Függetlenség, 1908. augusztus (21. évfolyam, 174-175. szám)
1908-08-02 / 175. szám
NEVN Kecskemét, 1308. augusztus 2. Vasárnap, 175. szám ELŐFIZETÉSI ÁR: gj ^ m Szerkesztőség és Helyben házhoz hordva: ngK^rapigs UH «anom ■» mm apraján kiadóhivatal . egyedévre. . . 2 kor. ||| 11 |§| pp|E| KgMll fiBft 111 mTim Kj” Jyjj „Függetlenség“ könyv-Félévre .... 4 kor. BL^ H || §3 TM ||| ^ ||L__ §§ fej sil |lSl|| v%v ~ fej—, §É nyomdája V. t, Lakatos-gyes szám . . 2 fill. Hpei M pp pl Fgp ||j pgg glllll |p ggj Ipi§ ipl||§t§ pPS IS utca 110. szám. Szerkesz-asár- és ünnepnapi szám H gl gjg S jgj ||| **S| B IH ISj IEE ||§ SS [Pj 111 |&É tőség piactér, hova a lap 4 SS 111 jpL-rag 111 rag álll'li fSaraSj szellemi részét illető köz...... .. .... ® ^ ÉsSfofe ins kE manBB 'llPTH remények is küldendők. Vidékre postán küldve. . 3 egyedévre . . 3-80 fill. POLITIKAI NAPILAP Telefon: Félévre . . . 760 hu. ft kecskeméti függetlenségi és 48-as párt tulajdona és hivatalos közlönye. 167. szám. Főszerkesztő: "VYI PVFOI VA A/1 Felelős szerkesztő: S ZAPPANOS ISTVÁN. AAJ. £, V PUL I /\JVL TÖMÖRI JENŐ. A munka joga. A munkás és a munkaadó között való jogviszony szabályozatlansága az utóbbi években köztudat szerint olyan bajokat hozott erre a szomorú világra, hogy a nemzetgazdaságunk léte szinte a feje tetejére állott s az egész jövője már bizonytalannak tetszett. Sztrájkok és kizárások kiélesült csatája folyt mindenfelé. Két éles kard csapdosta egymást, mig végül mindkettő eltompult s mint hasznavehetetlen tárgy hevert a földön. A két oroszlán anekdotája ez, amelyek addig marták egymást, még utoljára mindkettőből csak a farka maradt meg. Kétségtelen, hogy a túlzott sztrájkmozgalmak okozták a kizárásokat, miután egyes gyárak, ipartelepek arra a tapasztalatra jutottak, hogy ha tovább tart a túlzás a munkabérek tekintetében, nem bírják ki a mulatságot, kénytelenek beszüntetni az üzemet. Hát mielőtt teljesen elbuknának, megkísérelték az élet-halál harcot. A harc mindkét részről szervezetten indult meg. A szrájk szervezete megtiltotta a munkát annak a munkásnak is, aki dolgozni akart, a kizárás hasonló módon szervezeti és kölcsönösségi alapon állott. A háborúnak az ipari fejlődés, közvetve egész nemzetgazdaságunk itta meg a levét. Ipartelepek szüntették be az üzemeket, részvénytársaságok oszlottak fel s számtalan helyen redukálták az üzemi tevékenységet. Másfelől ismét számtalan munkás maradt munka nélkül s általán a harc áldatlan helyzeteket teremtett. Most az építési évad idején alig épül néhány ház s építőiparosaink fölöslegessé vált része a vidéken keres, ha kap, munkát, télire való kenyeret. A sztrájkok által elért magas munkabérek és a munkaszabályok azt érték el, hogy senki sem mert építtetni, mert az építkezés oly drága, hogy a hallhatlanul magas házbérekkel sem lehet többé a tőke megfelelő kamatoztatását elérni. Az eredmény a városokban : lakásínség és házbérdrágulás, mert a lakosság szaporodásával nem áll arányban a lakóházak szaporodása. Ugyanezek a bajok és hibák más iparágak körül is tapasztalhatók. És az ország nem bírja el az ipar további drágulását. Peccatur intra et extra muros. Veszedelem a sztrájk és veszedelem a kizárás is. Bizonyos esetekben kényszereszközökkel nem szabad az egyiket sem alkalmazni. Az új ipartörvény, amelynek a javaslata most került a nyilvánosságra, elismeri a szrájknak, mint erős gazdasági fegyvernek a jogosultságát, de korlátozni kívánja ott, ahol a közérdeket, vagy pedig a jóhiszemű munkáltató jogos magánérdekeit alapos ok nélkül sérti. Az új törvényjavaslat szerint nem lehet többé a munkást sztrájkra kényszeríteni. De tiltja egyúttal a szervezeti kizárást. Nem szabad sem a szrájkhoz sem a kizárási megállapodáshoz való csatlakozásra erőszakkal, vagy fenyegetésekkel rábírni valakit. Nem szabad a munka folytatása, vagy újból való megkezdése alkalmával annak a megakadályozása végett tüntetni, csoportosulni. Ezekkel szemben új intézményeket állít fel a munkásvédelem javára. Munkaügyi választmányokat. Munkáskamarákat. Kötelezővé teszi a békéltetésnél a választott birói eljárást. Független birákból szervez döntő bíróságot azokra az Tavaszi királyság. Irta: Nagy Rózsi. (Folytatás.) — Én örülök, hogy igy van — mondta a férfi. — Nem akarom, — folytatta a leány, — hogy azt higyje, kokett vagyok, amiért arra néztem az ebédnél az asztalok felé. Maga emlékeztet engem valakire, aki nekem nagyon kedves, akit én nagyon tisztelek. — Különös teremtés maga, — felelt a férfi — de magában van stílusérzék. Ez a találkozás, itt a tengeren. Lassan, még ez a fehér blúza, meg ez a lehajtott szélű sötétzöld kalap. Férfikalap, ugye? Illik magának. — Én elmegyek, — szólt a leány most — ma este elmegyek. — Szeret itt ? — Végtelenül. Lássa, az én otthonom. Nem a hazám, az otthonom csupán, ott kis Ázsiába, az Orantesz mentén fel és fefelé, ahol fehér burnuszba burkolt férfiak száguldanak teveháton, lóháton, mint a délibáb álomszerű tüneményei, azt hiszem, ott az én hazám. De szeretek itt is, a tengert, ezt az örökké változó, szeszélyes csudát. Szeretem viharban, mikor olyan, mint egy fékevesztett vadállat és hatalmas lármája minden hangot elnyel, túlharsog. Szeretem az álomba ringató, monoton fecsegéseit, s az ölelését a parti sziklákkal. Nézze, milyen fénylő, selymes fodra van, — s a leány kihajolt és megsimogatta a vizet. — Ennyire szereti, — mondta szinte önmagának a férfi és örült, az a végtelen odaadás, amivel egész életében a tengeren csüngött, megvolt a leány lelkében és ez közelebb hozta őket egymáshoz. — Itt szeret még ? — Szeretem a fehér virágokat, szeretek egy emléket, ami minden itt levő tárgyat mintha ezüstös szálakkal át meg átszőne, úgy, hogy bármily széttartozók is egy bensőleg összefüggő szerves egészet alkotnak. És az az emlék, nő, levesz, virágzik, mint egy fa. Ilyenkor tavaszszal bármily messziről is ide csal, ide vonz a illata bármily sokféle idegen hatásért, ha ki is zökkentem az igazi kerék vágásból, ide menekülök pihenni. Itt egészséges lesz újra testem, lelkem, itt meglelem az utat, visszanyerem igazi énemet, itt megtalálom önmagamat. Ilyenkor tavasszal a senyembe száll a fény, az illatterhes levegő, meg a magam fiatalsága és ezt a sok káprázatos pompát rápazarolni szeretném valakire, mert én leroskadok a terhe alatt. Ilyenkor hercegkisasszony vagyok a tavasz birodalmában és keresem az én lovagomat ! A feketeszemű, barnaarcú férfi, aki ott ült az evezőpadon, előrébb hajolt és lélekzetvisszafolylva kérdezte: — És megtalálja ? — Igen. A tavasz, az a hatalmas, könynyűvérű, bohém isten, nem hiv ide csalódni, meg aztán az impresszióm se csal, — és a fehérarcú leány már belevéste mélységes pillantását a férfi sötét szemébe és nyugodt hangon folytatta: — Ilyenkor elektromos szikrázás van a levegőben és magnetikus erők. Érzi ? Akit ilyenkor s egy, az első szempillantás alatt megszeretek, az örök időkre szeretve van. Hosszas ismeretség utáni érdeklődés nálam nincs. Nálam az első benyomás a döntő. A férfi, aki ott ült az evezőpadon, megrázkódott . — Örök érvényű, — mondja — a tavaszi szerelem, ha minden tavaszszal mást szeret meg, mi lesz a tavalyival, mondja meg, mi lesz ? — A tavaszi lovag csak teljesen változik, lélekben egy marad, — felelt a leány. S hogy elhallgatott, megjelent előtte az első tavaszi lovag szépséges, hatalmas alakja képzeletben, az eleven második mellett. És az első mindinkább fogalommá vált, elvont, abstrakt lénynyé és ott állt előtte a lényeg kifejezője, a testet öltött fogalom, a maga pompázó erejében, valódiságában. A tavaszi szél, a gyöngéd, a még illattal, sejtelmekkel teli, mind erősebb lett, ingerkedett a vízzel, fölborzolta sima, fényes felületét és fölzugott diadalmasan. mit igyunk? a mohai Ár^MfTQ forrás ---------------------------------------------szetes szénsavas “ uiUliUl /“W^f j ^ J-« V_r* 1U11UU. Kitünő asztali bor- és hogy egészségünket megóvjuk, mert vizek királya: ■■ — — gyógyvíz, a gyomor-Csakis a természetes szén- égést rögtön megszünteti, páratlan étvágygerjesztő, használata valódi áldás a gyomorbajosoknak. savas ásványvízerre a legbiztosabb a S^©idaVI^nél I ÜSinÖBIlÜÍI foipfläfÖ! ------------------------------------------------5 — Főraktár: Nyirády László Kecskeméten.______ __