Függetlenség, 1881. október (2. évfolyam, 270-300. szám)
1881-10-10 / 279. szám
Budapest, 1881. FÜGGETLENSÉG. Október 10. A Függetlenség ünnepe. A józsefvárosi függetlenségi párt ma szép kitüntetésben részesité lapunk szerkesztőjét. Ma adták át neki azt a közadakozás utján készült arany tollat, melyről egy kőnyomatu hirlaptudósitó után a minap említést tettünk. A tolira csupán a józsefvárosi polgárok adakoztak, mégpedig oly készséggel, hogy még tegnap is sokan mentek a pénzbeszedéssel megbízott Garagos János orvos házához, kérve adományaik elfogadását. Mind amellett a ferenczvárosi függetlenségi párt is, — tudomást vevén a készülőben levő ünnepről, s arra képviselőket küldött. Lapunk szerkesztője lévén az ünnepelt, a polgárok bizalmának és ragaszkodásának kitüntető kifejezését nem lehet aposztrofálnunk s meg kell elégednünk a lefolyt ünnep egyszerű leirásával. A Vorhovayt megtisztelni óhajtó polgárok már kora délután Weisinger Jánosnak a Mária Terézia téren levő kávéházába gyülekeztek össze. — Csakhamar megtelt az egész kávéház, úgy hogy nagyon sokaknak kinn a téren kellett bevárniok az elindulást. — Miután megállapodás történt az átadás módjára nézve, a menet megindult. A rendelkezésre álló 20—25 kocsi elégtelen volt az ünnepben részt venni kívánók befogadására, s a közönség nagy része gyalog indult meg a Függetlenség szerkesztősége felé. Délután 4 óra volt, midőn megérkeztek. Minthogy a szerkesztőség termei szűkeknek látszottak ily nagy közönség befogadására, a nagyobb rész künnmaradt s a folyosókon és az udvaron foglalt állást, de csak két küldöttség jött, a józsefvárosi, mely körülbelül ötven tagból állt, Graragos János orvos, s a tiz tagú ferenczvárosi Fárnek József építő vezetése alatt. Félkört formálva állottak föl ezek az egyik teremben s az egyik szárny élét a diszmagyarba öltözött Bartus János, a küldöttség kiszemelt szónoka s mellette a toll átnyujtására fölkért 14 éves Csajka Gizella k. a. foglalták el. Egy benyíló másik teremben az „Aczélhang“ férfi dalegylet tagjai sorakoztak Preiner Ferencz karnagyuk vezetése alatt. A félkör közepén állt Verhovay, körülvéve a szerkesztőség tagjaitól. Midőn a rendezkedés megtörtént, a dalegyesület által nagy erővel és szabatossággal előadott hymnusz nyitotta meg az ünnepet. Midőn e nemzeti dal elhangzott, Bartus János lépett elő s a következő beszédet mondotta : Mélyen tisztelt Polgártárs ! Nagyra becsült hazafi! Feladatomra büszkén léptem e sokat üldözött szerkesztőség termeibe, hogy a törhetetlenül egyöntetüleg érző polgárok előadójaként szerepeljek. Én, s a körülöttem sorakozó s általunk képviselt polgártársak sokáig tanakodtunk azon, váljon az egyszerű tisztelet nyilvánításon felül mivel adhatnók csak megközelítőleges kifejezését érzelmeinknek, maradandó emléket hódolatunknak, s a megvitatott ige testté len s im itt fekszik ez egyszerű lány által tartott vánkoson, várva hogy azon férfi kezei szívesen veszik azt át, kinek minden erőben hazánk függetlenségének szelleme lüktet, azon férfié, ki a sokat szenvedett haza, azt abban vele együtt küzdő polgárság érdekében nemcsak hirlapilag, de tettleg is síkra szállni nem vonakodott, azon férfié, ki önfeláldozóig teljesítette kötelességét, azon férfié, ki kötelességének ismerte pellengérre állítani a függetlenségi eszme üldözőit, a magyarfalókat, a sárgafekete szin zsoldosait. Különben nem jöttünk mi ide érdemeit fölsorolgatni, mert erre képtelenek vagyunk, de még azok sokkal is ösmeretenebbek, hogy ez alkalommal ismételnem kellene, hanem igenis kérni jöttünk, hogy ez eddig napsugaraktól is óvott szerény ajándékot a józsefvárosi függetlenségi polgárság személye körül csoportosuló tagjaitól szivesen fogadni kegyeskedjék ; kérni, hogy eddigi jó hajlamát, kitartó munkásságát s önzetlen hazafiságát minden magasabb befolyástól őrizve e tollat a haza és polgárság jólétére, Magyarország függetlenségének kivivására használja, minket pedig tartson meg továbbra is jóindulatában, kik kérni fogják a magyarok istenét becses élte megtartásáért s egy szívvel lélekkel kívánjuk : sokáig éljen ! Midőn az elmondása közben is több ízben éljenekkel megszakított beszéd után az éljenzés kissé csillapult, Csajka Gizella kisasszony lépett elő. Alig lehet képzelni kedvesebb jelenséget, mint e gyermek-leányt, a mint kék ruhácskájában, piruló arczczal, abban a kedves éneklő modorban, mely fiatal lánykáknak oly csodálatosan jól áll, a következő kis mondókát szavalta el : Mélyen tisztelt Verhovay Gyula, szerkesztő és országgyűlési képviselő úr! Összegyűltünk, hogy elmondhassuk ön előtt, milyen ragaszkodással és szeretettel viseltetünk ön iránt, s megkérjük arra: fogadja el azt a szerény jutalmat, melyben a józsefvárosi polgárok az ön elvhűségét részesíteni akarják. Ön hintett be sok szivet a hazaszeretet magjával, mely mint szerény bokor kihajtott s most mint erős fa áll. Kérjük, tartson velünk mint eddig úgy ezután is, és számtalan évekig élve, szeresse velünk együtt a hazát. S kívánjuk, hogy e tollal, melyet most a józsefvárosi függetlenségi párt nevében tisztelettel átnyújtok, úgy mint eddig, ezután is sokat írjon a függetlenségi elv terjesztésére s a rossz hazafiak megszégyenítésére. Verhovay Gyula úr pedig éljen Magyarország összes függetlenségi polgáraival együtt. S újra, de még számtalanszor kívánjuk, hogy sokáig éljen Verhnovay Gyula ! E kis beszéd meghatott mindenkit s szerkesztőnk sietett kezet fogni a kisasszonnyal, ki e közben átadta a megtisztelő ajándékot, az aranytollat, mely nemzeti szinti selyempárnára helyezett sötét-vörös bársonytokban volt elhelyezve. Verhovay átvéve az emléket, meghatottságtól remegő hangon következő beszéddel köszönte meg a nem várt kitüntetést : Mélyen tisztelt polgártársak! Ki nem fejezhetem, mennyire meghat az a nem várt kitüntetés, melyben ma önök részesítenek. Fiatal ember vagyok, de már 16 éves hirlapirói pálya áll hátam mögött, s e 16 év alatt vajmi sok keserűséget s vajmi kevés örömet jegyezhettem föl. Alig voltam 16 éves, még fél gyermek, midőn első hirlapi czikkem megjelent, s ekkor t érlelődött meg bennem az a határozat, hogy hirlapiró leszek, ekkor fogadtam meg, hogy tollammal hazám függetlenségét s a szabadság, egyenlőség és testvériség nagy elveit fogom szolgálni. (Nagy éljenzés.) Soha sem kerestem a hatalmasok kegyét, elsőnek tartottam mindig az igazság érdekét. Első éves jogász voltam, mikor először kellett meggyőződnöm annak a példabeszédnek az igazságáról: Szólj igazat, betörik a fejed.“ Egy méltatlanul bántalmazott iskolatársam ügyében szólaltam föl egy hirlapi czikkben, kinek a tanári kar nem szolgáltatott igazságot. Az eredmény az lett, hogy nekem távoznom kellett Kassáról. De minek szakgassam föl a régi sebeket s minek mutogassam önöknek, — hisz önök — meg vagyok győződve — nem annyira az én személyemet kívánták kitüntetni, mint tanúságot tenni azon elvek mellett, melyeknek mindenkor hű harczosa voltam. (Éljenzés.) Úgy fogadom el az önök ajándékát, mint zálogot, mely arra kötelez, hogy a megkezdett után tovább haladjak. Eddig, midőn felvállalt s feladatom teljesítése közben nehéz napok következtek rám, lelkiismeretem volt az egyetlen, melynek tisztasága a további küzdelemre biztatott. Meg tudtam őrizni függetlenségemet minden irányban, öntudatom megnyugtatott, hogy helyes úton haladok, s újabb erőt nyertem az újabb sebek elviselésére. Most már nemcsak magamba lehet fordulnom erőért ; itt van az önök megtisztelő ajándéka, melyet mikor elfogadok, érzem, hogy az a kötelesség, mely eddig a magamnak tett fogadáson alapult, most már mintegy önök közt és köztem létesült szerződésből is következik. (Viharos éljenzés.) Tollamat mindenkor a közügyek szolgálatában használtam, s legyenek önök meggyőződve, hogy sem ígéret és fenyegetés, sem csábítás és veszedelem soha sem fognak eltántorítani, hogy azt a tollat, mellyel önök megtisztelnek, ezentúl is más mint a közügyek érdekében használjam, úgy mint eddig, küzdeni fogok édes hazánk függetlenségéért; de addig is, míg e nagy czélt elérnők, az a kötelesség vár ránk, hogy társadalmunknak és állami intézményeinknek teljesen a demokráczia szellemében való átalakítását sürgessük. Eltűnt már az a kor, midőn a születés szabta meg az ember helyét az államban és társadalomban; de a barbár idők maradványakép ma is kísért még a militarizmus uralma a polgári társadalom fölött. Csak a minap történt, hogy egy katona nyilvános helyen büntetlenül vallhatta azt, hogy az alkotmány semmi, a király esküje semmi, hitvány rongy, mint az a nemzeti zászló, melyet egy másik katona szintén nemrég a sárba gázolhatott. Pedig vájjon hová lennének a vitéz urak, ha nem volna a polgárság, mely kenyeret ad nekik? Elbirnának-e csak egy pelyhet is, nem hogy azt a kardot, melyet oly vitézül tudnak fegyvertelen polgárok megszabdalására használni. (Viharos, szűnni nem akaró éljenzés.) Mindazt, ami a hűbéres korszak intézményeiből és nézeteiből még megmaradt, az újkor szellemében átalakítani, elismertetni a polgári munka becsét, kivinni, hogy az érdeme szerint gyümölcsözzék, ez lesz mindenkor az én hírlapírói programmom, e feladat teljesítésében való állhatatosságra kötelez engem az a megtiszteltetés, melyben önök részesítenek. Még egyszer kérem, fogadják mélyen érzett hálámat ! E beszéd leírhatatlan hatást tett. Sokan sírtak a megindulástól, s Verhovay sem bírta visszafojtani könnyeit, látva azt az őszinte ragaszkodást, mellyel a polgárság iránta viseltetik. A dalegyesület elénekelte még a „Szózat“ két első strófáját, s ezzel a szép ünnep véget ért. A küldöttségek tagjai még pár perczre bennmaradtak a szerkesztőségben, hogy kezet szorítsanak s pár szót váltsanak vele ; aztán az egész ünneplő közönség, a történtek hírére az utczán összegyülekezett néptömeg éljenzése közt eloszlott. * Az aranytoll meglepően díszes és ízléses terméke a magyar ötvösiparnak. Rappel Béla koronaherczeg utczai ékszerész készítette és becsületet vallott vele. A hattyútollat ábrázoló huszonöt centiméter hosszú és harmincz körmöczi arany súlyú tollszár tömör aranyba van dolgozva s mintázása oly finom, minden vonása olyaá, hogy a néző szinte hinni kezd a mesebeli aranymadárban, melynek szárnyából e tollat kiszakították. Végére írásra is alkalmas í gyémánthegyü arany penna van erősítve. A szárra két oldalt e szavak vannak vésve: Verhovay Gyulának a szabadság, egyenlőség és testvériség hű bajnokának maradandó emlékül adja a józsefvárosi függetlenségi párti polgárság. A tok (meggyszin bársony, keskeny maroquin bőr sávolyokkal, gránátszin béléssel) szintén rendkívül díszes, valamint igen szép a vörös, fehér, zöld, arany zsinórzattal és arany bojtokkal ékesitett párna, melyen az emléket a kedves Csajka Gizi k. a. átnyújtotta. * Este nyolcz órakor társas vacsorát rendezett a józsefvárosi polgárság a Kaiser-féle vendéglőben. Az estélyre külön küldöttség hívta meg Verhovayt és Brankovicsot, a Budapest szerkesztőjét. Midőn Verhovay a helyiségbe ért, az Aczélhang dalegyesület üdvözlő dalra kelt, mely viharos tetszést keltett. Az estély, melyen körülbelül kilenczvenen vettek részt, a legkedélyesebben folyt le. Természetesen felköszöntésekben sem volt hiány. Először Verhovayt köszöntötték fel, mire az ünnepelt lelkes beszédben köszönetét fejezte ki. A sok felköszöntésből megemlítjük különösen Garagosét, ki meghatóan adta elő a gyűjtés történetét, Verhovayét, ki a hölgyekre emelte poharát és Brankovicsét, ki az Aczélhang dalegyesületet élteté. Tíz óra után Verhovay távozott az egybegyűltek lelkes éljenzése közt és ezzel a társas vacsora véget ért. Társulatokból. Petőfi társaság. (Irodalom pártolás húsz év előtt és most. — Abafi Lajos a magyar testőrök s a szabadkőmivességről. — Petelei István székfoglalója. — Kiss József balladája.) Felolvasásokat rendező irodalmi társaságainknak nincs oka manapság arról panaszkodni, amit a könyvkiadók folyton szomorúan hangoztatnak: hogy nincs közönségük. Minden felolvasó ülésen tömve a termek, mint például ma is a Petőfi-társaságén. E jelenség már több éves; akkor nyilvánult először, mikor a Kisfaludy-társaság kénytelen volt a hallgatóság nagy száma miatt megválni jó régi földszinti kis fészkétől és felköltözni az akadémia nagy heti üléstermébe. Szóval a felolvasások nagyon kelnek, a könyvek pedig — azok szegények porosodnak a polczon. A hatvanas években épen megfordítva volt a dolog. Az irodalmi társaságok felolvasásai jóformán zártkörű találkozások voltak s legfőlebb a nagy, ünneplés gyűléseken jelent meg közönség, ekkorra inkább nemzeti manifestáczió gyanánt, mint mindjárt a forrásnál oltani az irodalmi szomjúságot. De volt kelendősége a könyveknek. A jó közönség azt hitte, hogy nagyobb szolgálatot tesz a magyar litteraturának, ha inkább könyvesszekrénye ajtaját és erszényét nyitja meg, mint hogy ellátogat szépen kiöltözve diszes termekbe, melyek ajtajánál nem kérnek belépőjegyet. Az volt az áldozatkész irodalom-pártolás ; ez a mai az olcsó. Akkor azt tartották irányadó elvnek : „Gyarapits s a haza fényre derül;“ most meg ez a mottó: „Spectatum veniunt, spectentur ut ipsae.“ — Akkor ezt mondták: az irodalomra áldozni annyi mint áldozni a haza oltárára ; most: „Megölöm a szabómat, mert nem hozta el az uj ruhát, melyet Névtelen Óriások klubjának felolvasó estéjén akartam bemutatni.“ E keserít igazságokat, anélkül, hogy következtetéseket akarnánk belőle vonni, rég szükségesnek láttuk kereken kimondani. A mai ülésről különben adjuk a következő tudósítást. Komócsy József elnökölt s Abafy Lajos „A magyar testőrök s a szabadkőmivesség“ czimü értekezésével kezdte meg a felolvasások sorát. Hangsúlyozta a múlt század szabadkőművességének befolyását irodalmunkra, mely befolyást korábbi írók s maga Toldi is elfeledtek számba venni, sőt ez utóbbi határozottan tagadta. A szabadkőmivesség intézménye Németországból származott át Ausztriába s innét Magyarországba. Fénykora II. József alatt állott be ,amidőn nemcsak az akkori osztrák társadalom szine javát, de számos magyar főurat is számlált tagjai között. E ek között felemlíti az értekező gr. Pálffy Miklóst, gr. Battyányi Lajost, a három gróf Bethlent, gróf Bánffy Györgyöt, gróf Gyulay Ferenczet, gróf Széchényi Istvánt stb. A szabadkőmivesség intézményéből mentettek értekező szerint Bessenyei s társai buzdítást hazafias működésre. Itt határozták el, hogy azt, amit a németek tesznek meg nemzeti irodalmuk érdekében, azt ők is meg fogják tenni saját hazai irodalmuk érdekében azaz emanczipálni idegen befolyás alól. Összesen 34 testőrről bizonyos, hogy a szabadkőmivességhez tartoztak, s mig egy részük az irodalom terén fejtett ki munkásságot, addig más része a közpályán igyekezett tehetségeit érvényesíteni. Szabadkőműves bocsájtotta ki az első magyar hírlapot, az első folyóiratot, szabadkőmives pendítette meg a magyar tud. akadémia eszméjét s a nemzeti színészet első apostolai is szabadkőmivesek voltak. Mindezekből igyekszik értekező kimutatni, mily nagy befolyással voltak a magyar testőrök mint szabadkőmivesek a nemzeti irodalom haladására nézve. A felolvasást megéljenezték. Petelei István, a legjelesebb magyar rajzírók egyike tartotta ezután székfoglalóját, „Szikrák a homályban“ czimü színekben gazdagon festett életképét olvasván föl, melynek hőse egy boldogtalan szerelem miatt elzüllött tanító. A közönség azonban majd csak nyomtatásban fogja élvezhetni a jeles munkát, mert Peleteinek az istenek a mily bő kézzel adták megírnia, ép oly mostohák voltak iránta a szólásművészet osztásának dolgában. A legszebb részeket elnyelte az olvasás sebssen iramló árja. Kis József (kit az olvasó asztalhoz léptekor élénken megtapsoltak) szintén ártott az ő igazán magyar, szivből jövő hangú múzsájának, mikor a saját maga interpretora volt. Azt a czigányvajda balladás elégiát vétek volt oly keleti fajjellegre mutató nyögéssel deklamálni. Kis József csak írjon mentől többet, mentői szebbet, de — az istenért ! — ne szóljon s főleg ne szavaljon. Ő volt különben az utolsó felolvasó s versével az ülés véget ért. A philologiai társaságból. (Nagygyűlés. — Tisztujitás. — Heinsius emlékezete.) A philologiai társaság Ponori Towrewk Emil elnöklete alatt ma nagygyűlést tartott. Az elnök megnyitója után, melyben rövid visszapillantást vetett a társaság múlt évi működésére s további munkásságra serkentette a tagokat, a titkár olvasta fel az évi jelentést, melyből a következő adatokat közöljük. A társaságnak 1881. junius végén 4 tiszteletbeli, 2 alapitó s 143 rendes tagja volt. A tisztujitás alkalmával megválasztatták, elnökké dr. P. Tewrewk Emil, másodelnökké dr. Beöthy Zsolt. Választmányi tagok, fővárosiak : dr. Bászel Aurél, Garami Rikárd, Hofer Károly, Kövesdi Sándor, Halmasy Károly, dr. Petz Vilmos, Torma Károly, dr. Kassai Gusztáv, Pirchala Imre, Bermüller Ferencz, Király Pál, dr. Simonyi Zsigmond. Vidékiek: Halász Ignácz, Kethelein Károly, dr. Hámann Ottó, dr. Lipp Vilmos, Nátafalussy Kornél, dr. Ortvay Tivadar, dr. Pozder Károly, dr. Ring Mihály, dr. Szamosi János, Veress Ignácz, Petrovics Ferencz. Választás után Geréb József olvasta fel Heinsius Miklós emlékezetét dr. Fináczy Ernőtől. Október 7-én volt 200 éve, hogy Heinsius Miklós meghalt. Nem volt ugyan szakszerű tudós, mert életének legnagyobb részét diplomácziai megbízások ítölték ki, de azért nem volt egy korabeli német tudós, ki vele tudományban mérkőzhetett volna, s Különösen a latin költők kiadása körül szerzett halhatatlan érdemeket. Roppant sok kódexet tanulmányozott át és szigorú kritikai methodusa által a szöveg helyreállítását nagyban előmozdította. Ezzel az ülés véget ért. A budapesti ügyvédi kör. — Alakuló gyűlés. — A budapesti ügyvédi kör ma d. e. 10 órakor tartotta Bainmar Imre elnöksége alatt, az ügyvédi kamara helyiségében, alakuló közgyűlését. Az elnök megnyitó beszédében bemutatja a belügyminisztérium által jóváhagyott alapszabályokat. A napirend kizárólag tárgyát a tiszti kar s a választmány megválasztása képezte. A választás eredménye a következő : Megválasztattak absolut többséggel elnöknek : Burján János, alelnök: Unger Alajos, titkár: Bernáth Béla, gazda: Baintner Imre, pénztárnok: Novák Sándor, ügyész : Morzsányi Károly, könyvtárnoknak : Bossányi Iván. A választási tagok választására vonatkozó eredményt a holnap d. u. 6 órakor a mai helyen tartandó folytatólagos közgyűlésén fogják kihirdetni. A michigani erdőégések. Még mindig érkeznek hírek azon borzasztó erdőégésekről, melyek Michigan államot majdnem egészen vadonná tették. Nem régen adtunk ez égésekről tudósítást, de most ismét újabbak és részletesebbek érkezvén, nem mulasztjuk el ezeket is közölni. A Chicagóban megjelenő Advance szept. 15-iki számában a következőket írja az amerikai erdőégésekről: „Jajkiáltások hangzanak felénk Michigan állam tűz által elpusztított kerületeiből. Tüzetes részletek bajosan nyerhetők. Az áldozatok számát, kik odaégtek, nem lehet pontosan meghatározni, némelyek szerint azok száma nem volna több 200-nál, míg mások azt 1000-nél többre teszik és fájdalom ez utóbbi szám inkább közelíti meg a valót. Az életben maradottak pedig mindenüket elvesztették, koldusokká lettek és segélyünkért folyamodnak. „Mennél több részletek érkeznek hozzánk Michigan állam elpusztult vidékéről, annál nagyobbnak tűnik fel a szerencsétlenség. Egész családok haltak ott ki. ” Egy számtanú azt állítja, hogy látott egy ökrös szekeret, melyen három faládában 8 holttest volt. Azon ember, ki e holttesteket vitte, nejét és öt szenesedett gyermekét siratta.“ A nyomort tetézi az, hogy azok, kik túlélték e borzasztó szerencsétlenséget, mindenből ki vannak vetkőztetve, se enni valójuk, se ruházatuk nincs. Némelyeket a tűz éjjel lepett meg és ezeknek idejök sem maradt az öltözködésre és meztelen életüknél egyebet nem menthettek meg. „Egyik levelezőnk a hajléktalanul maradottak számát 40,000-re becsüli, de e számítás nagyon mérsékelt. „A tűz csak Michigan államban magában mintegy 256,000 amerikai akrera megy, (egy amerikai akre 1 és két harmad katasztrális hold s így mintegy 430,000 katasztrális hold.) „Ugyan ez a része az államnak már 1871-ben hasonlóképen tűz által pusztittatott el. De az akkori égés távolról sem hasonlítható a mostanihoz. Azóta e területek nagyon beépíttettek, a lakosság száma azóta erősen megszaporodott és így a jelen szerencsétlenség óriásibb az akkorinál. A legtöbb család a tűz közeledését csak a beállott sötétség által tudta meg, mely már a déli órákban állott be. Nem tudták, merre meneküljenek, sem azt, minő sors várja őket. Némelyek közülök lámpásaikat gyújtották meg és futni kezdettek, de ez nekik mit sem használt, mert a tűz az utón lepte meg őket s oda vesztek. Kalifornia, az Egyesült Államok más részei és Kanada is sokat szenvedtek az égések által, de mindezeket távolról sem hasonlíthatni a Michiganban történt szerencsétlenségekhez. „New Yorkban, Chicagóban és Amerika minden nagyobb városában segélyző bizottságok alakultak. Detroit városában magában, mely nem tartozék a nagyobbakhoz, de amely legközelebb fekszik a szerencsétlenségek színhelyéhez, egy nap alatt 750,000 dollár gyűlt be.“ A New Yorkban megjelenő „Sun“ ezen erdő égésekről így ír: „Az erdő égések minduntalan megújulnak vidékünkön és nem csak a magányos majorságok lakosai, hanem oly falvakéi is, hol vízszűkében vannak, páni rettegésben élnek. Ma (szept 16.) Gramby Swampon több ezernyi akre erdő égett le és a lakosokat a tűz elűzte onnét. „A tűz eloltásánál több ember van alkalmazva. A 8 kilométernyi vasúti vonalat ismét helyre lehetett állítani, miután sikerült ott a tüzet eloltani, és a vonatok ott most akadálytalanul közlekednek. „Konstancziában a legszebb majorságokból 12 égett le. Mrs. Gallagher megmenekülése valóságos csoda, szomszédai vizes ruhákat dobtak rá, midőn már az övéi égtek és még a házat is megmentették, a tüzet eloltván. „Tegnap Mexikóban égett le egy ház valamennyi majorsági épülettel együtt. Konstancziában pedig 24,000 akernyi erdő lett a lángok martalékává. Hannibálban, Larkinek családja ismerőseik látogatására ment és midőn haza jött, házát színig leégve találta. Kason mellett a tehén a tűz által meglepetve égett oda. Snyder úr borháza Scribában lángban áll, mindent elkövetnek, hogy a házat megmentsék.“ Az Unites States Messinger esetéhez a következőket teszi : Számtalan ház égett le és ezekkel minden minden marha és háziállat, valamint a magtárak is. Sok száz ember most nem tesz egyebet, mint igyekszik megmenteni a házakból a bútorokat és mindenek felett a földmivelési eszközöket a tűz által fenyegetett vidékeken. Majdnem egész Carthago lakossága odahagyta a várost, hogy a megmentésnél segédkezet nyújtson a szerencsétleneknek vagyonuk megmentésében. Három ember, Kelly, Germen és Flood, kik tegnapelőtt (szept. 13-án) elindultak, hogy a tűz haladásáról jelentést hozzanak, mindeddig még nem tértek vissza, attól tarthatni, hogy szerencsétlenség érte őket. Az izlandi gyarmat húsz háza égett le Carthago közelségében. Az utolsó hírek szerint az égés roppant gyorsasággal halad előre a temető felé. Kaliforniában is sok szerencsétlenség történt erdőégések által. Az ottani lapok egy roppant erdőégésről hoznak tudósításokat, mely Bates városkát fenyegeti, színtársulatoktól a városi teremért 60 irtot követel esténként, addig a németek alig számbavehető csekélységet fizetnek. Ennek következménye természetesen az, hogy a legutóbb ott járt magyar színtársulat megbukott, míg a jelenleg működő Müller Róbert-féle német színtársulat virágzik. A tanács tagjai a hatóságok támogatáson kívül a közönségre is nem csekély befolyást gyakorolnak, hogy azt a német szinügy pártolására buzdítsák. — Ismét amerikai párbaj. Nánássy Móricz ifjú orvosnövendék, Nánássy János túrkevei földbirtokos és polgármester fia e hó 5. és 6-ka közötti éjjel Szolnokon, mint az oda való Lehel Kürt írja, a Fehér lóhoz czimzett vendéglő egyik szobájában szivén lőtte magát. A városban gyorsan terjedt el a hir, hogy egy elegáns külsejű csinos fiatalember öngyilkossá lett a Fehér ló vendéglőben. Nánássy Móricz e hó 4-én az esteli órákban érkezett Szolnokra s a czimzett vendéglőben foglalt el egy szobát, melyet alkalmasnak nem találván 5 év másik szobába költözött ; szobáját alig hagyta el egész napon át pár órára, este írószert kért és elzárkózott. Másnap reggel feltűnő volt a vendéglős előtt, hogy a 3. számú vendége nem mutatja magát, miután hasztalan zörgettek ajtaján, a helyzet gyanúsnak tűnt fel és a vendéglős a rendőrségnél jelentést tett. A rendőrség egyik közege megjelenvén, az ajtót felnyittatta, a némaság rejtélye megfejtve jön a borzasztó látvány által, mely feltárult a szemlélők előtt : a déli ifjú a földön elterülve, dermedt tagokkal élettelen feküdt, mellette a gyilkos fegyver, mely a reménydús életnek véget vetett, egy parányi finom két csövű (5 miliméter átmérőjű) Lefaucheux-pisztollyal lőtte át szivét. A felvilágosítást egy az asztalon fekvő Hajdú Sándor megyei jegyzőhöz intézett következő tartalmú levél adta meg: „Igen tisztelt Hajdú úr ! Bocsásson meg, ha egy nem épen kellemes dolog teljesítésére kérem fel. Tudassa kedves jó apáimékkal szomorú esetemet. Szolnok 1881. október 5. Igaz tisztelettel Nánássy Móricz.“ Mint mondják Nánássy Móricz társadalmunk undok mételyének, az amerikai párbajnak esett áldozatul. — Ismét a Gott erhalte. A veszprémi székesegyházban mint az odavaló Független Hírlap írja okt. 4 én szokásosan megülték ünnepi misével ő felsége a magyar király névünnepét s ez alkalommal az osztrák császári hymnuszt húzták el a tiszteletére. — Mátyás király szülőházának emléktáblával megjelölése és illetőleg egy nagyobb szabású szobor felállítása érdekében Kolozsvárott már hónapokkal ezelőtt értekezletet tartottak, melyen többek között az határoztatot, hogy Szabó Károly és Jakab Elek történettudósok keressenek fel a születési hely biztos megjelölésére és erre vonatkozó vélemények megtételére. Azóta e tárgyban olynemű intézkedés, mely az ügy előbbre vitelét biztosíthatná, nem történt, vagy legalább nem jutott nyilvánosságra. Minthogy pedig nemcsak Kolozsvár közönségére, hanem az egész nemzetre nézve kiválóan érdekkel bír minden olyan mozzanat, amely e kegyeletes mű létrehozását elősegítheti, a Magyar Polgár legújabb száma, nem tesz felesleges dolgot, midőn az értekezleten megalakult bizottságot felszólítja, tettek-e már valami intézkedést e tárgyban, milyen sikerrel, s hogy mi akadályozza az ügynek gyorsabb előbbrevitelét ? Czélszerű lenne, ha az előkészítő bizottság a kívánt adatokat mielőbb összeszerezné, s egy nagyobb körű értekezletet hína össze a létesítendő emlékműnek szélesebb körökben leendő megbeszélése végett. — A fejlapok. Ormai a sikkasztó Rókus kórházi gondnok viselt dolgaiból oly részletnek jöttünk tudomására, írja a M. H., mely ez embernek s esetleges társainak kezelésére s agyafúrt rendszeres csalásaira elegendő fényt vethet. — Tudniillik a vizsgálat folytán kiderült, hogy a Rókusban fekvő betegek fejei fölött lógó névtábla u. n. fejlap igen számos esetben hamisittatott. Vagyis felírtak rá — vagy felirt csak Ormai — egy-egy kitalált nevet, rendesen nem magyarországiét, hanem osztrák tartományokba illetékes egyén nevét. Felirta rá, hány napig ápolták a kórházban, mennyi díj jár érte stb. Annak rendje és módja szerint aztán felhivatott az illető község, hogy a beteg után fizesse az ápolási dijat. Onnan visszaírtak, hogy a kérdéses beteg a községben nem ismeretes, nem odavaló illetőségű. S mint minden ilyen esetben szokásos, midőn az illetőség ki nem puhatolható, a dijat megfizette az állampénztár s az összeg Ormai zsebébe vándorolt. A nem létezett betegek ápolási díja maga is tetemes összeget tesz ki. Mint halljuk, az e réren kicsalt pénz meglepő nagy, s hogy a manipuláczióban többen is részesek. — Bizalomvesztett polgármester: Verseczről írják, hogy az ottani képviselőtestület sajnálkozásának és kedvetlenségének adott kifejezést a polgármester amaz eljárása fölött, mit a bor, pálinka, sör és szesz után szedendő beviteli vámok rendszeresítése ügyében követett. A polgármester szabadságon lévén, évi jelentése nem vétetett tárgyalás alá. — Öngyilkos fiatal asszony. A siófoki gyógyszerész szép ifjú felesége e napokban morphiummal megmérgezte magát. Még nem halt meg, de kevés a remény ahhoz, hogy életben maradjon. Tettének okáról sokfélét beszélnek. — Vízbefult lázbeteg. A Tisza hullámainak esett áldozatul e hó 6-án délután Rosztóczky Ede szolnoki sóhivatali pénztárnok fia. A lázas rohamokban szenvedő beteges ifjú hihetőleg ily kóros állapotban jött arra az eszmére, hogy a Tiszában fürödjék meg. A szokatlan hideg viz a felhevült test görcsös állapotát idézte elő s igy a hullámokból nem menekülhetett. A szegény szülőket, kik nemrég két fiukat vesztették el, az egyiket méreg, a másikat fegyver által, nagy részvét környezi. — Új szalonkocsi. Az osztrák államvaspályatársaság Bécs, Prága és Budapest közt közlekedő vonalain új szalonkocsikat hozott forgalomba, melyekben kis szalon van hat ülőhellyel és öltözővel, míg a kocsi többi része két koupéból áll. A szalon használatáért hat első osztályú jegy váltandó. A vaspályatársaság e rendelkezése máris közkedveltségnek örvend. TÁRSADALOM, HÍREK. — október 9. — Temesvár szégyene. Temesvár tanácsa felől gyönyörű dolgokat hoz nyilvánosság elé az Országgyűlési Értesítő. Ez a derék Gemeinderath ugyanis jobb ügyhöz méltó buzgósággal pártolja a jelenleg ott működő német színtársulat ügyét, s már eleve elkövetett mindent, hogy a truppnak zöld ágra vergődését megkönnyítse. Másfelől azonban ép oly megfoghatatlan buzgósággal követ el mindent, valahányszor magyar színtársulat jelentkezik Temesvárott, hogy annak létezését megnehezítse. Mig t. i. a magyar