Függetlenség, 1881. január (2. évfolyam, 1-30. szám)

1881-01-16 / 15. szám

Budapest 1881. Az én párbaj ügyem. Kriszt János kir. törvényszéki alelnök úr­tól, a budapesti törvényszék fenyitő osztályá­nak vezetőjétől, ma délután következő értesítést kaptam : 13/eln. sz. 1881. Az igazságügyminiszter ur ő nagyméltóságának folyó évi január 14-én 1567. szám alatt kelt magas rendelete folytán értesítem önt, miszerint, ő császári és apostoli királyi felsége folyó évi január 12-én kelt leg­felsőbb elhatározásával a budapesti kir. tör­vényszék bünfenyitő osztálya által párviadal vétsége miatt önre kiszabott s másodbíróságilag is helyben hagyott 2 heti államfogház büntetését kegyelemből elengedni méltóztatott. Budapesten, 1881. jan. 15. Kriszt kir. tvszéki alelnök. Midőn a királyi kegyelem e tényét a fér­fias ildomosság tiszteletével tudomásul veszem , az igazság érdekéből meg kell jegyeznem, hogy e kegyelmet nem kértem, s annak kérésére senkit föl nem szólítottam. Budapest, 1881. január 15. Verhovay Gyula: Reclus magyar előszava. A természettudományi társulat a kiadásá­ban megjelent Reclus világhírű könyve „A Föld“ magyar fordításának második kötete is. A nagy tudós e kötethez külön előszót irt, mely a ter­mészetvizsgáló oly derült bölcseletével, a kitűnő iró oly költői szép hangjával s a szabadságért küzdő férfiú oly rokon szen­vével, szeretetével szól hazánkról, hogy nem állhatjuk meg, hogy ne mutassuk be olvasóinknak. A fordítást az eredeti kéziratból Király Pál tanár teljesítette. Magára a nagyszerű műre, melyhez foghatót ed­dig még soha sem írtak, fölösleges fölhívni kö­zönségünk figyelmét. Íme az előszó: „A Föld“ negyedik franczia kiadása jelen fordításának megjelenése alkalmából magyar barátaim arra hívnak föl, hogy írjak hozzá né­hány szónyi élőbeszédet. Az ő jóságukból egy pillanatra magyarrá leszek és tartózkodás nél­kül szólok magyar olvasóimhoz. Mindenekelőtt engedjék meg olvasóim, hogy saját könyvemmel szemben óvatosságra intsem őket. Az olyan könyveket kivéve, melyek a legszebb művészi alakban az ember legmaga­sabb gondolatait s a szeretetnek és igazságnak legékesebb szózatait tartalmazzák, minden könyv káros lehet, kiváltképen pedig az olyanok, me­lyek a tudományt merésztk érinteni; ezeket csakis úgy kell olvasnunk, hogy a természet vagy az ember tanulmányozásával ellenőrizzük őket. Kalauzolnak ezek, de csak csekély távol­ságra, s a vizsgálódó csakhamar túlhalad rajtuk az igazság kutatásában; puszta jelző csövekek ezek a nagy út mellett, csupán arra valók, hogy a már megfutott tér határait mutassák. Szerencsére mi sem könnyebb, mint fizio­­gráfiai munkát ellenőrizni, s fölismerni, hogy mi benne a tiszta éret, s mi a hamis öntevény. Előttünk a természet, mely számtalan tünemé­nyeinek szünet nélküli mozgalmasságával beszél értelmünkhöz; ez az igazi könyv, mely bennün­ket hívogat, hogy tanulmányozzuk, s melyben egyszerre olvashatjuk azt, a­mit nekünk az emberi tolmácsok több-kevesebb világossággal mondanak el, meg azt is, a­mit senki sem ké­pes előttünk kinyilvánítani. A természet ölén a tanulmányozás egybeolvad az élettel; egyidejű­leg kereng ereinkben a vér és vésődik agyunkba a gondolat. S a Földnek e nagy könyvében, mily nagy­szerű és büszkén írott egy lap Magyarország lapja! A hegyek óriás amfiteátrumként környe­zik az országot és mindegyikök más-más kor­szakáról regél a Föld történetének. Itt egy réteg­­zet lassan rakódott le, amott egy-egy tömeg hir­telen repedéseken át nyitott magának utat. Itt a lejtők szelidek, alig szakgatják meg vagy csak folytatják a mezőség hullámzatát; amott bércz­­falakká merednek föl, melyeket alpesi erdők és lappföldi zuzmók borítanak; föltartóztatják a küzködő szelektől feléjök sodort felhőket, kira­gadják belőlök a villámot és a szélvészes esőt, s a légkör láthatatlan páráit csillogó hóvá változtatják. A Kárpátok övezte hatalmas medenczében hosszú ottléte nyomait hagyta hátra a tenger. Tenger tölté be egykor e síkságot, s itt egy tó, amott egy mocsár emlékeztet sós vizével a hajdani óczeánra. S a Duna, mely két nagy kanyarodását a magyar síkságon írja le, nem csodálatos példája-e a folyam­élet tüneményei­nek : fövény- és iszap­hordás, zátony- és sziget­képződés, kígyózó folyás, elágazás, áradások, jégzajlás és fölfelé folyás? A mint a kazáni sötét szorosba benyomul s nesztelenül tova sik­lik azon kőszálak tövében, melyek egykor útját szegék, úgy tetszik, hogy a viaskodás az ele­mek közt csak alig-alig, hogy elcsöndesedett. A bérez mintha csak most szakadt volna át, s a beltenger mintha csak most válnék folyóvá; de ömöljék be egy hegyfal, s a Duna újra a régivé alakul, hogy tengerül hömpölyögjön a mögötte levő sikságon. E csodálatos kép előtt, melyik szerző ne esnék, hegyekről és folyókról írva, kisértetbe, hogy könyvét fölkapja s beledobja az előtte elfutó folyamba? Ki ne örülne, látva, hogy könyvét ez örvénylő habok nyelik el ? S íme a fordító urak mégis készek könyvemet a Duná­ból kihalászni s lapjait kiszárogatni. Ám olvas­sák tehát, de ne tegye le a nélkül senki, hogy tekintetét megint ne a dicső, az élő Földre fordítsa. TÁRCZA: A havasok királya. Hosszasan eltűnődöm a változó emberi sors felett, van okom elmerengni a múltakon, hiszen a jelen oly sivár s a csapások, melyeket a végzet reánk mér, nem ritkák. S ha rágondolok a számos szomorú képre, minőket szemlélni nem soknak ada­tott, minduntalan felmerül emlékezetemben a végzet által nagyon sújtott havasok királyával való talál­kozásom. Szegény Janku! Nem tudom mennyi való van azok állításában, kik beszélnek arról, hogy a marosvásárhelyi tábla fiatal joggyakor­noka nagy reményeket keltett személye iránt azokban, kik érdeklődtek jövője iránt, de annyi kétségtelen. HÍREK. Napirend január 16-án. Naptár- Vasárnap, január 16. 1881. Róm. kath. B. 2. Jézus szent nevének ünnepe. Prot. B. 2. Marczel. Görög-orosz (január 4.) D. 1. 70 apostol emlékezete. — Nap kel 7 óra 44 p. nyug. 4 ó. 37 p. — Hold kel 5 ó. 57 p. (1. n. nyug. 7 ó. 55 p. reggel. — A zugligeti nyárilak részvénytársulat évi rendes közgyűlése d. e. 10 órakor. V. Dorottya utcza 14 sz. — A budai olvasó egylet rendes évi közgyűlése d. u. 3 órakor. 1. vár, uri­ utcza 6 sz. — A budapest tabáni ki­bedóvó egy­let közgyűlése d. u. 4 órakor. — A hazai ipart pártoló és terjesztő egyesület rendkívüli közgyűlése d u. 4 óra­kor. Fere­ncziek hazára I. em. — A magyarországi köz­ponti Frőbel nőegylet álarczos bálja a Vigadó termeiben. — A budapesti polgári dalkör dalversenynyel egybekö­tött első’ tánczvigalma az Orient szálló nagytermében. — Iparmuzeum a műcsarnokban d. u. fél 3 fél 6. — Orsz gazd. és tanszermineum a Köztelken d. e. 10—12 ás d. u. 2­4. — Képzőművészeti társulat kiállítása d e. 9—d. u. 5 órakor. Belépti dij 50 kr. — Múzeumban régi­ségtár d. e. 9—d. u. 1. — Múzeumi könyvtár d. e. 9—d. u. 2. — Akadémiai könyvtár, d. u. 3—7. — Egyetemi könyvtár d. u. 3 — 7. — Állatkert nyitva egész nap. — Lapunk szerkesztője ma délután a bu­dapesti fenyitőtörvényszék alelnökétől értesitést kapott, mely szerint a párbaj vétségéért rárótt s másodbiróságilag is megerősített két heti állam­fogházbüntetést a király kegyelem utján elen­gedte. Ez ügy végleges befejezéséül a követke­zőket kell elmondanunk. Verhovay Gyula előtt deczember 29-én hirdették ki a királyi tábla ítéletét s ő kijelentette, hogy belenyugszik. Ügyei rendezketése végett ekkor azt kérte a törvény­széktől, hogy január 12-ig hagyják szabadlábon. E kérés teljesíttetett. Lapunk szerkesztőjét ez­után barátai arra kérték, hogy vagy előbb, vagy később kezdje meg fogságát, hogy a január 23-ai országos értekezletben részt vehessen. Verhovay erre január 6-án személyesen ment el az igazság­­ügyminiszterhez hogy büntetésének megkezdésére jan. 8-át engedélyezte, hogy 22-én kijöhessen. A miniszter megjegyezte, hogy azt nem teheti, mert még az ügy mentelmi oldalára nézve is kell értekezni Péchy Tamással, a ház elnökével. Erre Verhovay büntetésének két héttel való el­halasztását kérte, mire nézve Pauler a törvény­székhez való fordulást ajánlotta, megígérvén, hogy ha a törvényszéknek aggályai volnának, ő meg fogja adni a kért haladékot. Verhovay en­nek következtében a kérvényt beadta a tör­vényszékhez s a halasztást meg is kapta. A F­Ü­GGETLENSÉ­G. TÁRSADALOM hogy a mit az erdélyi románok vezére az 1848 —49-iki időszakban szereplésével tanusitott, az kö­vetkeztetni engedi, hogy volt benne sok az anyag­ból mi vezéri működésre képesítette. A körülmé­nyek a fegyvert ragadott erdélyi románok élére helyezték, s mint az osztrák császári ház szövet­ségese a magyarok szabadságharczában ez utóbbiak ellen foglalt állást. De hát végre is e felett itéle­tet mondani nem itt van kel­én. A 70-es évek elején ellátogattam a Geina he­gyen tartatni szokott leányvásárra. A népünnep alatt beszédbe ereszkedtem egy aggastyánnal, ki­nek erőteljes termete meghazudtolni látszott a vál­lára hulló ősz fürtöket. Az öreg havasi lakó el­mondta, hogy ő több mint 90 tavasz virágait látta nyitni, de azért 70 éves korában még kezébe ra­gadta a kaszát s hallotta sivitani feje felett a gyil­kos golyókat; ott volt a n.­enyedi, abrudbányai mészárlásokon, mert Janku úgy akarta. — Janku parancsnokolt felettünk s mi készek voltunk meghalni az ő parancsából­ végre az öreg. — Ti imádjátok Jankut ugy­e ? — kérdem. — Imádjuk uram, de mit ér annak a mi ra­­ga­zkodásunk, a­ki nem érti azt meg. Egykor ha­vasaink királyának neveztük, ma a szemétdombok lakója és a kis gyermekek réme: bolond ember, kinek se istene, se hazája. Bolyong ide-oda, meg­pihenni nem tud, nem akar sehol. — Mi idézte fejére e sorsot? Az aggastyán felsóhaj­tott. — A hálátlanság ! Ott ama hegyormon grá­nitkőből készült emlékszobor felirata teszi eltagad­hatlanná a napot, melyen ez ország uralkodója meglátogatott bennünket. Fehér lován itt e tereken nyargalt végig a fiatal császár s mikor hirét vette, hogy Janku szólni akar vele itt az isten szabad ege alatt, a büszke fiatal ember megizente, hogy nem akar találkozni eféle emberekkel. A mi vezé­rünk azután felment Bécsbe. Ott nem tudott meg mást, mint azt, hogy parancsot adtak ki, mely meghagyja neki, hogy azonnal térjen haza, külön­ben lánczot tesznek kezeire és sötét börtönre vetik. Hazajött .... a hálátlanság megfosztotta eszétől. Az Aranyos mentén találkozhatik a szegény jó bo­londdal, a ki nem bánt senkit. Kevéssel ezután erdélyi utazásom folyamán K. városban egyik előkelő megyei tisztviselőhöz voltam ebédre hivatalos. Egymásután jöttek a ven­dégek s csakhamar helyet foglaltunk az asztalnál. Egy hely üresen maradt. A háziúr figyelmeztetett reá, hogy az Jankunak van fentartva, ki megígérte eljövetelét. Meg is jött. A bozontos haj, mely fejét fedő, szürkülő tüskés szakála s mélyen barázdált arcza, nyomoru ruházata a koldusra vallottak. Csak mélyen fekvő sötét tüzü szemeiből sugárzott ki büszkeség, mely ellentéte volt e koldus ruházatnak és e megtört alaknak. Halkan köszöntötte a társa­ságot, elfoglalta helyét az asztalnál s mohó étvág­­­gyal látott hozzá az eléje rakott ételek elköltésé­hez. Közben nem szólt semmit, bort sem ivott. Mi­dőn az étkezés véget ért, elhagyta helyét és épen oly hidegen ü­dvözlé a társaságot mint érke­zésekor s eltávozott. Hallottam elbeszélni, hogy ilyenkor a korcsmába szokott menni, hol a pálinkaivásnak adja magát s iszik a mig csak öntudatnál van. Hosszasabb ideig egy és ugyan azon helyen meg nem marad, a vendégszeretetből csak annyit vesz igénybe a meddig jóllakik s az­után tova veszi útját. A roskatag, szellemileg és anyagilag tönkre­­jutott szegény bolonddal találkoztam még egyszer a mint az Aranyosban horgászott. Megkisérlettem beszélgetni vele. Közönyösen nézett végig rajtam, gondolkozni látszott. Majd mondani akart valamit, de úgy láttam nem nyertem meg rokonszenvét. Felszedte horgászó eszközeit s pár lépésnyire tá­vozott. Ott leült egy vén fűz lábaihoz, elővette kis tilinkóját s szomorú román dalokat játszott rajta. Az egyik dal közepén tilinkója kiesett szá­jából s a szegény bolond zokogásba tört ki. So­káig néztem a síró koldust és ma is gyakra vissz­hangzik fülemben a megszakadt dallam, melyet az erdélyi havasok lakója a „Janku indulójának“ nevez.­­Ú­j képviselőház elnökének az volt a nézete, hogy­­ a háztól újabb határozatot kell provokálni a fogságbüntetés végrehajtásának engedélyezésére. Az ügyet be is jelentette a házban és a ház a mentelmi bizottsághoz utasította véleményadás végett. Az ügynek a mentelmi bizottsághoz tör­tént utasításával ma­­a az elhalasztás kérdése tárgytalanná vált, mert a bizottság jelentése és a ház újabb engedélye nélkül Verhovayn a bün­tetés amúgy sem lett volna végrehajtható. La­punk szerkesztője és készült a ház jegyzőköny­vi határozatának melléklése mellett a kérvény­ben kért két heti időhaladék megengedését, mint a ház kiadási határozata előtt tárgytalant s a mentelmi jogba ütközőt az elv fentartása érdekében visszavonatni, midőn ma délután egész váratlanul megkapta a fent emlitett alelnöki ér­tesítést. — Németh Dániel kecskeméti ügyvéd ese­tére vonatkozólag következőket irja a Kecske­mét: Németh Dániel ellen a reform, egyház, mint volt hivatalnoka ellen, miután 500 és ne­hány forintról, többszöri, bár csupán privát jel­legű felszólítás daczára is, elmulasztó beterjesz­teni a számadásokat, megtette a fenyitő följe­lentést. A kir ügyészség erre, minden előleges megidézés nélkül, kiküldötte Németh behurczol­­tatására poroszlóit, kocsira rakatta és beho­zatta a városba. Ez a brutális eljárás, mely a mily indokolatlan volt — miután a sikkasztás egyáltalában nem evidens — annyira tör­vényellenes is: oly megrendítő hatást gyakorolt a szerencsétlen emberre, hogy útközben, a nála levő tőrrel öngyilkossági kísérletet ten, a­mit azonban sem a mellette, sem a vele szemben ülő rendőrök nem vettek észre — a­mi szinte megfoghatatlan. Beérkezve a törvényszéki épület elé, a leszálláskor Németh ismételten két erős szúrást ejtett magán, a­melyek már veszedelme­sebb jelleggel bírtak, mint az előbbi, annyira, hogy a szerencsétlen fogoly egész tegnapig a legkritikusabb seblázban élet és halál között le­begett. Kéts­gtelen dolog, hogy a­míg Németh a legnagyobb könnyelműséget követte el ön­maga irányába akkor, amidőn elmulasztó az egyház többszöri felszólítására számadásit beadni; másrészt ép oly bizonyos az is, hogy a kétség­beesett öngyilkossági kísérletre, a minden idézés nélküli brutális behurczoltatás erőszakos és le­alázó ténye vitte, a minden hibái mellett is ön­érzetes embert. És e tekintetben a kir. ügyész­séget a legszigorúbb felelősség és a legsúlyo­sabb vád terheli. A közfelháborodás e­miatt a városban általános és ennek kifolyásakép az ügy­védi kamara is ülést készült tartani, megteendő az ügyvédi kar tekintélyét is kétségkívül mélyen sértő eljárás ellen a kellő lépéseket. Meg is tar­totta ülését a kamara. És mit határozott ? Nincs köszönet benne. Az ügyvédi „függetlenség“ na­gyobb dicsőségére kimondta hogy miután Né­meth D. ügyvédje, Török Árpád úgy is meg­teszi az ügyészség eljárása ellen a felterjesztést, az ügyvédi kamara nem tartja magát illetékes­nek Németh Dániel ügyvédjévé szegődni és be­lekapni a törvény kerekébe, de még az ügy­védi karra, az ügyészség eljárását sérelmesnek egyáltalában nem is tartja. Németh állapotában legutóbbi értesülésünk szerint lényeges javulás állott be, a seblázon túl van s felgyógyulása valószínű. — Sajtópereinkhez. Hentaller Lajos belső munkatársunkat ma hallgatta ki Csery Kálmán sajtóügyi vizsgálóbíró a Kozma Sándor köz­vádló által lapunk 318. számában megjelent , „Az osztrák tisztika”“ és „Kardbojtos orgyil­kosok“ czimü inkriminált hirlapi czikkek tár­gyában. A „Kardbojtos orgyilkosok“ czimü hirlapi közleménynek az a része, melyet Hen­taller írt (a hirlapirói egyesület nyilatkozatának bevezető sorai) nem inkriminált passzus. „Az • osztrák tisztikar“ czimü czikkben azonban hét különböző tételt sajtótörvényekbe ütközőbe a közvádló,__s a fbüntető— törvénykönyv 258. és 261-dik §§-ai alapján az osztrák tisz­tikar elleni rágalmazás és becsületsértés miatt emel Hentaller ellen vádat. Hentaller Lajos a vizsgálóbíró kérdésére, hogy mit hoz fel védel­mére, kijelentette, hogy semmit, mert a­mit „Az osztrák tisztikar“ czimű czikkben megírt, az mind való igaz. — Inczédi László munka­társunkat a vizsgálóbíró úr hétfőn délelőtt fogja kihallgatni.­­­ A honvágy hatalma. R. G. pest megyei illetőségű fiatal kereskedőt, ezelőtt mintegy 15 évvel besorozták a katonasághoz. Katona-köte­­ezettségének teljesítése elől azonban külföldre szökött. A fiatal­ember ez idő alatt bejárta egész Európát, hosszabb ideig tartózkodott Ame­­rikában, mígnem Párisban telepedett le, s szor­galma és ügyessége által tetemes vagyonra tett szert; de mindemellett sem volt képes elfelejte­ni hazáját és több ízben kísértette meg, hogy Magyarországba visszatérhessen, így mintegy öt évvel ezelőtt kérvényt nyújtott be a hadügymi­nisztériumhoz, melyben késznek nyilatkozott a rendes katonai szolgálati idő kitöltésére az eset­re, ha tettéért külön büntetés alá nem vonják. A hadügyminiszter e kérvényt elutasítólag in­tézte el. Most R. újólag folyamodott a magyar kir. igazságügyminisztériumhoz, melyben meg­újítja fentebb érintett kérelmét és egyúttal elkö­vetett vétségét tetemes pénzbírsággal ígéri meg­váltani. A miniszter határozatának jogász körök­ben nagy érdeklődéssel néznek elébe, mert ha­sonló eset alig fordult még elő büntető jogszol­gáltatásunk évkönyveiben. — Borzasztó állatseregleti jelenet. Múlt szerdán délután a bingleyh­alli birminghami állatsereglet szolgáját I­arrist az oroszlán, me­lyet gazdája egészen megszelídítettnek tartott, borzasztó módon támadta meg. Ez oroszlán kü­lönben oly szolid volt, hogy egy tánczjátékban szabadon szerepelt a színpadon. Szerdán nem tudni miért, rögtön neki vadult és Harrisra tá­madt, kinek vállát irtózatosan összemarta. A szerencsétlen szolga bizonyosan áldozatul esett volna, ha az állatszelidítő Alimaconsa oda nem siet. Pisztolyát az oroszlánra sütötte, de a go­lyó nem találta a fenevadat, mire ostora nyelével olyat ütött az oroszlán fejére, hogy ez eltánto­­rult és eleresztette Harriet. A szerencsétlen esz­méletlenül vitetett a kórházba ; állapota nagyon aggasztó. — Tissot Viktor úr „La Hongrie inconnue“ czimü hirhedett hóbortos könyve, — mint meg­döbbenéssel olvassuk a Daily Telegraphból, — megjelent angol fordításban is, a Bentley and Son londoni czégnél. Ez bizony nagy baj. Nem elég, hogy Tissot úr tévútra vezette a francziá­­kat, most az angolok is olyanoknak fognak ben­nünket megismerni az „Unknown Hungary“ után, a­minek nem vagyunk. Azoknak az urak­nak, kik itt Magyarországon nagyon erősen képviselik a külföldet, bizony kötelessége volna ily esetekben a külföld előtt reprezentálni Ma­gyarországot és úgy a komoly tiltakozás, mint a gimy fegyverével leküzdeni az olyan jóbará­tainkat, kiktől, — mig ellenségeinkkel magunk végezünk, — az isten nem óvott meg, s a mi­lyen Tissot úr. — Uj Francesconi-eset híre járta be ma este a szerkesztőségeket. Rajki Ferencz pén­­zeslevélhordó ugyanis, ki reggel nyolcz órakor indult el szokott körútjára, délután egy órakor, a szokott időben nem jelent meg a pénzleadó osztályban. Se lakásán nem találták. Villámse­besen terjedt el a h­ír, hogy a pénzeslevélhordó vagy új Francesconi-merénylet áldozata lett, vagy­­ megszökött. A postaigazgatóság rög­tön jelentést tett a rendőrségnél s ez bejárta az összes lakásokat, hol ma Rajkinak leveleket kellett volna átadni, valamint táviratoztak min­den irányban körözést, személyleirást stb. Este kilencz óra után egyszerre értesítés érkezik a rendőrséghez : ne tessék kutatni az eltűnt levél­hordót. Mert az voltaképen nincs eltűnve. Meg­került és nincs hiba se pénzben, se emberben. Aligha­nem egy félmeszely jó bor tartóztatta vissza útjában, így értesülünk a szenzácziós dolog végéről késő éjfélutáni órában. — A budapesti korcsolyázó-egyesület a jégpályát holnap vasárnap délután 3 órakor fogja zeneszóval ünnepélyesen megnyitni. Az egylet választmánya intézkedett az iránt, hogy a jégpályán a Ganz-féle gyár által a lehető legrö­videbb idő alatt 10 villanyos lámpa állíttassák fel, hogy a korcsolyázás az esti órákban is gya­koroltathassák. Egyszersmind elrendelte, hogy minden kedden, csütörtökön, szombaton és vasár­nap délután katonazene legyen, még­pedig hét­köznapokon 3—6-ig, vasárnap pedig 3 tól fél 7 óráig. — Csiky Gergely úrhoz Újvári Béla sop­roni tanár ismert írótársunk nyilt levelet inté­zett a Hon ma reggeli számában. E nyilt le­vélben Újvári Béla azzal vádolja Csiky Gergely urat, hogy a Fővárosi Lapokban imént közlött „A múlt“ czímű elbeszélésének nemcsak meséje, alakjai és helyzetei, de egyes kifejezései is abból a drámából vannak „kölcsönözve“, melyet ő (Újvári Béla) a nemzeti szinházhoz­­ beadott s melyet ép Csiky úr (ki drámabiráló) buktatott meg. Vagyis Újvári Béla Csiky Ger­gely urat a legszemérmetlenebb plágium oly faj­tájával vádolja, mely eddig példátlan a magyar literaturában. Újvári Béla egyszersmind azt ajánlja Csiky Gergely úrnak, hogy ha vádját alaptalannak tartja, a megítélést terjessze választott bíróság elé. — Ez az, mivel Újvári Béla Csiky Gergely urat vádolja, ez az a kez­­tyü, melyet Csiky úr elé vet, ha ugyan szokás és lehet keztyüt dobni a kárvallottnak a — hogy is mondjuk csak — kár­okozó elé. Mi Újvári Bélát, mint a legderekabb irók s legkomolyabb férfiak egyikét ismerjük, a­ki nagyon meggon­dolva ír és cselekszik mindenkor, legkivált olyan­kor, mikor írása és cselekvése megbecstelenitő lehet valakire. Hogy vádja nem alaptalan, azt hisszük, sőt tudjuk , mert becsületes ember emelte a vádat. Hogy az irodalmi becsület és írói tulajdonjog érzete által ajánlott választott bíróság létrejö-e, azt nem tudjuk. Egyet azonban tudunk. Tudjuk azt, hogy Újvári Béla ma ki­adott nyilatkozatával (melynek lenyomtatását több lap előre megtagadta) tönkre tette magát a mai magyar irodalomban. Mert ő hallatlan szentségtörést követett el. E sorok nap­világlátásával egyidejűleg — biztosan tudjuk, — több megrohanás fog intéztetni a páratlan me­rénylő ellen. A rostélyos­ párt sörös kancsókat fog az attentátor fejéhez vagdalni. Mert ahhoz a szentséghez nem szabad nyúlni. Aztán agyon­hallgatják. Ez lesz sorsa. — A természettudományi társulat választ­mánya január 12-én este ülést tartott, melyen a jövő héten (19-én) tartandó közgyűlésre az előké­születek megtétettek. A választmány a forgó tőke múlt évi maradékából 3150 frtot az alaptőkéhez határozott csatolni. Több folyóügy elintézése után az egyes bizottságok jelentései olvastattak fel. A Természettudó Közlöny ez évben 3—5 ívvel bő­­vittetni fog. Takács János, kir. főtávirdaigazgató, s a társulat tiszteleti tagja 100 írttal az alapitó ta­gok sorába lépett, s ezúttal 60 uj rendes tagot választottak, kikkel a társulat tagjainak létszáma 5380-ra emelkedett, kik között 112 alapitó tag. A közgyűlés tárgyai: A közgyűlés megnyitása. Tit­kári jelentés. Pénztárnoki jelentés. Könyvtárnoki jelentés. A választmány előterjesztései s különösen az alapszabályok módosítása. Pályakérdések ügye. A választmány megválasztása 1881-re. Netalán teendő indítványok. — A czár házassága Dolgoruky herczeg­­nővel immár hivatalos tény. A házasságról csá­szári ukáz adatott ki, melyben a czár tudatja a szenátussal, hogy „miután herczeg Dolgoruky demoisellelel második törvényes házasságra lé­pett“ stb. Dolgoruky „demoiselle“ Jurevszki név alatt esküdött meg a czárral. A gyermekek törvényesek, de ki vannak zárva a trónörökö­södésből. Valamint az uj feleség sem császárné, így irja ezt a Standard pétervári levelezője. — A hivatalos lapból. Kinevezések. A király Miskovics Lajos szentszéki ülnököt, és zajtai plébánost, valamint Hampel János szentszéki ülnököt, ungvári fő­­gymnáziumi hittanárt és hitszónokot, a szatmári székes­­egyház tiszteletbeli kanonokaivá nevezte ki. Endrődy Géza 50-ik honvéd zászlóaljbeli közhonvéd, a honvéd­gyalogság szabadságolt állományában hadapróddá kine­veztetett. A vallás-és közoktatásügyi miniszter, Saxun Já­nos közalapítványi kir. ügyigazgatósági dijtalan joggya­kornokot dijas joggyakornokká nevezte ki. — Né­vváltoztatás: Spiegel Samu buda­pesti lakos vezetéknevének „ Szilágy­i“ra s Pre­­czechtyei Vincze esztergomi lakos vezetéknevének „Pataki“ra kért átváltoztatása megengedtetett. — Ügy­védi kamarákból. A szabadkai ügyvédi kamara közhírré teszi, hogy Bérics Sándor ó­becsei lakos ügyvéd, elhalálozása folytán, Ilail­ Márton ó­becsei lakos ügyvéd, elhalálozása, Vidai Károly szabadkai lakos ügyvéd önkén­tes lemondása folytán az ügyvédi lajstromból kitöröltet­tek; ellenben abba Thurszki János hódsági lakos ügy­véd folytatólag felvétetett, továbbá Kozses István zentai la­ Január 16. kos Ügyvéd az ügyvédekről e kamaránál vezetett laj­stromba folytatólag felvétetett , ellenben Skultéty János bajai lakos ügyvéd Baja város alkapitányává lett meg­választása folytán ugyanabból kitöröltetett, Mészáros Gás­­pár ,v­idéki lakos ügyvéd, az ügyvédekről e kamaránál vezetett lajstromba folytatólag felvétetett s végül Kozma Lász­ó ügyvéd, lakhelyét Kuláról Zomborba - a kamara kerületén belől — helyezte át. — A mai időjárás áttekintése­ Európában. A depresszió (743 -759) kiterjed az egész kontinensre­­ , a nyomás annak északnyugati, a kisebb pedig délkeleti részén van. Északi és északnyugati mérsékelt ?^e­zr­m eltett az idő többnyire borús. Csapadék kevés, hőmérséklet kisebbedett, erős fagy. — Hazánk­ban: Többnyire északi és észkkeleti erősbödött szelek mellett a légnyomás általában kevéssel feljebb, a hőmér­séklet ellenben tetemesen lejebb szállt. A derü­lés észak­nyugaton borússá változik. Délkeleten borús idő mellett helyenkét havazás volt. A Kárpátok északkeleti vonalá­­ban 20,23 foknyi nagy hideg van. — Jóslat: jm borús idő várható, jelentékeny csapadék nélkül, kemény fagy, nagy hideg mellett. MŰVÉSZET. — Wilt Mária asszony, mint értesülünk, már megérkezett a fővárosba. A művésznő először ked­den, e hó 18-án lép föl „Don Juan“-ban.­­ A műcsarnokból. Az állandó kép­árucsarnok iránt, melyet február hó elején nyitnak meg a műcsarnokban, a hazai művé­szek nagy érdeklődést tanúsítanak. A legjelesebb festők is már értesítették a társulat titkári hi­vatalát, hogy műveikkel a kiállításon részt fog­nak venni. Makart „Diana vadászata" czimü képét naponta csaknem 200-an nézik. — Kilenczvenöt év előtt, a Stackovics Remigius panonhalmi főapátsági levéltárnok által összeállítandó és a magyarországi benczések középkori egyházi műkincseire vonatkozó leltá­rak közt igen érdekes adatok vannak. Kiváló figyelmet érdeklő okmány a rendnek 1786-ban történt eltöröltetése alkalmából egy beállított lel­tár, melyben minden tárgy le van írva és meg­becsülve, persze potom módra. Volt például egy szentségtartó, mely 1540 darab aranyat nyomott 6566 forintra becsülve; két dombormüvekkel ékes 4 láb magas ezüst gyertyatartó 1968 lat 13 latos ezüstből 1792 forint 45 krra becsülve, holott a művész honoráriuma egyedül 3000 frtot tett ki. Kilencz művészi becsű mise mondómba összesen 13 forint értékűnek van lajstromozva. ■ Egy nagyszerű elefántcsonttáblát, melynek hos­­­sza 12 magassága 3 láb, több mind 1000 dom­borművű alakkal, 20 forintért adtak el egy ke­reszttel együtt, holott műértéke 40,000 forintra rúgott. És még ily nevetséges becslési árak mellett is felment az inventárium 33,521 forint 16 kétnyolczad krra. A többi leltárak is igen érdekes adatokat tartalmaznak. — Színházi műsorok­­A nemzeti szín­házban: kedden Wiltné asszony első vendégjá­tékául „Don Juan“, szerdán „A mama“ és „Egy kényes ügy,“ csütörtökön Wiltné asszonnyal „Sába királynője“, pénteken „Két év múltán“, „Rendelő óra“ és „A diplomata“, szombaton Wiziak Emma asszony utolsó vendégjátékául „Lahore királya," vasárnap „A váltó“, hétfőn „Dóra­“ — Várszín­ház: csütörtökön „A mama,“ szombaton „A saint­­cyri kisasszonyok“, vasárnap „A fekete dominó.“­­ A népszínházban holnap, vasárnap a „Dragonyosok“ operette kerül ismét színre. A jövő hét további műsora a következőleg van meg­állapítva : hétfőn „A szökött katona“, kedden „A francziák Milanóban“, szerdán „Dragonyosok“, csü­törtökön „Sárga csikó“, pénteken „Dragonyosok“, szombaton „Boccaccio.“ vasárnap „Nagyapó.“ Szini előadások 1881. január 16-án. Nemzeti színház. Másodszor: „Két év múl­tán.“ Vígjáték 1 felv. Irta Almási Tihamér. — Másodszor : „Rendelő óra.“ Vígjáték 1 felv. Irta Almási Tihamér.­­­ „Házasság hajdan.“ Vígjáték 2 felv. Irta Donnery-Holnap : „A nábob“. Színmű 5 felv. Irta Daudet Alfonz. Várszínház. „Jeanette menyegzője.“ Massé vig dalműve 1 felv. — „Coppélia.“ Ballett 2 felv. Zenéjét szerzette Delibes. Népszínház. Harmadszor : „Dragonyosok.“ Operette 3 felv. Zenéjét szerzetté Maillart. Holnap : Blaháné asszony mint vendég : „A szökött katona.“ Népszínmű 3 szakaszban. Irta Szigligeti Ede. Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos : VERHOVAY GYULA. N­y­i­l­t t­é­r.*) Hálanyilatkozat. Alul jegyzettek ezzel legbensőbb hálás köszö­­netüket nyilvánítják első sorban és kiválólag a helybeli izr. hitközség tekintetes elöljáróságának, az érdemes „Chevráh Kadisá“-nak és valamennyi hit­községi tagoknak, továbbá városunk összes lakos­ságának, valamint egész vidékünkből e czélra ide seregletteknek ama megtisztelő, a veszteség fölött érzett fájdalmat enyhítő részvétért, melyet t. ez. nevezettek e hó 12-én az elhunyt szeretett, felejt­­hetlen férj, atya, ipa, boldogult Neuhaus Ábrahám, tapolczai kerületi rabbi ur­ak örök nyugalomra való kisérése alkalmával különösen kitüntető módon mind a megboldogult, mind alulírottak iránt tanúsítottak. Fogadják egyszersmind köszönő s hálás elis­merésünket a tisztelendő urak, dr. Rosenberg S. kaposvári és Kohn N. keszthelyi főrabbi a ra­vatalnál tartott kitűnő gyászszónoklatokért, melyek­kel a gyászszertartás ünnepélyességét kiválóan emelték. Zala-Tapolcza, 1881. január 13-án. Özv. Neuhaus Ábrahámné, Kir­cz József­­né, leánya, Kircz József, veje, budapesti ké­­pezdei tanár. Dr. Löventritt és dr. Lövensohn tekintetes uraknak Fogadják legbensőbb köszönetünk és hálás el­ismerésünk nyilvánítását azon baráti, testvéri érzel­mek tanúsításáért, melylyel idvezült elhunytunk kö­rül hosszas, gyógyíthatatlan betegsége alatt — a fájdalmak enyhítése czéljából — valóságos oda­adással lankadatlanul fáradoztak. Zala-Tapolcza, 1881. jan. 13. Özv. Neuhaus Ábrahámné, N­euhaus Betti, férjezett Kircz Józsefné, Kircz József. *) E rovat alatt közlöitekért nem válal felelőssé­get a Szerk.

Next