Függetlenség, 1933. március (1. évfolyam, 12-36. szám)

1933-03-01 / 12. szám

Szerda, 1933 morc­ua­t Megkezdte a Ház a közigazgatási reform tárgyalását Viharral kezdődött az ülés Részleteiben is elfogadták a mezőgazda­­sági bérek rendezéséről szóló javaslatot Pártkülönbség nélkül tiltakozott a Ház a kenyérdrágítás ellen Czettler Jenő elnök néhány perccel öt után nyitotta meg a Ház ülését. A csen­desnek ígérkező ülés mindjárt az elején váratlanul viharos lett. Pekár Gyula Ugyanis személyes megtámadtatás címén szólalt fel és visszautasította Peyer Ká­­rolynak a múlt szerdai ülésen ellene intézett támadását. Felszólalása viharos ellentmon­dásokat váltott ki a szélsőbaloldalon. Biztosította-e a Peidl-kormány a népbiztosok menekülését? Pekár Gyula: Az a durva és inparla­mentáris támadás — mondotta —, amelyet Peyer Károly a múlt szerdai ülésen ellene intézett, egy olyan sajtónyilatkozaton alap­szik, amelyet én a Peidl-kormánynak a románokkal való viszonyáról mondtam, de ez a nyilatkozat teljesen eltorzítva jelent meg abban a lapban. Visszautasítom azt, hogy a Fehér Ház a románok beavatkozá­sát kérte, vagy kegyeit kereste volna. Viharos közbeszólások a balodalon: — Mossolu tábornok, arról beszéljen! Pekár Gyula: Soha, amíg hatalomra nem jutottam, sem hivatalosan, sem ma­gánemberként románokkal nem tárgyaltam. Amikor uralomra jutottunk, akkor hazám és nemzetem érdekében igenis tárgyaltam velük. Ezután felolvasta az első nemzetgyűlés jegyzőkönyvéből Friedrich István akkori beszédét, amely megokolta, hogy miért vált szükségessé a Peidl-kormány eltávolí­tása. A beszéd szerint a Peidl-kormány első minisztertanácsát a munkásta­nács termében tartotta meg és első intézkedése az volt, hogy a népbiz­tosok menekülését biztosítsa. Sürgö­nyöket menesztett az összes hatósá­gokhoz, hogy az átutazó népbiztosok­­kal a legelőzékenyebben kell bánni, sőt a bécsi követ utasítást kapott, hogy szükség esetén pénzzel is támo­gassa a szökött népbiztosokat (Viharos zaj.) Az egész Házban óriási felháborodással fogadták Pekár Gyula felszólalását, sőt a szocialisták állandóan zajongva támad­ják. Az elnök alig tudta a rendet helyre­állítani. Miniszterek a munkabér­javaslatról Ezután áttért a Ház a mezőgazdasági m munkabérkövetelésekről szóló törvényja­vaslat tárgyalásának folytatására. Kállay Miklós földművelésügyi minisz­ter szólalt fel elsőnek. Ezzel a törvény­­nyel — mondotta — nagy szociális felada­tot véltem megoldani, örömmel állapítom meg, hogy nem­csak a nemzeti egység pártjában, ha­nem a túloldalon is nagy helyeslés­sel találkozott ez a törvényjavaslat Kérte, hogy Kéthly Anna, Györki Imre, Farkas István és Propper Sándor indítvá­nyait vesse el a Ház és a javaslatot fogad­ja el részletes tárgyalás alapjául. Lázár Andor igazságügyminiszter szó­lalt fel ezután. Ezért a javaslatért — mon­­­dotta — a magyar törvényhozást a mező­­gazdasági munkások százai és ezrei fogják áldani, őszintén irigylem igen tisztelt szo­cialista képviselőtársaimat, mert ahányszor valamilyen javaslat kerül napirendre, min­dig azzal jönnek, hogy ez a javaslat nem megoldás, hanem mindent megoldana az ál­talános titkos választójog (Derültség.) Irigylem őket, mert boldogok, akik hisz­nek. Én nem tudok hinni általános csoda­szerekben, de hiszek abban, hogy szaksze­rűen és lépésről-lépésre haladva, igenis előbbre jutunk a nemzetépítés terén. Farkas István szólalt még fel, majd Czettler Jenő elnök befejezettnek nyilvá­nította a vitát és a Ház többsége általánosságban el­fogadta a törvényjavaslatot, a kisebbségi indítványokat pedig el­vetette. A részletes vitában Kóródi-Katona Já­nos, Malasits Géza, Simon András, Inkey Pál báró, Lázár Andor igazságügymi­niszter és Rabinek István vett részt A Ház a javaslatot Babinek István több rendbeli módosító indítványával részle­teiben is elfogadta. Ezután áttért a Ház a közigazgatás rendezéséről szóló 1929. évi XXX. tör­vénycikk kiegészítéséről és módosításá­ról szóló törvényjavaslat tárgyalására A javaslatot Mikecz István előadó is­mertette. — A javaslatnak az a célja — mon­dotta Mikecz István előadó, hogy az élet ütemét követve a közigazgatás olcsó, de­mokratikus, népszerű és gyors legyen. A közigazgatási tisztviselőkkel szemben sok­szor éleshangú bírálat hangzott el, pedig ez a tisztviselői kar mindig tudta mivé­ tartozik a hazájának és ennek a karnak magyar faji öntudattól áthatott szívós munkája mentheti csak az országot a vég­­pusztulástól A jelenlegi javaslat a takarékosság szem­pontjai mellett egyszerűsíti a közigazga­tást, kikapcsolja a fellebbviteli fórumokból a kormányhatóságokat, így a kormányha­tóságok mentesülnek a konkrét ügyek inté­zése alól és eredeti hivatásukat a kormány­zást, az irányítást és az ellenőrzés szerepét tölthetik be. A javaslathoz elsőnek Büchler József szólt hozzá. — Az ország lakossága — mon­dotta ,— soha a közigazgatásnak úgy ki­szolgáltatva nem volt, mint most. A jegy­zők valóságos kiskirályok. Közbeszólások jobboldalról: Ne bántsa a jegyzőket! Azok becsületesen teljesítik kötelességüket. Napirendi vita a kenyér­drágításról Büchler József beséde után az elnök öt percre szünetet rendelt el, majd napirendi indítványt tett, amely szerint a Ház mai tárgysorozattal szerdán délután öt órakor tartja legközelebbi ülését. A napirendi in­dítványhoz elsőnek Kabók Lajos szólt hozzá és élesen támadta a pékeket az indokolatlan kenyérdrágításért. Kimutatta, hogy amíg a liszt ára kilónként négy fillérrel emelke­dett, a pékek tizennyolcfilléres újabb nye­reségre tettek szert. Kelemen Kornél: Az előttem szóló kép­viselőtársam fejtegetéseit a magam és pártom nevében teljes egészében osztom. Én is követelem, hogy a kormány nyomaté­kosan járjon el a pékek lelketlen manipu­lációja ellen. (Általános helyeslés.) Láng Lénárth nem fogadta el az elnök napirendi indítványát, hanem azt követelte, hogy a Ház szerdán délelőtt tíz órakor tart­son ülést és tűzze napirendre a tavaszi vetőmaghitel és zöldhitel kérdését. Köve­telte, hogy legalább az interpellációs na­pokon mindig délelőtt legyen ülés. Láng Lénárt általános helyeslés közben jelentette ki, hogy a független kisgazda­­párt ugyanúgy kötelességének tartja, mint a jobboldal, hogy a népet ne iz­gassa, hanem ellenkezőleg — megnyug­tassa. A miniszterelnök úr és a pénzügy­­miniszter úr egyaránt megígérték Jász­berényben — mondotta —, hogy megőr­zik a pártatlanságot. (Felkiáltások jobb­ról: Úgyis van!) Mégis kivont karddal mentek neki Baráth Endre híveinek. Felkiáltások: Nem igaz, nem igaz, ön tudja a legjobban, aki ott volt, hogy ez nem igaz. (Zaj.) Szilágyi Lajos: Én is ott voltam, nem igaz! Gödöllőnek rossz a levegője és egészség­telen a vize. Ezeket az alaptalan kijelen­téseket a cserkészszövetség és Pest vár­megye törvényhatósága is visszautasí­totta. Erről a helyről is tiltakozom ez ellen a teljesen alaptalan támadás ellen. Mert ezzel Petrovácz Gyula nem tett jó szolgálatot sem az ügynek, sem hazájá­nak. A Ház ezután elfogadta az elnök napi­rendi indítványát azzal, hogy a szerdai in­­terpellációs napon már hét órakor rátérnek az interpellációk tárgyalására. Szilágyi La­jos személyi megtámadtatás címén kért szót. — Hozzá vagyunk szokva — mondta —, hogy amikor a választások előtt az úgyne­vezett néma hét következik, akkor egyesek a parlament nyilvánosságát használják fel arra, hogy agitáljanak. Némelyik napilap­ban olyan atrocitásokat soroltak fel Jász­berényről, amelyekről egyetlen jászberényi polgár sem tud. Senki sem látta és senki sem hallotta azokat. Visszautasítom az agi­­tációnak ezt a módját. — A jászberényi választás példája le­het a tiszta választásnak. Az ellenpárt főemberei velünk egy szállodában lak­nak, a szomszéd asztalnál étkeznek, csendőrt alig látná Mondhatom, soha még olyan nyugal­­mat hét nappal a választás előtt egyetlen városban sem láttam, mint Itt. A hatóságok mintaszerű igazsá­­gosssággal működnek. Ahol nekünk engedélyeztek gyűlést, ott az ellen­félnek is megengedték. Ha nekik megtagadták, megtagadták nekünk is._Ha pedig egy, a gyűléstől távol­eső helyen egy embert megüt egy csendőr és a rendőr kardot ránt anélkül, hogy támadója megsebe­sülne, akkor Pesten óriási rendőr­­rohamról és sok sebesültről írnak egyes lapok. (Láng Lénárdhoz for­dulva): Csodálkozom, hogy éppen a képviselő úr ül fel ilyen alaptalan híreszteléseknek. K­áng Lénárt személyes megtámadtatás címén kijelentette, hogy valótlanságot nem mondott, csak jegyzőkönyveket ol­vasott fel és nem volt szándékában az amúgly is éles hangulatot még jobban ki­élezni. Az ülés háromnegyed tízkor ért véget. A gödöllői jamboree a Ház előtt Endre Zsigmond. Szintén a napirend­hez szólt hozzá és azzal a támadással foglalkozott, amelyet Petrovácz Gyula in­tézett a cserkészszövetség ellen, amiért nem Budapesten, hanem Gödöllőn rende­zik a világ­ jamboerét. Petrovácz odáig ment a támadásban, hogy azt állította: Nem drágítunk! Változatlanul 38 fillérért kapja mindenütt a Perl félfe­h­é­r kenyeret Elkerülhetetlen az osztrák vasutasok tüntetősztrájkja Bécs, február 28. Az eddigi jelentések szerint nincs re­mény arra, hogy a vasutasok holnapra tervezett tiltakozó sztrájkját elkerüljék. Ma éjjel 12 órakor jár le az a határidő, amelyen ki kell mondaniuk, hogy a sztrájk­tól elállnak. Mint az Extrablatt jelenti, a ható­ságok minden intézkedést megtettek eset­leges Szimpátia-sztrájkok megakadályozá­sára. Egyes lapok ugyanis azt írták, hogy főképpen a bérautó­­vezetők készülnek ilyen sztrájkra. Gömbös Gyula: ,,Nem foglalkoztunk eléggé azoknak ér­dekeivel, akik eret­tünk harcoltak*­ A rokkant törvényjavaslatot, melyet Gömbös Gyula miniszterelnök a nyúlt héten terjesztett a képviselőház elé, kedden dél­ben féltizenkét órakor kezdte tárgyalni a Ház véderő- és pénzügyi bizottsága. A bi­zottsági ülés előtt a Hadirokkantak Orszá­gos Nemzeti Szövetségének húsztagú kül­döttsége jelent meg Láng Boldizsárnál, a bizottság elnökénél és átadta neki a szö­vetség memorandumát, azzal a kéréssel, hogy az abban foglalt észrevételeket e tör­vényjavaslat tárgyalásánál vegyék figye­lembe. Láng Boldizsár kijelentette, hogy a kormánynak is az az álláspontja, hogy amennyiben a pénzügyi viszonyok engedik, figyelembe veszi a hadigondozottak kíván­ságait. Az együttes bizottságban ezután Farkas Elemér előadó ismertette a javaslatot ál­talánosságban és részleteiben, majd Göm­bös Gyula miniszterelnök szólalt fel. Közvéleményt szeretnék csinálni a tör­vény kapcsán, amelytől azt az eredményt remélem, hogy törvényes nyomás nélkül is mindenki, aki teheti, részt vesz a rokkan­tak ellátásában. Ezt röviden nemzeti szoli­daritásnak vagy hálának is nevezhetem azokkal szemben, akik értünk harcoltak, értünk vesztették el egészségüket és sok­szor munkaképességüket is. Minden háború után aszerint, hogy a háború nyertes vagy vesztes háború, különféle hangulatok kap­nak lábra. Miután ezt a háborút mi, saj­nos, elvesztettük, — állítom, hogy nem a harctereken, — gazdasági viszonyaink és a megszállások következtében olyan hangu­lat keletkezett, hogy nem foglalkoztunk eléggé azok érde­keivel, akik erettünk harcoltak. Ism­erek olyan felfogást is, egyes bürokra­tikus körökből, hogy még nincs eldöntve, várjon az íróasztal mellett teljesített há­­­borús szolgálat, vagy a frontszolgálat volt-e nehezebb. Számomra ez nem lehetett vitás kérdés, mert, aki ezt a poklot végigcsinálta, az nagyon jól tudja, hogy abban a pokol­ban egy óra súlyosabb volt, mint négy év meleg szobában, az íróasztal melletti front­­szolgálatban. (Úgy van! Úgy van!) A frontszolgálat mindenkire nézve rendkívül áldozatos volt. Valamennyiünknek, akik a háborúban voltunk, van egy kis egészségi hibánk, a front mindegyikünknek megrágta az idegzetét. Ez a törvényjavaslat alkal­mas lesz arra, hogy a frontszolgáltatot tel­­jes tettek javára hangolja a közvéleményt. Ez a törvény egyben nemzetnevelés akar, lenni. Kötelességet teljesítünk a hadirok­kantakkal szemben, amikor ebben a tör­vényben exisztenciájukat és helyzetüket az állammal és mindenkivel szem­ben meg­határozni kívánjuk. Bejelentem a t. Bizottságnak, hogy ezeknek a kiadásoknak 590.00 pen­­gőnyi tágítását a magam részéről a honvédelmi tárca terhére hajlandó vagyok vállalni, ezen túl azonban nem mehetek. Ezután a miniszterelnök részletesen is foglalkozott a javaslat egyes fontosabb rendelkezéseivel. Hangsúlyozta, hogy a ja­vaslat ügyét nem teszi pártkérdéssé.

Next