Függetlenség, 1881. október (2. évfolyam, 270-300. szám)

1881-10-22 / 291. szám

Budapest 1881. — Második évfolyam, Szerkesztői Iroda kiadó hivatal Budapest, IV. koronaherczeg-utcza 3. sz. Csak bérmentes leveleket fogadunk el. Kéziratokat nem küldünk vissza. ELŐFIZETÉSI ÁR : Vidékre postán küldve vagy Budapesten házhoz hordva. Egész évre.....................................16 frí Félévre............................................8 frí Negyedévre . ...............................4 frt Egy óra........................1 frt 40 kr. is 291. szám, Egyes számára: 5 kr.FÜGGETLENSÉG. POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. Szombat, október 22. Szerkesztői Iroda és kiadóhivatal Budapest, IV. koronaherczeg-utcaa 8.11. Előfizetési pénzek, hirdetések, nyiltterek a kiadóhivatalba czimzendők. A lap czimét és az utczát pontosan megjelölni kérjük. XX hrdetéseket és zxyiltteralot árszabály szerint fölvesz a kiadóhivatal A Güczel-ügy a képviselőháziban. Az üres padsorokhoz hozzá vagyunk szokva , de az mégis ritkaság, ha a képviselőhöz folyosói, s az éltet adó buffer is üres. Ma üresen tátongott mindkettő. Utolsó ülés, mielőtt a hazafuti képviselők egy hónapig minden lelkiismereti furdalás nélkül élvezhetik a paradicsomi otthon boldogságát. Utolsó ülés, alig száz és néhány képviselővel. S ezen az utolsó ülésen mégis tárgyalás alá került oly dolog, ami nem csak egyes képviselőket , nem egyes választókerületet, hanem az egész ország népét érdekli. A képviselőház ugyanis ma tárgyalta Sáros, Szabolcs, Aranyos Torda megyék és Arad város közönségeinek kérvényeit, melyekben a megsértett nemzeti közvéleménynek elégtételt kérnek a Lendl- Göczel ügy alkalmából. A kérvényi bizottság nagyon természetesen tanulmányozás, és adandó alkalommal leendő felhasználása végett a miniszternek javasolta kiadatni. A ki tudja, hogy mily sorsra jutnak azok a kérvények, melyeket a minisztereknek tanulmányozás és felhasználás végett adnak ki , az csak nevethet és szánakozhat azoknak a hívőknek idealizmusán, kik még azt hiszik, hogy képviselőházunk többségét esetről esetre a jóérzés is megszállja. Olyan nincs ! Ez lehetetlen. Csanády Sándor tett a bizottság javaslata ellen indítványt. Tökéletesen igaza volt, midőn azt mondá, hogy a Lendl- Göczel ügyek mindaddig ismétlődni fognak, míg Magyarországnak nem lesz önálló hadserege, s ezért a magyar hadsereget sürgette. Indítványának másik része pedig az volt, hogy a hadügyminiszter adja vissza Göczelnek tiszti rangját, mert csak így lesz teljes az elégtétel. Csanády képviselő úr e nézetét több okból nem osztjuk. Először nem hisszük, hogy Géczel Istvánnak valami nagy kedve volna azok között a ceccoppierik között ezután is szolgálni, kiknél legeslegelső a vak engedelmesség, s azután jön egy nagy semmi, s úgy messze, madártávlatban a haza, az apa, anya, testvér és rokon. Göczel Istvánnak tehát nem nagy szolgálatot tennénk, ha újra beleráznánk abba az uniformisba, melytől megszabadult. De igenis van, aki ebben a Lendl- Göczel-ügyben felelősségre vonható, s ez Edelsheim-Gyulay főhadparancsnok, és a Göczelt elitélő becsületbíróság. Ezekről feledkezett el Csanády képviselő úr. Boldog is volt a kérvényi bizottság előadója, hogy Edelsheim kimaradt a játékból , így legalább sikerült neki ezt a hazafias ügyet alaposan örökre agyonütni. Röviden kifejti ugyanis, hogy ő abban remél a nemzetnek elégtételt szerezni, s azzal egyúttal az ily katonai botrányoknak elejét venni, ha a „katonai büntető törvénykezés korszerűen reformáltatik.“ Mit is mondott csak Bolond Miska valamikor a hatvanas évek végén a delegáczió intézményére : „Míg a tóban halak lesznek Rózsám téged el nem veszlek, Mivel pedig mindig lesznek Soha téged el nem veszlek.“ Egy kis változatossággal elénekelhetjük mi ugyanezt arra a soha meg nem történendő eseményre, midőn az osztrák katonai büntető törvénykönyv reformáltatni fog. Berzeviczy Albert, a kérvényi bizottság előadója ugyan szépen megtréfálta az országot akkor, midőn ezt a késői határnapot jutott eszébe kitűzni az elégtétel határidejéül. Mert arról az álomról ma már egyszer mindenkorra mondjunk le, hogy ez a szolgai kormány tisztességes elégtételt szerez a sértésért a magyar nemzetnek. Ennek vége! Ők beérik azzal, hogy Lendl kapitányt pár napra Zimmerarrestbe dugta az előrelátó és bölcs hadügyminiszter. Egyet azonban jegyezzen meg a Tiszapárt. A kormánypárti sajtó minket, ellenzéki hírlapírókat vádol azzal, hogy izgatunk az osztrák tisztikar ellen , hogy üldözzük a hazátlan Soldatenkindeket. Most, midőn a nemzet látja, hogy mit akar a kormány és pártja, csakugyan nincs helye a feljajdúlásnak, mert már ez alkalomra elkéstünk ; de különben is most már az önök tényei beszélnek, s mi bátran hallgathatunk. De jól vigyázzanak urak , mert ennek a hosszú terminusnak , ennek az elodázott elégtételadásnak még furcsa következményei is lehetnek. Nem óhajtjuk, isten mentsen! de meg vagyunk győződve, hogy nem múlik el ez az év, s mi kénytelenek leszünk újabb katonai brutalitást, botrányt , vagy pláne vérengzést regisztrálni. Mert azt az eljárást , azt az elégtételt, melyet önök szereznek a nemzetnek, magyarul úgy hívják, hogy : Lovat adni az ellenfél alá ; adni pedig azért, hogy annál tüzesebben folytathassa eddigi hősködéseit. Önök adták a katonák alá a lovat ; önök lesznek felelősek mindazért, amit belellenségeink a haza polgárai, a haza alkotmánya, s törvényei ellen elkövetnek. — október 21. A függetlenségi párt ma este 5 órakor Mocsáry Lajos elnöklete alatt ülést tartott- Mocsáry jelenté, hogy a dunavecsei kerületben pártunk jelöltje Németh Albert szombaton délben megy le programmbeszédet tartani. Ez alkalommal Németh Albertet, Madarász József, Herman Ottó és Verhovay Gyula fogják lekísérni. A baksai kerületet illetőleg jelenti, hogy az ottani párt Verhovay Gyulát kéri kiküldeni. Egyúttal tudatja a baksai pártelnök, hogy ott a függetlenségi párt nevében egy obscurus budapesti zug-fiskális ajánlgatja magát jelöltnek a párt határozottan Jassy Imre jelöltségét támogatja. A békéscsabai kerületben a legújabb értesülés szerint az ottani pártelnök Karassiay István lesz pártunk jelöltje, kinek érdekében már Prónay Gábor báró le is ment a kerületbe. Az udvardi kerületbe Pázmándy Dénes holnap megy Meszlényi Lajos jelöltet bemutatni. A zalaegerszegiek a legközelebbi értekezletre Eötvös Károly kiküldését kérték a központtól. Itt a volt képviselő Csertán Károly és Németh Ignátz kaposvári ügyvéd neveit emlegetik párthíveink. Umbertó olasz király, mint ismételve jelentik, e hó 27-ikén fog Bécsbe érkezni. Az olasz királyt Maneini külügyminiszter és még talán Depretis kormányelnök fogja kisérni, Umberto király Bécsből állítólag Baden-Badenbe fog menni és ott találkozni fog Vilmos császárral és a nélmet trónörökössel. Bécsben hangversenyt, csapat szemét és más ünnepélyeket rendeznek a vendég tiszteletére; a magyar és a német testőrség is értesítést kapott, hogy az olasz király Bécsben való időzése alkalmával „ nagy udvari szolgálat“ lesz. A közös ügyek tárgyalására kiküldött bizottság főrendi és képviselőházi tagjai e hó 22-én déli 12 órakor a képviselőház I. osztály termében értekezletet tartanak, szépen kihurczolják a falu háza elé és megperdül a dob : „Ki ad többet érte ?“ Elég volna e tény egymagában is, hogy a legsötétebb képet nyerjük kormányzati viszonyainkról. Pedig hát a temes megyei rablógazdálkodás épen nem elszigetelt jelenség; egész adópolitikánk a kiszivattyúzás, a tönkrepréselés rendszerére van alapítva. Az állam egy telhetetlen moloch lett, mely a polgárok jólétét elnyeli. Irgalmatlan, ha az irányában fenálló kötelezettségek elmulasztásáról van szó, s nagyon is engedékeny a maga iránt, íz neki kellene kötelezettségeket teljesíteni, úgy adóztat, mint Európa egyetlen más állama sem, s olyan keveset nyújt az adózóknak, mint ismét egyetlen czivilizált állam sem a világon. A budgetnek minimálisan csekély része az, mely kulturális czélokra van fölvéve; a legnagyobb részt fölemésztik a közösügyi kiadások. S mondják meg jó lélekkel a kormánypárti urak, váljon azon intézmények által, melyeket e kiadásokkal fentartunk, mennyiben nyer kielégülést az adózó magyar polgár nemzeti öntudata? Feleljenek rá: mennyiben képviseli a közös külügyi hivatal a magyar államot, mennyiben támasztéka a közösnek nevezett hadsereg a magyar állameszmének ? Vannak idők, mikor lehet, sőt kell a nemzet áldozatkészségére appellálni. Ha egy kormány odaáll egy nemzet elé és így szólhat hozzá: „íme ez az állam, melyben a te nemzeti egyéniségedet megvalósíthatod, rá van szorítva a te betevő falatodra,“ akkor zúgolódás és tétova nélkül fogja mindenki meghozni az áldozatot. Nem olyan rég volt, sokan vannak még, akik megélték, mikor nő és férfi, agg és gyermek, sietett letenni a haza oltárára, ami értékese volt. Megmutatta akkor ez a nemzet, hogy a haza érdekét többre tartja a maga érdekénél, s tanúságot tett a mellett, hogy nagy eszmék harczosainak szabad és lehet nagy áldozatokat követelniök. Az az idő elmúlt s a nagy eszmék harczosainak nyomába nagyon is törpe epigonok léptek. Azoknak a zászlójára a nemzeti függetlenség, ezekére a lemondás, megalkuvás politikája volt fölirva. Azok a százados tradícziók megvalósítása fejében fogadták el a nemzet önkénytes adományait; ezek a nemzeti megalázkodás, a jövőről való lemondás rendszerének fentartása kedvéért üttetik meg a dobot az ínséges adózó hajléka előtt. Igazán bámulattal telik el az ember e csodálatos bizalom iránt, mellyel a mai kormány férfiai az emberi türelem kifogyhatatlansága iránt viseltetnek. Temesben, Sárosban s az ország hány megyéjében és vidékén csak a legnagyobb erőfeszítéssel, a gazdasági alapok tönkretételével lehet az adót behajtani, s íme — amint csak tegnapelőtt hallottuk, — a pénzügyminiszter ismét uj adókkal szándékszik az államháztartás tátongó hézagait betömni. A végrehajtóknak és zsandároknak milyen seregére lesz a kormánynak szüksége, hogy az ínségesek dumáit elliczitáltathassa s a keserűség kitörését elnyomhassa még egy időre? 1. 1. A prés. A félhivatalos D. E.-nek egy közleménye fekszik előttünk, mely érdemes lenne arra, hogy — mint a Tisza-regime egyik legjellemzetesebb emléke — üveg alatt őriztessék meg az utókor számára. Nem tagadhatjuk meg magunktól azt a szomorú élvezetet, hogy e kommuniquét szó szerint lenyomtassuk, amint következik . Az idei rossz termés folytán Temes megyében egyedül a múlt hónapban 111.136 frt 91 és fél krral kevesebb folyt be állami adók fejében, mint a múlt év szeptember havában. Összesen 256.837 frt 50 kt folyt be állami adók fejében, holott a megye adóhátraléka közel 3 millió forint. A megyei közigazgatási bizottság ennek folytán komolyan utasította a járási szolgabírákat, miszerint minden tőlük telhető eréllyel hassanak oda, hogy a jelzett roppant nagy mérvű adóhátralékok még a folyó és jövő hóban behajtassanak annál is inkább, mivel az e részben hanyagnak tapasztalt járási szolgabiró ellen a felelősség múlhatatlanul kimondatni s a végrehajtás az ő költségén eszközöltetni fog. Rossz volt a termés, s a tisztán kis földje után élő nép zengni is alig tud, hisz csapatosan vándorol ki , honnan fizetné hát még az adóját is. Ily viszonyok közt azt lehetne várni, hogy a kormány a szegény ínségeseket, kikről nemrég tudtuk meg, hogy még vetőmagra is szükségük van, adóelengedésben vagy legalább adókönnyítésben fogja részesíteni. De nem ez történik, hanem éppen az ellenkező. Akáz megy a járási szolgabírákhoz, hogy a „roppant adóhátralékot“ legfölebb két hónap alatt hajtsák be, különben a fejekkel játszanak. És Temes megye falvaiba szétárad az adó-végrehajtók serege. A szegény, nyomorult adóhátralékosnak talán van még egy sovány riskája, egy kis vedlett ágybéli holmija, sőt a módosabbjánál talán egy-két cső kukoricza, meg egy kóczos malacz is akadhat még, ezt majd mind Az országházból. (Október 21.) A képviselőház ma tartotta az első szünidő előtt utolsó ülését, melynek két legnevezetesebb momentuma a Göczel-Lendl ügyben az országgyűléshez érkezett kérvények sorsa és a delegáczió tagjainak megválasztása volt. Előzetes bejelentések: Péthy Tamás elnök az ülést megnyitván, bejelenti, hogy Simonyi Ernő egészsége helyreállítására hat havi szabadságidőt kér, továbbá, hogy Reviczky Károly szolgabírói állásáról lemond. Bemutatja a következő kérvényeket : A kecskeméti görög szertartású hitközségnek Kada Elek képviselő által beadott kérvényét, melyben kéri, hogy az eddig szláv nyelven vezetett anyakönyvük jövőre magyar nyelven vezettessék ; a szathmár-németi kir. törvényszék, ügyészség és járásbíróság tagjainak Borosa Bálint képviselő által beadott kérvényét, melyben az 1871. XXXII. t.-cz. 8-ik §-át módosíttatni, s ezáltal a vidéki törvényszékek, ügyészségek és járásbíróság lakbérilletményeit felemeltetni kérik. Tisza Kálmán miniszterelnök három törvényjavaslatot nyújt be, mégpedig 1. Abaúj- és Tornamegyék egyesítéséről ; 2. a megyék háztartásáról, mellékleteivel ; 3. némely törvényhatóságok határának egyes községek és pusztái átcsatolása által való kiigazításáról, s az ezzel kapcsolatos intézkedésről. Bemutatja továbbá az 1880. évről szóló zárszámadást. Az állandó igazoló bizottság jelenti, hogy Pis- SICS Victor horvát képviselő és ifj. Teleky Sámuel gr. végleg igazoltatott. Ezután kihirdettetett a tegnap beadott szavazatok eredménye a következő bizottságok tagjaira: az alapok és alapítványok jogi természetének megvizsgálására kiküldött bizottság, a közigazgatási bizottság, a közgazdasági és a Deák síremlék bizottság tagjaira, mely utóbbi tagjainak névsora a főrendi házzal is közöltetni fog. A Göczel Lendl-ügy. Sárosmegye, Szabolcs, Torda-Aranyosmegyék közönségei és Arad sz. kir. város közönsége kérvényeit, melyekben a Göczel-Lendl-féle ügyben elégtételt, s ez által az újabban nyilvánult viszszás állapotok gyökeres orvoslását kérik, vették tárgyalás alá. Berzeviczy Albert előadó : A kérvényi bizottság határozati javaslata következő : Tekintettel arra, hogy az ezen kérvényekben felhozott eset s a hadsereg és polgárság viszonya a talán a lefolyt felirati vitában tüzetesen megvitattatott s a ház álláspontját e kérdéssel szemben ugyanez alkalommal megállapította és feliratában is kifejezte : ezen kérvények a katonai büntető törvény és eljárás revíziójánál leendő fölhasználás végett a miniszterelnök utján a kormánynak adatnak ki. Csanády Sándor : Meggyőződésem szerint az ilyen Lendl-Göczel ügyek elő fognak fordulni e hazában mindaddig, míg Magyarország önálló hadüggyel, önálló hadsereggel nem bír. Azért meggyőződésem szerint hazafias kötelessége a képviselőháznak mindent elkövetni arra nézve, hogy a nemzet önálló hadsereggel bírjon. A Göczel ügyet illetőleg továbbá úgy vagyok meggyőződve, miszerint a becsületbíróság egyáltalán nem volt jogosítva arra, hogy ítéljen e kérdés felett. És mert kötelessége a képviselőháznak tökéletes elégtételt adni Göczel hadnagy úrnak, szerintem utasítandó volna az illető miniszter, miszerint eszközölje azt, hogy Göczel hadnagy úr előbbi katonai állását elfoglalhassa, mert csak így fog az ő részére tökéletes elégtétel adatni. Kérem tehát ily szellemben utasítani a minisztert. Elnök : Tessék az indítványt írásban adni be. Berzeviczy Albert előadó : T. ház ! Csupán csak a kérvényi bizottság álláspontjának jelzésére és az imént felolvasott határozati javaslat rövid indokolására legyen szabad néhány szót szólanom. Az e kérvényekben említett konkrét eset részletei köztudomásúak. Azokról a t. ház a t. miniszterelnök úrnak minap tett nyilatkozata folytán hivatalosan értesült. Ugyanezen nyilatkozat utján értesülni méltóztattak a felől is, hogy azon sérelem, amely a kelyeket leginkább felháborította és a közvéleményt foglalkoztatta, t. i. az, hogy Lendl kapitány büntetlenül maradt, el van oszlatva, a mennyiben Lendl ellenében az eddigi szabályok szerinti fegyelmi és becsületbirósági eljárás meginditlatott, amely utóbbi elől a nevezett kapitány csak tiszti rangjáról való önkénytes lemondása által szabadult, így állván a dolog, elesett szüksége annak, hogy a kérvényi bizottság ezen konkrét esetre nézve bárminemű előterjesztést tegyen. Hátramarad azon másik, nézetem szerint még sokkal fontosabb kérdés, hogy hasonló esetek a jövőben miképen legyenek megelőzendők, miképen legyen a hadsereg és a polgárság közt a békés viszony és a hadseregben az alkotmány iránti kellő tisztelet biztosítandó, miképen legyen a baj magában azon forrásban orvoslandó, a melynek csupán kifolyását képezik a Göczel-féle és az ehhez hasonló esetek, mely czélzatot már a t. ház válaszfeliratában is kifejezte; a kérvényi bizottság abban a meggyőződésben van, hogy ez máskép, mint a katonai büntető törvénykezésnek korszerű és alkotmányos szellemű reformja által el nem érhető. Ezen reformma a t. kormánynak a múlt országgyűlésen tett nyilatkozata szerint már készülőben van és remélhető, hogy a javaslat nemsokára teljesen el is készül. Miután pedig lehetséges, hogy a szóban levő eset és az ezen kérvényekben felhozottak ezen reform egyes kérdéseire nézve ily szempontokat is hoznak felszínre, ennélfogva czélszerű lesz azokat e reform munkájánál tekintetbe venni. Erre van alapítva a kérvényi bizottság határozati javaslata, amelyet elfogadásra ajánlok. (Élénk helyeslés jobbról.) Elnök: Ha senki sem kíván szólani, miután a kérvényi bizottság határozati javaslatával szemben Csanády Sándor képviselő úr más határozati javaslatot adott be, szavazni kell az iránt, melyik határozati javaslat fogadtassák el. Mielőtt a kérdést e felett feltenném, a beadott határozati javaslatok még egyszer fel fognak olvastatni. RakoVSzky István jegyző: (olvassa a Csanády Sándor által beadott határozati javaslatot.) „Utasíttatik az illető miniszter úr, Göczelnek előbbi tiszti rangjába való visszahelyezése és oly tartalmú javaslat előterjesztésére, melyben kimondatik, mikép a nemzet önálló hadsereggel bírjon. (Derültség.) A ház elfogadván a bizottság határozati javaslatát, Csanády indítványa elesik. A delegáczió: A delegáczió tagjaira beadott szavazatok eredménye a következő : Beadatott összesen 177 szavazat, üres volt kettő, nem szavazott 9 képviselő. Legtöbb szavazatot nyertek : rendes tagok Apponyi Albert gróf 174, Andaházy Pál 173, Bánffy Béla gr. 174, Baross Gábor 173, Bánhidy Béla b. 172, Beniczky Gyula 174, Boros Bálint, Bausznern Guidó 173, Csernátony Lajos 173, Éber Nándor 174, Faik Miksa 169, Harkányi Frigyes 173, Hegedűs Sándor 172, Ivánka Imre 173, Jókai Mór 174, Karácsonyi Guido gr. 173, Kármán Lajos 173, Kemény Kálmán b. 174, Láng Lajos 168, Latinovits Gábor 173, Lukács Béla 170, Lukácsy Béla 174, Mihajlovits János 174, Missits János 174, Móricz Pál 172, Wodianer Albert b. 168, Pulszky Ágost 172, ifj. Ráday Gedeon gr. 174, Rudics József b. 174, Sváb Károly 173, Szlávy Olivér 173, Szilágyi Dezső 173, ifj. Szőgyény László 173, Tisza Lajos 170, Wahrmann Mór 168, Zichy Ágost gr. 172, Nagent Arthur gr. 175, Rubidó Radoslav 175, Voneina Iván 175, Miskatovich József 175 szavazattal. Póttagokul meg lettek választva a következő sorrenddel : Szalay Ödön 173, Andrázsy Tivadar gróf 171, Rakovszky Géza 170, Teleky Domokos gróf 169, Abonyi Emil 169, Rohonczy Gida 168, Szerb György 168, Gyurgyik Gyula, Hoffgrii János 167, Bartolovits Iván 168 szavazattal. A választás eredménye közöltetik a főrendekkel. Az elnapolás. Az elnök előterjeszti, hogy a tegnapi megállapodás szerint a ház üléseit november 21-ig elnapolja, utasíttatnak a bizottságok a munkálkodás folytatására végül az elnök fölhatalmaztatik, hogy a netáni új választások iránt a szükséges intézkedéseket megtegye és tudomásul vevén Péchy Jenő főrendi házi jegyző bejelentése folytán a delegáczióba megválasztott főrendi tagok névsorát az ülés bezáratott. * A főrendi ház mai ülésében megválasztotta a delegáczió tagjaiul a következő főrendi házi tagokat: Rendes tagok : Andrássy Aladár gróf. Andrássy Gyula gróf. Angelies Germán, bácsi gör.-keleti szerb püspök és érseki helyettes. Bánffy Miklós gróf, kir. főpohárnokmester. Csáky Albin gróf, Szepesmegye főispánja. Dőry Lajos báró. Id. Erdődy István gróf. Eszterházy Kálmán gróf, Kolozs megye főispánja. Haynald Lajos bíbornok, kalocsai érsek. Ipolyi-Stummer Arnold, beszterczebányai püspök. Keglevics István gróf. Kussevics Svetozár, horvátszlavon-dalmátországi főrendi képviselő. Ifj. Mailáth György, Esztergommegye főispánja. Miske Imre báró, Mosonymegye főispánja. Nemes Vincze gróf. Pallavicini Sándor őrgróf. Széchen Antal gróf. Szmrecsányi Dárius, Árvamegye főispánja. Zichy Ferencz gróf, kir. főasztalnokmester. Zichy Henrik gróf. Póttagok: Zichy Ferraris Lajos gróf. Pongrácz Emil báró. Nyáry Jenő báró. Andreánszky Gábor báró. Földváry Lajos báró. Inkey Nándor báró, horvát-szlavon-dalmátországi főrendi képviselő. Az ír mozgalom. Forrongás Dublinban. Kedden a forrongás Dublinban még folyvást tartott, de a hatóságok azt remélték, hogy a szombati és vasárnapi zavargások nem fognak megújulni. A nép az utczákon fel s alá hullámzott anélkül, hogy erőszakoskodások történtek volna. Imitt amott lehetett ugyan a tömegben egyes embereket látni, kik hosszú rudakon nagy kenyereket vittek és egynéhány oly emberek házai ablakait beverték, kikről tudva van, hogy a házbért kicsikarták lakóiktól. Átalán véve az a vélemény van Dublinban elterjedve, hogy Forster utasításai következtében a rendőrök lerészegíttettek, hogy a népet fegyverekkel támadják meg. Sokan mint szemtanuk megesküsznek rá, hogy látták mint itatták a rendőröket, mielőtt őket a nép ellen vezették. Mások idézik Forster szavait, melyeket a küldöttséghez intézett, midőn ez panaszt emelt a rendőrség brutális eljárása ellen. „Csak nem várhatják önök“, úgymond a miniszter, hogy az utczák tisztázása a csőcseléktől oly egyszerű tej és víz dolog legyen ?“ Mindenki meg van arról győződve, hogy a kormány erőszakolta ki a szombat éjjeli zendülést. De most az egész lakosság annyira el van keseredve, hogy nem kiván egyebet mint nyílt forradalom kitörését. Forster azonban nem mer kimocczanni a váracsból, mi rá nézve nem is lenne tanácsos. Noha Dublin hemszeg a sok katonaságtól, ezeket mégsem lehet sehol az utczákon látni, mindnyájan a laktanyákban vannak konszignálva. És ha némelykor egy lovas katona el is hagyja a laktanyát, hogy valamely parancsot vigyen valahová, vágtatva teszi ezt, kiválasztván oly utczákat, hol kevés ember látható. Ez azért történik, mert a katonai parancsnokság tudja, hogy noha a nép fél a tömeges katonaságtól, de ha egy egyes katonát megkaphat, azt bizonyosan nem fogná kímélni. Kedden este azonban a nép forrongásból átment tettlegességekbe. A zavargások ablakbetörésekkel kezdődtek. A középponti kormány O’Connel hídját kövekkel torlaszoltatta el, de ezek a kövek a népnek csak arra szolgáltak, hogy azzal az ablakokat zúzzák be, és ez alkalommal a dublini egyetem hallgatói is csatlakoztak a néphez. Feltűnő volt az a körülmény, hogy míg a nép ablakokat zúzott be, a rendőrség sehol sem mutatkozott, de mihelyt kiáltásokat lehetett hallani , melyek Gladstonet , Forstert és Harcourtot szidták, a rendőrség azonnal megjelent és az egyes kisebb csoportokat támadta meg. Miután sikerült a népet szétüzni és néhány elfogatás történt, a nép szétoszlott s az napon nem történt többé csendzavarás. Londoni meetingek. A meetingek Londonban folyvást tartanak. Egy napon négy öt ily meeting tartatik, melyek mindegyike nagyon látogatott. Csak most lehet látni, minő nagy az ír lakosság száma Londonban. A demokratikus szövetség Hackney roadon a Triangle vendéglő kertjében tartott meetinget. Berry a meeting elnöke azt monda, hogy a mostanihoz hasonló igazságtalanság még soha sem követtetett el és a britt népnek ezt nem szabad tűrni. Gladstonet szédelgőnek és csalónak nevezte, ki az ír népet megfosztotta jogaitól. Gladstone soha sem bocsáthat meg egy embernek, ki őt legyőzte érvekkel, mint ezt Parnell tette. A landliga egészen alkotmányos társulat és ez csak az ipartársulatok elveit alkalmazza. „Az én egész vallásom, úgymond beszéde végén, nem más mint ,a szabadságkiáltások : „Éljen a landliga! Éljen Bradlaugh!“ Parnell és Dillon börtönben vannak és ennek a következése az, hogy senki sem fog többé haszonbért fizetni.“ Hyndman a demokratikus szövetség alelnöke azt mondá, hogy a kormány az angolokat és az íreket arra kényszeríté, hogy titkos társaságokat alapítsanak, hogy a nép a kormány rendeleteire dynamittel és pokolgépekkel fog felelni. Ezeken a meetingeken kívül ugyanaz napon, kedden Hanleyben, Houghton-le-Springben, Ashton under Lyneben és Coventryben is tartottak indignáczió meetingek. Bervickben és Brightonban a választók utasításokat kaptak, hogy a legközelebbi választásoknál ne válasszanak többé a liberális pártból tagokat a parlamentbe.