Függetlenség, 1881. január (2. évfolyam, 1-30. szám)
1881-01-03 / 2. szám
Budapest 1881. Franczia jezsuiták Sopronmegyében. (Eredeti tudósítás.) . . . falva, decz. 31. Bizony a sopronymegyebeli nagymartoni járás kis N. falvának jó német póremberei sem gondolták volna, hogy a Jules Ferry jezsuita kiüző dekrétumának még ők is isznak a levéből. E falu plébánosához ugyanis három Francziaországból kikergetett jezsuita levelet irt külföldről, melyben kérik, hogy engedje meg nekik három napig községében prédikálni. Már hogy miért épen abban a faluban, azt ők tudják. A plébános azt felelte, hogy csak jöjjenek, szívesen látják őket. A három fekete úr tehát egy szép nap bevonult NI. be és ott maradt — tizenegy napig, in jubile dulci. Ott volnának tán még most is, ha nem történnek a következendő igen érdekes véletlen dolgok. A szent férfiak falazásuk ideje alatt rendesen miséztek, imátkoztak és igen sokat prédikáltak, csakhogy nem úgy mint a mi papjaink, t. i. nyitott templomban, mindkét nembeli közönség előtt. A franczia jezsuiták elkülönítve tartották szent beszédjeiket, külön a férfiak s külön az asszonyok, úgy külön a fiatalság számára, mely alkalommal a férfiaknak a nők, a nőknek a férfiak prédikácziójára bemenni nem volt szabad. E lelki gyakorlatok alatt különössen az asszonyoknál oly családi vallatások történtek, a mint csak a bűnös raboknál szokás ; a szent férfiak különösen hangsúlyozták azt, hogy ha valaki az ő részükre alamizsnát ad, az eddig elkövetett bűneitől teljesen feloldatik. Lett is eredménye e szent revolverezésnek, mert a falubeli asszonyok, de még a kevésbbé felvilágosodott férfiak között is sok találkozott olyan, kik a jezsuita uraknak csakhogy megszabaduljanak bűneiktől, puttón számra hordták az alamizsnát, az asszonyok férjeik erszényét könnyítették meg. Bezzeg örültek a modern Tetzelek ; jól mulattak, ettek, ittak, kártyáztak, mert egyre hordták az alamizsnát, hogy a plébániaházban már alig fért el a sok holmi. De egy asszony mégis megjárta. Bement a szent beszéd után a vendég páterhez, hogy külön tanitásban részesülhessen, s oly annyira szivére vette a szent férfiú szavait, hogy nyomban haza ment, férje pénztárczájából lappal kivett tíz forintot, s elvitte a jezsuitának. Ennek persze az lett a vége, hogy a menyecske teljessen felmentetett minden bűneitől. E szerencsés megüdvözülés után az asszony könnyebbült lélekkel ment haza, és elbeszélte férjének nagy boldogságát. A férj kiváncsi lévén faggatta nejét, mondaná el neki a megkönnyebbülés okát. A szegény balga asszony mi rosszat sem gyanítva híven elmondott mindent mi vele történt. Erre a szegény megcsalatott férj dühbe jött, és úgy felabszolválta másodszor is a nejét, hogy a menyecske majdnem fekvő beteg lett. Ez eset híre villámgyorsan terjedt szét a faluban. A legtöbb férjnek kinyillott a szeme s észrevették, hogy voltaképen velük is ugyanaz történt. Lázadás tört ki. A meglopott és megcsalt emberek nagy csoportban közeledtek a plébánia felé, hogy megtanítsák a szent vendégeket. Csakhogy ezeknek is volt pártjuk: az elbolondított, elbutított rész. E párt verekedve állott ellent a felvilágosodottaknak s már-már nagyon véres jelenetek következtek volna, mikor megjött a hír, hogy a jezsuiták zsákmányuk egy részével együtt hirtelen megszöktek, senki sem tudja, hová. Ez egész történet Magyarországon, hol a papság mindig becsületes és hazafias volt, kétszeresen sajnálatos. A tanulság belőle mindenesetre az, hogy őrizkednünk kell a külföldi jezsuiták inváziójától, mert ha már három darab is ily zavargásokat okoz, mi lenne, ha egész had zúdulna a nyakunkba. Pedig a jezsuitizmus dúvadja mostanában nagyon környékezi Magyarországot, „quaerens quem devoret.“ —i. A boerok szomszédai. (L. K.) Afrika déli része, mint két év előtt a zulu-kafferek, most a boérok lázadása által vonja magára Európa figyelmét. A boérok mellett azonban van még egy nép, mely szintén angol fönhatóság alatt áll s mely a boérok példája és saját bajaik befolyása folytán szintén mozogni kezd és alighanem szaporitandja az angol kormány bajait. Ezek a bazutok. A bazut törzs a Kap vidék nyűgöt és éjszaki oldalát lakja, úgy testalkatra, mint testszínre hasonlít a zulukhoz, foglalkozásuk a vadászat volt, mig a negyvenes években Anglia „pártfogolni“ kezdte őket. Folytonos harczban a puszták rabló vadaival, a törzs erős és edzett harczosok hirében állott, de művelődési viszonyokról szó sem volt. A közzé a kevés népek közé számíthatók, melyek vallást, társadalmat egyátalán nem ismertek és főnökeik megválasztása volt az egyedüli szükségletük. Erre valóban szükségük volt. A szomszéd boérekkel folyton harczban állottak, bár a támadók soha sem ők voltak és e harcz kényszerité őket, hogy vezért szemeljenek ki maguknak. Leghíresebb vezérük volt Moseh vagy Moseso, ki feladatának mégis a legnagyobb mérvben megfelelt. Ő volt az, ki nagyon sokat tett az erkölcsök szeliditésére, ki megtiltá alattvalóinak az emberevést, ki lakhelye körül mégis állandó lakásra bízta igen sok alattvalóját, sőt, ha hinni lehet Cassalis franczia hittérítőnek, ki 1833-ban mint első európai, közéjük ment, még a kereszténységet is pártfogolta. A folytonos harczok azonban, bár Mosek rendesen győzelmet aratott a boérokon, mégis kimeriték a törzsféjét és Anglia, nagy figyelemmel kisérve az ott történteket, ekkor ajánlá fel a kimerült törzsnek védelmét — ingyen. A barátok azonban mégis több hasznot hajtottak Angliának, mint a pártfogásnak előnyei voltak. Erre mutat legalább, hogy 1848-ban Henry Smith, a Kap vidék kormányzója jelentéseiben a legnagyobb hízelgésekkel halmozza el a „nagy törzsfőnököt, kinél nem tudja, a férfi bátorságát vagy a főnök nemes szivét bámulja-e jobban ?“ A boérok azonban még sem nyugodtak. Anglia ekkor elérkezetnek látta az időt, hogy „erélyesen“ intézkedjék. 1866-ban a barátok az angol korona alattvalójannk nyilatkoztattak ki, tartományuk angol birtok lett, angol helytartó rendeltetett ki, és a boérok nem merték folytatni támadásaikat. Ez időtől fogva azonban az angol befolyás, majd az angol uralom érvényesíti magát és eleinte a benszülöttek javára. Az 1866. évi jelentés legalább akként hangzott, hogy „végleg elszegényedve, folytonos éhínséggel küzdve, megjelenésük szánalomra méltó, mintha a világ legnyomorultabb teremtései lennének,“ és két évvel később e jelentés már oda módosult, hogy gúnyló adót lehetett kivetni, és a földmivelés annyira előhaladt, hogy ez adót kukoriczában háromezer font sterling értékben be is lehetett szedni, sőt 1878-ban már az adó összege húszezer fontra emeltetett és daczára a hatszoros emelésnek, a benszülöttek bizonyos jólétet értek el, mely körülmény mig egyrészt a művelődés óriási erejét bizonyítja, addig eltagadhatlan igazolása annak, hogy az afrikai néptörzsek nagy fogékonysággal bírnak a művelődésre. Anglia azonban megkezdé a hódított tartományok irányában megszokott eljárását, melynek eredményei már a zulu háborúnál mutatkoztak. A zulu háború már fölnyitá a barátok szemeit és a fölmerült példák erősen megrenditék a hitet Anglia jóakaratában, de még annak győzhetlenségében is. Ugyanez időben az angol kormány európai igazságszolgáltatási intézkedéseket is léptetett életbe, melyek nemcsak a főnökök megszokott hatalmát korlátozók, hanem az összes törzsnek nagyon kényelmetlennek tűntek fel. Ezután jött újólag adóemelés és végre, épen az adóemelés által okozott elkedvetlenülés közepette, a parancs, hogy minden bennszülött szolgáltassa be fegyverét, azt a fegyvert, melynek Anglia is oly sok hasznát vette. Az átalános elégületlenség nyilatkozott is, de csak szóval. Lecsendesítették azon ígérettel, hogy a fegyverek értéke meg fog téríttetni. Ez pedig egyszerű hazugság volt. És ezzel a barátok is oda jutottak, hogy egy szó, egy merész honfitárs és a lázadás teljesen kitört. Csodálkozni sem lehet rajta. A bazut elszegődik évekre munkásnak a gyémántmezőkre ; ott a vadállatok ellen egyedüli menedéke a fegyver ; ott egyedüli élelemkereső eszköze a nyíl és kés; a bazuta egy jó fegyverért épen ez okból feláldozza sokszor évekre terjedő munkája jutalmát, és az angol ezt is elvette tőle. A boérok fajrokonságban vannak a hollandiakkal és így ezek rokonszenve innen is megmagyarázható, de ha a barátok is nyílt harczban fognak állani az angollal, a szabadságszerető népek rokonszenve aligha a vagyonelkobzás és szószegés által fellázított barátok harczát fogja kísérni. felhívás előfizetésre. Figyelmeztetjük és kérjük tisztelt előfizetőinket, kiknek előfizetésük a múlt hó végével lejárt, hogy újabb megrendeléseiket mielőbb megtenni méltóztassanak. Lapunk ára : Egy hóra................................................1 frt 40 kr. Két hóra................................................2 frt 80 kr. Három hóra..........................................4 frt — kr. Lapunk mindennap, tehát hétfőn és ünnepek után következő napokon is megjelen. Az előfizető nevének, czimének, lakhelyének s az utolsó postának tisztán s olvasható kiírását kérjük,hogy a lap szétküldésében hiba ne történjék. Előfizetést a hó bármely napjától elfogadunk. Régi előfizetőink legczélszerübben cselekesznek, ha czimszalagukat a postautalvány szélére ragasztva beküldik a kiadóhivatalnak. Az előfizetési pénzek és postai utalványok Budapestre a „Függetlenség“ kiadóhivatalába (Koronaherczeg utcza 3 szám) küldendők. ___ A ,,Függetlenség"’ kiadóhivatala. FÜGGETLENSÉG. Január 8. HÍREK. Napirend január 3-án. Naptár: Hétfő, január 3. 1881. Róm. kath. Genovéva szűz. Prot. Dániel. Görög-orosz (decz. 22.) Neszte. — Napkel 7 óra 50 p. nyug. 4 ó. 20 p. — A magyar tudományos akadémia fő nyelv- és széptudományi osztályának ülése d. u. 5 órakor. Értekezők : Ballagi Mór és Simonyi Zsigmond. — Az orsz. nőiparkiállitás nagy bizottságának ülése d. u. 3 órakor. Ferencziek bazára I. em. — Az orsz. magyar iparegyesület ipartársulati szakosztályának ülése d. u. 5 órakor. Ferencziek bazára I. em. — Iparmuzeum a műcsarnokban d. u. fél 3—tél 6. — Orsz. gazdasági és tanszermúzeum a Köztelken d. e. 10-12 és d. u. 2—4. — Múzeumban term, rajz és népismetár d. e. 9—d. u. 2. — Múzeumi könyvtár d. e. 9—d. u. 2. — Akadémiai könyvtár, d. u. 3—7. — Egyetemi könyvtár d. u. 3 — 7. — A Hatkert nyitva egész nap. — A somló-vásárhelyi osztrák tisztek hepcziáskodásáról, melyet már említettünk, a következőket írják nekünk: Deczember 25 én délelőtt 11 órakor Reicher Ignácz somlóvásárhelyi lakos házánál egy osztrák katonatiszt jelent meg, ki magát Dvorzsák 14-ik dragonyos ezredbeli hadnagynak mutatta be s egyúttal Reicher urat Göbel főhadnagy nevében párbajra hívta ki. Reicher azt mondta, hogy neki nincs szerencséje ismerni azt az urat s nem is képzelheti, hogy miért hívja ki. Dvorzsák hadnagy erre előadta, hogy Reicher Ignáczért Böhm Gyula kalimbai lakos néhány év előtt váltót ginért, időközben azonban Reicher fizetésképtelenné válván, a 2000 forintot Böhm úrnak kellett volna megfizetni. Böhm úr e fölött való dühében Göbel főhadnagyot kérte meg vagy fogadta föl arra nézve, hogy Reichert mészárolja le. Reicher kijelentette, hogy neki Böhmmel privát pénzügye van, melyhez egy harmadiknak semmi köze nincsen, s hogy ő Göbel főhadnagy úrral e dologban nem állhat szóba. Erre Dvorzsák lájtmant azt mondta, hogy ők Reichert akárhol találják, inzultálni fogják. Másnap megint két tiszt ment Reicher lakására , s eléje terjesztették az alternatívumot : vagy fizet, vagy vív. Reichert erre a szolgabíróhoz fordult, ki jelenleg házát fegyveres emberekkel őrizteti. Reichert különben rögtön Budapestre utazott a hadparancsnoksághoz. Hogy mit végez, előre lehet tudni. Az osztrák tisztnek lesz igaza, bár piszkosabb dologra bérelték fel, mint a legczudarabb brávót. Ez az úr a Seemann-Dinsztl-kaszt legújabb árnyalata. A Deák-mauzóleum építője, Gerster Kálmán ma Olaszországba utazott, hogy a mauzóleum belső díszítése czéljából Rómában és Flórenczben tanulmányokat tegyen. E tanulmányi utazása egy hóig fog tartani és csak a Csepreghy emlékkő felállítására, február hó 6-ikára tér vissza a fővárosba. — Újév napja elmúlt volna a maga kellemetességeivel és kellemetlenségeivel. Annyi balszerencse közt, oly sok meggratuláltatás után megfogyva bár tárczánk dolgában, bizalommal kezdünk neki annak az útnak, mely még 364 napból áll. Az újév különben nem volt jóizó vigság nélkül sem, legalább az újságírókra nézve. Ők egész évben szerkesztenek lapot a közönségnek, csak egy nap van az esztendőben, mikor az ő számukra is csinálódik újság, így volt alkalmunk látni azt a kicsike kis Ellenőrt, melyet az Ellenőr szedő személyzete szerkesztett és szedett a dolgozótársak számára, Tanay Ödön tördelő azaz metrompás vezetése alatt. Pompás, jókedvtől duzzadó apróság, tele a szerkesztőség és nyomda apró bajainak humoros kifigurázásával és f a miben a szedő urak önmagukat tagadták meg) petit és nonpareille betűvel. — Ebbe a kategóriába tartozik a kereskedő ifjak társulatának „hívatlan közlönye“ is, a Végeladás, melyet Liptay Pál szerkesztett ép oly ügyesen, mint vidáman. — A franczia jezsuita-invázióhoz. Hogy Magyarországon ma holnap valóban jezsuita-kérdés fog felvetődni, azt föntebb közlött sopronmegyei levelünkön kívül élénken illusztrálja az az eset is, melyet a Kecskemétben olvasunk. A francziaországi jezsuiták ugyanis — irja a Kecskemét, — akiknek az úgynevezett márcziusi rendeletek végrehajtása óta se országuk, se hazájuk s száműzetve, hontalanul bolyonganak Európában, s arra a gondolatra vetemedtek, hogy ebben a mi tejjelmézzel folyó országunkban telepedjenek le. És pedig az áldott Duna-Tisza közti zónát szemelték ki leendő hazájukul. Kecskemét szomszédságában a baracsi pusztán óhajtottak letelepedni. Már meg is tették a lépéseket arra nézve, hogy Baracson a hajdani Zeyk-féle birtokot megvásárolják. Haynald bíbornok és Samassa érsek azonban nem fogadták kedvezően az uj vendégeket s igy a magyar alföld aligha fog részesülhetni abban a szerencsében, hogy tanyát adjon a kiűzött pátereknek. — A családnevek magyarosítása ügyében eljáró végrehajtó-bizottság ma ülést tartott az iparosok körében. Ez volt első ülése, melyen a bizottsággal a felek is értekezhettek. Örömmel jelezzük, hogy ez első alkalommal 13 névmagyarosítási ügyben keresték fel a bizottságot személyesen, öt ügyben pedig levelet kapott. Ezek közt van egy komáromi illetőségű bécsi lakos, egy belgrádi születésű budapesti lakos, egy osztrák államvasuti állomási főnök stb. Bejelentetett a süketnémák budapesti intézetének tantestületi tagjai neveinek és még 38 egyénnek névmagyarosítási ügye. E roppant nagyszámú bejelentés következtében elhatározta a bizottság, hogy ezentúl hetenként többször tart ülést. Legközelebbi ülése f. hó 6-án, csütörtökön d. e. 10 órakor lesz az iparosok körében (Ferencziek bazára I. em.) s a feleket 11—12 óráig fogadja. A bizottság a nagyszámmal beérkezett tudakozás folytán elhatározta , hogy a névmagyarosítás kellékeiről hirlapilag fogja a nagy közönséget értesíteni. Végül tekintettel arra, hogy az 5 forintnyi bélyegilleték törlését óhajtók köréből roppant nagy számmal gyűlt be az aláírás, melyeknek a törlés elengedése iránti kérvényhez való csatolása esetében a kérvényezésért is igen nagy bélyegdíjat kellene fizetni (minden aláírás 50 kr.) elhatározta a bizottság, hogy a kérvényt maga terjeszti be, de az aláírások felmutatásával dr. Szivák Imrét arra, hogy Pest megyénél, Királyi Pált pedig, hogy a fővárosnál indítványt tenni szíveskedjenek az iránt, hogy a bélyegdíj, elengedése a kormánynál feliratban kérelmezhessék — küldöttek által felkérni fogja. — Hírek a városból. Becsületérző szolgaleány. Schenk Ignácz uj vásártéri kereskedő a rendőrségnél feljelentést tett cselédje Slomola Erzsébet 21 éves kecskeméti születésű hajadon ellen. A vád alaptalannak bizonyult be, mindazonáltal a becsületérző leány magát már a feljelentés által is megbecstelenítve érezte és annyira elkeseredett, hogy tegnap délután egy órakor a vámháznál a Dunába ugrott, de Kazinczy István és Lápossy Lajos borkereskedő kimentették. — Kétségbeesett szerelmes. Ludmann Vilmos kereskedő segéd újév reggelén a Gschwindt-féle fürdőben karján egy kis késsel fölvágta erét, mielőtt azonban elvérzett volna, a Rókusba szállították. Azt mondja, hogy szerelmi bubánatból kereste a halált. — Kabát tolvaj. Meinhardt Gusztáv hivatalnok hosszú téli kabátját tegnap délután ellopták. — Brutális szerető. Karlik György napszámos, lakásán a munkávutójában összeszólalkozott az éjjel Varga Erzsébettel, kivel már 14 év óta balkezes házasságban él, s a szegény nő fején egy fadarabbal életveszélyes sebet ütött. Varga Örzsét a Rókusba szántották, Karlik pedig fogságba került. — Báró Lapenna, Az egyptomi nemzetközi főtörvényszék elnöke lemondott és visszatért Bécsbe. A Times ez alkalommal következőleg emlékszik meg róla : Egyptomban az igazság érzéke egyáltalán nem volt kifejlődve, midőn a báró állását elfoglaló. Igazságügyi minisztérium nem volt. Nubar basa volt az egyedüli, ki felfogta az intézmény horderejét, és midőn ez végre életbe lépett, elveszté állását. Tizenöt idegen hatalomtól küldött férfiakból alakult a bíróság és báró Lapenna volt és maradt a helyzet ura. Az új intézmény nem találkozott a benszülöttek rokonszenvével és a nehézségek legyőzése, a veszekedő nemzetközi elemek érdekeinek kiegyeztetése, az egész organizácziója azon intézménynek, mely most az ország főékessége, a báró érdeme. Társai jó szolgálatot tettek, de a főnehézség az ő vállára feküdt, midőn őt elnökké választották, az ő dolga lett az egészet összeállítani és működésbe hozni. Jelleme erős volt és mint minden erős jellemnek meg voltak erényei mellett hibái is. De oly országban, hol a hivatalnoki függetlenséget addig nem ismerték, e hibák is erények, érdemek lettek. Egyszer veszekedett a kormányokkal, másszor a kereskedőkkel, de ezek csak mint tréfák tekintettek, és midőn állásától megválik, mindenkinek tisztelete és becsülése követi őt. — Mészárosok veszedelme. Egy angol konzorczium idéz jelenleg a fővárosban. Személyzete egy angol ezredes, egy orvos, a helybeli főkonzulság egy attachéja, több tőkepénzes és néhány szolga. E konzorczium Budapesten már eddig többet vásárolt 300 darab szarvasmarhánál, hogy ezeket a helybeli közvágóhídon levágatva és besózva saját berendezésű kocsiján Angolországba és Amerikába szállítsa. A próbavágás még e hét folyamán megtörténik, mely alkalommal a legszebb 7, 8 és 9 mázsás marhák közül 60 darabot vágnak le. A helybeli mészárosok közt emiatt nagy a rémület, mert alig van a társaság néhány nap óta a fővárosban máris 8 forinttal szökött fel a hús ára. A társaságban egy ezredes is lévén, valószínű, hogy a szállítás katonai czélokra történik. Elveszett hétezer forint. Az ungvári kincstári uradalom pénztárnokát, Szegelethy Jánost az a szerencsétlenség érte, hogy hét darab ezerforintost kivesztett a zsebéből. Az esetet, mely annál inkább kelt nagy részvétet Ungvárit, mivel Szegelethy úr köztiszteletű ember volt, következőkben mondja el az Ung czimü helyi lap. A hétezer forint hiánya múlt hó 27-én derült ki és azt maga a pénztárnok, Szegelethy jelentette be. A rögtön felvett jegyzőkönyv szerint Szegelethy azt állította, hogy ő decz. 23-án a kezelése alatt lévő uradalmi pénztárból hét darab ezer forintos bankjegyet vett ki oly czélból, hogy azt a helybeli adóhivatalnál apróbb bankjegyekre személyesen beváltsa. E szándékát Kapeller Albin ellenőrnek szóbelileg bejelentvén, a hét darab bankjegyet mellény zsebébe tette, de midőn már induló félben volt, hivatalában sokan meglepték s kérték, hogy fizetéseket fogadjon el és teljesítse. A különben előzékeny, öreg pénztárnok e kérelemnek engedett. Midőn kötelességét bevégezte, elindult az adóhivatalba s az adóhivatal kapujában megtapogatva mellénye zsebét, nagy rémületére a hét darab ezeres bankjegyet nem találta benne; rögtön azon az uton, melyen jött, visszatért, keresve a pénzt, de sehol sem találta meg. Kétségbeesve ment családjához és elmondta az esetet; a család tagjai három-négy napon át bizalmas embereiknél elkövettek mindent hogy a hétezer forintot előteremthessék, miután az nem sikerült, a szerencsétlen pénztárnok az esetet a főerdőmesterrnek írásban bejelenté, ki úgy a pénztárnokot, mint az ellenőrt rögtön felfüggesztette hivatalától, és a vizsgálatot a bíróság utján megindíttatta ellenök. A vizsgáló bíróság a pénztárnok összes vagyonára fenyítő zárlatot rendelt el; a foganatosítás alkalmával a pénztárnok anyósa s a pénztárnok és neje, a kincstár biztosítására összes ingó és ingatlan vagyonaikat önként zárlat alá bocsátották, sőt a pénztárnok fia, atyja iránti szeretetből, ha a kijelölt vagyon elegendő nem volna a 7000 frt fedezésére, a zárlati jegyzőkönyvben kötelezte magát arra, hogy előléptetése esetére 600 frton felül lévő fizetését a kincstár javára fogja fordítani. A felajánlott vagyon a kincstári követelést teljesen fedezi. Szegelethy 30 év óta van szolgálatban s már mostani nyugdíja felülhaladja a 7000 forintnak mint tőkének jövedelmét; de különben is ő, ki ingatlan vagyonnal is birt, mint szolid és reális ember ismeretes. Esete nagy részvétet kelt. — Gyászrovat: Bezerédj Gyula, Veszprémmegye alispánja, decs 30 án élete 55-ik évében elhunyt. A köztiszteletü férfiút e hó elsején nagy részvéttel temették el a Veszprém-alsóvárosi családi sírboltba.—Krausz János kassai kanonok s papnöveldei igazgató, közel két heti súlyos betegség után múlt hó 30-án reggeli 4 órakor az Urban elszenderült. Igénytelen, de buzgó pásztoruk volt azoknak, kik kezeire bízattak. Jótékonyság kisérte lépteit, áldás emlékét. — Idősb Rózsa Antal, Rózsa Péter főv. tanácsjegyző édes atyja, derék fővárosi polgár újév napján d. u. egynegyed 4 órakor életének 71 ik évében meghalt. A boldogultnak hült teteme január 3-án, hétfőn d. u. harmadfél órakor fog a boldogultnak lakásán VIII. ker. Józsefváros gyöngytyukutcza 13 sz. a. beszenteltetni s a kerepesi ut melletti köztemetőben örök nyugalomra elhelyeztetni. — A Hirlapirói Kör igazgató választmányának ma tartott üléséből tudatom az egyesület t. tagjaival, hogy a fővárosi adófelügyelőtől az elnökséghez egy kimutatás érkezett a jövő évre szóló adók megállapítása tárgyában. E kimutatás a t. hírlapíró urak által alólirott titkárnál az Írói kör helyiségében e hó 12-éig minden nap d. u. 3 és 4 óra közt megtekinthető s abban ki ki a maga érdekében megteheti a szükséges észrevételeket. (Budapest, 1881. január hó 2-án. Szabó Endre titkár. — Tűz esetek. Sylvester estéjén a külső váczi utón Vojacsek Pál majoros telkén egy boglya széna ismeretlen okból kigyulladt, s hamuvá égett. Tűz támadt a Károly utczai evangélikus épületben levő Grubert- gyermekruha kereskedő boltjában is, de az idején odavonult tüzérség csakhamar eloltotta. — A Koszorú, a Petőfi-társaság havi közlönyének ez évi első füzete megjelent. Erkel Ferencz kiválóan sikerült fénynyomatu arczképe hisziti, életrajzi vázzlattal Ábrányi Emiltől. A füzet további közleményei : „Tükördarabok a szomszédból“ Frankenburg Adolftól, melyben a szellemes veterán író a német sajtó legutóbbi magyarellenes nyilatkozatainak alkalmából azokat a véleményeket sorolja elő, melyeket a külföld legnagyobb írói hoztak fel a németek ellen sokszor alaposan, sokszor alaptalanul. Költeményeket e füzetbe Endrődy Sándor és Reviczky Gyula írtak, az elbeszélő irodalom pedig Vértesi Arnold egy hosszabb novellájával és Majthényi Flóra rövid rajzaival van képviselve. Ez utóbbi („A hullám“) megható közvetlenséggel egy matróz-család sorsát rajzolja, az első („Az özvegy asszony leánya“) a közép-osztály életéből van merítve s igen találó képét nyújtja a kisvárosi társas életnek. Figyelmet érdemel Irmai Ferencz tanulmánya Theokritos idylljeiről, Bodnár Zsigmond értekezése az „Akadémiák aeszthetikájáról. E czikk azt fejtegeti, hogy bizonyos irodalmi formák idővel elévülnek s naggyá, népszerűvé és olvasottá csak az az író lehet, ki kora eszméinek és érzelmeinek ad igaz és költői kifejezést. Az irodalmi szemlében néhány újabban megjelent szépirodalmi mű van ismertetve. Úgy e füzet, mint az egész vállalat, méltó az irodalmat kedvelő közönség figyelmére. — Hamis krajezárosok. A pénzhamisítás már a pénznemek legkissebbikére, a krajezárra is kiterjed. Jelenleg úgy a fővárosban valamint a vidéken hamis krajezárosok egész özöne van forgalomban. A hamisítványt igen könnyen fel lehet ismerni. A körirat német. Vájjon nem jár-e úgy gyártója, mint az ötvenes években az a debreczeni csizmadia, a ki hamis kétgarasosokat vert rés egy neki — nyolcz garasba került. — Érdekes régiségek. A kassai kir. pénzügyigazgatóságnál 1853. év óta őriztek egy igen szép leletet, melyet Királyházán leltek. A napokban azonban felküldték a pénzügyminisztériumhoz, honnan az a közoktatási miniszter utján a nemzeti múzeumba került. A lelet zománczos arany bokrétából áll, mely igen szép haj- vagy melldiszt képezhetett, 1 db 3 köves arany gyűrűből, egy db feliratos kettős keresztből, két ezüst csillag és egy ezüst félholdból. A kereszt alakjáról azt lehet következtetni, hogy a megnevezett lelet 16-ik századbeli eredetű. Pap Imre Újpestről egy igen szép vadászkést, Véninger Mátyás Duna Almásról, az urnatemetőből cserépedényeket ajándékozott a múzeumnak. — A hivatalos lapból. Adományozás. A király dr. Forster Gyula vallás és közoktatásügyi min. titkárnak díjmentesen az osztálytanácsosi, Szüry Dénes és báró Rudnyánszky József fogalmazóknak pedig a miniszteri titkári czimet és jelleget adományozta. — Idegen rendjel. A király megengedte, hogy Kőrösy József a fővárosi statisztikai hivatal főnöke a belga királyi Lipót-rend lovagkeresztjét elfogadhassa és viselhesse. — Kinevezések. A pénzügyminiszter Keresztes Ferencz aradi adóhivatali ellenőrt a vingai adóhivatalhoz III. oszt. adótárnokká, Sevcsik Jenő nagyváradi adóhivatali ellenőrt a vaáli adóhivatalhoz III. oszt. adótárnokká, Szlávicsek Rajmond dohánygyári gazdasági kezelőt III. oszt. dohánygyári aligazgatóvá nevezte ki. A közmunka és közlekedésügyi miniszter Mambrinyi János irodatisztet segédhivatali aligazgatóvá, Kováts Ferencz járásbírósági írnokot, Tóth Mihály, Magyerffy István és Nyitray György bíjnokokat pedig irodatisztekké nevezte ki. Horváth Rezső a belügyminisztériumba fogalmazó gyakornokká neveztetett ki. Az igazságügy miniszter Thiry Adolf fehértemplomi tszéki dirnokot a szászkabányai járásbírósághoz írnokká nevezte ki. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Kovács István keb. számvevőségi gyakornokot és Valkó Istvánt m. oszt. számtisztekké, a marosludasi állami elemi népiskolánál alkalmazott Ágoston Mari tanítónőt tanítónővé, Kanyaró Mihály vezértanítót tanítóvá, Jártó Imre segédtanítót pedig segédtanítóvá nevezte ki. — Áthelyezések. Az igazságügy miniszter Koncsik Gusztáv aljegyzőt, Deák Emil segédtelekkönyvetőt, Pinkovics Lázár és Csipő István írnokokat az újvidéki törvényszéktől a palánkai járásbírósághoz helyezte át. — Névváltoztatások. Belügyminiszteri engedéllyel Fleischmann Tivadar győri lakos Mészárosra, Pick Leo budapesti lakos Győrfire, Vámoscher Lajos budapesti lakos Vámosira, dr. Schlesinger Adolf budapesti lakos Szilire változtatta a nevét. — Megrősített alapszabályok. A csonoplai temetkezési egyet, a csanádmegyei községi jegyzők egyletének, a bajai nemzeti kaszinó, a nagyszalontai általános ipartársulat, a jászberényi da'egylet, a szabadkai orvos-gyógyszerész-egylet, és a vörösvári önkéntes tűzoltó egylet alapszabályai a belügyminisztérium által bemutatási záradékkal láttattak el. — A mai időjárás áttekintése Európában. A nagy légnyomás (767—777) a kontinens északnyugati nagyobb részében, a depresszió pedig (760—762) délkeleten van. Németországban különböző irányú, mérsékelt szelek mellett az idő többnyire száraz, részben derült, részben ködös. — Hazánkban: Erősbödött helyenkint viharos, északias szelek mellett a hőmérséklet (kivéve az erdélyi részeket) lejebb, a légnyomás jóval feljebb szállt, az idő nyugaton és északon többnyire derült, a kisebb délkeleti félben többnyire borult, helyenkint gyérebb csekélyebb esővel. — Jóslat: az északnyugati nagyobb részben többnyire derült, száraz idő várható, éjjel fagy mellett, kisebb délkeleti részben változó, felhőzet mellett, részben derült, részben ködös idő. TÁRSADALÓ Gyilkosság a fővárosban. A Ferenczvárosban levő mester- és liliomutczák az éjjel véres verekedés és gyilkosság színhelyei voltak. Nagy Mihály rendbiztos jelentése szerint ugyanis ma reggel 4 órakor Flack Gáspár 21 éves, róm. kath. nőtlen fuvarost — lakik Ferencz-utcza 11. szám alatt, szüleinél — az előbb nevezett utszák sarkán levő kávémérés közelében veszélyes szúrásokkal mellén, élettelen állapotban találta, s ápolás végett nyomban a Rókus kórházba szállította. A sebesült állapota igen aggasztó volt, s attól lehetett tartani, hogy kihallgatása — másnap — már meg nem történhetik. Emiatt Száraz József felügyelő rendőr tisztviselő Cseke Kálmán törvényszéki vizsgáló bíró kíséretében a kórházban rögtön megjelenvén, a sérült kihallgatását megkísértették, de az néhány érthetetlen szón kivül egyebet mondani nem tudott, — s folyton önkívületi állapotban maradván, ma reggel meghalt. A tettesek, vagy tettes teljesen ismeretlen volt, s az eddigi nyomozás sem vezetett semmi eredményre, és a sebesült Flack is elhalt anélkül, hogy csak a legkisebb útba igazítást nyújthatta volna. Az eddig beszerzett adatok azt látszanak igazolni, hogy Flack, véres verekedés áldozata lett, mert rajta kívül még egy Mayer Ferencz nevű pesti születésű tehenész is súlyos sértéseket szenvedve, életveszélyes állapotban szállíttatott később a kórházba, hol törvényszék rendőri kihallgatása folyamatban van. A tettesek kinyomozásával Farkassányi Kálmán rendőrségi tollnok bízatott meg; a vizsgálat erősen foly, eddig azonban minden eredmény nélkül. MŰVÉSZET. — Huszár Adolf a múzeum lépcsőháza számára fehér márványból elkészítette Bethlen Gábor mellszobrát, így írta ezt több lap. A legérdekesebb azonban az egészben, hogy sem Huszár Adolf nem tud róla egy szót is, sem pedig a muzeum. — Perczes. Csepreghy Ferencz már rég előkészületben lévő látványos és érdekes bohózatát, végre valahára mégis meg fogjuk látni még ez időszakban. A szerepeket már kiosztották és a próbákat is megkezdenék, ha Komáromi Mariska k. a, ki a darabban a főszerepet játsza, nem volna beteges. — A népszínházban kedden (holnapután) kerül először színre Meilhac és Halévy vígjátéka Az alagút; ezt követni fogja a már ismert Iü a berek, bohózat. A két darab előadásában részt vesznek az énekesnőket kivéve a színháznak csaknem összes tagjai. Színi előadások 1881. január 3-án. Nemzeti színház. „A szerelem bolondjai.“ Színmű 3 felv. Irta Legouve. Holnap: Wiziak Emma asszony mint vendég „Lohengrin.“ Opera 5 felv. Irta Wagner Rikhárd. Népszínház. „Az utszéli grófkisasszony.“ Operette 3 felv. Zenéjét szerzette Hervé. Holnap először : „Az alagút.“ Vigjáték 1 felv. írták Meilhac Ó3 Halévy. — „111 a berek “ Bohózat 1 felv. Szerkesztői üzenet Az újév alkalmából mindama tisztelt barátainknak, kik lapunk szerkesztőjét és munkatársait szives üdvözleteikkel keresték föl, köszönetet mondunk és őszintén viszonozzuk a jó kivánatokat. Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos : VERHOVAY GYULA. Nyilt tér *) Waldstein Simon cs. és magy. kir. udvari látszerész. Budapest Dorottya -utcza 5. *) E rovat alatt közlöitekért nem válal felelősséget a Szerk