Függetlenség, 1881. május (2. évfolyam, 119-149. szám)

1881-05-04 / 122. szám

Budapest, 1881. listákkal tanácskozzék, miként lehessen Muszkaor­szágban az átallános forradalom kitörését siettetni. Azt is mondja a Pali Mail Gazette levelezője, hogy a nagyherczeg azonnal II. Sándor halála után több millió rubelt küldött Londonba és Amsterdamba az ottani bankokba. Egy nihilista parlament ült a czárnál. A nihilisták elhatározták, hogy követeléseiket személyesen egy küldöttjük által fogják a czárnak benyújtani, mivel nincsenek arról tökéletesen meg­győződve, megkapta-e ő a Pétervárott a húsvéti ünnepek alatt falragaszok által és fatojásokba be­­göngyölített, általuk közzé tett proklamácziókat. A Kölnische Ztt. a tényálladékat következőképen adja adja elő : Egy nap reggelén Baranoff tábornok város­kapitánynál egy fiatal ember jelentkezett, ki őt arra kérte, eszközölne ki részére a czárnál kihall­gatást és menedék levelet, mivel neki a legfonto­sabb közleni valókat akarja tenni. Baranoff minden további kérdéseire a fiatal­ember egyebet nem felelt, csak azt, hogy ő csak magának a c­árnak fog bővebb felvilágosításokat adni, egyébiránt kész magát alávetni a legszigorúbb megvizsgáltatásnak, hogy lássák, miszerint ő neki nincsenek gyilkos szándékai a czár ellen. Baranoff sokáig határozat­lan volt mit tevő legyen, végre mégis elhatározta magát arra, hogy az egész dolgot előterjeszti a czárnak III. Sándor azonnal hajlandónak mutatko­zott a fiatal ember elfogadására és a menedék levél kiállítását is megparancsolta, mindnyájan azt hit­ték, hogy a fiatal ember oly közléseket fog tenni, melyek nyomán ismét sok nihilistát el lehet fo­gatni és ezeknek némely veszedelmes tervei nyo­mára lehet jönni. A fiatal ember más napon Bara­noff által az udvarhoz vezettetett, itt egészen mez­telenre vetkőztették és ruháit s személyét legszor­­gosabban megvizsgálták, azután pedig bebocsátották a czárhoz. Ez őt felszólította, szóljon nyíltan s a nihilisták e parlamentairje kinyilatkoztatta, hogy ő a nihilisták küldöttje és azt az utasítást vette, hogy a czárnak élő szóval is elmondja a nihilisták követeléseit, melyeket, ha a czár teljesít, a csend Muszkaországban azonnal be fogna állani, egyszer­smind átnyújtotta neki azt a nihilista proklamá­­cziót is, melyben majdnem az volt foglalva, a mit ő élő szóval mondott el. Miután beszédét és mon­dani valóját befejezte, a czár csengetett és elfoga­­tását rendelte el. A fiatal ember ekkor a menedék levélre hivatkozott, de ezt tőle elvették s őt a Pé­ter Pál erőd börtönei egyikébe vitték. Mindeddig azonban még nem sikerült őt neve megmondására bírni és személye ugyanazonosságát konstatálni. Még e fiatal­ember elfogatása napján a feny­ege­tődző nihilistikus proklamácziókat több ezer pél­dányban utánnyomták és mindenütt a nép közt ter­jesztették. Pobedenoseff államtanácsos: A „Lanterne“ pétervári levelezője az alább következő igen érdekes levelet küldötte Parisba, melyet ezennel reprodukálunk. A levelet egy ke­reskedő küldötte segédei egyike által Königs­bergbe, honnét posta által továbbittatott. Pétervár, április 27. „Ezelőtt kevés nappal egy magán estélyen alkalmam volt találkozni ő exczellencziájával Pobe­denoseff államtanácsossal és szenátorral, kit most orr na /»n-Ar­ irvTvTv l^Arrá.rmsz:_tájéi"OT»Sík .JBáffÁtíl. ígJHPTPm tökélletes pesszimista és azt mondja, s akarja min­denkivel elhitetni, hogy a dolgok Muszkaországban oly rosszul állanak, hogy mit sem lehet a helyzet megváltoztatására tenni. „Hogy önöknek fogalmuk legyen az ő vallá­sosságáról és myszticzizmusáról, elég legyen meg­említenem, hogy ő egy igen szép és fiatal nőt vett feleségül, kit gyermeksége óta nevelt fel, hogy őt 18 éves korában nőül vegye. „Vénsége daczára nagyon féltékeny és nejét még most is annyira gyámság alatt tartja, hogy egyebet nem enged neki olvasni mint a szent Írást és Kempisz Tamás „Krisztus utánzását,“ melyet sa­ját maga fordított le muszka nyelvre. „Itt közlöm önökkel társalgásunkat és Pobede­noseff szenátor nézeteit : „Ő azt hiszi, hogy Muszkaország szomorú és válságos helyzetének a közép­osztályok vallásta­­lansága az egyedüli oka, mely a most divatos na­gyon anyagi és világi neveléstől ered. II. Sándor c­ár a nevelés­ügyre nézve nagyon lágy volt és abban nagy szabadságot engedett. A szocziáliszti­kus elvek és eszmék a fiatalságnál azt a betegsé­get szülték, melyet most nihilizmusnak neveznek. A köznép, Pobedenoseff szerint, még nincs ez esz­mék által megmételyezve, de nagyon tarthatni attól, hogy ez is meg fog történni, ha a czár és a kor­mány jókor nem látnak hozzá a baj orvoslásának. Muszkaországban mindössze, az ő állítása szerint, nincs több 10,000 nihilistánál. Ha a czár alkot­mányt hoz be, ez Muszkaországra nézve végromlás lesz, így tehát mindenek előtt azon kell lenni, hogy a nép vallásossá tétessék és meg kell parancsolni a papságnak, hogy gyűlölettel töltse be a nép szi­vét minden ellen, a­mi a kormány ellen történik és a c­ár mindenhatóságábani hitet megingatja. „Ilyen az az ember, ki rövid idő múlva Muszkaország sorsát el fogja intézni és fontos sze­repet játszani. „Magam részéről azt mondhatom, hogy Musz­kaország jelenleg a túlizgatottság arra a pontjára jutott, hogy még az alkotmány behozatala sem lesz képes a válságot elodázni, mely kevés nap múlva ki fog törni és minden tekintetben borzasztó lesz. „Így tehát a világ el lehet készülve a leg­vészesebb eseményekre, melyek legrövidebb idő alatt be fognak következni Muszkaország több városai­ban és kormányzóságaiban, jelesül Pétervárott, Moszkvában, az Ukrajnában, Saratoffban, Limbirsk­­ben, Samaraban, Charkovban, Simferopolban, Tannis­­ban, Tverben, Odesszában sat. „A c­árnő egészségi állapota sokkal rosszabb mint azt a hivatalos lapok be akarják vallani. A nihilisták fenyegetődzései őt oly ideges izgatottságba ejtették, hogy korai szüléstől tartanak és mostani gyengesége azt engedi féltetni, hogy a szülés vál­ságos kimenetelűvé leend. „A czár nejét majdnem sohase hagyja el és nem tudja hová legyen, annyira le van ő maga is verve és egészen elvesztette fejét, így tehát csak azok uralkodnak, kik legközelebbi érintkezésben állanak vele, és az ő kormányzásuk nem irányul egyébre, mint őrző czéljaik keresztül vitelére. E na­pokban fog III. Sándor czár­uháza megjelenni, mely az államtanács kitágítására vonatkozik a ne­mesi rendből, a parasztságból, a városi és falusi községekből. De ha ez a kormány akarata szerint fog történni, akkor a választások csakis attól fog­nak függeni és ezek elégtelenek és csak csalókák lesznek. “ Irányi m­eginterwiewoltatása. A W. A. Z. egyik levelezője látogatást tett Irányinál, és ennek eredményéről értesité a ne­vezett lapot. A levelező ott találta Irányinál Csanádyt és konstatálja, hogy nemcsak egyáta­­lán a magyarok nem barbárok, hanem még Csa­­nády sem az. Ezután áttér Irányi nyilatkozataira. Irányi azt monda : Mi a personál­uniót akarjuk, azaz saját hadsereget, külön vámterületet, külön­­ pénzügyet és külön magyar külügyminisztert. Ezek meg­nyerésével megszűnik a delegáczió, a kül­ügyi miniszterek az egyöntetű eljárás végett egymással értekezvén. Követeljük a legnagyobb függetlenséget Ausztriától és csak az uralkodó személyével, valamint a recziproczitás köteléké­vel akarunk vele összeköttetésben lenni. Köve­telünk külön hadsereget, mely a király paran­csainak engedelmeskedik. Követelünk önálló vám­területet, mert itt kevesebb a tőke, iskolázatla­nabb a munka­erő, de ezen külön vámterület segíthet gyorsabban. Ausztriával csak kereske­delmi szerződést köthetünk, bár kedvezőbbet, mint más állammal. A külügyi politikára vonatkozólag, ha nem is viseltetünk Oroszország iránt rokonszenvvel, de kerülnénk az összeütközést vele, kívánjuk Lengyelország visszaállítását és azt nemcsak a magyar, hanem az egész Európa érdekében. Elismerjük Románia, Szerbia és Montenegró függetlenségét, de nem engednénk meg, hogy a magyar szerbek nagyhatalmi követeléseiket ér­vényesítsék. Ha mi jutunk kormányra, az euró­pai areopag ellen nem működnénk, és ha Tö­rökország fentartását pártoljuk is, Európa aka­rata ellen nem kísértenénk meg semmit. A függetlenségi párt teljes szabadságot akar. Sajtó, egyesületi és vallás szabadságot, a kötelező polgári házasságot, egyszóval programmunkban fel van véve minden liberális intézmény. Kíván­juk a közigazgatás újjá­szervezését, de kívánjuk, hogy a megyék önmaguk kormányozzák magu­kat. Nem érzünk rokonszenvet az iránt, mit so­­cziáldemokrácziának neveznek és kívánjuk a a fenálló társadalmi rend fentartását, de a mun­kások helyzetén segíteni akarunk. A levelező ezzel végzi az érdekes látogatás történetének leírását. FÜGGETLENSÉG: felelősséggel tartozik, mert hivatalos eljárása közben ki­jelentett azon hadüzenetéel : „nem akarok fegyvert en­gedni a szélsőbaloldal ezébe“, részrehajlóvá vált, tehát mint ilyenről fel is teheő, hogy azon tévedésről tudo­mással bírt, de saját pótállása czéljából azt jónak látta elhallgatni, mert lehettlennek tűnik fel, hogy az az alispán, kinek figyelme még arra is kiterjedt, ki és miért lépi át a levéltár küszöbét, ne tudott volna azon sokkal fontosabb körülményről hogy a választási névlajstromok kiadva nincsenek, s ezal a választó honpolgárok érdeke nyilván megsértetett. Egyébiránt meg fog tétetni a kellő lépés, hogy a kötelesség mulasztó, s a miniszterelnök urat félrevezető alispán szigorú felelősségre vonassák. Választási mozgalmak. A nagy­vázsonyi kerületben Veszprém me­­gyében, a­mint nekünk onnan írják, Kun Pál sárospataki tanárnak és lapunk dolgozó társá­nak felléptetése mellett nagy mozgalom indult meg. E kerületben Kun Pál alig néhány szava­zattal volt kisebbségben a múlt választás alatt. Most azonban pártunk annyira erősödött, hogy úgy tekintik, mint a kerületnek a jövő­ ország­gyűlésen képviselőjét. Kun Pált Verhovay fogja lekísérni egy a kerülettel és a jelölttel megálla­pított napon a kerületbe. A monori kerületben május 8-án értekezlet lesz a jelölt felállítása végett. Ez értekezleten a központból M­o­c­s­á­r­y Lajos fog megje­lenni. Függetlenségi jelöltül Schwarcz Gyulát emlegetik. A felhívás, a­melyet e részben kiad­tak így szól: A politikai mozgalmak küszöbén állunk, itt az idő, hogy Monor kerület választó­polgárai is nyíltan lépjenek ki a síkra, s az egyenlőséget, szabadságot, testvériséget hirdető zászló alatt jelöljenek ki ma­guknak oly képviselőt, ki az ország ügyét, a nemzet jogát részrehajlatlan magyar becsületességgel védeni képes; oly képviselőt, ki szellemi képes­ségénél fogva e választókerületnek, az országnak és nemzetnek hatalmas védője leend. E végből a monori „függetlenségi párt“ f. év ápril 24-én egy 16 tagú végre­hajtó bizottságot választott, hogy a kerületi pártértekez­letet az 1881-ik év május 8-ára egybehívja. Alólirt elnök­ség tehát tiszteletteljesen felhívta a választókat, hogy a jelzett nap délelőtti 11 óráján Monor város városház ter­mében értekezleten megjelenni annál is inkább hazafias kötelességeknek ismerjék, mert ez értekezletre a központ­ból (Budapestről) az országos függetlenségi párt elnöke t. Mocsáry Lajos országgyűlési képviselő úr is le­­jövend körünkbe. Hazafias üdvözlettel Bobory János el­nök, Mikola László elnök. Vas megye németújvári kerületéből írja egy elvbarátunk : Kerületünkben is megkezdődtek a választási mozgalmak, a habarékpárt egy nem épen jelentéktelen része Ernuszt Sándor jelen­legi képviselő helyett Haiden Imre ügyvédet lépteti fel. De nem alszik a függetlenségi párt sem s mivel e kerületet egykor Cseh József balpárti képviselte és az utolsó választásnál is volt pártunknak jelöltje, azon esetbe, ha alkal­mas jelöltre akadunk, a habarodottakat legna­gyobb valószínűséggel ki fogjuk szorítani. A szilágysomlyói függetlenségi párt jelöltje, Bartha Miklós, folyó hó 8-án délelőtt 11 órakor fogja programm beszédjét Szilágysomlyón megtartani. A keszthelyi kerületben Faik Miksa ellen Fack Gedő badacsonyi birtokos, volt honvéd­századost és Pöltenberg kivégzett honvéd tábor­nok vejét emlegetik függetlenségi jelöltül. Szombathelyről írják lapunknak : A szombathelyi választókerületben — bár a hatalmában elbizakodott ha­­barékpár­i alispán, a választott tisztviselők és kir. hiva­talnokok nagy része a szombathelyi szerzetesek nagy részével és a magukat a zsidóság vezetőiül geráló alatto­mos emberek a függetlenségi párt ellen véd- és dac­­­szövetséget kötöttek, a függetlenségi párt állása kitűnő és a győzelemre biztos kilátása van, mert a vidéki gazda közönség, úgy Szombathely kisiparosai és kisbirtokosai, kik leginkább érzik a jelen nyomasztó helyzet súlyát az ezeken kívü­l álló elfogulatlanokkal együtt már belátták hogy a függetlenségi párt ellen szövetkezettek politikáját nem a nép — hanem különféle osztály — és egyéni érdekek uralják, továbbá, hogy a közösügyes alapon ma­radva hazánk mostoha sorsán javítani lehetetlen. A mi­niszterelnök úrnak Szalay Imre országgyűlési képviselő úr által hozzá intézett interpelláczióra adott csűrő csavaró válasza itt nagy felháborodást szült , mert a hivatalos helyiségében hivatalos eljárása közben a függetlenségi pártnak hadat izenő babarékpárti alispánt részrehajló pártfogása alá vette , de leginkább felháboritá a kedélye­ket azzal, midőn Vas megye alispánjának informácziója alapján a választók névlajstromát megszerezni óhajtókat a községekhez utasitotta, minthogy — szerinte — válasz­tási névlajstrom minden községben létezik. No mi erre határozottan állíthatjuk, hogy az, ki a miniszterelnök urat Vas megyére vonatkozólag az utóbbi dologban infor­málta, nyilván hazudott, mert a választók névlajstroma 1. évi május 1-ig a községeknek kiadva nem lett, követ­kezve az ideig az megszerezhető sem volt. Igaz ugyan, hogy ezen körülménynek — nyomozódásaink eredmé­nye szerint — egy minden tekintetben kifogástalan tiszt­viselő tévedése volt az oka, de azért ez nem menti föl az alispán urat a felelősség alól, annyival inkább nem , mert a választási névlajstrom betekinthetését megtagadó írásbeli végzésében maga hangsúlyozá, hogy „a hatóság Országgyűlés­­ i. A képviselőh­áz mai ülésén Láng Lajos be­nyújtotta a pénzügyi bizottság jelentését a számos hazai iparágak álami segélyezéséről szóló törvény­­javaslatra, a Szegden a pénzügyi hatóság számára építendő helyiségől szóló trvjavaslatra, valamint a kataszteri törvényen a főrendiház által tett mó­dosításokra. Ezuán Szapáry Gyula felelt Thaly Kálmán interpelácziójára az amerikai sertéshús behozatalát illetőleg, s kijelenté, hogy a fennálló törvény értelmesen csak oly tárgyak behozatalát tilthatja meg, mlyek vagy veszedelmesek, vagy a közegészségre áralmasak. Thaly nem vette tudo­másul a válasz, és azért, mert az amerikai ser­téshús ártalmas a közegészségre. Végre ugyancsak Szapáry felelt Bódogh Albert interpellácziójára a dohány­engedélyek tárgyában, s csürvén-csavarván a dolgot, kijejezte, hogy mindenkinek nem lehet dohányengedélyt adni. Bódogh nem vette tudomá­sul e választ, mert ő azt az aránytalanságot sze­retné megszüntetni, a­mi az egyes termelőknek adott engedélyek közt van. Furcsának tűnik fel például előtte, hogy Hajdú-Böszörmény város hatá­rán összesen 307 holdra van dohánytermelési enge­dély adva, s ebből egy birtokos 148 holdon termel dohányt. A ház mind a két választ tudo­másul vette. II. A főrendiháznak ma érdekes ülése volt. A perrendtartásra vonatkozó javaslat tárgyalásánál Majláth György országbíró szólalt fel a kormány javaslata elén. A javaslatot a főrendek egy sza­vazat többséggel elvetették. Pauler hosszabb beszédben ajánlotta a per­rendtartási novella és a végrehajtási eljárásról szóló törvényjavaslatokat. Majláth György: A mi fajunknak minden jó tulajdonai mellett, egyben mégis nagy hiánya van: a türelemben. Ausztriában épen e napokban érte el jubileumát a polgári perrendtartás, mely József császár alatt dolgoztatott ki és lényeges alapelvei­ben még ma is fennáll. Ott is megindult a mozga­lom a változtatás iránt, de az elkészült négy ja­vaslat közti valamennyi visszavonatott hosszabb­­rövidebb vita után, mert a serpenyő mérlege min­dig a fennálló felé hajolt. Most van ott a törvényhozás előtt az ötödik javaslat s nagy kérdés, vajjon törvén­nyé válik-e ? Mi harminczhárom esztendő alatt négyszer változ­tattuk meg perrendtartásunkat. Kétszer akaratun­kon kívül, de kétszer, midőn már urai voltunk helyzetünknek és a tárgyalás alatt levő javaslat a harmadik kísérlet e nemben. Már pedig nincs oly fontos dolog, mint a perrendtartásnak változtatása. így volt az ország a bírói szervezéssel is. Ausztriában Mária Terézia ideje óta nem igen vál­tozott a bíróságok szervezete, nálunk sokszor rög.­yQ|^ ----««A­ nAkainA fA~filja.lm«ct,. tt.A Most a perrendtartás terén, megbánva 68-ban elkövetett bűneinket, visszatérünk az országbírói ér­tekezlet operátumaihoz, javított és bővített kiadás­ban ; e mellett a novellában még néhány semmitő­­széki döntvény is feltalálható. A gyakorlati élet megmutatta, hogy azon me­rev elkülönítése az anyagi és alaki jognak, mely a 68-ban megalkotott törvénykezési rendtartásban megállapíttatott, majdnem lehetetlen, vagy roppant áldozatokat igényel. Ezen segíteni két mód kínál­kozott: az egyik segíteni a fennálló rendszeren és annak égető hiányait orvosolni, a másik: az egész institucziót eltörölni. A kormány az utóbbi módot választá, minden tekintet nélkül arra, hogy az ily gyökeres változ­tatás ismét csak újabb nehézségekkel és az átme­neti intézkedések egész seregével fog járni, pedig a tizenkét évi tapasztalat megmutatta, hogy még vannak jogkereső felek és a vidéken ügyvédek, kik­­ a felebbvitel nemeivel sincsenek tisztában és azon 7—8 ezer rendelvény, mely évenkint az alsóbb bí­róságokhoz megy felszerelési hiányok miatt, azt ta­núsítja, hogy abba az alsó bíróságok sem törődtek teljesen bele. Ugyanezt ismét 5—6 esztendőre ki­látásba helyezni a közönségnek és pedig azon to­vábbi kilátással, hogy ezen ötödik kísérletet egy hatodik fogja követni, hogy az, a­mi most törté­­­­nik, nem végleges alkotás, hanem csak provizórium, ezt a főrendeknek ajánlani nem merné és ezért az érdemet, de a felelősséget is azokra hárítja, kik így akarnak eljárni. (Mozgás.) Alakszerű indítványt e tekintetben nem ter­jeszt elő , de komoly megfontolással ajánlja a fő­rendeknek azt, váljon szemben azon határozott el­lenszenvvel, mel­lyel a törvényjavaslat úgy a bírói kar egy részében, mint az ügyvédi kamrák nagyobb részénél találkozik, nem lenne-e czélszerű még egy­szer fontolóra venni a dolgot és a másik utat kö­vetni; vajjon nem lehetne-e addig, míg a végleges alkotás lehetővé válik, provizorie csak a legége­tőbb bajokon segíteni? Áttér végre a bírák állására, kik miként a sakktáblán az alakok, tolatnak ide s tova s kiknek e novella is fülébe hangoztatja, hogy „a törvény­­hozás ujabbi rendelkezéséig.“ Ez azt hiszi, nem czélszerü, mert könnyebb a bizalmat megrendíteni, mint helyreállítani. Pedig a biró iránt a bizalmat fentartani kellene, hogy az függetlenül és szilárdan, mint a szirt megállhasson és visszatartsa a bősz elemeket. (Élénk helyeslés.) A törvényhozás pedig folyton izgalomban tartja a bírákat állásuk iránt a szervezés be nem fejezett­­sége által; sőt itt-ott hangzik az óhajtás, hogy egy kis epuráczió nem ártana. Ha a kormány meg akarja változtatni a bírói kart, tegye ezt törvény által, de ne szervezés ürügye alatt, mert az eddigi törvények a bíró függetlenségét biztosítják. A tör­­vényjavaslat jelenlegi tárgyalása ellen szavaz, i (Élénk éljenzés.) Fiáth Ferencz veszprémi főispán a kormány javaslata mellett emel szót. Zichy Nándor és VéCSey József báró Majláth indítványát pár­tolják. A ház 18 szavazattal 17 ellenében nem fo­gadta el a törvényjavaslatot részletes tárgyalás alapjául. Ezután Majláth a végrehajtási javaslatot tár­gyaltatni ajánló, de Pauler felszólalására, ki ki­jelenté, hogy a két javaslat szorosan összefügg, mind a perrendtartási, mind a végrehajtási javas­lat visszautasíttatott a képviselőházhoz. Külföldi hírek. Orosz alkotmány-vajúdás. Hogy minő za­var és tájékozatlanság uralkodik Pétervárott az iránt: adassék-e és minő alkotmány, mutatják az ujabbi jelentések. Ápril 29-én állítólag újra e kérdéssel foglalkozott a c­ár elnöklete alatt tar­tott minisztertanács és részt vett abban több nagyherczeg. Három javaslat lett előterjesztve. Az első föltétlen szigort és az eddigi rend­szer megtartását javasolja; a második messze­­terjedő engedményeket ajánl és csak ha ennek daczára is tartanának a nihilisták üzelmei, nyúl­­nának szigorhoz; a harmadik végre közvetítő ajánlat: adni ugyan a népnek szabadságot, il­letve alkotmány forma engedményeket, de a ni­hilisták ellen azért a legnagyobb szigort tanú­sítani; az engedmények azonban ne terjedjenek túl a II. Sándor czár féle tervezeten. Az utóbbi javaslatnak lenne legtöbb kilátása az elfogadta­tásra, de hogy hozatott-e a miniszter­tanácsban határozat, az nincs tudva. A franczia katonák a tuniszi táborban. A krumliok elleni expedicziót rövid idő alatt be­végezni remélik. Érdekes azonban a rövid tábo­rozás daczára is, mit a franczia hadfiakról a külföldi levelezők írnak, mert az a levelező nem hizeleg a francziának, és mert az egész hadtest legnagyobb része most van először a helyzetben, midőn golyók süvöltenek füleik mellett. E fran­czia hadfiak nagyon hamar belejöttek a tábori életbe és teljes tudatában vannak, hogy a fődo­log a fegyelem, bár ez nagyon nehéz a heves vérnek. A csapatparancsnokok különösen abban fáradnak, hogy a katonákat minden egyes kö­rülmén­nyel megismertessék és nem annyira csapatvezérek, mint inkább a katonák barátai és tanácsosai. Ezen ezért tiszteiket szeretik, mi nagy előnyére van ezeknek, mert szemeiket egy pillanatra sem fordíthatják félre, különben kész azonnal valami pucs, mit egyedül a heves, várni nem tudó vér okozna. A franczia nemzet meg lehet elégedve hadseregének szellemével. A tá­bori szervezetben is sok javítás történt, különö­sen az egészségügyi osztálynál, mi szinte jó ha­tással van a harezosokra, mert hamar talál ápo­lást betegségében; a betegségek ugyanis igen gyakoriak, különösen a napszúrás, kivált vér­szegényebb egyéneknél, azután a rossz víz által okozott széklágyulás, a hideg éjek miatt az izomköszvény és végre skorpiószúrások, miket alkálival gyógyítanak. KÖZGAZDASÁG. Vegyes. — Az Assicurazioni Generali 49. évi mér­lege lapunk mai hirdetési rovatában található. E szerint 1880. évben a díjbevétel 10.595,506-76 írtra rúgott készpénzben, a tüzkárosztály dij kötvénytárczája 1.606.933 frttal emelkedtek s most 13.676,187 frt 60 kr. Az 1880. évben e biztositó társulat 8.004,562-73 frtot fizetett ki a károkért, ebből Magyarországra 1.785,209 frt 36 kr esik. A társulat által kezelt tőkék jöve­delme a múlt évhez képest 128,451 frt 98 krral emelkedett 994,042 forint 92 krra, az értékpa­pírok árfolyamának hullámzása miatt alkotott tartalék emelkedett 211,187 frt 71 krajczárral 500,046 frt 3 krra. A múdt évben kibocsátott 1000 drb­ui kötvény által a társulat alaptőkéje stb.>ű,­7cA/ AűuaGneuteaett, az ezen részvények­re befizetett agip 1.009,340 frt egészen a tarta­lékalap javára íratott. Az életbiztosító-osztály tárczája 62.109,045 frt 76 kr tőke és 166,724 frt 45 krajczár rente, ez osztály tartalékalapja 15.449,019 frt 78 kr. A társulat a 315 frttal befizetett részvényekre ez évben 180 frt osz­talékot ad aranyban. Az igazgatótanácsba ez évben beválasztották Hegedűs Sándort is. Budapesti áru- és értéktőzsde. — Május 3. — Árutőzsde. (Hivatalos jelentés.) Búzát ma gyengén kínálták, a vételkedv csekély a forgalom korlátolt, az irányzat szilárd, jó piros búza 5—10 krral drágább. Árpa valamivel csendesebb, rozs és zab változatlanul szilárd, tengeri lanyha. A mai napon történt vásárlások közül következő kötések jutottak tudomásunkra: Búza tiszavidéki 100 mm. 70 kis 13.90, 100 mm. 77 kis 13.10, északm. 100 mm. 77 kis 12.90, adai 1300 mm. 74.5 kis 12.90 Határidőüzlet : Szokvány búza tavaszra 00.00 —00.00, őszre 10.65—10.70. Tengeri május—júniusra 6.45—6.50. Zab tavaszra 0.00—0.00, őszre 5.90—5.96. Értéktőzsde. (Reggeli tőzsde.) A mai kezdet ugyan szilárd volt, de csak osztr. hitelrészvényre nézve, a többi értékek inkább kíváltattak. Magy. jar. 117.70-ről 117.60-ra, papirjáradék 94.05-ig. Osztrák hitelrészv. 338.10 ről 338.90-re. Magyar hitel­­részv. 345-re mentek. Prolongáczió osztr. hitelrészvény 2.20—2.50 ig volt egy hóra. A déli tőzsde. A helyzet ugyanaz maradt. Magyar aranyj. 117.50-re. Papirjáradék 94-re gyengültek és 117.57 en, és 94.10-en maradtak. Ny. köles. 120.504g volt pénz. Tiszai 111.25. Osztrák hitelrészv. 342.804g mentek és 341.90-en zárattak prolongáltak Magyar hitelbank részv. 345. Leszámítoló bank 157.50-ről 155.50- re kínálat folytán estek. Anglo bank 144.80. Unic­bank 142.50. Iparbank 66.50—67. Bankegylet 119. Fővárosiak 580—585. Osztr. államvasut 324. Alföldi 176.50. Malmok jól keresve. Konkordia 485 ig. Pannónia 1080-ig. Lujza 230-ig. Erzsébet 2184g.­­ Különfélékben szűk volt a vásár, Schlickre sok kere­­­­set volt 241 ig és 240-en maradtak. Salgó vash. 153.50. Kőbányai 280. Arany kissé feszesebb. Nap. ar. 9.32 Hivatalos leszámítoló árfolyamok : Magyar aranyl. 117.50, magyar alt. hitelbank 345.—, magyar leszámí­toló- és pénzváltóbank 156.—, m. földhitelintézeti részv. — , magyar jelzálogbank részv. —, osztrák hitel­részvény 339.—, angol-osztrák bank —.— Unicbank • , tiszai és szegedi kölcsön 111.—, magyar papirjá­radék 94.—. J Pénznemek : Magyar királyi arany 5.53—5.57, Reczés arany 5.52 5.53, 08Ztr.-magy. 8 frtos arany 9.31’/.,—9.34*/2, 20 frankos arany 9.32­­;) - 9.34­,2( Török aranylíra 9.22—9.29. O.­m. ezüst 100.=—100.10, Német birodalmi bankjegy 100 b. m. 57.50-57.60. Május 4. TÁVIRAT, Szeged, május 3. Az apadás ma 3 centimé­ter. A helyzet teljesen javult; a sövényházi töl­tés kijavítása munkában van, melyet a királyi biztos ma szemléli meg. Időjárás derült, szélcsend. Pétervár, május 3. Hivatalos jelen­tés szerint Krasnojarsk városában ápril 30-án iszonyú tűzvész volt, mely a vá­rosnak majdnem fele részét hamuvá égette. Az állami pénztárt megmentették. Több hivatalos épület is leégett. Kelet- Szibéria főkormányzója a katasztrófa szín­helyére utazott. — Smela és Korom­ hely­ségekbe két zászlóalj katona ment, hogy elnyomja a zsidók elleni kihágásokat. Urnán, Spola és Littie helységekben szin­­tén megtették a kellő óvó intézkedé­­seket. BÓCS, május 3. Képviselőház. A költségvetés részletes tárgyalásában Obentraut hangsúlyozza a zálogkölcsönző üzletek reformálását. Czarkievits utal a ruthén papság szomorú helyzetére. Posku­­wetz nagyobb számú állatorvos alkalmazását kéri. Taaffe gróf kijelenti, hogy a kormány a pénzügyi viszonyokhoz mérten erre hajlandó és kilátásba helyezi, hogy tvjavaslatot fog a ház elé terjeszteni a marha kényszerbiztositásról. Fürnkranz pártolja a Stein és Mautern közötti hid kiépítését; Hevera és Tonkli a Görczi országút jobb gondozását és 10 ezer frtot indítványoznak a Clanok­ melletti út új­jáépítésére. A ház elfogadta ezt az indítványt. Löblich indítványozza a Dunaszabályozást Fischa­­mendtől egészen az ország határáig. Sax indítvá­nyozza a zsilipek építését a Moldva alsó részén és felhívja a kormány figyelmét Csehország folyóinak viszonyaira. Menger és Sax kérik Szilézia folyóinak szabályozását. Kozlowsky panaszkodik a gácsor­­szági vízépítések hiányos volta fölött. Celakowsky, Sax és Kowalski panaszkodnak a népszámlálás al­kalmából tanúsított eljárás fölött. Ezt a kormány­­biztos bebizonyítja, hogy a kormány képviselői korrekt eljárást tanusítottak. Taaffe gróf írásban meghívja a képviselőket a trónörökös lakodalmára. Holnap ülés. Urak háza. Az elnökséget a jelenlévők lelkes kiáltások közt felhatalmazzák, hogy fejezze ki a felségeknek és a királyfinak az urak háza legmelegebb üdvkivánatait. Erre megkezdődik az uzsora­törvény fölötti vita. Az igazságügyminiszter megemlékezik a bizottság által indítványozott vál­toztatásokról és előadta azon szempontot, mely alatt a kormány e változtatásokkal egyetértene. Szóló azonban a törvény létrejötte érdekében attól tart, hogy a képviselőház vissza fogja utasítani a változ­tatásokat, főleg a képviselőház által törlött 14. §-os újból való felvételét. Mindenesetre nagy szükség, hogy a törvény mihamarabb létre­jöjjön; ha e határozatok nem volnának elégségesek arra, hogy a zsaroló hitelüzleteknek elejét vegyék, a kormány a polgári törvény megváltoztatása útján fogja a hiányokat pótolni. Hosszabb vita fejlődött ki a 14. §-ba foglalt kereskedelmi üzleteknél, melyek nem esnek e törvény határozatai alá. Heabietinek, Sehön­­born és Thun Lee ellenzik az exempeziót. A vi­tát nem fejezték be és holnap folytatni fogják. Berlin, május 3. (Eredeti távirat.) Az osz­­trák-magyar-német tarifaszerződés megkötése iránt folytatott tárgyalások fennakadtak, úgy, hogy az osztrák-magyar kormányok képviselői a német kormánnyal előbb egy a jelenlegi provizórium fél­évi meghosszabítására vonatkozó előzetes szerződést fognak kötni, a­végből, hogy az osztrák és ma­gyar törvényhozások egy erre vonatkozó törvény­­javaslatot mielőbb elintézhessenek és a szerződés tárgyalások azután tovább folytattassanak. Páris, május 3. A Banque d’Escompte igaz­gató tanácsosait, Pascalt és Béguint kocsikázás közben, egy reájuk esett gerenda, halálosan meg­sebesítette. A Tuniszi hírek szerint, Bréme tá­bornok fogadta az uchteta törzs meghódolását a tábornok által szabott feltételek igen súlyosak. Roustan tudatta Logerot tábornokkal, hogy Abi­bey tuniszi tábornok levelet írt a beynek és abban azzal vádolja a francziákat, hogy a meg­sebesülteknek levágják a fejüket és az asszonyo­kat és a gyermekeket lemészárolják. Logerot tá­bornok formálisan megc­áfolta ezeket a vádakat. . május 6. (Er. távirat.) Hir szerint a mai minisztertanács a Tunisz fölötti véduralom kérdésével foglalkozott. Sutomore, május 3. (Er. távirat.) Dervis basa fetimianál szétszórta az albán liga önkény­­teseit. Berlin, május 3. (Er. távirat.) A National Zrt. jelenti : az orosz tárgyalások a franczia kormán­­nyal a királygyilkosok kiadására vonatkozólag meg­hiúsultak. I­n Pétervár, máj. 3. (Ered. távirat.) A Mos­­kovski Kuryer jó forrásból jelenti, hogy a politi­kai per, melyben Trigonja, Isajev és Podbielszki lesznek a fővádlottak, már május elején tárgyalás alá kerül. Ennek ellenében az államügyész azt monda, hogy nem lesz kész június előtt a vizs­gálattal. Dublin, május­ 3. Diltont Port­ Hartingtonban elfogták és ma este ide szállítják. Páris, május 3. (Eredeti távirat.) Tegnap­előtt újra kis összeütközés volt Ben Bechir vasútállomásnál. A kremlrek megrohanták az indóházat, de visszavezettek és a francziák el­foglalták a közelben fekvő magaslatot. A bey tiltakozott Bizertas elfoglalása ellen és az olasz konzulnak szemrehányást tett, hogy az ígért olasz segély elmarad. A konzul biztatta, hogy legyen türelemmel. Pétervár, május 3. (Er. távirat.) Kievből is jelentenek zsidóellenes kihágásokat. A Golos ezek okául a zsidók külön álláspontját mondja, mely a tömeg jogérzékének fejlődésére kedvezőtlen hatást gyakorol. Páris, május 3. A Bizertába küldött csapa­­tok tegnap ott partra szálltak. A „Journal des Debats“ egyik távsürgönye jelenti, hogy a Pa­nama csatorna-munkálatok egész terjedelmükben folynak. A két tengert széles út köti össze. A megejtett nyomjelzések biztos kilátásba engedik helyezni, hogy a csatorna építése könnyű lesz. London, május 3. A képviselőházban La­­bouchere jelenti, hogy előzetes kérdéssel fogja ellenezni a Beaconsfield tiszteletére felállítandó emlékszobor indítványozását. Gladstone Beach kérdésére azt válaszolja, hogy most már meg van állapítva, hogy Potschefstroomot árulás se­­gélyével vették be a boérek ; ezt ők maguk el­ismerték és készek kárpótlást nyújtani. Az át­adási szerződést megsemmisítik. A Beach által indítványozott bizalmatlansági szavazat tárgya­lására ma még nem tűzhet ki határidőt, mivel az illető kérdések tárgyalása most még korai. Dilke, Arnold ellenében kijelenti, hogy a porta tegnap egy b­ádét bocsátott ki, a­melyben elfogadja a hatalmaknak a görög kérdésre vo­natkozó javaslatait. Szóló meg van győződve hogy a Tuniszban most végbemenendő esemé­nyek nem veszélyeztetik az ottani angol alattva­lók kereskedelmi szabadalmait, különben a „Mo­narch“ páncz­élhaj­ót azzal az utasítással küldték oda, hogy esetleg zavargások kitörésekor vegye fe­délzetére az európai lakosokat.­­ A ház erre folytatja az írországi agrárius törvény második olvasását. Elcho indítványozza a törvény elve­tését, mivel közgazdaságilag rossz, igazságtalan és politikai tekintetből is hátrányos. Végül a vi­tát elhalasztják. — Az állami főügyész indokolja a parl­amenti esküről szóló törvényt és azt mondja, a törvénynek az a czélja, hogy a ház tagjai szabad választásuk szerint esküt tegyenek vagy eskü helyett nyilatkozatot adjanak. Az e fölötti vitát szintén elhalasztották.

Next