Függetlenség, 1881. január (2. évfolyam, 1-30. szám)

1881-01-03 / 2. szám

Budapest 1881. Franczia jezsuiták Sopronmegyében. (Eredeti tudósítás.) . . . falva, decz. 31. Bizony a sopronymegyebeli nagymartoni járás kis N. falvának jó német póremberei sem gon­dolták volna, hogy a Jules Ferry jezsuita kiüző dekrétumának még ők is isznak a levéből. E falu plébánosához ugyanis három Francziaor­­szágból kikergetett jezsuita levelet irt külföldről, melyben kérik, hogy engedje meg nekik három napig községében prédikálni. Már hogy miért épen abban a faluban, azt ők tudják. A plébá­nos azt felelte, hogy csak jöjjenek, szívesen látják őket. A három fekete úr tehát egy szép nap bevonult NI. be és ott maradt — tizenegy napig, in jubile dulci. Ott volnának tán még most is, ha nem történnek a következendő igen érdekes véletlen dolgok. A szent férfiak falazásuk ideje alatt ren­desen miséztek, imátkoztak és igen sokat pré­dikáltak, csakhogy nem úgy mint a mi papjaink, t. i. nyitott templomban, mindkét nembeli kö­zönség előtt. A franczia j­ezsuiták elkülönítve tartották szent beszédjeiket, külön a férfiak s külön az asszonyok, úgy külön a fiatalság szá­mára, mely alkalommal a férfiaknak a nők, a nőknek a férfiak prédikácziójára bemenni nem volt szabad. E lelki gyakorlatok alatt különös­­sen az asszonyoknál oly családi vallatások tör­téntek, a mint csak a bűnös raboknál szokás ; a szent férfiak különösen hangsúlyozták azt, hogy ha valaki az ő részükre alamizsnát ad, az eddig elkövetett bűneitől teljesen feloldatik. Lett is eredménye e szent revolverezésnek, mert a falubeli asszonyok, de még a kevésbbé felvilá­gosodott férfiak között is sok találkozott olyan, kik a jezsuita uraknak csakhogy megszabadul­janak bűneiktől, puttón számra hordták az ala­mizsnát, az asszonyok férjeik erszényét könnyí­tették meg. Bezzeg örültek a modern Tetzelek ; jól mu­lattak, ettek, ittak, kártyáztak, mert egyre hordták az alamizsnát, hogy a plébánia­házban már alig fért el a sok holmi. De egy asszony még­is meg­járta. Bement a szent beszéd után a vendég páterhez, hogy külön tanitásban részesülhessen, s oly annyira szivére vette a szent férfiú szavait, hogy nyom­ban haza ment, férje pénztárczájából lappal kivett tíz forintot, s elvitte a jezsuitának. Ennek persze az lett a vége, hogy a menyecske tel­­jessen felmentetett minden bűneitől. E szeren­csés megüdvözülés után az asszony könnyebbült lélekkel ment haza, és elbeszélte férjének nagy boldogságát. A férj kiváncsi lévén faggatta ne­jét, mondaná el neki a megkönnyebbülés okát. A szegény balga asszony mi rosszat sem gya­nítva híven elmondott mindent mi vele történt. Erre a szegény megcsalatott férj dühbe jött, és úgy felabszolválta másodszor is a nejét, hogy a menyecske majdnem fekvő beteg lett. Ez eset híre villámgyorsan terjedt szét a faluban. A legtöbb férjnek kinyillott a szeme s észrevették, hogy voltaképen velük is ugyanaz történt. Lázadás tört ki. A meglopott és megcsalt emberek nagy csoportban közeledtek a plébánia felé, hogy megtanítsák a szent vendé­geket. Csak­hogy ezeknek is volt pártjuk: az elbolondított, elbutított rész. E párt verekedve állott ellent a felvilágosodottaknak s már-már nagyon véres jelenetek következtek volna, mi­kor megjött a hír, hogy a jezsuiták zsákmányuk egy részével együtt hirtelen megszöktek, senki sem tudja, hová. Ez egész történet Magyarországon, hol a papság mindig becsületes és hazafias volt, két­szeresen sajnálatos. A tanulság belőle minden­esetre az, hogy őrizkednünk kell a külföldi je­zsuiták inváziójától, mert ha már három darab is ily zavargásokat okoz, mi lenne, ha egész had zúdulna a nyakunkba. Pedig a jezsuitizmus dúvadja mostanában nagyon környékezi Magyar­­országot, „quaerens quem devoret.“ —i. A boerok szomszédai. (L. K.) Afrika déli része, mint két év előtt a zulu-kafferek, most a boérok lázadása által vonja magára Európa figyelmét. A boérok mellett azon­ban van még egy nép, mely szintén angol fönha­­tóság alatt áll s mely a boérok példája és saját bajaik befolyása folytán szintén mozogni kezd és aligha­nem szaporitandja az angol kormány bajait. Ezek a bazutok. A bazut törzs a Kap vidék nyű­göt­ és éjszaki oldalát lakja, úgy testalkatra, mint testszínre hasonlít a zulukhoz, foglalkozásuk a va­dászat volt, mig a negyvenes években Anglia­­ „pártfogolni“ kezdte őket. Folytonos harczban a puszták rabló vadaival, a törzs erős és edzett harczosok hirében állott, de művelődési viszonyokról szó sem volt. A közzé a kevés népek közé számíthatók, melyek vallást, tár­sadalmat egyátalán nem ismertek és főnökeik meg­választása volt az egyedüli szükségletük. Erre va­lóban szükségük volt. A szomszéd boérekkel foly­ton harczban állottak, bár a támadók soha sem ők voltak és e harcz kényszerité őket, hogy vezért szemeljenek ki maguknak. Leghíresebb vezérük volt Moseh vagy Moseso, ki feladatának mégis a legnagyobb mérvben meg­felelt. Ő volt az, ki nagyon sokat tett az erköl­csök szeliditésére, ki megtiltá alattvalóinak az em­berevést, ki lakhelye körül mégis állandó lakásra bízta igen sok alattvalóját, sőt, ha hinni lehet Cas­­salis fr­anczia hittérítőnek, ki 1833-ban mint első európai, közéjük ment, még a kereszténységet is pártfogolta. A folytonos harczok azonban, bár Mosek ren­desen győzelmet aratott a boérokon, mégis kime­­riték a törzs­f­éjét és Anglia, nagy figyelemmel kisérve az ott történteket, ekkor ajánlá fel a ki­merült törzsnek védelmét — ingyen. A barátok azonban mégis több hasznot haj­tottak Angliának, mint a pártfogásnak előnyei vol­tak. Erre mutat legalább, hogy 1848-ban Henry Smith, a Kap vidék kormányzója jelentéseiben a legnagyobb hízelgésekkel halmozza el a „nagy törzsfőnököt, kinél nem tudja, a férfi bátorságát vagy a főnök nemes szivét bámulja-e jobban ?“ A boérok azonban még sem nyugodtak. Anglia ekkor elérkezetnek látta az időt, hogy „erélyesen“ intézkedjék. 1866-ban a barátok az angol korona alattvalójannk nyilatkoztattak ki, tartományuk an­gol birtok lett, angol helytartó rendeltetett ki, és­­ a boérok nem merték folytatni támadá­saikat. Ez időtől fogva azonban az angol befolyás, majd az angol uralom érvényesíti magát és eleinte a benszülöttek javára. Az 1866. évi jelentés leg­alább akként hangzott, hogy „végleg elszegényedve, folytonos éhínséggel küzdve, megjelenésük szána­lomra méltó, mintha a világ legnyomorultabb te­remtései lennének,“ és két évvel később e jelen­tés már oda módosult, hogy gúny­ló adót lehetett kivetni, és a­ földmivelés annyira előhaladt, hogy ez adót kukoriczában háromezer font sterling ér­tékben be is lehetett szedni, sőt 1878-ban már az adó összege húszezer fontra emeltetett és daczára a hatszoros emelésnek, a benszülöttek bizonyos jólétet értek el, mely körülmény mig egyrészt a művelődés óriási erejét bizonyítja, addig elta­­gadhatlan igazolása annak, hogy az afrikai nép­törzsek nagy fogékonysággal bírnak a művelő­désre. Anglia azonban megkezdé a hódított tartomá­nyok irányában megszokott eljárását, melynek ered­ményei már a zulu háborúnál mutatkoztak. A zulu háború már fölnyitá a barátok szemeit és a fölme­rült példák erősen megrenditék a hitet Anglia jó­akaratában, de még annak győzhetlenségében is. Ugyanez időben az angol kormány európai igazság­szolgáltatási intézkedéseket is léptetett életbe, me­lyek nemcsak a főnökök megszokott hatalmát kor­látozók, hanem az összes törzsnek nagyon kényel­metlennek tűntek fel. Ezután jött újólag adóemelés és végre, épen az adóemelés által okozott elked­­vetlenülés közepette, a parancs, hogy minden benn­szülött szolgáltassa be fegyverét, azt a fegyvert, melynek Anglia is oly sok hasznát vette. Az áta­­lános elégületlenség nyilatkozott is, de csak szóval. Lecsendesítették azon ígérettel, hogy a fegyverek értéke meg fog téríttetni. Ez pedig egyszerű ha­zugság volt. És ezzel a barátok is oda jutottak, hogy egy szó, egy merész honfitárs és a lázadás teljesen kitört. Csodálkozni sem lehet rajta. A bazut elszegő­dik évekre munkásnak a gyémántmezőkre ; ott a vadállatok ellen egyedüli menedéke a fegyver ; ott egyedüli élelemkereső eszköze a nyíl és kés; a bazuta egy jó fegyverért épen ez okból feláldozza sokszor évekre terjedő munkája jutalmát, és az angol ezt is elvette tőle. A boérok fajrokonságban vannak a hollandiakkal és így ezek rokonszenve innen is megmagyarázható, de ha a barátok is nyílt harczban fognak állani az angollal, a szabad­ságszerető népek rokonszenve aligha a vagyonel­kobzás és szószegés által fellázított barátok harczát fogja kísérni. felhívás előfizetésre. Figyelmeztetjük és kérjük tisztelt előfize­tőinket, kiknek előfizetésük a múlt hó végével lejárt, hogy újabb megrendeléseiket mielőbb megtenni méltóztassanak. Lapunk ára : Egy hóra................................................1 frt 40 kr. Két hóra................................................2 frt 80 kr. Három hóra..........................................4 frt — kr. Lapunk mindennap, tehát hétfőn és ünnepek után következő napokon is megjelen. Az előfizető nevének, czimének, lakhelyének s az utolsó postának tisztán s olvasható kiírását kérjük,hogy a lap szét­küldésében hiba ne történjék. Előfizetést a hó bármely napjától elfo­gadunk. Régi előfizetőink legczélszerübben cselekesznek, ha czim­­szalagukat a postautalvány szélére ragasztva beküldik a kiadóhivatalnak. Az előfizetési pénzek­ és postai utal­ványok­ Budapestre a „Függetlenség“ kiadóhi­vatalába (Koronaherczeg­ utcza 3 szám) kül­dendők. ___ A ,,Függetlenség"’ kiadóhivatala. FÜGGETLENSÉG. Január­­ 8. HÍREK. Napirend január 3-án. Naptár: Hétfő, január 3. 1881. Róm. kath. Genovéva szűz. Prot. Dániel. Görög-orosz (decz. 22.) Neszte. — Nap­kel 7 óra 50 p. nyug. 4 ó. 20 p. — A magyar tudományos akadémi­a fő nyelv- és széptudo­mányi osztályának ülése d. u. 5 órakor. Értekezők : Ballagi Mór és Simonyi Zsigmond. — Az orsz. nőiparki­­állitás nagy bizottságának ülése d. u. 3 órakor. Feren­­cziek bazára I. em. — Az orsz. magyar iparegyesület ipartársulati szakosztályának ülése d. u. 5 órakor. Feren­­cziek bazára I. em. — Iparmuzeum a műcsarnokban d. u. fél 3—tél 6. — Orsz. gazdasági és tanszermúzeum a Köztelken d. e. 10-12 és d. u. 2—4. — Múzeumban term, rajz és népismetár d. e. 9—d. u. 2. — Múzeumi könyvtár d. e. 9—d. u. 2. — Akadémiai könyvtár, d. u. 3—7. — Egyetemi könyvtár d. u. 3 — 7. — A Hatkert nyitva egész nap. — A somló-vásárhelyi osztrák tisztek hep­­cziáskodásáról, melyet már említettünk, a követ­kezőket írják nekünk: Deczember 25 én délelőtt 11 órakor Reicher Ignácz somló­vásárhelyi lakos házánál egy osztrák katonatiszt jelent meg, ki magát Dvorzsák 14-ik dragonyos ezredbeli had­nagynak mutatta be s egyúttal Reicher urat Göbel főhadnagy nevébe­n párbajra hívta ki. Reicher azt mondta, hogy neki nincs szeren­­­­cséje ismerni azt az urat s nem is képzelheti, hogy miért hívja ki. Dvorzsák hadnagy erre előadta, hogy Reicher Ignáczért Böhm Gyula k­alimbai lakos néhány év előtt váltót ginért, időközben azonban Reicher fizetés­képtelenné válván, a 2000 forintot Böhm úrnak kellett volna megfizetni. Böhm úr e fölött való dühé­ben Göbel főhadnagyot kérte meg vagy fogadta föl arra nézve, hogy Reichert mészárolja le. Reicher kijelentette, hogy neki Böh­mmel privát pénzügye van, melyhez egy harmadiknak semmi köze nincsen, s hogy ő Göbel főhadnagy úrral e dologban nem állhat szóba. Erre Dvorzsák lájtm­ant azt mondta, hogy ők Reichert akár­hol találják, inzultálni fogják. Másnap megint két tiszt ment Reicher lakására , s eléje terjesztették az alternatívumot : vagy fizet, vagy vív. Reichert erre a szolgabíróhoz fordult, ki jelenleg házát fegyveres emberekkel őrizteti. Reichert különben rögtön Budapestre utazott a hadparancsnoksághoz. Hogy mit végez, előre lehet tudni. Az osztrák tisztnek lesz igaza, bár piszkosabb dologra bérelték fel, mint a legczu­­darab­b brávót. Ez az úr a Seemann-Dinsztl-kaszt legújabb árnyalata.­­­ A Deák-mauzóleum építője, Gerster Kál­mán ma Olaszországba utazott, hogy a mauzóleum belső díszítése czéljából Rómában és Flórenczben tanulmányokat tegyen. E tanulmányi utazása egy hóig fog tartani és csak a Csepreghy emlékkő felállítására, február hó 6-ikára tér vissza a fővárosba. — Újév napja elmúlt volna a maga kelle­metességeivel és kellemetlenségeivel. Annyi bal­­szerencse közt, oly sok meggratuláltatás után megfogyva bár tárczánk dolgában, bizalommal kezdünk neki annak az útnak, mely még 364 napból áll. Az újév különben nem volt jóizó vigság nélkül sem,­­ legalább az újságírókra nézve. Ők egész évben szerkesztenek lapot a közönségnek, csak egy nap van az esztendőben, mikor az ő számukra is csinálódik újság, így volt alkalmunk látni azt a kicsike kis Ellenőrt, melyet az Ellenőr szedő­ személyzete szerkesztett és szedett a dolgozótársak számára, Tanay Ödön tördelő azaz metrompás vezetése alatt. Pompás, jókedvtől duzzadó apróság, tele a szerkesztőség és nyomda apró bajainak humoros kifigurázásával és f a miben a szedő urak ön­­magukat tagadták meg) petit és nonpareille be­tűvel. — Ebbe a kategóriába tartozik a keres­kedő ifjak társulatának „hívatlan közlönye“ is, a Végeladás, melyet Liptay Pál szerkesztett ép oly ügyesen, mint vidáman. — A franczia jezsuita-invázióhoz. Hogy Magyarországon ma holnap valóban jezsuita-kérdés fog felvetődni, azt föntebb közlött sopronmegyei levelünkön kívül élénken illusztrálja az az eset is, melyet a Kecskemétben olvasunk. A francziaor­­szági jezsuiták ugyanis — irja a Kecskemét, — a­kiknek az úgynevezett márcziusi rendeletek vég­rehajtása óta se országuk, se hazájuk s száműzetve, hontalanul bolyonganak Európában, s arra a gondolatra vetemedtek, hogy ebben a mi tejjel­­mézzel folyó országunkban telepedjenek le. És pe­dig az áldott Duna-Tisza közti zónát szemelték ki leendő hazájukul. Kecskemét szomszédságában a baracsi pusztán óhajtottak letelepedni. Már meg is tették a lépéseket arra nézve, hogy Baracson a hajdani Zeyk-féle birtokot megvásárolják. Haynald bíbornok és Samassa érsek azonban nem fogadták kedvezően az uj vendégeket s igy a magyar alföld aligha fog részesülhetni abban a szerencsében, hogy tanyát adjon a kiűzött pátereknek. — A családnevek magyarosítása ügyében eljáró végrehajtó-bizottság ma ülést tartott az iparosok körében. Ez volt első ülése, melyen a bizottsággal a felek is értekezhettek. Örömmel jelezzük, hogy ez első alkalommal 13 névma­­gyarosítási ügyben keresték fel a bizottságot személyesen, öt ügyben pedig levelet kapott. Ezek közt van egy komáromi illetőségű bécsi lakos, egy belgrádi születésű budapesti lakos, egy osztrák államvasuti állomási főnök stb. Bejelentetett a süket­némák budapesti intézeté­nek tantestületi tagjai neveinek és még 38 egyénnek névmagyarosítási ügye. E roppant nagyszámú bejelentés következtében elhatározta a bizottság, hogy ezentúl hetenként többször tart ülést. Legközelebbi ülése f. hó 6-án, csü­törtökön d. e. 10 órakor lesz az iparosok kö­rében (Ferencziek bazára I. em.) s a feleket 11—12 óráig fogadja. A bizottság a nagyszám­mal beérkezett tudakozás folytán elhatá­rozta , hogy a névmagyarosítás kellékeiről hirlapilag fogja a nagy közönséget értesíteni. Végül tekintettel arra, hogy az 5 forintnyi bé­lyegilleték törlését óhajtók köréből roppant nagy számmal gyűlt be az aláírás, melyeknek a törlés elengedése iránti kérvényhez való csatolása ese­tében a kérvényezésért is igen nagy bélyegdíjat kellene fizetni (minden aláírás 50 kr.) elhatá­rozta a bizottság, hogy a kérvényt maga ter­jeszti be, de az aláírások felmutatásával dr. Szi­­vák Imrét arra, hogy Pest megyénél, Királyi Pált pedig, hogy a fővárosnál indítványt tenni szí­veskedjenek az iránt, hogy a bélyegdíj, elenge­dése a kormánynál feliratban kérelmezhessék — küldöttek által felkérni fogja. — Hírek a városból. Becsületé­rző szol­ga­l­e­á­n­y. Schenk Ignácz uj vásártéri kereskedő a rendőrségnél feljelentést tett cselédje Slomola Erzsébet 21 éves kecskeméti születésű hajadon ellen. A vád alapta­lannak bizonyult be, mindazonáltal a becsületérző leány magát már a feljelentés által is megbecstelenítve érezte és annyira elkeseredett, hogy tegnap délután egy órakor a vámháznál a Dunába ugrott, de Kazinczy István és Lápossy Lajos borkereskedő kimentették. — Kétség­­beesett szerelmes. Ludmann Vilmos kereskedő segéd újév reggelén a Gschwindt-féle fürdőben karján egy kis késsel fölvágta erét, mielőtt azonban elvérzett volna, a Rókusba szállították. Azt mondja, hogy szerelmi bubá­­natból kereste a halált. — Kabát tol­vaj. Meinhardt Gusztáv hivatalnok hosszú téli kabátját tegnap délután ellopták. — Brutális szerető. Karlik György napszámos, lakásán a munkávutójában összeszólalkozott az éjjel Varga Erzsébettel, kivel már 14 év óta balkezes házasságban él, s a szegény nő­­ fején egy fadarabbal élet­veszélyes sebet ütött. Varga Örzsét a Rókusba szá­ntották, Karlik pedig fogságba került. — Báró Lapenna, Az egyptomi nemzetközi főtörvényszék elnöke lemondott és visszatért Bécsbe. A Times ez alkalommal következőleg emlékszik meg róla : Egyptomban az igazság érzéke egyálta­lán nem volt kifejlődve, midőn a báró állását el­­foglaló. Igazságügyi minisztérium nem volt. Nubar basa volt az egyedüli, ki felfogta az intézmény horderejét, és midőn ez végre életbe lépett, el­­veszté állását. Tizenöt idegen hatalomtól küldött férfiakból alakult a bíróság és báró Lapenna volt és maradt a helyzet ura. Az új intézmény nem találkozott a benszülöttek rokonszenvével és a ne­hézségek legyőzése, a veszekedő nemzetközi elemek érdekeinek kiegyeztetése, az egész organizácziója azon intézménynek, mely most az ország főékes­sége, a báró érdeme. Társai jó szolgálatot tettek, de a főnehézség az ő vállára feküdt, midőn őt el­nökké választották, az ő dolga lett az egészet összeállítani és működésbe hozni. Jelleme erős volt és mint minden erős jellemnek meg voltak erényei mellett hibái is. De oly országban, hol a hivatal­noki függetlenséget addig nem ismerték, e hibák is erények, érdemek lettek. Egyszer veszekedett a kormányokkal, másszor a kereskedőkkel, de ezek csak mint tréfák tekintettek, és midőn állásától megválik, mindenkinek tisztelete és becsülése kö­veti őt. — Mészárosok veszedelme. Egy angol konzorczium idéz jelenleg a fővárosban. Sze­mélyzete egy angol ezredes, egy orvos, a hely­beli főkonzulság egy attachéja, több tőkepénzes és néhány szolga. E konzorczium Budapesten már eddig többet vásárolt 300 darab szarvas­­marhánál, hogy ezeket a helybeli közvágóhídon levágatva és besózva saját berendezésű kocsiján Angolországba és Amerikába szállítsa. A próba­vágás még e hét folyamán megtörténik, mely alkalommal a legszebb 7, 8 és 9 mázsás mar­hák közül 60 darabot vágnak le. A helybeli mészárosok közt e­miatt nagy a rémület, mert alig van a társaság néhány nap óta a főváros­ban már­is 8 forinttal szökött fel a hús ára. A társaságban egy ezredes is lévén, valószínű, hogy a szállítás katonai czélokra történik.­­ Elveszett hétezer forint. Az ungvári kincstári uradalom pénztárnokát, Szegelethy Já­nost az a szerencsétlenség érte, hogy hét darab ezerforintost kivesztett a zsebéből. Az esetet, mely annál inkább kelt nagy részvétet Ungvárit, mivel Szegelethy úr köztiszteletű ember volt, következőkben mondja el az Ung czimü helyi lap. A hétezer forint hiánya múlt hó 27-én derült ki és azt maga a pénztárnok, Szegelethy jelentette be. A rögtön felvett jegyzőkönyv szerint Szegelethy azt állította,­ hogy ő decz. 23-án a kezelése alatt lévő uradalmi pénztárból hét darab ezer forintos bankjegyet vett ki oly czélból, hogy azt a helybeli adóhivatalnál apróbb bankjegyekre személyesen beváltsa. E szándékát Kapeller Albin ellenőrnek szóbelileg bejelentvén, a hét darab bankjegyet mellény zsebébe tette, de midőn már induló félben volt, hivatalában sokan meglepték s kérték, hogy fizetéseket fogadjon el és teljesítse. A különben előzékeny, öreg pénz­tárnok e kérelemnek engedett. Midőn kötelessé­gét bevégezte, elindult az adóhivatalba s az adó­hivatal kapujában megtapogatva mellénye zsebét, nagy rémületére a hét darab ezeres bankjegyet nem találta benne; rögtön azon az uton, melyen jött, visszatért, keresve a pénzt, de sehol sem ta­lálta meg. Kétségbeesve ment családjához és el­mondta az esetet; a család tagjai három-négy napon át bizalmas embereiknél elkövettek mindent hogy a hétezer forintot előteremthessék, miután az nem sikerült, a szerencsétlen pénztárnok az esetet a főerdőmesterrnek írásban bejelenté, ki úgy a pénztárnokot, mint az ellenőrt rögtön felfüggesztette hivatalától, és a vizsgálatot a bíró­ság utján megindíttatta ellenök. A vizsgáló bíróság a pénztárnok összes vagyonára fenyítő zárlatot ren­delt el; a foganatosítás alkalmával a pénztárnok anyósa s a pénztárnok és neje, a kincstár biztosítá­sára összes ingó és ingatlan vagyonaikat önként zárlat alá bocsátották, sőt a pénztárnok fia, atyja iránti szeretetből, ha a kijelölt vagyon elegendő nem volna a 7000 frt fedezésére, a zárlati jegyző­könyvben kötelezte magát arra, hogy előléptetése esetére 600 frton felül lévő fizetését a kincstár javára fogja fordítani. A felajánlott vagyon a kincstári követelést teljesen fedezi. Szegelethy 30 év óta van szolgálatban s már mostani nyug­díja felülhaladja a 7000 forintnak mint tőkének jövedelmét; de különben is ő, ki ingatlan vagyon­nal is birt, mint szolid és reális ember ismeretes. Esete nagy részvétet kelt. — Gyászrovat: Bezerédj Gyula, Veszprém­­megye alispánja, decs 30 án élete 55-ik évében elhunyt. A köztiszteletü férfiút e hó elsején nagy részvéttel temet­ték el a Veszprém-alsóvárosi családi sírboltba.—Krausz János kassai kanonok s papnöveldei igazgató, közel két heti súlyos betegség után múlt hó 30-án reggeli 4 órakor az Urban elszenderült. Igénytelen, de buzgó pásztoruk volt azoknak, kik kezeire bízattak. Jótékonyság kisérte lépteit, áldás emlékét. — Idősb Rózsa Antal, Ró­zsa Péter főv. tanácsjegyző édes atyja, derék fővárosi polgár újév napján d. u. egynegyed 4 órakor életének 71 ik évében meghalt. A boldogultnak hült teteme január 3-án, hétfőn d. u. harmadfél órakor fog a boldogultnak lakásán VIII. ker. Józsefváros gyöngytyukutcza 13 sz. a. beszenteltetni s a kerepesi ut melletti köztemetőben örök nyugalomra elhelyeztetni. — A Hirlapirói Kör igazgató választmányának ma tartott üléséből tudatom az egyesület t. tagjai­val, hogy a fővárosi adófelügyelőtől az elnökség­hez egy kimutatás érkezett a jövő évre szóló adók megállapítása tárgyáb­an. E kimutatás a t. hírlapíró urak által alólirott titkárnál az Írói kör helyiségé­ben e hó 12-éig minden nap d. u. 3 és 4 óra közt megtekinthető s abban ki ki a maga érdekében meg­teheti a szükséges észrevételeket. (Budapest, 1881. január hó 2-án. Szabó Endre titkár. — Tűz esetek. Sylvester estéjén a külső váczi utón Vojacsek Pál majoros telkén egy boglya széna ismeretlen okból kigyulladt, s hamuvá égett. Tűz támadt a Károly utczai evangélikus épületben levő Gruber­t- gyermekruha kereskedő boltjában is, de az idején odavonult tüzérség csakhamar el­oltotta. — A Koszorú, a Petőfi-társaság havi köz­lönyének ez évi első füzete megjelent. Erkel Ferencz kiválóan sikerült fénynyomatu arczképe hisziti, életrajzi vázzlattal Ábrányi Emiltől. A füzet további közleményei : „Tükör­darabok a szomszédból“ Fr­ankenburg Adolftól, melyben a szellemes veterán író a német sajtó legutóbbi magyarellenes nyilatkozatainak alkalmából azo­kat a véleményeket sorolja elő, melyeket a kül­föld legnagyobb írói hoztak fel a németek ellen sokszor alaposan, sokszor alaptalanul. Költemé­nyeket e füzetbe Endrődy Sándor és Reviczky Gyula írtak, az elbeszélő irodalom pedig Vértesi Arnold egy hosszabb novellájával és Majthényi Flóra rövid rajzaival van képviselve. Ez utóbbi („A hullám­“) megható közvetlenséggel egy matróz-család sorsát rajzolja, az első („Az özvegy asszony leánya“) a közép-osztály életéből van merítve s igen találó képét nyújtja a kisvárosi társas életnek. Figyelmet érdemel Irmai Ferencz tanulmánya Theokritos idylljeiről, Bodnár Zsig­mond értekezése az „Akadémiák aeszthetikájá­­­ról. E czikk azt fejtegeti, hogy bizonyos iro­dalmi formák idővel elévülnek s nag­gyá, nép­szerűvé és olvasottá csak az az író lehet, ki kora eszméinek és érzelmeinek ad igaz és köl­tői kifejezést. Az irodalmi szemlében néhány újabban megjelent szépirodalmi mű van ismer­tetve. Úgy e füzet, mint az egész vállalat, méltó az irodalmat kedvelő közönség figyelmére. — Hamis krajezárosok. A pénzhamisítás már a pénznemek legkissebbikére, a krajezárra is kiterjed. Jelenleg úgy a fővárosban valamint a vidéken hamis krajezárosok egész özöne van forgalomban. A hamisítványt igen könnyen fel lehet ismerni. A körirat német. Vájjon nem jár-e úgy gyártója, mint az ötvenes években az a debreczeni csizmadia, a ki hamis kétgarasoso­­kat vert rés egy neki — nyolcz garasba került. — Érdekes régiségek. A kassai kir. pénz­­ügyigazgatóságnál 1853. év óta őriztek egy igen szép leletet, melyet Királyházán leltek. A napokban azonban felküldt­ék a pénzügyminisz­tériumhoz, honnan az a közoktatási miniszter utján a nemzeti múzeumba került. A lelet zo­­mánczos arany bokrétából áll, mely igen szép haj- vagy melldiszt képezhetett, 1 db 3 köves arany gyűrűből, egy db feliratos kettős kereszt­ből, két ezüst csillag és egy ezüst félholdból. A kereszt alakjáról azt lehet következtetni, hogy a megnevezett lelet 16-ik századbeli eredetű. Pap Imre Újpestről egy igen szép vadászkést, Véninger Mátyás Duna Almásról, az urna­­temetőből cserépedényeket ajándékozott a mú­zeumnak. — A hivatalos lapból. Adományozás. A király dr. Forster Gyula vallás és közoktatásügyi min. titkárnak díjmentesen az osztálytanácsosi, Szüry Dénes és báró Rudnyánszky József fogalmazóknak pedig a minisz­teri titkári czimet és jelleget adományozta. — Idegen rendjel. A király megengedte, hogy Kőrösy József a fővárosi statisztikai hivatal főnöke a belga királyi Li­pót-rend lovagkeresztjét elfogadhassa és viselhesse. — Kinevezések. A pénzügyminiszter Keresztes Fe­rencz aradi adóhivatali ellenőrt a vingai adóhivatalhoz III. oszt. adótárnokká, Sevcsik Jenő nagyváradi adóhiva­tali ellenőrt a vaáli adóhivatalhoz III. oszt. adótárnokká, Szlávicsek Raj­mond dohánygyári gazdasági kezelőt III. oszt. dohánygyári aligazgatóvá nevezte ki. A közmunka és közlekedésügyi miniszter Mambrinyi János irodatisztet segédhivatali aligazgatóvá, Kováts Ferencz járásbírósági írnokot, Tóth Mihály, Magyerffy István és Nyitray György bíjnokokat pedig irodatisztekké nevezte ki. Horváth Rezső a belügyminisztériumba fogalmazó­ gyakornokká neveztetett ki. Az igazságügy miniszter Thiry Adolf fe­hértemplomi tszéki dirnokot a szászkabányai járásbíróság­hoz írnokká nevezte ki. A vallás- és közoktatásügyi mi­niszter Kovács István keb. számvevőségi gyakornokot és Valkó Istvánt m­. oszt. számtisztekké, a marosludasi ál­lami elemi népiskolánál alkalmazott Ágoston Mari tanító­nőt tanítónővé, Kanyaró Mihály vezértanítót tanítóvá, Jártó Imre segédtanítót pedig segédtanítóvá nevezte ki. — Áthelyezések. Az igazságügy miniszter Koncsik Gusztáv aljegyzőt, Deák Emil segédtelekkönyvetőt, Pin­­kovics Lázár és Csipő István írnokokat az újvidéki tör­vényszéktől a palánkai járásbírósághoz helyezte át. — Névváltoztatások. Belügyminiszteri engedél­lyel Fleischmann Tivadar győri lakos Mészárosra, Pick Leo budapesti lakos Győrfire, Vámoscher Lajos budapesti lakos Vámosira, dr. Schlesinger Adolf budapesti lakos Szilire változtatta a nevét. — Megrősített alap­­sz­abályok. A csonoplai temetkezési egy­et, a csa­­nádmegyei községi jegyzők egyletének, a bajai nemzeti kaszinó, a nagyszalontai általános ipartársulat, a jászbe­rényi da'egylet, a szabadkai orvos-gyógyszerész-egylet, és a vörösvári önkéntes tűzoltó egylet alapszabályai a belügyminisztérium által bemutatási záradékkal láttat­tak el. — A mai időjárás áttekintése­ Európában. A nagy légnyomás (767—777) a kontinens északnyugati nagyobb részében, a depres­szió pedig (760—762) délkeleten van. Németországban különböző irányú, mérsékelt szelek mellett az idő többnyire száraz, részben derült, részben ködös. — Hazánkban: Erősbödött helyenkint vi­haros, északias szelek mellett a hőmérséklet (kivéve az erdélyi részeket) lejebb, a légnyomás jóval feljebb szállt, az idő nyugaton és északon többnyire derült, a kisebb délkeleti félben többnyire borult, helyenkint gyérebb csekélyebb esővel. — Jóslat: az északnyugati na­gyobb részben többnyire derült, száraz idő várható, éjjel fagy mellett, kisebb délkeleti részben változó, felhőzet mellett, részben derült, részben ködös idő. TÁRSADALÓ Gyilkosság a fővárosban. A Ferenczvárosban levő mester- és liliom­­utczák az éjjel véres verekedés és gyilkosság színhelyei voltak. Nagy Mihály rendbiztos jelen­tése szerint ugyanis ma reggel 4 órakor Flack Gáspár 21 éves, róm. kath. nőtlen fuvarost — lakik Ferencz-utcza 11. szám alatt, szüleinél — az előbb nevezett utszák sarkán levő kávémé­rés közelében veszélyes szúrásokkal mellén, élettelen állapotban találta, s ápolás végett nyom­ban a Rókus kórházba szállította. A sebesült állapota igen aggasztó volt, s attól lehetett tartani, hogy kihallgatása — más­nap — már meg nem történhetik. E­miatt Száraz József felügyelő rendőr tisztviselő Cseke Kálmán törvényszéki vizsgáló bíró kíséretében a kórházban rögtön megjelenvén, a sérült ki­hallgatását megkísértették, de az néhány érthe­tetlen szón kivül egyebet mondani nem tudott, — s folyton önkívületi állapotban maradván, ma reggel meghalt. A tettesek, vagy tettes teljesen ismeretlen volt, s az eddigi nyomozás sem­ vezetett semmi eredményre, és a sebesült Flack is elhalt a­nélkül, hogy csak a legkisebb útba igazítást nyújthatta volna. Az eddig beszerzett adatok azt látszanak igazolni, hogy Flack, véres verekedés áldozata lett, mert rajta kívül még egy Mayer Ferencz nevű pesti születésű tehenész is súlyos sértése­ket szenvedve, életveszélyes állapotban szállítta­tott később a kórházba, hol törvényszék rend­őri kihallgatása folyamatban van. A tettesek kinyomozásával Farkassányi Kál­mán rendőrségi tollnok bízatott meg; a vizsgá­lat erősen foly, eddig azonban minden ered­mény nélkül. MŰVÉSZET. — Huszár Adolf a múzeum lépcsőháza szá­mára fehér márványból elkészítette Bethlen Gábor mellszobrát, így írta ezt több lap. A legérdekesebb azonban az egészben, hogy sem Huszár Adolf nem tud róla egy szót is, sem pedig a muzeum. — Perczes. Csepreghy Ferencz már rég előkészületben lévő látványos és érdekes bohó­zatát, végre valahára mégis meg fogjuk látni még ez időszakban. A szerepeket már kiosztot­ták és a próbákat is megkezdenék, ha Komá­romi Mariska k. a, ki a darabban a főszerepet játsza, nem volna beteges. — A népszínházban kedden (holnapután) kerül először színre Meilhac és Halévy vígjátéka Az alagút; ezt követni fogja a már ismert Iü a berek, bohózat. A két darab előadásában részt vesznek az énekesnőket kivéve a színház­nak csaknem összes tagjai. Színi előadások 1881. január 3-án. Nemzeti színház. „A szerelem bolondjai.“ Színmű 3 felv. Irta Legouve. Holnap: Wiziak Emma asszony mint vendég „Lohengrin.“ Opera 5 felv. Irta Wagner Rikhárd. Népszínház. „Az utszéli grófkisasszony.“ Operette 3 felv. Zenéjét szer­zette Hervé. Holnap először : „Az alagút.“ Vigjáték 1 felv. írták Meilhac Ó3 Halévy. — „111 a berek “ Bohó­zat 1 felv. Szerkesztői üzenet Az újév alkalmából mindama tisztelt barátainknak, kik lapunk szerkesztőjét és munkatársait szives üdvözle­teikkel keresték föl, köszönetet mondunk és őszintén viszonozzuk a jó kivánatokat. Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos : VERHOVAY GYULA. N­y­i­l­t t­é­r *) Waldstein Simon cs. és magy. kir. udvari látszerész. Budapest Dorottya -utcza 5. *) E rovat alatt közlöitekért nem válal felelőssé­get a Szerk

Next