Függetlenség, 1881. május (2. évfolyam, 119-149. szám)
1881-05-30 / 148. szám
t Budapest, 1881. — Második évfolyam. Szerkesztői Iroda és kiadó hivatal Budapest, IV. koronaherczeg-atoza 3. sz. Csak bérmentes leveleket fogadunk el Kéziratokat nem küldünk vissza. ELŐFIZETÉSI ÁR: Vidékre postán küldve vagy Budapesten házhoz hordva. Egész évre.........................................Ifi frt Félévre................................................8 frt Negyedévre.....................................4 frt Egy hóra...........................1 frt 40 kr. 148. szám. Egyes számára: 5 kr.FÜGGETLENSÉG. POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. Hétfő, május 30. Szerkesztői iroda és kiadó hivatal Budapest, IV. koronaherczeg utcza 3. sz. Előfizetési pénzek, hirdetések, nyiltterek a kiadóhivatalba czimzendők. A lap czimét és az utczát pontosan megjelölni kérjük. hrdetéseket és sayuttexense'fc árszabály szerint fölvesz a kiadóhivatal Verhovay Gyula sajtópöre. A jury tegnapi verdiktje esemény jelentőségével bir, így fogja fel mindenki; igy kénytelen felfogni a félhivatalos Hon is, mely mikor a maga okoskodása szerint magyarázza a verdikt jelentőségét s pláne annak szomorú következéseitől tart, elég furcsán el akarja vitatni a fölmentés esemény voltát. A logika különben soha sem volt Jókai ur lapjának erős oldala. Hogy mily súlyt helyezett a közönség Verhovay sajtópörének eldöntésére, azt legélénkebben bizonyítja az a számtalan tudakoló és üdvözlő távirat, melyet az ország minden részéből kaptunk, s az a kereslet lapunk iránt, minőt a múlt évi januári események óta nem tapasztaltunk. Daczára annak, hogy kiadóhivatalunk a rendesnél jóval nagyobb példányszámban állíttatta ki lapunkat, reggel új kiadást kellett rendeznünk, amely délig szintén tisztára elfogyott. Ezek kétségtelen jelei a nagy érdeklődésnek, amely — engedje meg a Hont — nem csupán szerkesztőnk személye, hanem az ügy iránt nyilvánul. Az esküdtszék verdiktjének tárgyilagosságáról beszélni, mint azt a Hon cselekszi, ildomtalan és oktalan dolog. Az esküdt bíró nincs kötelezve arra, hogy a törvény betűje szerint ítéljen, hanem igenis arra, hogy ítéljen lelkiismerete szerint; — meggyőződését nem kötik meg formális bizonyítékok, hanem mérlegeli a per körülményeit szabadon, saját belátása szerint. Az esküdtszék ítélete nem is lehet más mint subjektiv, mert normativuma nem külső szabály, hanem a belső lelkiismeret. S ez adja meg épen az esküdtszéki verdikt fölényét a hivatalos bíró ítélete fölött; fölényét nemcsak azért, mert az eleven jogérzetet lépteti a holt törvény helyére, hanem azért is, mert a közvéleménynek, a közérzületnek hamisítatlan nyilatkozása. A tegnapi verdiktnek is ez adja meg a súlyt. Nem egy elzárt bíróság, hanem a közvélemény ítélt. Ez mentette föl Verhovay Gyulát s ez kárhoztatta el azt a hadsereget, melynek „se agya, se szive, se nyelve nem a mienk.“ * Arról, hogy mennyire a nemzet közvéleményének kifejezése volt a tegnapi esküdtszéki ítélet, a legnagyobb bizonyságot az a nagy ováczió tett, amelyben a II-ik kerület, hivatalnokok, kereskedő, iparos és birtokos polgárainak gyűlése részesítette az ott megjelenő Verhovayt. Lázas lelkesedéssel tüntetett a közönség. Midőn báró Mednyánszky rendkívüli hatású beszédét elvégezte, szűnni nem akaró éljenzéssel, amelybe a jelenlevő nők is részt vettek, kiáltották „halljuk Verhovayt.“ Amint Verhovay az emelvényre lépett, valóságos vihara tört ki az éljenzésnek. Perczekig tartó „éljen Verhovay, éljen a szabad sajtó, éljenek az esküdtek“ hangzott a kalapjaikat lobogtató polgárok között. Verhovay mélyen meghatva csak néhány szót mondott : „Nem az én személyemet érte tegnap a fortuában a szerencse: ott a nemzeti ügy győzött a közös ügy fölött. Adja isten, hogy az önök kerületében az urnánál úgy álljon az arány, mint tegnap állott itt a kettőhöz.“ E szavak után újra kitört a viharos éljenzés és tüntetés a közönség részéről. Ezt a szívből jövő tüntetést kellett volna meghallani, hogy lássák mennyire a közvélemény szava volt és a közvélemény szivéből fakadt a tegnapi esküdtszéki verdikt. * A fővárosi sajtó, a Pesti Naplót és Hont kivéve tartózkodik az egyenes, férfias nyilatkozattételtől, — de azt egyhangúlag konstatálják, hogy az esküdtek a közönség érzületének adtak kifejezést. A bécsi lapoknak ma még nem volt idejük nyelvüket reánk öltögetni, a „Wiener Allgemeine Zeitung“ azonban, melynek legkimerítőbb tudósítása volt a tárgyalás lefolyásáról, csak egyszerűen azt jegyzi meg, hogy Komjáthy védőbeszédét, melyet tudósítója megtáviratozott, sajtórendőri szempontból nem teheti közzé. A Pesti Napló a tárgyalás eredményéről a következőket írja : „Verhovay sajtóperének tárgyalása, mely a kolozsvári Bartha-ügyben a hadügyminiszter megbízásából intéztetett a Függetlenség ellen, ma d. e. 9 órától esti 9-ig tartott. Az esküdtek 9 szóval 3 ellen fölmentették a vádlottat. Ez ítéletben nem kicsinylendő politikai jelentőség rejlik. Az esküdtek ítéletei a politikai perekben mindig visszatükröztetik a közönség érzületét és fokmérői a politikai hangulatnak. A mai verdikt azt jelenti, hogy a Tisza-kormány alatt az elkeseredés vett erőt a kedélyeken, s ez kitör ott, ahol lehet. A budapesti esküdtszék úgy ítéli, mint a kassai; fölmenti a vádlottakat, mert bennök képviselőit, tolmácsait látja az egész kormányrendszer elleni elkeseredésnek, ama kormányrendszer elleni elkeseredésnek, mely csak a hatalom megtartását ismeri el czélul s ez irányban sem szerez elégtételt a nemzet jogainak. Igen sajnálatos, hogy e rendszernek áldozatául esik a polgárság és a katonaság közötti jó viszony is, de ha, mint a Bartha-ügyben hozott ítéletből kitűnik, a katonai hatóságok a katonaság s polgárság közötti összeütközések feletti ítéletnél inkább az enyhítő körülményekre, mint az elkövetett tett minősítésére vannak tekintettel : nem lehet aztán csodálkozni a felett, hogy a polgári esküdtszék úgy ítél, amint azt legutóbb Kassán és a ma Budapesten tapasztaltuk.“ A „Hon“, a kassai egyhangú ítéletet hasonlítja össze a tegnap szótöbbséggel hozott ítélettel, s kissé kilépvén az alkotmányosság vágányából, azt mondja, hogy azt alig lehet tárgyilagosnak nevezni. Csupa kuriózumképen, s azért, hogy az esküdtek, kiknek a kevés példányban megjelenő Hon nagyon valószínűleg nem jut kezükbe, láthassák, mily méltányosság lakik a kormánypárti hírlapírókban, adjuk a Honnak félig magába fojtott dühöngését. Jókai ur lapja így ír: „A királyi ügyészség által a „Függetlenség“ ellen indított sajtóperben ma az esküdtszék Verhovay Gyulát fölmentette. A fölmentő határozat 9 szóval 3 ellen kelt, s igy, bár nem volt oly egyhangú, mint a kassai, eléggé tanúskodik arról, hogy a polgárságban a kolozsvári eset által felkeltött hangulat még mindig sokkal inkább gyakorolja hatását, semhogy az ítélet tárgyilagosságára számítani lehetne. Mert, bármit is mondjunk, tárgyilagosnak nem nevezhető ez Ítélet, mely oly kitételeket mondott ma bünteleneknek, amilyeneket törvény létesítette institucziókra alkalmazni — szerény nézetünk szerint — alig lenne szabad. Azonban mi a magunk részéről nem maga az ítélet miatt, mint inkább következései miatt aggódunk. Abban, hogy Verhovay fölmentetett, nem látunk szerencsétlenséget, de ha a katonaság ezt a határozatot úgy fogná fel, mint provokácziót, hogy az amúgy is elmérgesedett viszonyokban a maga részéről társadalmi úton még tovább keseredjék, azt igenis szerencsétlenségnek tartanók, mely jóra alig vezethetne. Amint előbb a polgári elemeket, úgy most azokat, akik ez ítélet által sértve érezhetik magukat, ösztönözzük tehát mérsékletre, a körülmények tárgyilagos mérlegelésére s annak megfontolására, hogy — miután ime; peccabatur intra muros et extra — csak kölcsönös kímélet és respektus akadályozhatja meg jövőre hasonló balságos jelenségek ismétlődhetését. A kérdés valószínűleg politikai eseménynek fog feltüntettetni. Pedig nem az. Politikailag — tudtunkra — a választó kollégiumok döntenek. Az esküdtszék szavazata szerencséje Verhovaynak, nem szerencsétlensége a kormánynak és pártjának.“* Az Üdvözlő táviratok közül, melyeket ma kaptunk, lapunk szűk tere miatt csak a következőket közölhetjük : Czegléd, máj. 29. (A Függetlenség távirata.) A budapesti esküdtszéknek, mint az örök igazság és szabad eszmék méltó képviselőinek hazafivá üdvözlet. A czeglédi függetlenségi párt elnöksége. Kassa, máj. 29. (A Függetlenség távirata.) Vádlott a vádlottnak, védő a védőnek, tizenkettő a tíznek, kassai független polgárság a budapestinek üdvözletét. Abaujkassai Közlöny, Félegyháza, máj. 29. (Eredeti távirat.) A sajtó ügybeni felmentésére a kiskunfélegyházi negyvennyolczas olvasókör örömét fejezi ki. Éljen Verhovay! és az esküdtszék! A kör. Hajdú Böszörmény, május 29. (Eredeti távirat.) Budapest nem maradt Kassa után. Üdvözöljük az esküdteket, s az igazság bátor harczosát Verhovayt. A böszörményi 48-as polgárok. Debreczen, május 29. (Eredeti távirat.) Éljenek az esküdtek! Éljen Verhovay! Éljen a független magyar hadsereg! Több harmadik kerületi függetlenségi választó. Kecskemét, május 29. (Eredeti távirat.) Verhovay felmentése feletti öröm általános. Éljen Verhovay és bátor védője Komjáthy. Kaposvár, május 29. (Eredeti távirat.) A hadügyminiszternek tehát még most sem sikerült bűnöst fogni, amiért Barthát összekaszabolták! Bátorság és kitartás ! Isten tartsa a jóérzelmű esküdteket.* Komjáthy védbeszéde. (Folytatás tegnapi számunkból.) A legutolsó kitétel, mely azt tartalmazza, hogy a volt osztrák hadsereg mindig csak a mi szabadságunk, a mi jólétünk ellen harczolt, és hogy ellenünk irtó háborút viselt — történelmi igazság. Azonban igazolnom ezt nem lehet, mert a t. elnök úr a múltra vonatkozólag minden szótól eltiltott, s így ismételten csak azon meggyőződésemnek adhatok kifejezést, hogy a t. elnök ur azért élt e tilalommal, mert véleménye szerint is a köztudomású tényeket igazolni felesleges. Azonban van ezen inkriminált részben egy kifejezés, mely talán kissé merész, mivel a volt osztrák hadsereget e szóval jellemzi „sehonnai“. Védenczem azonban e szót egész más értelemben óhajtotta használni, mint azt most a közvádló úr saját érdekében magyarázni kívánja. E szó magyarázatára meg kell jegyeznem, hogy az egész világon csak a mi hadseregünknél fordulhat elő az, hogy tiszt lehet, ki nincs honosítva és egy ország polgárának sem vallja magát. Csak itt nálunk ismeretesek az úgynevezett „Regiments Kinder“, kiknek nincs illetőségük, nincs hazájuk, és magukat egyszerűen katonáknak tartják. A volt osztrák hadsereg magát Ausztriába valónak tartotta, úgy de ilyen ország nincs, mert ez csak egy geographiai fogalom, az osztrák hadsereg tagjai pedig egyenként mindig nemzetiségük szerint más-más országba valóknak tartják magukat. Hogy a maga egészében tehát tulajdonképen hova való, azt meghatározni lehetetlen, már pedig ha valakinek illetőségét megállapítani nem lehet, tessék megnézni, ott van az akadémiai szótárban, azt sehonnainak szokás nevezni. A felolvasott közleményeket védenczem akkor írta, midőn Bartha Miklóst fegyveresen saját lakában, saját háza szentélyében két osztrák tiszt megtámadta és 28 kardvágással illette, tették pedig ezt azért, mert Bartha elég vakmerő volt lapjában felemlíteni, hogy egy katonatiszt egyik önkéntest magyar kutyának nevezett, s mert tudták ezen tiszt urak, hogy Bartha állítását beigazolni képes lesz, noha Bartha kijelentette, hogy ő kész még a katonai bíróság előtt is állítását igazolni s noha kötelezte magát elfogadható czáfolat esetére állítását még vissza is vonni, jobbnak látták a törvény és a lovagiasság szabályaitól eltérőleg azon katonai törvényellenes utasítás szerint eljárni, mely szerint minden katona jogosult a polgárral szemben ha kell fegyverrel is elégtételt venni. De uraim, nem csak ott történt Kolozsvárit az önkéntesekkel szemben a jelzett eljárás, hiszen kérdezzék meg önmagukat, gyermekeiket, testvéreiket vagy barátaikat, kiket a sors csapása az osztrák hadseregben kényszerített szolgálni, hogy általában mily modort, mily szellemet tapasztaltak ott? Mint alázzák le ott mindennap az önérzetet, mint becstelenítik meg szabadság törekvéseinket, mint kicsinyük alkotmányunkat, és mint teszik gúny és megvetés tárgyává nemzetiségünket. És t. uraim csak nálunk van egyedül megengedve az, hogy a katonák a békés polgárokkal szemben fegyverrel léphetnek fel, de nem is csoda ez, mert mi nagyon békés, nagyon türelmes nép vagyunk. Jogi szempontból bírálva meg az inkriminált kitételeket, becsületsértésről vagy rágalomról szólani sem lehet. A rágalmazási vétségnek fő feltétele az, hogy az azt elkövető tudja, hogy hamis állítást tesz, a vétkesség az állítás hamisságán alapul tehát,vogy de uraim védenczem nem hogy azt tudta volna, hogy az ő állításai hamisak, sőt most is általam is kijelenti, miként szent meggyőződése, hogy az inkriminált közleményekben foglalt állítások, az utolsó szóig igazak. A másik feltétele a rágalmazási vétségnek az, hogy az állítás olyan legyen, hogy az a rágalmazóidat a közmegvetésnek tegye ki, no már uraim erről ugyan szólani sem lehet, mert a győri és az egri botrányok elkövetőit, a közmegvetés nem érte, sőt az utóbbi alezredesből ezredessé lett. Becsületsértésről nem lehet szó, mert a btkv. nem arra való, hogy minden egyes osztálynak külön fölfogását és fogalmát a becsületről határozza meg és védje, már pedig az egész közleményben senki sincs megnevezve, hanem általánosságban a volt osztrák hadsereg hibái, bűnei és a polgári fogalmakkal ellenkező rendszere van szellőztetve. De a közös hadseregről még általánosságban sincs szó, csak is azon egyeseiről, kik a régi rendszer hívei, és így a támadást megérdemlik, akik pedig megérdemlik, azokon nem lehet becsületsértést elkövetni. ügy védenczem nevében, mint a magam nevében is egész készséggel elismerem és állítom, hogy a közös hadseregben nagyon, de nagyon sokan vannak, akik kifogástalan tisztességes úriemberek, kik kötelességüket hűen és önfeláldozóan teljesítették és teljesítik. Erről tanúbizonyságot tehetek magam is, mert azt mostan az alföldet fenyegető árvíz védtöltéseinek védelménél láttam, mily elismerésre méltó buzgalommal vesz részt a katonaság a küzdelemben, nem riadva vissza semmitől, a polgárokkal együtt végezték azon csaknem emberfeletti munkálatot, de védenczem is mindig a legmelegebben érzett azok iránt, kik a nép jólétéért s biztonságáért küzdöttek. Hiszen éppen ő volt az, ki Pulz tábornokot a szegedi vízvészkor kifejtett buzgalmáért lapjában dicséretekkel halmozta el, és legmelegebben szólalt fel mellette, midőn őt az előléptetéseknél mellőzni akarták, tehát csak egyesek ellen történt a kikelés, akik nekünk ellenségeink. De nézzük meg a lapokat, minden nap van egy társadalmi osztály megtámadva és soha sem jutott eszébe ezen osztályok egy tagjának sem azért saját becsületét megtámadottnak tartani. Hát miért több a polgárnál a katona? ta án többet produkál, többet használ a nemzetnek, hisz a parádék — miket rendezni szoktak — nagyon szépen sikerülnek, igaz, hogy néha 6000 magyar ember életébe kerül a nemzetnek egy parádé, mint a boszniai bevonulás alkalmával is történt. Nem azt akarom ezzel mondani, mintha nem volna meg a közös hadseregben a jó anyag vitézi érdemekre is szert tenni, mikor a legénység a tisztikar egy részében hazájának ellenségét látja. Elnök: Tiltakozom ezen kifejezés ellen, mert itt nincsen helye annak, hogy a legénység érzülete a tisztikar irányában fejtegettessék. Védő: Nagyon igaz Ó3 bölcs mondás az, hogy rosszat beszélni vagy írni — alávalóság, jót — erényigazat — bátorság, idején szólani vagy írni — okosság, és nem szólni vagy írni, ha kell — kislelkűség. És ha igaz Lamartinenek azon mondása, hogy a hirlapirodalom az egyetemes szószék, akkor hírlapíróink elsősorban vannak hivatva és kötelezve az igazat annak idejében megírni és közzé tenni. De ha az inkriminált közlemények törvénysértést tartalmaznának is, jusson eszükbe önöknek uraim, t. esküdt urak mikor irta védenczem ezeket, egy bestiális cselekmény elkövetése alkalmából, hogy gátat vessen a katonai kihágásoknak. De kérdem, mi következménye lesz annak, ha bűnösnek mondják avagy ha felmenték védenczemet ? Ha bűnösnek mondják, akkor fogságra hurczolják, sőt lehet, hogy rabzubbonyba öltöztetik és kényszermunkára foghatják, és ha akkor meg fogják kérdezni önmagukat, hogy miért van mindez így? felelet : azért mert birt bátorsággal a nemzet közérzületének kifejezést adni, kimondani az igazat, mert védte a polgár osztályt, melynek ő maga is tagja. Ha pedig fölmentik védenczemet, akkor a fölébredt polgári érzületnek szereznek elismerést; ha elitélik, nem a közös hadsereg fog elégtételt nyerni, hanem azon egyesek, kik ellen én is kikelek, azon henczegők, kik nekünk polgároknak, hazánknak, alkotmányunknak ellenségei. Méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy nem védenczem és a közös hadsereg, hanem a polgári tisztesség és önérzet áll szemben egyes katonák henczegéseivel és brutalitásaival. Sokat tudnék még elmondani, de meg van nyelvem kötve, befejezem védbeszédemet azzal, hogy annak minden szava szívemből jött, az nem védenczem ügye, hanem mindnyájunk ügye, mert védenczem elitéltetése vagy fölmentése a polgári önérzet diadalával vagy lealacsonyításával van összekötve. A társadalom szabadsága, a nemzeti büszkeség, a lovagiasság és a közös hadsereg tiszteletre méltó tagjainak érdekében is arra kérem önöket uraim, t. esküdt urak! hogy véd mezemet egyhangúlag felmenteni kegyeskedjenek! Ezután következett Verhovay Gyulának tegnapi lapunkban közlött beszéde, melyre, úgy a védő beszédére a kir. ügyész hosszasabban válaszolt. A válaszra a védő részéről a következő viszonválasz terjesztetett még elő: Védő: A kir. ügyész úr fejtegetéseiből és az elnök úr hallgatásából meggyőződtem arról, hogy csak a hadsereg bűneiről nem szabad beszélni, de védelméről és dicsőítéséről hosszan se szélni lehet. Figyelmeztetett arra is a közvádló úr, hogy figyelmesen hallgassam beszédét s ne nevessek azon, bocsánat, én figyelemmel hallgattam, talán azért nevettem is, nevettem fájó kebellel, mert nem hittem, hogy 48 diki honvédségünket összehasonlítja az osztrák hadsereg és a velük akkor szövetkezett rablókkal és gyilkosokkal. Elnök: Kérem, védő urat, hogy mérsékelje magát, nem jogosított arra, hogy a múltra vonatkozólag ily kifejezéseket használjon. Védő: Tehát így beszélek: midőn kegyesek voltak a föltámadt ráczok magyar polgártársainkat szuronyaik hegyével keresztül szúrni, midőn azzal akartak kegyesen elriasztani minket a haza és szabadságért folytatott küzdelemtől, hogy gyermekeket ketté szakítottak, midőn kegyesek voltak gyújtogatással, rablással s más ehez hasonló fegyverrel minket a szabadság iránti hóbortos ábrándjainkból kijózanítani . . . De bocsánat, engem nem így tanítottak, — mától kezdve, ha parancsolja elnök úr, ön előtt így fogok beszélni, de érezni — soha. Azt mondotta a közvádló úr, hogy keresztül akartam siklani a hangoztatott vádpontok felett, többet vártam volna méltányosságától, mert hisz épen ki akartam terjeszkedni mindezekre, de midőn belekezdtem, akkor mondták, hogy megálljon! ... szóval mindaz, ami beigazolandó lett volna, arra azt mondták, hogy a múltra vonatkozik, hogy az osztrák tisztikar a régi szellem hagyományait átvette, itt is a múltra tartozónak mondották, és tőlem a szót megvonták. Tehát én siklottam volna el az inkriminált tételek felett akkor, amikor megtiltatott nekem, hogy a védelmet előterjesszem. Sok, nagyon sok esetet hozhatnék fel a volt osztrák hadsereg és a mostani közös hadsereg egyesei által elkövetett kihágásaiból. Oly eseteket, melyek fellázítják az emberben a vért, de ha az eseteknek csak egy részét is akarnám felhozni, akkor két hétig is kellene figyelmüket igénybe venni. A győri esetre vonatkozólag közvádló úr azt állította, hogy nem a kardvágások folytán halt meg, hanem a szegény öregnek agybántalmai voltak. Talán még szerencse, hogy meghalt, hogy nem hoztuk fel ide mint sérültet, mert szégyenünk kellett volna előtte, hogy akadt olyan magyar ember, ki az ellene elkövetett brutalitásokat még védelemben részesítse. Ami az egri zászlósértési ügyet illeti, közvádló úr azt állítja, hogy nem 2 évvel azelőtt történt, hát nem bánom, mondjuk hogy 1 év, 8 hó 10 nap és 11 órával előbb történt. De különben is maga a miniszterelnök úr, midőn az eset vita tárgyát képezte a parlamentben, abban látott megrovni valót az egriek ellen, hogy oly sok ideig hagyták panasz nélkül ezen sérelmi ügyet, úgy de a vád igazságtalan volt, mert a Seemann által elkövetett sérelem mint katonai intézkedés katonai hatáskörében követtetett el, és így arról a katonaságon kívülieknek csak később lehetett tudomásuk. A közvádló ur megtámadta védbeszédemet, hogy abban semmit sem bizonyítottam, csak phrasisokat használtam ; most már nem tudom mi a phrasis! ha a múltról szólok az is phrasis, ha a jelenről beszélek phrasis az is, hát hisz én bizonyítani akartam, és most megtámad érte, hogy bizonyítékokat nem hoztam fel, pedig ő tiltakozott az ellen. A jogi részre nézve nem tudom, mit válaszoljak, mert amit én mondtam, mint jogász mondtam, én ismerem, én tudom büntető törvényünket, ismerem börtönrendszerünket, hiszen a törvény alkotásában tettleges részt vettem, épen a közvádló ur zavarja össze a rágalmazás vétségének, és hamis vád bűntettének fogalmát, talán azért, hogy a t. esküdtszék nem jogász tagjait félrevezesse, s csak azon csodálkozom, hogy épen a közvádló ur, ki a büntetőtörvény alkalmazásának és végrehajtásának hivatalos őre, miként magyarázhatja börtönrendszerünket oly helytelenül és a valónak meg nem felelőleg. Tisztélt esküdt urak! Felhívom önöknek figyelmét arra, hogy valahányszor védelembe kezdtem, azt mondották, hogy hatáskörömet túllépem, hogy hibás volt védenczem, mert nem a dicső hadseregről írt. De hát hogy írhatott volna a dicső hadseregről, midőn ezek akkor is, ha velünk együtt harczoltak, mindent elkövettek, hogy a magyar hadsorokat áldozatul dobják és a dicsőséget a maguk részére absorbeálják. Nagyon furcsa dolgokat tudnék felhozni, de félek, hogy ismét félbeszakítanak. Én csak egyszerűen lelkiismeretükre hivatkozom, és felhívom figyelmüket, hogy ezen ügy a polgárság harca a katonai mindenhatóság ellen, a becsületes munka küzdelme a henyeség, a semittevés ellen, az újkor szellemének védelme a középkori hagyományok ellen, s ugyanazért újból kérem önöket, hogy védenczemet egyhangúlag felmenteni kegyeskedjenek. — május 29. Az országgyűlési „Függetlenségi párt“ május hó 30-kan 5 órakor értekezletet tart. A horvát határőrvidék bekeblezése tárgyában, mint az „Orsz. Ért.“ értesül, az országgyűlés berekesztése után rövid idő múlva közzé tétetnek a királynak a polgárosítást elrendelő legfőbb hadak nyílt parancsa és magyar királyi kéziratai, s a polgárosítás azután nyomban foganatosíttatni fog. A főrendi ház folyó évi május hó 30-án 12 órakor ülést tart. Választási mozgalmak. • A főváros II. kerületében ma nagy értekezletet tartott a függetlenségi párt. Több száz választó jelent meg a „Fáczán“ tágas kerti helyiségében. Négy óra után megjelent a polgárok között a kerület jelöltje, b. Mednyánszky Árpád, aki máris általános rokonszenvnek örvend a budaiak között. Megjelenésekor hosszas zajos éljenzéssel tüntettek a választók jelöltjük mellett. Erdei Henrik a kerület elnöke megnyitván a gyűlést, Mednyánszky előbb magyar, majd folytatólag német nyelven fejtegette nézeteit. Beszéde a szó szoros értelmében elragadta a hallgatóságot. A vége igazi remeke volt a szónoki emelkedettségnek. A közönség perczekig éljenezett. Beszédéből kiemeljük a következőket : Az önálló magyar hadsereg nem csak elvi jogosultságát, hanem czélszerűségét a tapasztalásból merített érvekkel bizonyítva be, a közlekedési politikára áttér, elsősorban a Dunát jelöli ki mint a közlekedési kérdés tengelyét, ráutal a Duna-szabályozás helytelenségeire, melyek lehetővé teszik, hogy ezen legtermészetesebb közlekedési eszközünk nem használható fel eléggé, sem az ország, sem a főváros kereskedelmi érdekei szerint. Továbbá fejtegeti a fogyasztási adókat, a söradó, a sörgyártás, árpa és komló termelésre való káros voltát bizonyítván. Végül több a fővárost érdeklő kérdést fejteget és szavait azzal végzi, hogy a hivatalnokok helyzetét tüzetesen fejtegeti, és kijelenti, hogy a minő megtisztelő reá nézve a II. kerület függetlenségi érzelmű választói nyilvánuló bizalma, ép úgy, bár a párt győzelméről meg van győződve, arra kéri a pártot, hasson csak oly eszközökkel, melyeket becsület és becsületesség előír, ő bizalommal teszi le nevét a párt kezébe, tudja, hogy azt a tisztesség és becsület eszközeivel fogják győzelemre vinni. A Darányi-párt a II. kerületben ma szinte tartott értekezletet, melyben már reménykedését meri a párt kijelenteni a győzelemhez. A korábbi „megválasztatása bizonyos“ kifejezésnek erős devalvácziója. Léváról írják lapunk: Városunk e hó 26-án a lelkesedés netovábbjának képét nyújtotta. Már kora reggel taraczk-lövések jelezték általánosan szeretett és tisztelt országgyűlési képviselőnknek b. Mednyánszky Árpádnak jöttét. Déltájban hullámzó embercsoportok jelezték az általános érdeklődést beszámoló beszéde iránt. Pont két órakor Mednyánszky Árpád a vásártéren rögtönzött emelvényre lépett, amelyet akkor már több ezer ember vett körül. Mednyánszky másfél óráig tartó beszédben számolt be országgyűlési eljárásáról, beszédét lelkes éljenzéssel fogadták a választók. Utánna Besze Dávid helybeli ügyvéd a választók nevében köszönetet mondott a képviselőnek eddigi eljárásáért és felkérte, hogy a jelöltséget a jövő választásra is fogadja el. A nép szűnni nem akaró éljenzésbe tört ki, amelynek szüntével Mednyánszky a jelöltséget rövid szívből fakadó beszédben elfogadta. Egyhangú megválasztatása biztos. — Este Mednyánszky szállása előtt 150 fáklya fénye mellett az egész vásártért a nép ezrei lepték el. Szőnyey hosszabb beszédben a képviselő magatartását taglalva, köszönetet mond neki a város nevében, és őt a jövő országgyűlési képviselőség elfogadására kéri. Mednyánszky szívélyes szavakban megköszönve a megtisztelést, visszavonult, de a város örömteljes nyugtalansága csak hajnal felé csendesült le. Mindenütt lelkesen éltetik be Mednyánszky Árpádot. A tapolczai kerületben pünkösd hétfőjén lesz választói értekezlet. A párt elnökei a következő meghívást bocsátották közzé. A zalatapolczai kerület függetlenségi pártja pünkösd hétfőjén, vagyis június 6-án délután 2 órakor Balaton-Füreden a nagyvendéglőben értekezletet tart, melyre a függetlenségi zászló alatt szavazó választók tisztelettel meghivatnak. Kelt F.Örsön, május 20-án 1881. Kováts István m. k., pártelnök. Nagy Sándor m. k., másodelnök.