkal, vagy fenyege­tésekkel rábírni valakit. Nem szabad a munka folytatása, vagy újból való meg­kezdése alkalmával annak a megakadá­lyozása végett tüntetni, csoportosulni. Ezekkel szemben új intézményeket állít fel a munkásvédelem javára. Munka­ügyi választmányokat. Munkáskamarákat. Kötelezővé teszi a békéltetésnél a vá­lasztott birói eljárást. Független birák­­ból szervez döntő bíróságot azokra az Tavaszi királyság. Irta: Nagy Rózsi. (Folytatás.) — Én örülök, hogy igy van — mondta a férfi. — Nem akarom, — folytatta a leány, — hogy azt higyje, kokett vagyok, amiért arra néztem az ebédnél az asztalok felé. Maga em­lékeztet engem valakire, aki nekem nagyon kedves, akit én nagyon tisztelek. — Különös teremtés maga, — felelt a férfi — de magában van stílusérzék. Ez a ta­lálkozás, itt a tengeren. Lassan, még ez a fe­hér blúza, meg ez a lehajtott szélű sötétzöld kalap. Férfikalap, ugy­e? Illik magának. — Én elmegyek, — szólt a leány most — ma este elmegyek. — Szeret itt ? — Végtelenül. Lássa, az én otthonom. Nem a hazám, az otthonom csupán, ott kis Ázsiába, az Orantesz mentén fel és fefelé, ahol fehér burnuszba burkolt férfiak száguldanak teveháton, lóháton, mint a délibáb álomszerű tüneményei, azt hiszem, ott az én hazám. De szeretek itt is, a tengert, ezt az örökké változó, szeszélyes csudát. Szeretem viharban, mikor olyan, mint egy fékevesztett vadállat és hatal­mas lármája minden hangot elnyel, túlharsog. Szeretem az álomba ringató, monoton fecse­géseit, s az ölelését a parti sziklákkal. Nézze, milyen fénylő, selymes fodra van, — s a leány kihajolt és megsimogatta a vizet. — Ennyire szereti, — mondta szinte ön­magának a férfi és örült, az a végtelen oda­adás, amivel egész életében a tengeren csün­gött, megvolt a leány lelkében és ez közelebb hozta őket egymáshoz. — Itt szeret még ? — Szeretem a fehér virágokat, szeretek egy emléket, ami minden itt levő tárgyat mintha ezüstös szálakkal át meg átszőne, úgy, hogy bármily széttartozók is egy bensőleg össze­függő szerves egészet alkotnak. És az az em­lék, nő, levesz, virágzik, mint egy fa. Ilyenkor tavaszszal bármily messziről is ide csal, ide vonz a illata bármily sokféle idegen hatás­ért, ha ki is zökkentem az igazi kerék vágásból, ide menekülök pihenni. Itt egészséges lesz újra testem, lelkem, itt meglelem az utat, vissza­nyerem igazi énemet, itt megtalálom önma­gamat. Ilyenkor tavasszal a senyembe száll a fény, az illatterhes levegő, meg a magam fia­talsága és ezt a sok káprázatos pompát rápa­zarolni szeretném valakire, mert én leroskadok a terhe alatt. Ilyenkor hercegkisasszony vagyok a tavasz birodalmában és keresem az én lova­gomat ! A feketeszemű, barnaarcú férfi, aki ott ült az evezőpadon, előrébb hajolt és lélekzet­­visszafolylva kérdezte: — És megtalálja ? — Igen. A tavasz, az a hatalmas, köny­­nyűvérű, bohém isten, nem hiv ide csalódni, meg aztán az impresszióm se csal, — és a fehérarcú leány már belevéste mélységes pillan­tását a férfi sötét szemébe és nyugodt hangon folytatta: — Ilyenkor elektromos szikrázás van a levegőben és magnetikus erők. Érzi ? Akit ilyenkor s egy, az első szempillantás alatt meg­szeretek, az örök időkre szeretve van. Hosszas ismeretség utáni érdeklődés nálam nincs. Ná­lam az első benyomás a döntő. A férfi, aki ott ült az evezőpadon, meg­rázkódott . — Örök érvényű, — mondja — a ta­vaszi szerelem, ha minden tavaszszal mást sze­ret meg, mi lesz a tavalyival, mondja meg, mi lesz ?­­ — A tavaszi lovag csak teljesen változik, lélekben egy marad, — felelt a leány. S hogy elhallgatott, megjelent előtte az első tavaszi lovag szépséges, hatalmas alakja képzeletben, az eleven második mellett. És az első mindinkább fogalommá vált, elvont, ab­strakt lénynyé és ott állt előtte a lényeg kife­jezője, a testet öltött fogalom, a maga pom­pázó erejében, valódiságában. A tavaszi szél, a gyöngéd, a még illattal, sejtelmekkel teli, mind erősebb lett, ingerkedett a vízzel, fölbor­zolta sima, fényes felületét és fölzugott diadal­masan. m­it igyunk? a mohai Ár^MfTQ forrás ---------------------------------------------szetes szénsavas “ uiUliUl /“W^f j ^ J-« V_r* 1U11UU. Kitünő asztali bor- és hogy egészségünket megóvjuk, mert vizek királya: ■■ — — gyógyvíz, a gyomor-Csakis a természetes szén- égést rögtön megszünteti, páratlan étvágygerjesztő, használata valódi áldás a gyomorbajosoknak. savas ásványvízerre a legbiztosabb a S^©idaVI^nél I ÜSinÖBIlÜÍI foipfläfÖ! ------------------------------------------------5 — Főraktár: Nyirády László Kecskeméten.______ __

Next