Függetlenség, 1881. május (2. évfolyam, 119-149. szám)

1881-05-23 / 141. szám

Budapest, 1881. tétessenek. Az angol kormány vonakodott ily konferencziában részt venni, mert azt hitte, hogy annak nem lesz­ gyakorlati sikere és mivel e lépését sem a parlament sem az angol nép nem hagyná helyben. Nem a nihilisták iránti rokonszenvből határozta el magát e magatar­tásra, sőt inkább Angliának is érdekében áll, hogy azok a társulatok, melyeknek működése gyilkolásból áll, leküzdessenek és megsemmisítes­­senek. De az angol törvények erre nézve elég fegyvert nyújtanak, hogy ezt a czélt el lehessen azok alkalmazásával érni és az angol kormány szent kötelességének tartja e törvények alkal­mazását, hogy idegen kormányok elleni bűnöket megakadályoztasson és mindenek felett előzzön meg minden gyilkossági szándékot, legyen az akár magán­személyek, akár más államok feje­delmei ellen intézve. Ugyan­ilyen elvből indult ki a franczia kormány is, mely ép úgy elutasította a kon­ferencziában való részvételét. Mindezeknél fogva Muszkaországnak Németország által támogatott javaslata egy konferenczia tartása tekintetéből úgy tekinthető, mint véglegesen elejtett. Egy hasonló tartalmú interpelláczióra az alsó házban, melyet Corven, Churchill és Worms báró intéztek a külügyminiszterhez, ki nem volt jelen, a külügyi állam­titkár sir Charles Dilke majdnem ugyan­azt a választ adta, melyet Granville Hartingtonnak adott. Választási mozgalmak: Nagy-Szalontán a függetlenségi 48-as párt f. hó 20-án tartott értekezletet, melyen a vá­lasztás iránti teendők beszéltettek meg, s egy­úttal jelentés tétetett a párt állásáról. Öröm­mel konstatálhatjuk, hogy e kerületben pártunk győzelme biztosítva van. Legközelebb egy né­pesnek ígérkező nagy­gyűlés fog tartatni, melyre a központból V­e­r­h­o­v­a­y Gyula s Tur­­g­o­n­y­i Lajos képviselők hivattak le. A 20-iki értekezleten Lukáts Gyula nagyváradi al­jegyzőt szólították fel képviselő jelöltül, ki azon­ban a megtiszteltetést megható szavakban meg­köszönte, de viszonyaira hivatkozva el nem fo­gadta. A választók azonban továbbra is ragasz­kodtak elhatározásukhoz, végre Lukáts néhány napi gondolkozási időt kért. Az érsakújvári választókerület függetlenségi pártjának szervező bizottsága máj. 20-án érte­kezletet tartott, és azon a kerületi pártgyűlés határidejét f. évi május 26-ik napjának (áldozó csütörtök) délutáni fél 4 órájára tűzte ki, s ezt már a szomszéd kerületben is falragaszokkal kihirdette. A délutáni 1 órakor érkező személy­­vonattal várják Budapestről Helfyt, a­kit a köz­pont küld Érsekújvárra. A bevonulásra nagy­szerű előkészület történik. Füleken a függetlenségi párt szervezése s képviselőjelölt állítása és felkérése czéljából a vám­vendéglő termében f. hó 29-én d. u. 2 óra­kor értekezletet tart. FÜGGETLENSÉG. Fiók-lakodalom. A főváros ismét felvette régi képét. Ha a zászlók nem lobognának még a házakon, bizony isten könnyen elfelejthetnék, hogy most lako­dalmas nép vagyunk. Mindennek van vége, annál könnyebben annak a parányi lelkesedés­nek, melyet Hohenlohe ő excellencziája és Simor ő eminencziája még külön lehűteni is oly szép sikerrel igyekeztek. S az a „Rezső“ név csakis a kormánypárti újságokban van kompakt betűkkel kiszedve. A magyar népnek egészen mindegy volna : Rudolf­nak vagy Rezsőnek irja-e magát, a magyar ki­rályfi, csak laknék köztünk, tartana udvart Budán s ezzel adna reményt a jövőre, hogy Magyarország fővárosa lesz még valaha a ma­gyar király székvárosa is. Lám, a műcsarnok­ban már csodálkozva tapasztalta a királyfi, hogy van magyar művészet is; ha köztünk élne, ve­lünk érezne, azt is megtanulhatná, hogy a ma­gyar, melyet politikai létéért való küzdelme igenis kizárólag a politikára utal, a kulturális élet minden ágában előrehaladni igyekszik s előrehalad is. De hát ezek hiú reménykedések. A hiva­talos beszéd­csinálók elmondathatták a királyfi­val, hogy családi hagyományaihoz híven kész­séggel fogadta el a képzőművészeti társaság patronátusát. Magyarország művelődés­történeté­ben e családi hagyományoknak nincs nyomuk. Az uralkodó családnak is, a magyar nemzetnek is az volt az átkuk, hogy rossz tanácsadók állottak köztük, és nem érthették meg egymást. Se a mi fiókünnepeink, se a királyfi prágai lakozása nem járulnak hozzá egy szemernyivel, hogy úgy álljunk egymás előtt, a minek igazán vagyunk. Stefánia herczegasszony az „Erzsébet“ árva­­leány-házban. Mint előre jelezve volt a trónörökösné ma meglátogatta az Erzsébet leányárvaházat. Már ko­rán reggel gyülekezett a nép az árvalányház körül. 10 óra tájban kezdtek gyülekezni a bizottsági ta­gok, Ráth főpolgármester, Kamermayer polgármes­ter, Weisz J. Bernát, Békés tanfelügyelő hísz­ma­gyarban, ott voltak Alkér tanácsos, Klausner Vitai, Vajdaffy Ernő, Frey József, Meiszner József, Hen­rich István, Wéber János, Maszanek Mátyás, Czet­­ner Ede, Schön József a VII. kerület elöljárója és Biró Antal jegyzője. A nők között láttuk : Ráth Károlynét, Rupprecht-Demidoff Kornéliát, Sárkány Józsefnét, Houchardtnét, Horváth Ferencznét, Tirschl Paulát. A hölgyek s urak a szőnyeggel bevont és czyprusokkal, azáleákkal, rododendronokkal díszített lépcsőzetet és lépcsőházat foglalták el. Itt volt fel­állítva az intézet 82 árvabeánya is félkörben; egyik szárnyán : Macsovinger Lujza igazgatónő, a másik szárnyon : Miksics Gizella Istvánka tanítónő állott. A félkör közepén állott Reiter Irma VI. osz­tályt tanuló árva növendék, a főváros bokrétájával. A szép szőke gyermek által tartott bokréta Seyder­­heim Ernő műve, „Stefánia“-rózsákból, gartenia flonda, nefelejts és gyöngyvirágokból összeállítva, alapzatán tropikus zöld levelekkel, a virágtartó fehér atlasz, a finom áttört csipkével és nefelejtsesel díszítve, melyről lecsüggött a tenyérnyi széles fehér atlasz szalag, egyik oldalán „1881. május 22.“, másikon „Erzsébet árvaleányház“ felirattal arany­­betükkel s a szalag végén arany rojttal. Három­negyed 11 órakor érkezett meg Klotild főherczegnő egy udvari kocsin, kit az elébe ment bizottsági ta­gok részéről Weisz Bernát, mint az árvaház leg­régibb alapítója fogadott. Pont 11 órakor robogott elő az udvari fogat, melyből Stefánia trónörökösné lépett ki Nostitz grófné főudvarmesternéjével. A lépcsőzet alján a kapu előtt fogadta a bizottság a főherczegasszonyt, ki a bemutatások után a leány­kákhoz lépett. A kis Reiter Irma átnyújtotta a bokrétát s a főherczeg asszony mosolyogva köszönte meg, a fő­­udvarmesterné át akarta venni a bokrétát, de nem adta, kezében tartva vitte magával. A főherczegasszony ruhája sötétkék uszályos fail­-selyem volt csipkediszitéssel, fején gömbölyű franczia szalmakalap fehér selyem s csipkediszitéssel. A bokréta átvétele után a főherczegasszony a bizottság kíséretében megindult a helyiségek meg­tekintésére, megnézte az I. emeleten a háló­szo­bákat (6) a játszószobát, a mosdót és öltözőt, a ruhatárt, alul a tantermeket, a betegszobát, az ebédlőt, hol az intézet vendégkönyvébe az első lapra „Ferencz József“ és „Erzsébet“ neve alá jegyezte be nevét. A munka­iskolában, melynek vezető ta­nítója Zadra Julia a gyermekek munkáit állította ki, hosszasabban időzött a főherczegasszony. Ki voltak állítva 200-as angol czérnából készült ha­risnyák, kötések, finom angol hímzés, horgolás és egy rózsákat ábrázoló futószőnyeg, mely 4 évi munka eredménye s még nincsen készen. Megjegyezzük, hogy a főherczegasszony szá­mára az intézet által készített asztalterítő még tel­jesen nem készülvén el, azt csak névnapján fogják nekik átadni. A megtekintés után, a főherczegnő a jelenvol­tak éljenzése mellett hagyta el az intézetet. Az unoka nagyatyja szobránál, Stefánia trónörökösné ma délelőtt az árva­ház megtekintése után a József­ térre hajtatott, hogy nagyatyjának, József nádornak éremszobrát megtekintse. A­mint az udvari kocsik a József­­térre érkeztek és az osztrák-magyar bank épü­lete előtti bejáratnál megállották, a József­ tér összes bejáratai elzárattak, és a trónörökösné, kíséretével, a szobor elé állott, hol most Ráth Károly főpolgármester, Kamermayer polgármes­ter és Thaisz főkapitány, kik magyar díszruhá­ban voltak, a szobor keletkezését magyarázták, és ama nagyszerű ünnepélyt ecsetelték, mely József nádor születésének 100-ik évfordulója al­kalmával e szobor leleplezésekor Budapesten tar­tatott. A trónörökösné nagy érdeklődéss­el hall­gatta az elbeszélést, a szobort hosszasan szem­lélte, szinte elmerengve, a nap ellen kis kék ernyővel védve magát, s azután körülmenve még egyszer megszemlélte és megindult hangon kö­szönte meg a polgármestereknek szives kalauzo­lásukat.­­ Ez alatt nagy néptömeg gyűlt össze az udvari kocsik körül, melynek éljenzéseitől ki­sérve a trónörökösné kocsiba szállott és a királyi váriakba hajtatott. A királyfi az akadémiában. Az akadémia nagygyűléséről szóló tudósításunk­ból e czim alá vettük át azoknak a részleteknek a megírását, melyek kizárólag a trónörökös láto­gatására vonatkoznak. Rudolf trónörökös nagy figyelemmel kísérte az előadásokat s itt-ott suttogva közli észrevé­teleit József főherczeggel. Miután a gyűlés ne­gyed 1 óra után véget ért, a trónörökös gr. Lónyay Menyhért elnöknek megjegyzi, hogy Gyulay felolvasása őt rendkívül érdekelte mivel az uj adatok egész tömegét foglalta magában s hogy gr. Széchen felolvasása is érdekes volt. Őszinte köszöni azt a szívélyességet, mel­lyel az elnök róla megemlékezett, valamint a barátságos érzel­meket, melyekkel a jelenlevők az elnök e szavait fogadták. Rendkívül tetszett neki, hogy részt vehetett a magyar tudósok gyűlésében, s e gyű­lés minden tekintetben érdekest nyújtott neki. Az elnök által egész a csarnokig kísértet­vén, Rudolf trónörökös féli órakor éljenzés közt hagyta el az akadémia palotáját. Díszelőadás a népszínházban. Azok, kik a nemzeti színházban a pénteki díszelőadáson megjelentek s látták, hogy a válogatott vendégek egymásután szökdöstek el a Vörösmarty szép trocheusai elől, aggódva gon­doltak rá, mily üres marad a népszínház néző­tere, ha a királyfi a darab vége előtt hagyja el a színházat. De hát régi babona az már s néha teljesülni is szokott, hogy a­ki pénteken sír, az vasárnap nevet. És a népszínháznak ma igazán vasárnapja volt. A nézőtér már 7 órakor meg­telt meghívott vendégekkel. A hölgyek toiletteje úgyszólván kivétel nélkül estélyi volt, a férfiak pedig frakkot és fehér nyakkendőt viseltek. A népszínház talán felállása óta még sohase látott ily előkelő közönséget. A főrangú világ színe-j­ava együtt volt s iparkodott egymáson túltenni ragyogásban, hódításban. A páholyok csillogtak a fénytől és a földszint, hol csupa férfiak ültek, kellemes har­móniát képezett az erkél­lyel, hol kizárólag nők foglaltak helyet. Az udvari tiszt 7 óra előtt már megérkezett s jelentette Rákosi Jenőnek, hogy a királyfi és neje fél nyolcz órakor pontosan meg fognak jelenni. Az udvari páholy föltárása előtt a ka­pun fehér piros csikós vászonból emelt négyszögletű sátor volt készítve; innen a négyszer forduló lépcső, mely díszes szőnyeggel volt borítva és délszaki növényekből egyszerű elegancziával összeállított csoportokkal volt ékesítve. A pá­holy szalonja meglepő szép. Keresetlen, finom elő­kelőség ragyogott a kis szalon minden részén. A falak világos kávészín négyszögekkel kocz­­kázott barna bársonynyal vannak bevonva, a bútorzatot egy mahagóni könyöklő - asztalka, négy világosbarna selyem zsöllyeszék, ugyanolyan selyem függönyök, egy antik kandalló és egy velenczei tükör képezik. A kis szalonból jobbra­­balra két toilette-fülke nyílik. Rudolf ki­rályfi Stefánia főherczegnővel, József főherczeg Klotild főherczegnővel és K­o­­b­u­r­g Fülöp főherczeg atyjával egyszerre ér­keztek a színházba. Alig múlt el 7 után fél óra, a királyi család megjelent az udvari páholyban. Stephánia főherczegnő fehér selyem báli ruhát viselt rózsaszínű és fehér kivarrott virágok­kal. Ékszerei igen szép s értékes gyémántokból álltak, kivágott ruhája szegélyén apró gyöngyök ragyogtak, hajába diszül pedig 5 gyémántos bog­lár volt tűzve. Klotild főherczegnő szintén fehér selyem báli ruhát viselt, azonban a ruhaderék gyöngyük­kel átfont halványkék selyem volt, melyhez az uszály gazdag hímzetü virágai igen jól illettek. A királyfi, mielőtt a páholyba lépett, Rákosi Je­nőhöz intézett néhány szives szót. Midőn az udvar a páholyban megjelent : a zenekar riadót játszott, a közönség fölállt és éljenzett. A királyfi és neje egy ideig mosolyogva hajtogatták magu­kat, azután leültek és az előadás kezdetét vette. A nézőtér pompája ekkor már teljes volt. Az udvari páholy mellett az udvari kíséret foglalt helyet és pedig Nostitz grófnő, gróf Zichy Irén és P­á­l­f­f­y grófnő, Bombelles gróf, P­á­l­f­f­y Andor gróf és N­y­á­r­y Adolf báró. A páholyokban láttuk továbbá a következőket: Andrássy Gyula gróf, és fia, Andrássy Manó gróf és neje, A­n­­d­r­á­s­s­y Aladár gróf és neje, Tisza Kál­mán, F­o­r­g­á­c­h Antal gróf és leánya, P­a­u­­ler minister és családja, Karácsonyi Guidó gróf, E­d­e­l­s­h­e­i­m­ Gyula báró és neje, Festetich György gróf, Zichy Jenő gróf, báró Orczy, Bedekovics, Tre­­fort, gróf S­z­a­p­á­r­y Gyula, Szende Béla miniszterek, P­é­c­h­y Tamás, báró Sen­­n­y­e­y Pál, gróf A­p­p­o­n­y­i Albert, gróf Széchen Antal, gróf Pejachevich László horvát bán, Alterstein belga kon­zul, E­r­d­ő­d­y Sándor gróf, stb. Az első színjáték egy Vörösmarty „Szép Ilonká“-jából Rákosi Jenő által dramatizált alkalmiság volt. Peterdi pohár­köszöntőjét, a király válaszát, Ilonka fohászkodását s általában azokat a részeket, melyekben a vonatkozás fel­tűnő, — a közönség morajló éljenekkel fogadta. A darab végén előforduló néma kép : „Mátyás király esküvője a budai vár­templomban“ kivá­lóan sikerült. Szinte áldozat volt, az udvari etiquette szabályainak hódolva, nem tapsolni. Az alkalmi apróság után a „Tündérlak Magyarhonban“ czimü népszínmű került színre, melyet azonban nagy előnyére valami gondos kéz igen élvezhe­tővé tett. A királyfi és neje kiváló érdeklődéssel figyeltek az előadásra. Rudolf főherczeg Blaha Lujza szép dalaira önként verte a taktust s nejének gyakran a darabra vonatkozó magyará­zatokat suttogott a fülébe. Stefánia főherczegnő egészen belemerült a népszínmű nézésébe, de leginkább a tipikus magyar genrevonások tet­szettek neki. Midőn Gyuri (Tamássi) tüzet üt a korából, vagy Mariska (Blaha Lujza) a nya­kába köti nyakkendő gyanánt az asztalken­dőt . Stefánia főherczegnő igazán jóízűen nevetett. Az előadás tapintatosan volt rendezve, mert már 9 órakor véget ért, így hát az udvar alig töltött másfél órát a színházban, mégis vé­gig­nézte az előjátékot és az egész népszinmü­­vet. Az előadás menete igy nem zavartatván, a népszínházi előadást joggal lehet díszelőadás­nak nevezni. Az udvar­ valószinüleg Tisza mi­niszterelnök báljára ment. A népszínház villa­nyos lámpákkal volt kápráztatólag megvilágítva s a kerepesi után egy század lovasság tartotta fönn a rendet.* Meg kell emlékeznünk arról a sokféle botrány­ról, melyet a fővárosi rendőrség és rendezőség követett el. Régi dolog az már, hogy a béka mindig ökörré szeretné magát fölfújni, így most is néhány mákszemnyi városi tisztviselőcske törte magát kézzel-lábbal, hogy szerepelhessen. Az ünnepélyességeknél általában a fővárosi bizott­ságok ügyetlenül, tapintatlanul, piripócsi észjárás­sal intézkedtek. A királyfit ma is a színházból vágtató lovas­ rendőrök kísérték be a vá­rosba. Micsoda nevetséges bandérium! Milyen bárgyú gyászmagyarkák! S ily gyámoltalansá­gokkal kellett találkoznunk mindenféle. Az udv. páholy előtt a diszőrséget nehány szál tűzoltó képezte. A kiválóbb páholyok egy részét párt­fogolt fővárosi atyafiság tömte meg. A föld­szinti körszékek első soraiban irnokocskákat láttunk , az ország egy nagy írója pedig a kilenczedik sorban ült. A főkapitányság folyton a királyfi kocsija előtt kergetvén a bérkocsis gebéit, mozdulataiban s egyebekben szörnyen utánozta a városligeti kis paprikajan­csit. De nem­­ sorolunk föl több visszás dolgot. Hiszen azt már a verebek is csiripelik, hogy komikusabb boh­óczai nincsenek a kerek világ­nak, mint a mi rendőrkéink, a­kik a mellett még százados rokonságban is állnak a szakolczai daróczczal! Hanem az még mindennél régibb igazság, hogy nem lehet a szerecsent fehérre mosni! HÍREK: Napirend május 23-án. Naptár: Hétfő, május 23. 1881. róm. kath Dezső. Prot. Szulpicz. Görög-orosz (május 12.) Epipha­nias. — Nap kel 4 óra 14 percz, nyugszik 7 óra 39 p. — Hold kel 1 óra 34 percz reggel, nyugszik 3 óra 2 percz d. u. —­ Vénus leszálló páyacsomójában. — Mars a hold mellett. — A trónörökös-pár elutazása reg­gel 8 órakor. — A magyar tud. akadémia I. nyelv- és széptudományi osztályának ülése d. u. 5 órakor. Érte­keznek : Simonyi Zsigmond, Heinrich Gusztáv és Budenz József. — Az orsz. magyar gazd. egyesület szövetkezési szakosztályának ülése d. u. 3 órakor a Köztelken. — Főv. pénzügyi és gazdasági bizottság ülése d. e. 9 óra­kor. — A választásra jogosultak névsorát összeíró bizott­ság ülése d. u. 5 órakor a régi városháza tanácstermé­ben. — Képzőművészeti társulat­­ tavaszi kiállítása (II. so­rozat) sugárúti palotájában d. e. 9—d. u. 5. Belépti díj 50 kr. — Iparmúzeum a műcsarnokban d. u. 3—6. — Múzeumban term, rajz és népismerettár d. e. 9—d. u. 1. — Múzeumi könyvtár d. e. 9—d. u­ 2. — Akadémiai könyvtár d. u. 3-7. — Egyetemi könyvtár d. u. 3—7. — Állatkert nyitva egész nap. — II. Rákóczy Ferencz szülőháza, a bor­­sii kastély végre csakugyan emléktáblával lesz megjelölve. A zempléni bizottság — mint érte­sülünk — a napokban idefenn járván Gerenday kőfaragó intézetében a diszes márványtáblát már meg is rendelte. E tábla körül a ház falát is ki fogják javítani, úgy hogy csupa négyszög terméskövek vegyék körül. Két oldalt reliefek fogják a táblát ékesiteni. E reliefekhez Thaly Kálmán orsz. képviselő adott mintát, egy Rá­­kóczy-korabeli érmet, mely egy Geniust ábrá­zol, a mint egyik kezével egy magyar ember bilincseit megoldja, másik kezén pedig egy madár áll szárnyait repülésre emelve. A zem­pléni bizottság kinn járt Huszár Adolfnál is s megkérte őt a reliefek elkészítésére. .Semmi kétség, hogy a művész szívesen fogja teljesíteni e kérelmet, mert ha az érem lemásolása nem is felel meg egészen az ő ambícziójának, Rákóczy szülőházának megjelölése a hazafias kegyeletnek oly ténye, melyben részt venni bárkinek és bár­­­mivel is dicsőséges. Az emléktábla beillesztése már szeptemberben megtörténik.­­ Egy kis baleset történt ma az akadémiai ünnepiességek alatt. Meteanu aradi püspök ugyanis az ülés alatt hirtelen rosszul lett s kénytelen volt a termet elhagyni. Dr. Lenhossék tanár s dr. Ró­zsai kik az ülésen jelen voltak. Utána siettek a püspöknek, ki a tanácskozó terem előszobájába vo­nult s itt gyors orvosi segélyben részesiték. Me­teanu nemsokára annyira felüdült, hogy dr. Rózsai karján távozhatott s egyenesen lakására hajtatott. Hir szerint a sok hízelgő beszéd okozott a püspök urnak émelygést. — Gyászrovat. A következő gyászjelentést kap­tuk : A pécsi m. k. állami főreáltanoda tanárai szomorú szívvel jelentik szeretett tiszttársuk V­e­s­s­e­l­y Fe­rencz a magyar és német nyelvészet és irodalom rendes tanárának folyó hó 19 esti 11 órakor élte 54-ik s tanárkodása 32-ik évében agyszélhüdés következtében történt gyászos kimultát. Az elhunytnak hült tetemei május hó 21-én délután 5 órakor fognak a király-utczai 31 számú házban rom. kath. rítus szerint beszenteltetni és a budai külvárosi sirkertbe temettetni.­­ Az engesz­telő sz.-mise pedig május hó 23-án reggeli 9 órakor fog a pécs-belvárosi plebánia-templomban a Mindenhatónak bemutattatni. Elhunytban a hazai tanügy fáradhatatlan munkást; a pécsi főreáltanoda legrégibb tanárát; tanár­társai hit és szívélyes barátot; tanítványai pedig szerető atyát vesztettek. Áldás és béke kamráira! — Úti kaland. A belga királyné Bécsből hazafelé való útjában reggeli idejére ért Koblenz­­be. Távirati után megrendelték hát a kávét az indulóházi vendéglősnél a királyné, a kiséret és a cselédség számára. A vendéglős alkalmasint nem jól értette meg a táviratot, mert mikor a vonat a pályaudvarra berobogott csak egy pár csésze kávé állott az asztalon silány kenyérké­vel, a­melyen nyilván meglátszott, hogy a cse­lédségnek volt szánva. S mikor a királyné és kísérete kérték a kávét, a kávé már elfogyott. Átalános megrökönyödés és rettenetes zavar! A rossz játékhoz jó képet csinálva, a királyné leg­alább vizet kért s ezt egy pinczér el is hozta nem tálczán, hanem a saját szurtos tenyerén, így maradt egy nap a belgák királynéja kávé nélkül, s igy történt, hogy a koblenczi induló­házi restaurateurnek a vasúti igazgatóság fel­mondta a bérletet. — Megrendítő eset történt a napokban a pontingi törvényszék előtt. Egy kereskedő jelent meg mint vádlott s közönséges vétkes bukás miatt kellett számolnia. A tárgyalás lefolyt rendesen, a vádlók s a védők elmondták beszédeiket, végre a törvényszék kimondta az ítéletet, mely szerint a kereskedő 15 napi fogságra ítéltetik. Ekkor a ke­reskedő élesre fent kést rántott ki a zsebéből s azzal a szive táján három szúrást ejtett. Vérbe borulva összerogyott s a gyorsan alkalmazott orvosi segítség daczára két percz múlva meghalt. — A hivatalos lapból. Kitüntetés. A ki­rály Fluck János pénzügyminiszteri tanácsosnak saját kérelmére történt nyugalmaztatása alkalmából, 45 évet meghaladó hit és kitűnő szolgálata elismeréséül, a Szent István-rend kiskeresztjét díjmentesen adományozta. — Kinevezések. A közmunka és közlekedésügyi miniszter, Treplán Mihály szigorló­ mérnököt, ösztöndíjas kir. mérnökgyakornokká nevezt­e ki. — Névvál­toztatások. Müller Alajos aradi lakos vezeték­nevének „Molnár“ra, Klepetz György aradi lakos saját, valamint Aurélia és Árpád kiskorú gyermekei vezetékne­vének „Rónai“ra, s Kindeles Manó budapesti lakos, vala­mint kiskorú Béla nevű gyermeke vezetéknevének „Ke­■­lemen“re, Prohászka Imre újvidéki lakos vezetéknevének j „Kamarására, Dostál Ferencz tápió-szentmártoni lakos vezetéknevének „Jászai“ra, Loncsarovits Sándor József bezdáni illetőségű nagyváradi lakos vezetéknevének „Li­getire, dr. Löwenfeld Baruch aranyosmaróti lakos saját, valamint kiskorú Gizella, Arthur és Gyula gyermekei ve­zetéknevének ,Lányi Éra, Bob­ehlavek József tápió-szent­mártoni lakos, valamint Ilona és József nevű­ kiskorú gyermekei vezetéknevének „Lendvaiíra, Deutschländer Gábor tápió-szentmártoni lakos vezetéknevének „Erdé­lyibe, s Elias Tivadar magyar-egregyi lakos vezetékne­vének „Újhelyibe kért átváltoztatása megengedtetett. — A sajtó és a büntetőtörvény. Olvasóink még emlékezhetnek, hogy a minapában az aradi kir. ügyészség által Reiner Adolf, mint a „Süd­­ung, Bote“ szerkesztője ellen a krassó megyei választási lajstromok összeállítása körül állítólag elkövetett visszaélésekről megjelent czikk miatt megindított sajtóper a kúria döntvénye követ­keztében be lett szüntetve.­­ Mint jó forrásból értesülünk, az aradi kir. ügyészség Schmidt György és Fehér József magánpanaszosok képviseletében beadta a vádlevelet az aradi királyi sajtóbíróság elnökéhez a szóban forgó czikknek esküdtszéki úton való megtorlása czél­jából. Az ügy abból a tekintetből érdekes, hogy nagy valószínűség szerint egy újabb elvi jelen­tőségű kúriai döntvény fog az által provokál­­tatni, mely hihetőleg megvilágítandja azon ho­mályt, a­mely az új büntető-kódexnek a sajtó­törvén­nyel kapcsolatban álló intézkedései felett lebeg. A kúria ugyanis a múltkor azért utasíta el a vádlevelet, mert az ügyet a btető-kódex 268. §. alá tartozónak tekinté, melyben csak a ma­gán­panaszos megkeresésére indíthatja meg az el­járást a közvádló. Mialatt ez a döntvény leérkezett, és a fent nevezett panaszosok a k. ügyészséget az újabb kereset beadásával megbízták, a folyó év márczius 30-án lejárt az a határidő, melyen túl a sajtótörvény értelmében az elévülés következik be. Ezt bizonyosan tudta a kir. ügyészség, s ha mégis beadta a keresetet, ez arra mutat, hogy bizonyára talált a büntető-kódexben egy oly szakaszt, melynek alapján a kereset újra felve­hető, bár a sajtó­törvény azon szakaszé (28. §.), mely a hat hó alatti elévülésről szól, nyilvánosan nem helyeztetett hatályon kivü­l az uj kódex által. — Kuriózum. A napokban az abádszalóki kir. járásbiróságnak egy 114/881 polg. számú s néhai Varró Urbán és neje Rácz Erzsébet nagy-kürüi volt lakosok hagyatéka tárgyalása ügyében kiállított idé­zése, mely f. évi márcz. hóban lett egy távoli pusz­tán lakó érdekelt félnek kézbesítve, olvashatatlan szá­mokkal csak 1882-ik évi május hó 5-én d. e. 9 órára szólott. Az érdekelt asszony befáradt Abád- Szalókra, azt hívén, hogy csak tévedés lehet, de ott elutasíttatván, szomorúan kellett meggyőződnie, hogy csakugyan úgy van a dolog, a­hogyan írva van. így írja a Nagy Kunság szóról szóra. — A mai időjárás áttekintése: Európában: A nagy légnyomás (766—772) a kontinens északnyugati felében, a depresszió (759—760) a Balkán félszigeten van. Németországben különböző irányú, gyenge szeleknél az idő derült, meleg.­­ Hazánkban, Kelet és nyugat között változó többnyire, északias erősbödött szelek mellett a hőmérséklet jóval feljebb, a légnyomás északon fölebb, délen alább szállt. Az idő általában véve meleg, többnyire derült. Eső alig egy pár helyen mutat­kozott. Eső nélkül : Orsován menydörgés, Magyar­óváron pedig villogás volt. — Jóslat: Hazánk­ban : Felhős borús, napossal váltakozó időt várhatni több helyi esővel s rövid zivatarokkal. Wilckens F. C. és fia könyvnyomdája Budapest, koronaherczeg-utcza 3. szám. Május 23. MŰVÉSZET. — A nemzeti színházból. Revere és Hoff­mann operánk legjobb tenor-prim­atoristáit a bé­csiek elhalászták, a mennyiben az ottani operához szerződtették. — Somló Sándor a vidék egyik legtehetségesebb szerelmes színésze e hó 27-én lép fel a nemzeti színházban „ A szegény ifjú története“ czimű színműben mint vendég.­­ A nemzeti szín­ház igazgatósága levelezésben áll Bianca Bianci művésznővel, a bécsi operaszínház primadonnájával, a nemzeti színházban leendő vendégszereplése czél­jából. E szerint a híres művésznő, ki a főváros közön­ségét két év előtti vendégszereplésével megnyerte, közvetlen a szünidők után fog a nemzeti színházban fellépni. — Az a hír, mintha a prágai tenorista Stoll a nemzeti színházhoz szerződtetett volna, alaptalan. — A népszínházban holnap, hétfőn a mai díszelőadást ismétlik épen azon alakjában, a mint az ma színre került. Ez ismétlés azon czélból tör­ténik, hogy a nagy közönség is részt vehessen az ünnepély e részében. — Kedden „Perczes“ kerül színre. TÁVIRAT, Szarvas, május 22. (A Függetlenség táv­irata.) A függetlenségi párt, a­mely városunk­ban a múlt választáskor Herman Ottó jelöltsége mellett csak hat szavazatnyi kisebbségben volt Móricz Pállal szemközt, ma rendkívül látogatott gyűlésen újból Herman Ottót kiáltotta ki jelölt­jéül. Pártunk, a­mely Tóth Pál és Mellis ügy­­buzgóságából eleinte kisebb körben működött, ma már minden független elemet meghódított Szarvason, úgy hogy Herman megválasztása tel­jesen bizonyos. Esztergom, május 22. (A „Függetlenség“ eredeti távirata.) Eötvös Károly képviselőjelöl­tünk a választók sokasága és óriási lelkesedés közt tartja programmbeszédét. A hatás rend­kívüli, személyisége és modora a választó­polgá­rokat annyira meghódítá, hogy megválasztásá­hoz kétség nem fér. Bukarest, május 22. Ma délben nagy fény közepette ment végbe a koro­názási ünnepély. A király tábornoki egyenruhában, a királyné, hosszú királyi köpenyben, Lipót hohenzollerni herczeg­­gel és ez utóbbinak két fiával a székes­­egyház előtt felállított trónon foglaltak helyet A miniszterek, a szenátorok, a kép­viselők, az összes polgári és katonai fő­rangú tisztviselők, a diplomácziai testület, Bauer tábornok mint Ausztria-Magyar­­ország uralkodójának képviselője, a ro­mán király nevét viselő osztrák-magyar gyalog­ezred több tisztje és számos elő­kelő hölgy voltak jelen az ünnepélyben. Románia prímása és Moldva metropoli­­tája, hat püspök segédlete mellett szabad ég alatt felszentelték a két koronát. A király koronája finom aczélból, a királynéé aranyból van készítve. A tömeg szaka­datlan „hurrah“ kiáltásokkal üdvözli a királyi párt. Románia minden vidékéről érkeztek üdvkivánó küldöttségek, melyek festői öltözéke csak emeli az ünnepélyesség fényét. A királyi pár, visszatérve palotá­jába fogadta a külföldi hatalmak képvi­selőinek üdvkivánatait. A főváros igen szépen van diszitve. A király kivánatára, az ünnepély egészen nemzeties és nép­szerű jelleget fog viselni. A város kivilá­gítása czéljából már megtették az előké­születeket. Bécs, május 22. Az igazságügyminisztérium palotájának megnyitása ma délelőtt a főrangú katonai és a birodalmi tisztviselők, a legfőbb tör­vényszék és más tvszékek személyzete, a reichs­­rath mind a két háza tagjai és a városi képviselők jelenlétében ment végbe. 11 órakor megjelentek Károly Lajos, Lajos Viktor, Albrecht és Vil­mos főherczegek és a toszkánai herczeg. Nem­sokára ő felsége is megjelent, kit Prazak mi­niszter fogadott. A király kezét nyújtotta a miniszternek. Az üdvözlő beszédre ő fel­sége néhány szóval válaszolt. Az építésnél részt vett személyek bemutatása után a ki­rály aláírta az építési okmányt, azalatt a férfi dalár-egylet egy beszentelési éneket adott elő. Erre az építési és az ajándékokmányt a zárka nyitásába tették és ő felsége az ezüst kalapács­osai először ütött a kőre; őt követték a főher­czegek és a miniszterek. Az épület megtekinté­se után ő felsége eltávozott. Konstantinápoly, május 22. A török görög határkérdésben tegnap tartott ülésen a nagyköve­tek és az ottomán küldöttek megállapították az egyezséget, valamint a katonai függeléket és ma délután 5 órakor alá fogják írni a végleges meg­egyezés alapjául szolgáló szerződést. Az aláírás után György király elé terjesztik az egyezséget, ki azt közvetlenül a szultánnal fogja megkötni: e­­zeiből az itteni görög követ megfelelő meghatal­mazást fog kapni. Az átengedett terület kiszolgál­tatása iránti előkészületeket ez utóbbi egyezség aláírása után fogják megtenni. A hatalmaknak Athénban székelő követei ki fogják jelenteni Ko­­mondurosznak, hogy a hatalmak semmiféle változ­tatást nem engednek meg és fel fogják hívni, hogy haladéktalanul hatalmazza fel Konduriotist, a jel­zett egyezség megkötésére. Pétervár, május 22. Az a hír szárnyal, hogy a múlt napokban elfogott nő, kinek laká­sában titkos nyomdát találtak, részt vett az is­mert Saszka mérnök által Cherzonban elkövetett lopásban és Terent Jewának hívják. A cherzoni járadék hivatalból ellopott összegből 10,000 ru­belt kapott. Az „Agence russe“ jelenti: Ignatieff belügyminiszter több tartomány előkelő férfiaitól és a külföldről számos távsürgönyt kapott, me­lyekben üdvkivonataikat fejezik ki, a május 18-án kibocsátott köriratáért. Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos: VERHOVAY GYULA.

Next