Függetlenség, 1881. február (2. évfolyam, 31-58. szám)
1881-02-14 / 44. szám
Budapest, 1881. — Második évfolyam. Szerkesztői iroda kiadó hivatal Budapest, IV. koronahemegatora I. is. Csak bérmentes leveleket fogadunk el. K&iratokat nem küldünk vissza. ELŐFIZETÉSI ÁR: Vidékre postán küldve vagy Budapesten házhoz hordva. Egész évre........................................1B frt Félévre............................................ 8 frt Negyedévre...............................4 frt Egy bóra ..........................1 frt 40 kr. Egyes szám ára: 5 kr. 44. szám. ig~r~ ------FÜGGETLENSÉG POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. Hétfő, február 14. Szerkesztői iroda és kiadó hivatal Budapest. 17- koronaherczeg-utra 3. sz Előfizetési pénzek, hirdetések, nyiltterek a kiadóhivatalba czimzendők A lap czimét és az utczit pontosan megjelölni kérjük. x Vetéseket és nyilttereJeet árszabály szerint fölvesz a kiadóhivatal Révész Imre meghalt! Késő éjjel kaptuk a táviratot, mely e gyászhirt megjelenté. Ismét egygyel kevesebb azok sorában, a kik a magyarság s Magyarország függetlensége ügyének harczosai voltak. Kevesebb egygyel, a ki nem egyszerű harczos volt, ki ha kidől, más áll a helyére és a veszteség pótolva van; a veszteség a vezérek sorában támadt. A késő éji óra nem engedi meg, hogy részletesen felsoroljuk, ki és mi volt Révész Imre. A kik a 61-ki mozgalmas időszakra vissza tudnak emlékezni, azoknak a lelkébe mélyen bevésődött egy fenséges alak, mely annyira hasonlított a múlt századbeli alkotmányozó gyűlés csodálatos férfiaihoz; büszke, merész, egyenes szavú, dörgő hangja megrázta az országház falait, és kihatva megtalálta az utat a nép szivéhez és megremegtette a hatalmasok gőgös lelkét. Ez a férfi Révész Imre volt, a határozati párt egyik vezére. Mikor Deák Ferencz megcsinálta az úgynevezett kiegyezést, visszavonult a nyilvános politikai szerepléstől sélt DeRreczenben tanári és papi hivatalának. A magyar történeti irodalom egyik elsőrangú kitűnőségét veszti el benne. Nem sokat irt, de amit papírra tett, az nemcsak bő tanulmány gyümölcse, hanem egy eredeti gondolkodó munkája. Legtöbb s legbecsesebb művei a magyar közjog érdekében mozognak s különösen a protestáns egyház közjogi állására vonatkozó monográfiái fognak mindig nagy becscsel bírni a történetiró és publiczista előtt. Tanári és papi hivatalát ép annyi buzgalommal, mint elismertetéssel töltötte be, s Debreczenben és környékén, a hol pártunknak is főoszlopa ő volt, a legnagyobb becsülésben és szeretetben volt része. Halála, melyet semmi betegségéről szárnyaló hir nem előzött meg, ma este 8 órakor következett be. Gyászba borult családot hagy hátra, mely mindent veszit benne. Temetése e hó 15-én lesz. Béke porain! Áldás emlékezetén ! E szívélyesség, ez egyetértés nagyon könnyen megszülheti az alkalmi kérdést, hogy mi lenne, ha a Boszniában levő huszonnyolca ezer katona egész Salonichiig „tartaná fenn a rendet?“ A „becsületes alkusz“ pedig aligha tudna ellentmondani, legfölebb a szívélyes közvetítésért megkövetelné az „alkuszdíjat." Birodalmunk két fele közt fenálló kapocs módozatai egyátalán nem bírják egyik fél megelégedését is meghódítani, de ha ennek megváltoztatása, jobbra fordítása nem is a jelen korszak teendői közé van felírva annak még nehezebbé, még sértőbbé alakítása sem tűrhető. A Németország és a bécsi kabinet közti egyetértésnek pedig, ha a görög kérdés ennek vezetése alatt oldatik meg, nagyon könnyen ez lehetne eredménye. A diplomáczia akcziójának jelenlegi csendessége nagyon megengedi, hogy az általános figyelem mindenütt a belállapotok felé forduljon. A legtöbb nemzet máris ez irányra fekteti működésének súlypontját. A franczia, az angol, az orosz, a német, sőt még az osztrák is. Ez utóbbi különösen. Taaffe gróf miniszterelnöksége eddig annyira összehajszolta az örökös tartományokat, hogy az érdekek kiegyenlítése ott a legnagyobb gondra szolgáltat okot. Az ily helyzetet pedig a bécsi kabinet titkos, nem bevallott faktorai eddig mindig fel tudták használni és épen ezért, mig a török görög viszály nincs véglegesen megoldva, mig az ott összehalmozott gyúanyag vagy felgyújtva vagy szétszórva nincsen, a külpolitikai helyzetet épen Magyarországra és főleg erre, veszélyesnek tartjuk, mert hát a Lajthán túli vakondok diplomaták már hozzászoktak, hogy velünk kapartassák ki a gesztenyét a parázsból. — febr. 13. Az országgyűlési „Függetlenségi kör“ folyó hó 14-én d oli órakor értekezletet tart. A megyei törvényhatóságok a belügyminiszter rendelete folytán felterjesztették a kimutatásokat azon megyei tisztviselők felől, kik 1881-ben, netalán háború esetén, a közszolgálat érdekéből hivatalos állásukban meghagyandók lennének. Ilyen tisztviselők és pedig az alispánok, megyei főjegyzők, rendezett tanácsú városok rendőrkapitányai és a szolgabirák közül 33 megyéből felterjesztetett a hadsereg létszámába tartozó 22, a honvédség létszámába tartozó pedig 26. Ezek közül alispán 1, főjegyző 11, szolgabiró 32, rendőrkapitány 4. A többi megyéből olyan tisztviselők, kik háború esetén a törvény értelmében hivatalos állásukban meghagyandók lennének, nem terjesztetett fel. A diplomaták útjai. A külpolitikában szélcsend állott be. Anglia bajai nem érdekelhetik a kabineteket, mert elég hatalmas a szigetország, hogy bármily bajok, bárminő események merüljenek fel, melyek talán tűzként égetik belszervezetét, ne tűrje meg a külhatalmak beleszólását. A franczia könnyűvérűség beszédtárgya Gambetta személyisége körül forog és ha a német sugalmazott újság részéről előidézett hirlapi harcz talán mindenféle magyarázatokra adott okot; az intéző körök elég óvatosak takargatni azt a dolgot, mely kelleténél hamarább bújt ki a diplomáczia zsákjából. Az olaszoknál újra élénkké vált irredentista mozgalom irányában a kormány minden igyekezetét megfeszíti, minden hatalmát kifejti, hogy bár szive mélyében nem haragszik a mozgalomért, az a szomszédos hatalmakra kellemetlenné ne váljék. Az egyedüli fenyegető pont volna a görög kérdés, mely még mindig ismeretlen veszélyeket rejt méhében, mely átalános konflagráczióval fenyegeti Európát, de míg a hatalmak egyrészről nagyon óvakodnak a kérdés gyors megoldását lehetővé tenni, addig épen az érdekelt felek sem mernek önállólag rendet csinálni egymás közt, mert nagyon tudják, hogy a hatalmak közül azok, melyek a legközelebbről vannak érdekelve, nem tudnak lemondani titkos, de rég óhajtott vágyaikról, terveikről, melyek valósítása nagy sebet ütne a villongó feleken, és épen azért félnek az elhatározó lépéstől, mert ez alkalmat szolgáltatna a tervek, a vágyak kivitelére, elérésére. Nagy megnyugvással szeretik Göschen útja óta megállapított ténynek tekinteni, hogy a görög kérdés megoldásában Németország átvette a vezérszerepet, de — ha való az, mit oly bizonyossággal meg sem lehet állítani, hogy Göschen útja nem maradt eredménytelenül, — Németország vezetése az, mely épen ezen ügyben a legmo izhatlanabb. A nagy Németországnak is meg vannak még mindig titkos vágyai, titkos tervei, és ha épen ő, a legkevésbbé érdekelt fél veszi kezébe a vezető szerepet, bizony nagyon közel esik a gondolat, hogy a „becsületes alkusz“ ezt sem fogja ingyen tenni. Nagyon sokszor, nagyon nyomatékosan hangoztatták mindenfelől, hogy Ausztria-Magyarország a legnagyobb szívélyességben, egyetértésben van Németországgal. A magyar irodalom helye az európai közművelődésben. Ezen czim alatt tartott ma igen érdekes felolvasást dr. Schwarcz Gyula a köznevelési egyesület közgyűlésén. Európa művelődési áramlatainak közepette a magyar államot alig fogja egyéb megmenthetni, mint a fölvilágosult hazaszeretetnek czéltudatos, okszerű és ernyedetlen munkája. Mi nem várunk dicsőséget, de követeljük, hogy Európa nemzeti kultúrái a magyar nemzeti közművelődés tényleges belértékét is egész tárgyilagossággal tudomásul vegyék : ha az európai polgárosodás a magyarság szellemvilágának tényleges belértékét tudomásul veszi , ez által csak kötelességét teljesíti. Felolvasó az európai irodalmat hat színvonalra osztályozza. Az első színvonalon állanak azon irodalmak, amelyek az emberiség eszmekörének fejlesztésében vezérszerepet visznek. Ily irodalmak az angol, német és franczia irodalom. A második színvonalon állanak, melyek csak más irodalmak közvetítésével tehetik ez emberiség közkincsévé kutatásaikat. A harmadik színvonalon állanak azon irodalmak , amelyek, — egyes eseteket leszámítva, — csak a saját speciális nemzeti létekből merített szellemi termékekkel gazdagítják az emberi eszmekört. Ezen színvonalra esik a magyar, spanyol, norvég, lengyel és cseh irodalom. A többi a reproduktiv népies, vagy vallásos irodalmak színvonalára oszlik fel. A magyar irodalom ezen állását a külföld nem akarja elismerni és pedig leginkább azért, s mivel jobbadán csak költőinket ismeri, mig a maigyar tudományosság ismeretlen valami előttük. Palaczky történetírói, Tichner irodalomtörténetírói nagyság, de Szalay L. és Toldy Ferenczről alig tudnak valamit. Annál kevésbé vették tudomásul a magyar irodalomnak egyéb szakágait. Valóban nagy mulasztást követett el Nyugat- Európa tudományossága az emberi ismeretkör és eszmekör iránt, midőn az európai polgárosodás határszélén századokon át vértől csurgó hűséggel őrt állott Magyarország jog- és közigazgatástani irodalmát, — Bartaltól és Dózsától kezdve le egész napjaink magyar szakirodalmáig, még csak figyelemre se méltatták. Veterán jelesünknek, Wenczel Gusztávnak rendkívüli becsü munkája a bányajog történelméről németre fordítva valódi kincsbányáját fogja képezni az európai szaktudományosság részben egészen új információjának. Nem kevésbé érzékeny csorba esett az európai szaktudományosságon, midőn oly sokáig nem vette számba a magyar nyelvészek és történetbuvárok munkálatait. Avagy kinek ne jutna eszébe itt az a Menzel, a ki még mint történetiró azt hirdeti az utókornak, hogy Pétervárad várát 1849 ben oly hősileg b. Eötvös József védelmezte volt! E három ágat hangsúlyoztam, mert azt hiszem, alig fogok találni ellenmondásra, ha azt állítom, hogy a magyarság ez idáig kiválóan a tudomány e három nagy ágában, a jogban, a nyelvészetben és a történetkutatásban tüntette ki magát. Eddig úgyszólván csak költőinket ismerte a külföld. De a költészet ma már nem szolgál valamely nemzeti irodalom értékének zsinórmértékül ; ; mennél kirívóbban nyilatkozik a nemzeti typus i géniusza valamely költőben, annál kevésbé képes a költői siker ezen nemzet szellemvilágának az európai népek szellemvilágában jogosult helyet sikerrel vindikálni. Egy nemzet szellemvilágának valódi értékét ma már csakis azon nemzet tudományos irodalma adhatja meg. Miután azonban a nyelvi nehézségek meggátolták, hogy Európa tudományossága a maigyar tudományos irodalommal alaposan megismerkedhessék, másfelől pedig mi magyarok sem követtük el a lehetőt arra nézve, hogy a magyar tudományos irodalmat a külfölddel kellőleg megismertessük : sajnos, de érthető, hogy az európai tudósok vonakodnak a magyar irodalmat a harmadik színvonalra, vagyis a spanyol, orosz, norvég, portugál, lengyel és cseh irodalom mellé odaállítani. Ez természetesen még mindig merész állítás lesz azok szemében, akik nélkülözve a magyar tudományirodalom körül minden objectív tájékozást, hihetetlennek fogják tartani, hogy az érjen körülbelül annyit mint ez idő szerint a spanyoloké, oroszoké, is többet érjen mint a portugáloké. Hogyan ? hát e maroknyi nép, mely nem is árja nyelvet beszél, csakugyan tudott volna oly szellemi munkát létrehozni. Igen, ez a maroknyi magyar nép végtelen szenvedései daczára is tudott létre hozni egy oly tudományos iro álmat, mely a nyelvészet, jog és történet kutatás szakmájában határozottan megmérkőzhetik a spanyol nemzet tudományos irodalmával, s a természettudományok legtöbb ágában nem áll hátrább emennél. Az orosz irodalommal is kiállja a magyar tudományos irodalom a versenyt, kivéve a természettudományi, közgadaságtani, társadalomtani és nyelvészeti szakirodalmi ágakat. A norvég tudományos irodalom csakis a természettudományok és a régiség búvárlat terén mérkőzhetik tán diadalmasan a mienkkel. Még jobban felette áll a magyar tudományos irodalom a portugálnak, mely államtudományi és közigazgatástani. Itt van a lengyel tudományos irodalom és a cseh tudományos irodalom is, melyek mindent egybevetve a vlam irodalommal együtt a magyarnál alantabb állának. És így tisztázva lenne azon hely, mely a magyar tudományos irodalmat Európa szellemvilágában megilleti. Ragadjuk meg ezentúl az alkalmat, hogy valamely nyugat-európai nyelven is közzétegyük azon műveket, melyekkel magyar szaktudósok igyekeznek gazdagítani a tudományt. Hisz Lenhossék anthropologiai buvárlatai, Hunfalvy Pál rumén, Budenz finnugor, Mayr Aurél szanszkrit buvárlatai, Torma Károly dácziai föliratai, Körösi statisztikai tanulmányai, Szabó József geológiai buvárlatai, Than Károly vegytani, Brassai, Horváth, König mennyiségtani, Konkoly, Schuthof csillagászati, Balló Mátyás chemiai, Thanhoffer mikroskopognostikai, Vámbéry diapatai s rokon tanulmányai méltó színvonalon állanak az európai tudósok munkáival. Láthatja Európa tudományossága, hogy nekünk is vannak tudósaink, mi pedig sokat szenvedett, magyar nemzet bizalmat meríthetünk azon elismerésből, melyet jeleseink Európa legmagasabb értelmiségének köreiben kiérdemeltek. Használjuk föl, értékesítsük a végzett munkát becsületesen, eszélyesen. Sz. A vidékről. A tabi kerületből múltkori közleményünkre vonatkozólag a következő értesítést kaptuk : A kerület választói itt abban a nézetben vannak, hogy ha Miklós István a jelöltség ellen csakugyan nyilvánosan tiltakozik, akkor a folyó hó 24-én tartandó választás czéljából f. hó 14-én Kötzsére összehívott általános pártértekezleten előleges biztos megállapodás szerint Kazay Gyula pártalelnök fog bizton egyhangúlag képviselőül kijelöltetni, miután teljes meggyőződésünk szerint Miklós úr után az ő neve legnépszerűbb kerületünkben s az ő elvszilárdságáról, 48-as pártállásáról bizton meg vagyunk győződve. Szathmár megyéből írják : Megyénk választókerületeiben pártunk részéről eddigelé következő jelöltekre nézve fejlődött ki a közvélemény annyira, hogy biztos győzelemre számíthatnak velük • A csengeri választókerületben Galgóczy Zsigmond, a krassói választó-kerületben Ujfalussy Lajos. Baranya megyéből írják : Pártunk a megyében mozog. Ideje is a múlt választás alkalmával csakis a tétlenség okozta vesztünket. Legkevésbbé gyanítottuk 1878 ban, hogy a mohácsi kerületet elveszítjük, s mégis meg lett választva Wünsch-Dárday Sándor hétpecsétes mameluk és sajtó rendszabályozó. No de a múltkori bukás nem csüggesztett el, hanem készülünk férfias kitartással a választásokhoz. Furcsa helyzetünk van nekünk! A hivatalnok sereg ellen kell küzdenünk Baranyában. Küzdelmünk ép ennél fogva nehéz és elkeseredett lesz, de sok függ a központtól, mert erélyes központi támogatásra szükségünk lesz, a megyei hivatalos közegek ugyanis azt verik a német ajkú választópolgárok fejébe, hogy az áldás Bécsből jő, mégpedig csövestől. Az a szerencse, hogy az adóvégrehajtók dobja sohasem szűnik meg peregni, s így a nép nem csak hallja, hanem érzi is, hogy milyen az az áldás, melyet kormányunk Bécsből a nyakunkba zúdít. 1. 1. Angol miniszterválság kilátásban. — Eredeti levél. — London, febr. 10. Úgy látszik, mintha minden összeesküdnék arra nézve, hogy az angol kabinet megbukjék. De a mostani kabinetre semmi sem fog oly csapást mérni, mint a volt indiai alkirály Lytton lord bejelentett megrovása egy oldalról Kandahár szándékolt odahagyása, más részről a legutolsó időben közhírré tett afghán és muszka levelezés miatt. A konzervatívok, kikhez Lytton lord is tartozik, erősen készülnek egy a jelen kabinet ellen vívandó parlamenti csatára és az ő főembereik együttesen fogják megtámadni a kormány külügyi politikáját. Beaconsfield, Northcoto, Cross, Hicks Beach, már tartottak is értekezletet ez ügyben és támogatni fogják Lyttont támadásában, sőt Salisbury lord is, ki mindeddig Nizzában időzött, táviratilag tudatta párthíveivel, hogy azonnal visszautazik Londonban. Őt egy óráról a másikra várják. Mi még ennél is több, még három oly férfiú is, ki a Beaconsfield kabinettel meghasonlott, ezen ügyben a konzervativekkel fog szavazni, ezen három férfi: Derby gróf, Carnarvon lord és sir Layard. E perezben sem a féniek összeesküvése, sem Parnell gyanút gerjesztő távolléte Angliából, sem azon jelentések, melyeket Colley ezredes küld Transvaalból, nem veszik annyira igénybe az összes angol lakosság figyelmét mint a kabuli titkos okmányok és az 1876-diki titkos muszka ajánlatok. Éppen ezen okmányok közzététele okozza azt, miért szegülnek ellene a konzervativok annyira Kandahár feladásának. Ezek még mielőtt ezen okmányok napfényre hozattak, már ellenezték azt. Ezen okmányok, melyeket a mostani kormány csupa russophilizmusból szeretett volna elnyomni, a legkézzelfoghatóbb bizonyítványát tartalmazzák a muszkák hitszegésének és csalfaságának, most hogy azoknak birtokába jutottunk, azt mondhatjuk, hogy e hadi zsákmány ránk nézve több értékkel bír, mint milliók vagy bármi nagy területek és valóban minden angolnak, ki hazáját szereti, azt kellene tanácsolni, olvassa és tanulmányozza ezen iratokat. Ez borzasztó leczke és intés Angliára nézve, hogy a muszkáknak soha sem lehet hinni s abban bízni őrültség. És most miután ezen iratok világot látnak, még menthetetlenebb a jelen angol kabinet kaczérkodása Muszkaországgal s ha a számadás órája elérkezik, ez Gladstonera és az egész kabinetre a legsulyosabb következéseket fogja maga után vonni, némely hevesebb konzervatív már arról is beszél, hogy sürgetni fogják az összes kabinet vád alá helyezését. A kabuli okmányokban, melyek közt kivált Kaufmann és Stolteteff tábornokoknak a cár nevében Sir Alihoz intézett leveleit oly egyes tételeket tartalmaznak, melyek Muszkaország ellenséges indulatát Anglia ellen legvilágosabban elárulják, jelesül ezen mondat : „ha az ellenség (Anglia) követe az ön (Sir Ali) országába akar jönni, küldjön, hozzá egy ügyes embert, ki oly ártatlannak mutatkozzék, mint egy galamb és oly ravasz legyen, mint egy kígyó, ki sima nyelvével elámítsa a könnyen rászedhető, könnyen hivő angolokat.“ Továbbá Stoleteff levelében ezen passzus : „Mi vagy sima szavak és diplomatikai fogások által el fogunk vágni minden összeköttetést Anglia és Afghanisztán közt örök időkre, vagy ha az események úgy fejlődnek, lehet hogy nagyszerű és vérengző háború által távolítjuk el őket . Mi angolok nem akarjuk Muszkaországnak szemére hányni csalfaságát, mely annyira világosan kitűnik ezen okmányokból, a muszka a kalmük vagy kozák barbár természetet meg nem tagadhatja, de annál bűnösebb a mi kormányunk, ha még most is fenn akarja a barátságot Muszkaországgal tartani, noha ezen levelekről már több hó előtt volt tudomása, sokkal előbb mint az angol közönségnek és Európának, mely csak most olvassa ezen leveleket. Ezen eljárást nem lehet máskép qvalifikálni, mint valóságos honárulásnak, melyhez hasonló Európa diplomácziájában alig találja párját. De vannak még ennél is súlyosabb vádak, melyekkel csak később fog az oppoziczió fellépni, mint az épen most emlittettek. Ezen vádak a kormány azon kárhozatos manőverjeire vonatkoznak, melyekkel Anglia figyelmét másirányba igyekezett téríteni és erre nézve oly módokhoz folyamodott, minőket legfeljebb egy Macchiavel, Richelieu, Metternich vagy III. Napóleon alkalmazott. Ezen mód, a közönségnek hazug hírek általi elrémitése, így jelesül teljesen költöttek, mindazon hírek, mintha a fénnek Windsort akarnák légbe röpíteni és a királynő élete ellen törni. Nincs Írországban oly petroleum lelkületű összeesküvő, kinek ilyesmi jutna eszébe. A királynő maga sem hiszi azt, hogy ellene merénylet készül, s alig lehetett őt Granwillenek rábeszélni, hogy engedjen a minisztérium kívánatának és ne menjen Windsorba. Sz. A—d. beszélnének magyarul, a nemzeti öltözeti mozgalom azonban szalmatűzként egy két év múlva egészen elpárolgott. Nem úgy a hegyi skótoknál. Ezek nem csak régi gél nyelvüket tartják becsben, hanem nemzeti zenéjüket és öltözetüket is. A walesiaknak is meg van még saját nyelvük, úgyszintén az íreknek is, de már az ötvenes években a a statisztikai kimutatásokból az sült ki, hogy Walesben senki sincs, aki angolul nem tudna, Írországban pedig 6 millió lakos közt mindössze 3 ember létezett, ki csak az ír nyelvet birta. Ellenben a hegyi skótok közt, kivált Aberdeentől északra, vannak egész községek, hol nem beszélnek más nyelvet, mint délt. A zetlandi és sutherlandi dánokból toborzott katonaságnál pedig gél nyelven vannak még a vezényszavak is, sőt minden hegyi skót ezrednél a tiszteknek bírniok kell a gél nyelvet, hogy a legénységet begyakorolhassák. Ami a tartánok használatát és átalán véve a nemzeti öltözetet illeti, e tekintetben a hegyi skótok egész a makacsságig ragaszkodnak ősi szokásaikhoz. Az angol prüderie sokszor megbotránkozott azon, hogy a hegyi skótok meztelen dombjaikat, térdeiket és lábikráikat nem takarják kifejezhetetlenekkel (inexpressibles), mint a nadrágokat nevezik és Wialtapden grófnő, II. György ágyasa, addig erőszakolta királyi kedvesénél a nadrágok behozatalát a hegyi skót ezredeknél, míg végre a hadügyőrség kiadta a parancsolatot, hogy a hegyi skótok, kik a hét éves háborúban Németországban, jelesül Hannoverben táboroztak,nadrágokat viseljenek. A katonai fegyelem és az ősi szokásokhoz való ragaszkodás itt összeütközésbe jött, de egy elmés ötlet megmentette a skótokat attól, hogy bármelyike ellen vétsenek, ők tehát nadrágokat viseltek, csakhogy azokat nem húzták fel lábszáraikra, hanem szuronyaikra akasztották, s így jelentek meg csatarendben a nagy szemlénél II. György és Walmoden grófnő előtt. Végre csakugyan belátta a király, hogy neki kell engedni és a nadrágokat beszüntette. Épp úgy mint nyelvére, igen sokat tart a skót nemzeti zenéjére és nemzeti hangszereire vagyis inkább egyetlen hangszerére a dudára is. A hegyi skót ezredeknél csak dudák vannak, ott semmiféle más fúvó hangszereket nem hallhatni. A dudák zöld posztóval vannak bevonva és a zenészek képesek mindenféle zenét eljátszani, mint nálunk a czigányok, de ők csak is a piobrach nótákat, az eredeti skót nemzeti dalokat játszák. A skót zene egészen sajátságos és valóban igen szép, szívreható és lélekemelő. Vannak, kik azt állítják, hogy a skót zene némileg hasonlít a czigány zenéhez, de ezen állítás téves. A skót melódiák sokkal simábbak és nem pontozottak, nem saccado, nem staccato, hanem nagyon is ligato, továbbá a skót zene nem szorítkozik egész vagy kétnegyed ütemre, hanem igen sok skót zenedarab háromnegyed ütemű, azonfelül, míg a magyar zene kiváltságosan mollban van, a skót dallamok többnyire durban vannak írva. A skót dallamok az egész világon ismeretesek és átalán véve mindenütt kedvelik azokat. Boieldieu „fehér asszony“ czímű daljátékénak egyik legszebb dallama a hegyi skót „Robin Adair“, mely nemzeti dal és ezt Skócziában mindenütt hallhatni. A Robin Adairnél még sokkal kedveltebb dal a Bonnie Dundee, mely még Stuart Károly Eduard trónkövetelő idejéből származik, melyre azonban jelenleg a skótok Petőfije, a híres skót paraszt költő Burns Robert világszerte elterjedt költeményét „my heart is in Highland, my heart is not here“ éneklik. A „Lass a’ Gowrie“, a „Boys Wife in Alii valloch“, az „auld Robin Gray“ és még számtalan más hegyi skót nemzeti dalok Angliában és egész Európában ismeretesek. A skótoknak nemzetiségükhez és mindenhez, mi arra emlékeztet és azzal összeköttetésben áll, való ragaszkodásukat jellező például szolgál egy epizóda a múlt században történt ostrom és roham Quebeck városára Kanadában. A híres angol tábornok Wolffe volt akkor az angol hadsereg parancsnoka és ezen seregnél hegyi skót ezred is volt, a Campbell dánból, melyet legkizebbnek tartanak mindnyájuk közt. Wolffe nagy ellensége volt a probradnak (dudának) és megtiltotta, hogy az a csatában zenéljen. Az ellenség az angolokat kereszttűz közé fogta és még az eddig legyőzetlen Campbellek is megingottak és hátrálni kezdettek, ekkor egy vén highlander Wolffe mellett elkiáltotta magát, „tábornok, játszassa a Bonnie Dundeet a mi hegyi probrachjaink által.“ — „Fújjátok hát az ördög nevében“, mond Wolffe, és alig hallották a már oszlófélben lévő Campbellek hazai zenéjüket, midőn mindnyájan újra neki lelkesültek és hirtelen sorakozván új rohamot intéztek Quebeckre , melyet csakugyan be is vettek, noha jeles tábornokuk Wolffe itt vesztette életét, de a Campbellek holttestét vállaikon vitték be Quebeckbe. 98 évvel Quebeck bevétele után ugyanazon ezred, mely csak 700 emberből állott, a 10,000 szipoi őrizettel biró ágyukkal ellátott cazonporet vette be, ezeket is a piobrach Bonnie Dundeeja lelkesítette. Kászonyi Dániel: A hegyi skótok nemzeti érzülete. Mai lapunkban szólottunk a hegyi skótok nemzeti öltözetéről, anélkül azonban, hogy ezen öltözetnek és mindennek, mi nemzeti szokásukra vonatkozik, a hegyi skótok érzületére való befolyásáról említést tettünk volna. Mi magyarok egy időben nagyon büszkék voltunk nemzeti öltözetünkre. 1860-ban nálunk megindult a nemzeti mozgalom, mely abból állott, hogy más ruhát nem viseltünk, mint magyart, más zenét nem kedveltünk, mint a czigányokat és mindenütt magyarul kezdettünk társalogni. Még most is szeretjük hallgatni Wagneren, Verdi és Gounodon kívül Rácz Palit, Berkest és Patikárust, most alig van ház a fővárosban, hol nem külföldi hírek. Az olasz népgyűlés bizottságának első üléséről még a következőket közölhetjük. Az ülés igen izgatott volt, különösen ingerültté tette a jelenlevőket a vita, vájjon a szavazás egyletenként vagy személyenként történjék. A mazzunisták a személyenkénti szavazást sürgették és Bovio minden erejét megfeszítő, hogy a kedélyeket lecsendesítse. A szavazás eredménye nagyon meglepő volt, mert nem hitték, hogy a