Függetlenség, 1881. június (2. évfolyam, 150-178. szám)

1881-06-03 / 152. szám

Budapest, 1881. segélyezésére ajánlotta fel, annak 50,000 frank­­nyi bevételt biztosítván. De a Salon jury kama­­rillája azt visszautasította. Erre a szépművészeti társulat igazgatósága ajánlotta fel múzeumja egyik termét, mely a Salon termeivel összeköttetésben áll. De ebben a múzeumban is több tagja a Salon bizottság­nak bír szavazattal s igy ennek kamarillájához tartozik. Ezek ugyan mindenütt ott vannak. Az igazgatóság azonban megmaradt szándékánál. Erre a Salon jurgja összeröffent, borzasztó me­rényletnek tartá azt, hogy Munkácsy képe kiál­líttatnék a nélkül, hogy a Salon azt befogadta volna magánál s most azzal fenyegetődzött, ha a képet a múzeumban kiállítják, be fogja zá­ratni a közlekedési ajtót. Így történt azután, hogy a jelen század mesterműve Sedelmeyer ur la Rochefoucault utczabeli termében állítta­tott ki. Látni kell azt, mert most először történik, hogy e jelenet történelmi, nem pedig katholikus szempontból van felvéve, és most először törté­nik az is, hogy a valóságos élet a művészetben diadalt arat a képzeményi felfogás felett. Ezen a természet ömlik el a kép egész színezetében ép úgy a háttérben, mint a főalakoknál, melyek elől mutatkoznak. E kép látása az egész közönséget meg­győzte arról, hogy egy ily rendkívüli szép mű­nek kizáratása a szalonbeli kamarilla által a művészeten elkövetett erőszak és zsarnokság, melyet többé tűrni nem lehet, s hogy a zsar­nokság és önkény már húsz év óta sulyosodik a franczia festészeti iskolára. A panaszok már régóta hangoztatnak és most a szalon bizottság jelen fellépése által az ingerültség ellene a leg­magasabb fokra hágott. Ez onnét van, mert e bizottság még most is azokból az emberekből áll, melyekből ezelőtt 20 évvel állott. Mint mondom, e képet látni kell, hogy az ember a benne rejlő művészetet kellőképen fel­foghassa, a leírás után arról ítélni épen nem le­hetséges. Ny— J—f. Választási mozgalmak. Kassán a függetlenségi párt T­h­a­l­y Kál­mánt, pártunk kitűnő tagját léptette fel. Meg­választatása Péchy Manó gróf ellenében, ki a kormánypárt jelöltje, biztos. Mint kassai leve­lezőnk írja, ottan a függetlenségi párt eszméi­nek mindinkább több hívei vannak, s remél­hető, hogy Kassa városa függetlenségi pártit küld a parlamentbe, hiszen a múlt választáskor is csak a nagy megerőltetésekkel és vesztegeté­sekkel győzött a kormány a függetlenségi párt ellenében. A kereskedők, — mint közlik, — szintén állítanak jelöltet. A gödöllői kerületben történt korteskedé­sekről hozott mai közleményünkre vonatkozólag Gullner Gyula úr ma személyesen jelentette ki szerkesztőségünkben, hogy ő csak egy alka­lommal mondott a gödöllői kerületben pro­­grammbeszédet. Ekkor rögtön hangsúlyozta, hogy az esetben, ha valaki a függetlenségi párt részéről fellép, — ő, — nehogy a kormány jelöltje győzzön kötelességének ismeri vissza­lépni. E kijelentésnek kötelességünk volt helyt adni, annyival is inkább, mert Gullner Gyula úr, mihelyest Simonyi Ernő a jelöltséget el­vállalta, rögtön visszalépett. A Szombathelyi választókerület függetlenségi pártja 1881 junius 5-én azaz pünkösd napján d. u. 3 órakor Szombathelyen a Batthyány-ligetben (Prater) nagy köz­gyűlést fog tartani a végrehajtó bizottság megalakítására s a képviselőjelölt Schwarcz Gyula bemutatására. A brassói választókerület függetlenségi párt jelöltje dr. Farkas Emil. A battonyai kerületben (Csanád megye) Pompéry János a szabadelvű párt jelöltje. Miskolczon a kormánypárt dr. Stiller Móriczot lépteti föl. Az ottani habarékjelölt Lichtenstein József. A h.­pályás függetlenségi párt népes értekezletet tartott gr. Zichy Ernő elnöklete alatt. A képviselője­lölt felállításban még eddig nem jutottak megállapodásra. A dobrai kerületben több választó Lázár Pált léptette fel. Pártállásáról eddig nem tudunk. A tiszaháti kerületben (Beregm.) Füzes­séry Gézát léptette fel a függetlenségi párt. A kormánypárti Kántor Gyulának (néhai Bach-huszár) bukása biztos. A franczia szenátus. Az opportunisztikus politika, melynek élén Gambetta áll, nagy veszedelemben forog, hogy törést fog szenvedni, olyformán mint a maga idejében Jules Ferry 7-dik czikke szenvedett. De nagy kérdés, fogja e Gambetta a jelen aka­dályt oly ügyesen elháríthatni, mint a tavalyit, midőn a márczius 29-diki dekrétumot szavaz­tatta meg. Gambettának szüksége van a szenátusra, hogy a departamenti választásokat keresztül vihesse és mindent meg­tesz, hogy azt meg­nyerje, hízeleg, cahorsi útját arra használta fel, hogy azt hosszú életűnek, szükségesnek prokla­­málja, azt mondotta, hogy a szenátus a köztár­saság legerősebb védbástyája és fellegvára, kész­nek nyilatkozott, hogy azt mindenki ellen meg fogja védeni és az alkotmány felülvizsgálatát visszautasítja. Van sem a német birodalomban, sem az örökös­tartományokban nem bir a cs. kamara a Rákóczi­­ház nagy kiterjedésű uradalmainak megfelelő javakkal, azért ő Felsége nincs azon helyzet­ben, hogy a felajánlott cserét elfogadhatná. Egyébiránt, még ha abban a helyzetben volna is, saját érdekei tiltanák e cserét , mert több hasz­nos szolgálatot várhat a fejedelemtől ő Felsége Magyarországon, mint bárhol másutt. A császárnak e nyájasan hangzó felelete még jobban éleszté Rákóczi boszankodását Kinsky ellen, s mivel tudá, hogy ez és a bí­­bornok egymásnak éles vetélkedésben álló ver­senytársai : elmondott neki mindent, a­mi közte és Kinsky közt történt, hozzátévén, hogy ő neki szándékában van a császárnál Kinsky ellen, sértő vádjaiért személyesen panaszt emelni. Kollonics Rákóczit e szándékáról nem igyeke­zett lebeszélni; mindazáltal ez, mielőtt Kinskyt csakugyan bepanaszolná, megüzené a főminisz­­ternek : Ne fáradjon tovább a jószágcsere ügyé­nek előterjesztésével a császárnál, mert ő, Rá­kóczi, ez iránt már kedvező választ nyert ő Felségétől, kit maga iránt — vigasztalására — több jóindulattal viseltetni tapasztalt, mint egy­némely miniszter urakat! — ezt az izenetet s terveinek ilyetén „kijátszását“ a főminister fö­lötte zokon véve Rákóczitól; mert élesen bosz­­szantá őt, hogy vele oly könnyűszerrel el nem bánhatott, mint a szegény, ügyefogyott II. Apafi Mihálylyal, kit ugyanez időtájban erdélyi trónörökösödési igényeiből és családi jószágaiból egy kis ráijesztéssel szépen kiforgatott. II. Rá­kóczi Ferencz keményebb ember volt! Ez­úttal azonban Gambettának nincs sze­rencséje, a szenátus nélkül számolt, mert a szenátus ugyan azon a napon, a­melyen a vá­lasztási kérdés a kamarában megszavaztatott, ellentétbe teszi magát azzal és a kormánnyal, tanúsítja klerikális nézeteit és makacsul ellent áll minden valóságosan köztársasági reform beho­zatalának. A szenátus a kormánynak bizalmatlansá­got szavazott s azt megrovásra méltónak jelen­tette ki. Ezt épen alkalmas időben tette, épen akkor, mikor Gambetta Cahorsban dicséretekkel halmozza el, a szenátus nem azt bizonyítja be, hogy a republikánizmus utolsó védbástyája és fellegvára, hanem a klerikalizmusé és az apácza­­zárdáké, nőknek megmaradását a kórházakban ki akarja erőszakolni. Az 1875-diki alkotmányra hivatkozik, mely nem volt egyéb, mint a köz­társaságra nézve egy nagy kelepcze. Ez az al­kotmány Fourtou és Broglie herczeg munkája, ezt a republikánus elv legnagyobb ellenségei csak azért találták fel, hogy minél előbb hoz­hassák be a monarchiát. Nagyon kevésbé múlt, hogy czéljukat nem érték el. Ez az 1875-diki alkotmány és a szenátus a legnagyobb akadály arra nézve, hogy a köz­társaság megszilárduljon. Igaz, hogy Franczia­­szág köztársaság névleg is elvben is, de azért a szenátus által még­is arra van kényszerítve, hogy fentartsa a monarchikus intézményeket. Épen azon alkalommal, melyben Gambetta a szenátust egekig magasztalta, azt is kimon­dotta, hogy Francziaországnak szüksége van nagy reformok politikájára. Várjon, hogy tudja ő a nagy reformok politikáját a szenátus fenn­tartásával összeegyeztetni? Nemsokára e kér­désben is szólania kell, mindenki kiváncsi arra, miként fog ebből kibontakozni, a­nélkül, hogy magával ellentmondásba essék. Mindenesetre, bármi ügyességgel bírjon is a cahorsi triumfá­­tor, mégis nehéz dolog ám össze nem egyeztet­­hetőséget összegyeztetni. Gambetta Francziaországról azt mondotta, hogy a szabadságban a rendet szereti és minden forradalmi merényletet visszautasít, békés és haladó reformokat akar, de e reformoknak re­publikánusoknak kell lenniök, így a többek közt végre valahára tisztába akar jönni az egyház­nak az államtól való elválasztása kérdésében, ezt pedig lehetetlen keresztül vinni, míg a szenátus vétójával akadályul szolgál. FÜGGETLENSÉG: Muszkaország bonyodalmai. A czár, Ignatiev és a nihilisták. Ignatiev gróf csak rövid idő óta kormá­nyoz, még eddig csak egy rendeletet bocsátott közre, de azért mégis az állam hajója borzasztón ingadozik. Kivévén a czárt, senkinek sincs bi­zalma Ignatievbe, még a pánszlávistáknak se, kikből kormány­többséget szeretne képezni. Ak­­szakov Iván pártja egy szabad szláv testvéri szövetkezésé­t rajong, melyben osztály különbség nem léteznék és ez Ignatievnek eszközül szolgál arra, hogy a nemességi kiváltságok mellőzése mellett működjék a paraszt földek felszabaditá­­nál. A parasztoknak azt mondják, hogy a nagy földbirtokosok leginkább akadályoztatják az ő felszabadításukat, melyet a czár igen szívesen biztosítana számukra. Mind­ezek következtében most Pétervárból és az udvartól az egész arisztokráczia megszö­kik, mert tudja, hogy a czár felett Ignatiev uralkodik és az újonnan alakult forradalmi vég­rehajtó bizottság bombáival gacsinai palotája legbensőbb rejtekében fenyegeti őt. Ez a fenye­getés és a nihilisták szaporodása már annyira megy, hogy a czár már a palotabeli tisztekbe sem bízhatik többé, mivel már ezek között is többen elfogattak. E tisztek egyikétől a valla­tásnál azt kérdezték, va­jon merényletet szándé­kozott-e elkövetni a czár élete ellen, erre ő egész nyugodtan azt felelte, hogy még ed­dig a czárra nem mondatott ki a halálos ítélet. Mióta Pobedenoseff mindenbe avatkozik, mindennél nagyon hangsúlyoztatik a vallási szempont; — Így történt, hogy egy tengerész tiszt, kinek iskolai bizonyítványai az ő egykori buzgó vallásosságát dicsérték, megkérdeztetett, vajjon nem gondolt-e az istenre, az örökkévaló­ságra és a mennyekre, midőn összeesküvésbe ereszkedett. A fiatal 23 éves tiszt hangosan fel­­kaczagott és sötét arczczal azután így felelt : „A menny? Ez a hatalmasok számára létezik, kiknek azt a szent zsinat megszerzi; a szegény nép emberéé csak a nyomor, az ínség, és bosszú­­állása, ezekkel pedig nem juthat el a menny­országba.“ Mindenki gyűlöli a Pobedenoseff által kormányzott szent zsinatot, mely ismét arra ké­szül, hogy minden nem az orthodox egyházhoz tartozó felekezeteket, a roszholnikokat, starower­­ziket, a prawoslavnijeket stb. megsemmisítse. A nihilizmus leginkább ezekből a vallásfe­lekezetekből toborz magának híveket, ennélfogva a miniszterré lett pánszlávizmus képviselője Ig­natiev az állam­egyházzal szövetkezik egyelőre és az ezen egyházhoz tartozó falusi köznépet, mely a nagy többséget képezi, a czár köré igyek­szik tömöríteni, őket ígéretekkel tartja, de kife­jezi sajnálatát, hogy ezeket akkor tarthatja meg, ha a czárnak hitetlen ellenségeit már meg­sem­misítette. Hogy a várakozókat foglalkoztassa, megengedi nekik, hogy egyelőre üldözzék a hi­tetleneket és ez üldözést kezdjék meg a zsidók­kal. Később majd az ó­hitü görög felekezetekre is fog kerülni a sor. Ezt már a táviratok is megerősítik, melyek azt jelenték, hogy több mint 40 falu, melyekben nem csak zsidók laknak, a lázadóktól egészen kiraboltatott és elpusztíttatott. Ha pedig a parasztok egyszer földtehermentesí­­tést fognak követelni, akkor Ignatiev majd val­lóit vonja, és azt fogja nekik mondani, hogy a nemesség az akadály, hogy ez történjék és ép úgy mint most a zsidók lemészárlását nézi nyu­godtan, fogja azt is nézni, ha a földesúri kasté­lyokban gyilkosságok, mészárlások történnek, mint a harminczas és ötvenes években történt. így szándékozik ő a birodalom lakosságát foglalkoztatni, míg a panszlavisztikus államot megteremtette és ha utóbb a belbonyodalmakból nem tud többé kibontakozni, akkor ép oly nyu­godtan fogja kedvencz czélját elérni akarni az által, hogy Ausztria­ Magyarországot tegye tönkre és más mederbe a külföld felé fogja irányozni cselszövényeit. A doni „Golos“ azt jelenti, hogy igen te­kintélyes rosztovi egyéniségek a Don mellett felszólításokat kaptak a forradalmi végrehajtó bizottságtól, hogy a kormánytól reformokat kö­veteljenek, a gyártulajdonosoknak pedig e bizott­ság által meghagyatott, hogy munkásaik birsá­gait engedjék el, különben véres bosszúnak te­­t­szik ki magukat. A városi hatóság külön ülést tartott, melyben a gyártulajdonosokat arra szo­rította, hogy munkásaiknak csak a pünkösti ün­nepek után fogja napszámukat fizetni Május 21-dikén egy elegánsan öltözködött úri­ember Rosztovban a rendőrség szeme láttára, mely nem mert közbe lépni, proklamácziókat osztogatott ki a munkások közt, kik nagyon izgatva voltak. Egy más izgató az utczákon szórt el lázító ki­áltványokat, ezekben az állott, hogy a munká­sok ne bántsák többé a zsidókat, hanem a va­gyonnal bíró muszkákat. Két proklamáczió. Az izraelita nemzetközi unió minden laphoz a következő felszólítást küldötte : „Elisabetgrádban, Kievben, Odesszában és más nagy muszka városokban a zsidókat megtámadják, házaikat megrohanják, vagyonukat elrabolják és megsemmisítik. „Dél-Muszkaország jelenleg oly látványt mutat fel, mely a középkor legsötétebb napjaira emlé­keztet. „A zsidók személyenkint nem kíméltetnek. Ir­galom nélkül ölik meg a nőket, gyermekeket, ag­gastyánokat, a halottak és sebesültek száma igen nagy. „A baj naponkint nevelkedik, a hatóságok azt még nem bírták mindeddig elfojtani. „A szerencsétlenségek és károk óriásiak. A zsidók elmenekülnek, futásukban nem találnak men­­helyet, ruha és eledel nélkül vannak. Honnét ér­kezzék segítség? „Mindeddig csak a külföldről érkező könyör­­adományok nyújtanak némi segélyt. Muszkaország­ban a zsidók törvényen kívüli állapotba helyeztet­nek és ott kénytelenek magukat kivételes rendsza­bályoknak alávetni. „A közvélemény mélyen megindult a barbárság e felébredésén most a 19. század vége felé, min­denütt élénk rokonszenv nyilatkozott e gyalázatos üldözés áldozatai iránt. „Az izraelita nemzetközi unió az üldözöttek részére aláírást nyit minden európai fővárosban. Minden nemesszivű­ emberhez fordul valláskülönbség nélkül, bensőleg meg van győződve arról, hogy fel­szólítása mindenütt visszhangra fog találni és hogy mindenki hozzá fog járulni e humanitárius és test­véri szeretetből származó adakozásokhoz. A bizottság:“ A másik proklamáczió, melynek elime a kö­vetkező : „III. Sándor c­ár ellen ki­mondott halálos ítélet.“ Ezt a proklamácziót a muszka nihilisták bocsátották közre, s ez Pétervár, Moszkva és több nagy muszkaországi városban ki volt ragasztva, mind ugyanegy napon. Ez már koránt sincs oly mérsékelt irányban fogal­mazva, mint az, melyet a május 10-diki dzári ma­­nifesztum után hirdettek ki. Ez uj proklamáczióban tudtára adják, hogy kivégeztetése visszavonhatlanul el van határozva, mert az idő e hó 13-kán letelik, melyet neki a forradalmi végrehajtó bizottság en­gedett. ügyére vonatkozólag kaptak, a következő volt: „Adja Midhatnak értésére, hogy nekünk nincs jogunk és valójában nem is tehetjük, hogy neki ez ügyben védelmet adjunk.“ Külföldi hírek. A bolgár válság. Bulgáriában mind komo­lyabb irányt vesz az ellenzék agitácziója a feje­delem intencziói ellen, a­mennyiben azok a bol­gár alkotmány megváltoztatására ir­ányulnak. Szófiából ugyanis bizalmas útán arról értesültek a porta köreiben, hogy a fejedelem útjának rög­töni félbeszakítása, valamint a kiadott parancs, hogy a fejedelmi palota építésével hagyjanak föl, összefüggésben áll a fejedelem abbeli félelme, hogy lázadás fog ellene kitörni s ily körülmé­nyek között a fejedelem lemondását elkerülhet­­lennek tartják. A választási mozgalmak és agi­­tácziók nagy hévvel folynak a nemsokára egy­beülendő nemzetgyűlés­ érdekében s a fejedelem bármennyire megfeszíti is erejét és latba veti tekintélyét, nem képes azokat ellensúlyozni. Német dolgok: Bismarck herczeg nehány nap óta rheumatikus bajban szenved s azért sem a parlamenti üléseken meg sem jelenhetett, hol a sokat vitatott munkás biztositó törvényt tár­gyalták, sem nem fogadhatta Gorcsakov hercze­­get, ki Pétervárra utazva, Berlinben megállapo­dott. (Erre nézve különben nagyon eltérők a hírek. Másfelől azt jelentik, hogy a két állam­férfi mégis találkozott egymással.) A parlament május 31-ei tárgyalásai Bismarck részvétele nél­kül is érdekesek voltak. Az első pontnál a ha­ladó párt a törvényt és a biztosítást az összes munkásokra kérte kiterjeszteni. Kleist-Retzow a törvényt a gépeknél alkalmazott mezőgazdasági munkásokra kívánta kiterjeszteni s hevesen po­lemizált a Manchester-emberekkel és az „éjjeli őr-állam“mal. A szoc­iáldemokraták­ nevében Liebknecht szólt s nagy feltűnést keltett azon nyilatkozatával, hogy a javaslat szoczialisztikus és kezdete a szoczialista programm valósításának. Bismarck azt hiszi — mondá — hogy megfogta a szoczialistákat, pedig ezek fogták meg őt. Még Lasker és Schorlemer-Alst beszélt mire a többség a bizottság javaslata szerint fogadta el az első pontot. Az osztrák-cseh konfliktus. A prágai egye­tem ügyében az osztrák képviselőház szakbi­zottságának német és cseh tagjai közt tudvale­vőleg megegyezés létesült. Most az ügy végleges eldöntése, melynek eredményével azonban telje­sen meg van elégedve, a prágai Politik azzal vádolja az alkotmánypártot, hogy nem tartotta meg a kiegyezést s engesztelhetetlenségét olyan meztelen és gyűlöletes módon fejezte ki, hogy az adott szó megszegésétől sem riadt vissza. A czentralista­ párt — mondja a prágai lap — néhány napig komédiát játszott, de most ismét igazi alakjában mutatja magát. A­kik hittek neki, azok nagyon csalatkoztak. A cseh képvi­selők azonban ez alkalommal is bebizonyították, mennyire szívükön hordják a kiegyezést, míg a czentralisták csak játékot űztek vele.­­É s hogy a csalást teljessé tegyék, még kompromis­szumot is kötöttek, hogy az utolsó perczben frivolul megszegjék. Következmények nélkül — végzi a lap kifakadásait — e párt nem űzhet ilyen já­tékot a politikai becsületével. Midhat basa ügyében írják, hogy midőn a szmyrnai idegen konzulok által kiadatott és a török katonai parancsnok Halim basa elé ment, igen le volt verve és aggódott. A franczia kon­zulátus elhagyásakor utolsó szavai voltak : „A­mi személyemet illeti, nem félek semmitől. Ne­kem végem van. Csak az fáj, hogy gyermekeim vannak, kike­t nem bírtam fölnevelni és kiknek nem hagyhatok vagyont. De bele kell nyugod­nom sorsomba.“ A távirat, melyet a franczia, német és olasz konzulok kormányaiktól tudhat KÖZGAZDASÁG. A fogyasztási adók kivetése. A pénzügyminiszter május 31-én fogadta a fővárosi fűszer és gyarmatáru kereskedők által kiküldött bizottság küldöttségét, mely a fogyasz­tási adók tárgyában kidolgozott emlékiratot át­nyújtotta. A küldöttséget Izsipy Géza a magyar ke­reskedelmi csarnok fűszer és gyarmatáru szak­osztálynak elnöke vezette és abban kívüle Krei­sche Antal, Mészáros Miklós, Schneidl Sándor, Stojanovits József és dr. Schreyer Jakab bizott­sági jegyző vettek részt. Az átnyújtott emlékirat első­sorban azon visszásságokkal foglalkozik, mel­lyel a fogyasz­tási adóknak az átalány és adómegtérítés rend­szerén alapuló keresztülvitele jár. Kimutatja, hogy az e rendszeren alapuló keresztülvitel tart­hatatlan, mert a fogyasztási adóknak magukra az árukra és így a fogyasztókra való áthárítás, tehát az igazságos és egyöntetű, a fogyasztás mérvének megfelelő felosztását lehetetlenné teszi Az átalány és adómegtérítés rendszere e­mellett tönkre teszi a szabad forgalmat, a­nélkül, hogy a vele kapcsolatos eljárás szüksége következmé­nyeként az államkincstárnak azon jövedelmező­séget biztosítaná, melyet ez időtől a czukor és kávé általánosan elterjedt fogyasztása folytán egyébként várni lehetne. A fogyasztási adók igazságos keresztülvitele az emlékirat szerint csak akkor lehetséges, ha oly kiviteli módozatokról lenne gondoskodva, melyek mellett az adó magát az árut éri. Ez önálló vámterület nélkül is, melyről ez idő sze­rint szó nem lehet, lehetséges akként, hogy az adó alá eső fogyasztási czikkek után — mihelyt oly területből érkeznek, melyre az adó ki nem terjed, — az adó a végérke­zési pontról a közlekedési vállalatok segé­lyével behajtatik, és miután ekként csakis adóval terhelt áru jöhet forgalomba, a for­galom ismét szabaddá tétetik. — Az emlék­irat terjedelmesen kifejti ezen rendszernek elő­nyeit és kiviteli módosításait, mely mellett az államkincstár bizton és kevés költséggel hozza meg a törvényhozás által megszavazott adót. Foglalkozik az e rendszer ellen tehető ellenve­tésekkel is, és azok tarthatlanságát, különösen a kocsiszállításokra vonatkozólag kimutatja, végre mint az emlékirat melléklete külön tárgyaltat­nak azon részletes javítási módozatok, melyek a jelen rendszer fenntartása mellett kívánatosak­nak mutatkoznak. Izsépy Géza, mint a küldöttség vezetője az emlékirat ezen főbb tartalmát szóval is előter­jesztvén, a miniszter úr megígérte, hogy az emlékiratot alapos tanulmány tárgyává fogja tenni. A küldöttség azon reményben távozott, hogy a beadványnak azon fontosság fog tulajdo­­níttatni, melyet az objektív és szakszerű állás­pontjánál fogva megérdemel. Budapesti áru- és értéktőzsde. — Június 2. — Árutőzsde. (Hivatalos jelentés.) Búzát ma gyengén kínáltak, a malmok tartózkodók voltak és tetemes en­gedményeket követeltek, ebbe azonban a tulajdonosok nem egyeztek bele, ezek következtében nem volt üzlet, az irányzat lanyha. Egyéb gabonaneműekben is csekély volt az üzlet, a­minek a kínálat hiánya volt az oka. — F. hó 7-én való átvételre ma 18,500 mm. tengerit mond­tak. Hivatalosan egy kötést sem jegyeztetett. Határidőüzlet : Szokvány búza tavaszra 00.00 — 00.00, őszre 11.70—11.75. Zab tavaszra 0.00—0.00, őszre 6.50—6.55. Tengeri május—júniusra 6.28—6.32. Kápo­s­ztarepcze augusztus szeptemberre 12­/4 —12»/a,ért. Értéktőzsde. (Reggeli tőzsde.) A szilárdabb kez­det daczára az árak csakhamar ellanyhultak, itt hiányoz­ván a támogatás. Magyar 6 °/0-O3 aranyjár. 117.65. Uj 4 °/C-os arany­járadék 91.85. Papírjáradék 91.75. Osztrák hitelrészvény 355.90—354.20—355.10. A déli tőzsde nem javított a helyzeten. — Magyar 1­6%-os aranyjáradék 117.60. Új 4 °­ C-os aranyjáradék 91.75—80. Papírjáradék 91.75. Osztrák hitelr. 365.20—­­ 354.30 355. Anglo bank 149.75­, Unic bank 142.60. I Leszámítoló bank 151—160.75. Iparbank 60. Bankegy­ i­let 117.50. Osztrák államvasut 377. Magyar hitelr. 358.50.­­ Közúti vaspálya 432 - 433. Első magy. ált. bizt. társaság­­ 4000—4100. Bécsi ált. bizt. 360-370. Dräsche 151 p. 1 Az üzlet igen csekély volt és csak némely érté­kekre terjedt ki. 1 Arany olcsóbb. Napol. ar. 9.30. A közelebbi zsidó és utánna a mi pünkösdi ünne­­­­­eink alig adnak élénkebb üzletre kilátást. Hivatalos leszámítoló árfolyamok : Magyar aranyl. I 117.50, magyar ált. hitelbank 358.—, magyar leszámí­­­­toló- és pénzváltóbank 151.—, m. földhitelintézeti részv.­­ —, magyar jelzálogbank részv. —­—, osztrák hitel­­­­részvény 355.— , angol-osztrák bank —Unicbank­i —, tiszai és szegedi kölcsön 114.—, magyar papirjá­­­­radék 91.75. Pénznemek : Magyar királyi arany 5.55—5.57, Reczés arany 6.52- 5.55, Osztr.­magy. 8 frtos arany 9.30'/»—9.32 /a, 20 frankos arany 9.30'/, 9.32'/j, Török arany lira-----9.20 O.­m. ezüst 100.=—100.10, Német birodalmi bankjegy 100 b. m. 57.20—57.30, Bécs, junius 2. (Magyar értékek zárlatja.) Magyar földteherm. kötv. 98.70, Erdélyi földt. kötv. 97.50, M. s zálogl. 102.50, Erdélyi vasút 166.50, Magyar keleti vasút 96.50, Magyar sorsj. 124.—, Szőlődézsmav. 95.75, Arany­járadék 117.60, Tiszavölgyi sorsjegyek 114.20, Magyar vasúti kölcsön 135.—, Magy. hitel 358.—, Alföldi vasút 175.—, Magyar északk. vasút 164.50, Keleti vasúti elsőbbs. 91.25, Tiszai vasút 249.50, Magyar leszámítoló bank 150.50, Kassa-oderbergi vasút 151.25, Magyar,pa­pirjáradék 91.80, Bécs, június 2. (Osztrák értékek 1 zárlatra.) Hitel­részvény 355.75, Lombard 130.—, Aranyjáradék 94.90, London 116.90, Galicziai 324.25, 1864-es 176.25, 1860-as 133.—, Frankfurt —.—, Nemzeti bank 824.—, Angol- I osztrák 149.50, Államvasut 380.50, Napoleond’or 93.05, I Járadék 76.90, Hitelsorsjegy 179.50, Porosz pénztári utalvány 57.15, Cs. arany 5.54, Török sorsjegy 27.75,­­ Ezüst járadék 77.40. Vízállás június 2-án. TÁVIRAT, Kolozsvár, június 2. (A Függetlenség saját távirata.) A kolozsvári függetlenségi párt ma a „Kossuth Világ“ szerkesztőségének helyiségei­ben gyűlést tartott, melynek folyamában az első kerület részére Bartha Miklóst, a máso­ Junius 3. dik kerület részére Ugrón Gábor állította fel nagy lelkesedés közt egyhangúlag képviselő­­jelöltül. Szeged, junius 2. Zsák Hugó és Válk­ay Imre kir. főmérnökök, mint a közlekedési mi­niszter küldöttei ide érkeztek a külterületi vad­vizek levezetése ügyében. A küldöttek holnap kezdik az összes tanyákon a vizsgálatot és a vadvizek területéről felvételeket eszközölnek. A vizsgálatok alapján egy állandó levezető csator­na fog építtetni, mely a határt egyszer s minden­­korra mentesíteni lesz hivatva a vadvíz pusztí­tásaitól. Ordódy közlekedési miniszter a királyi biztos közbenjárására ezen intézkedéssel Szeged régi súlyos baját fogja gyökeresen orvosolni. A marstéri kaszárnya telep építésére ma tartott versenyen egy ajánlat adatott be Neuschlosz és fia és Gotthilf és fiai czégek, mint társvállalko­zók által, kik a honvédtiszti pavillont is építet­ték. A vállalkozók az egységi árakon túl 12 százalék ráfizetést kértek, mely összeggel a ka­szárnya telep 500,000 frtba fog kerülni. Ugyan­ennyi van az állami kölcsönből előirányozva. A sópajták építésére öt ajánlat érkezett be. A legolcsóbb az egységi árakból 4 százalék leen­gedést ajánl s így a sópajták építése 58,000 frtba kerülnek. Dublin, jun. 2. Hir szerint tegnapelőtt Ar­­rah-More szigetén zavargások törtek ki. A la­kosság öt csónakot, melyek a törvényszéki szol­gák megvédése czéljából ott állomásozó „Gos­hawk“ ágyúnaszádhoz tartoztak,, szétrombolt. A „Goshawk“ ezen esemény miatt a szigetre lőtt. Pétervár, június 2. A kormányzóságoknak a vetések állásáról szóló jelentései igen kedvezők , még a kevésbbé termékeny kormányzóságokban is jó kilátások vannak. Kiev, június 2. Tegnap este fejezték be a csendzavarók ellen megindított pert. A haditör­vényszék Proborzevet, a zavargások főszervezőjét összes jogaitól megfosztása mellett 3 s fél évi, há­rom főrészest 1 s fél évi fegyházra, nyolczat 2 havi fogságra és négyet háromheti bör­tönre ítélt. Két vádlottat fölmentettek. Prága, junius 2. A Prager Abendblatt je­lenti : A trónörökösi pár junius 8-án érkezik ide. Az utazás Schönbrunnból Prágába az inkognitó szigorú megőrzése mellett fog megtörténni. Fo­gadtatás sem Prágában sem a vasúti állomáso­kon nem lesz. Az ünnepi programm szerint szerdán kivilágítás lesz, csütörtökön a hatóságok és testületek, pénteken az ajándékokat átnyújtó küldöttségek fognak tisztelegni; az­nap díszelő­adás lesz a német színházban, szombaton pedig a cseh színházban; vasárnap a lövészek egylete rendez ünnepélyt. Berlin, június 2. A birodalmi gyűlés a 41-ik §-ig elintézte és elfogadta a munkásoknak balese­tek ellen való biztosításáról szóló törvényjavaslatot, megegyezőleg a bizottság indítványaival és azután július 9 ig elhalasztotta üléseit. Berlin, jun. 2. A Grauden várában eszkö­zölt lövési kísérletek alkalmával egy gránátlöveg szétrobbant. A szétpattanó darabok három szá­zadost, egy altisztet és egy tüzérkatonát meg­öltek, egy ezredest, két tüzérkatonát és egy a polgári osztályhoz tartozó mérnököt megsebe­sítettek. Madrid, jun. 1. A minisztertanács foglalko­zott a képviselői kamara számára megejtendő új választások kérdésével; a választások augusz­tus havában, a kortes megnyitása szept. havá­ban fognak végbe menni. A kormány a szená­tust is reformálni és a szenátorok számát sza­porítani szándékszik. Krakó, junius 2. (Er. távirat.) A Kurier Varsavszki jelenti: Viaziemszki herczeg, a sajtó­hatóság igazgatója a pétervári lapok szerkesztőinek kijelenti, hogy a belügyminiszter az eddigi repres­siv rendszer helyett jobbnak látja a ser­kesztőket a kormány pártolása czéljából értesítésekkel el­látni. A Vick Vilno szerint egy egyént elfogtak, mi­vel a birtokos osztály ellen izgató, hektográffal sokszorosított proklamácziókat terjesztett. A vilnai vidéken rablók garázdálkodnak. Budna, junius 2. (Er. távirat.) Dervis basa Gusínjéhez közeledik és legközelebb Skutariba váratik. Miután néhány törzs a tized fizetését megtagadta, Skutari kormányzója Osman basa Konstantinápolyba azt a kérdést tette, hogy a behajtást erőszakolja-e. Montenegróból fegyverke­zéseket jelentenek. LEGÚJABB. Emlékezhetnek olvasóink, hogy a kassai úri Casinóból, mely — úgy látszik — a legsze­­menszedettebb szolgákból áll, kitiltották az Abauj-Kassai­ Közlönyt Hedry Bódog azon czikke miatt, melyért az esküdtszék egyhangúlag föl­mentette. A független polgárok legnagyobb része tiltakozott e pimasz határozat ellen, s ezek közt volt Bolla Mihály mérnök is, a­ki szerencsétlensé­gére egyúttal tartalékos cs. kir. hadnagy is. S Kas­sán ismétlődött a Hoitsy esete. Bolla Mihályt azért, mert ez ildomtalan, komisz eljárás ellen, szavával és a Casinóból való kilépésével, tilta­kozott, megfosztották tiszti rangjától. E dologra még vissza­térünk s ezúttal csak a becsület­­bírósági ítélet szó szerinti fordítását közöljük az Abauj-Kassai közlöny után, a­mint következik: „Cs. kir. XV. gyalog-hadtest. Főtisztek és hadapródok becsületbirósága. Határozat : A kas­sai XV. gyalog hadtest által a főtisztek és had­apródok számára felállított becsületbiróság egy­hangúlag elhatározta : Bolla Mihály, a Lipót főherczegről nevezett 2-dik számú műszaki (genie-) ezred tartalékos hadnagya, az ellene indított be­­csületbírósági vizsgálat alapján oly érzület tanú­sítása miatt (Bethätigung einer Gesinnung), mely a tiszti becsület fogalmaival a legmerevebb ellentétben áll, és mely abban nyilvánult, hogy egy ujságczikket irt alá, mely egy, a cs. kir. hadsereg durva bántalmazása miatt a kas­sai társalgási egyletből kitiltott lapnak megtar­tását követelte, tiszti rangjától megfosztatik. Kassán, 1881. évi május 25. Kronfuss Jó­zsef, s. k., főhadnagy, Weszelovszky Károly s. k., főhadnagy, Goldschmidt János s. k. őrnagy, Overbeck Sándor s. k., százados, Weikard Fri­gyes s. k., alezredes mint elnök. Minthogy a fenti határozat egyhangúlag hozatott, a becsü­­letbirósági eljárás 19. §-a 8-ik kikezdése értel­mében azonnal érvénybe lép. Kassán, 1881. május 25-én Weihard Frigyes s. k., alezredes, a becsületbíróság elnöke.“

Next